Heraldikai lexikon/Solymászat

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Solymász zsákmányával a felsőoroszi Madarász címerben (Báthory Gábor, erdélyi fejedelem, Marosvásárhely, 1610. 2. 7.)


Névváltozatok:

accipitrarius: sólymáſz (Pápai/Bod 10.), sólymár (Kádár Zoltán ArchÉrt. 1949. 105.[1])

Janus Pannonius (1434-1472): A sólyomvadászatról

Zeng a vadon, s mialatt ugatás és férfi-kiáltás
tölti be, lám a ravasz préda futásnak eredt.
Még a vadászkutya sem tudná futtában elérni,
ám a sebes röptű sólyom a nyúlra lecsap.
Hátát csépeli csőrével, majd verdesi szárnnyal,
horgas karmaival tépi, megülve fejét.
Büntetlen válthatnak csókot végre a gerlék,
bátran ringhat a kis réce a tó közepén,
mert a rokon madarat most megkíméli e rabló,
célja magányos vad, rá pazarolja dühét.
(Zala Mária fordítása)


Rövidítések:

Az Esztergom vármegyei Sárkány faluban különféle királyi népek laktak: "szolgagyőri" solymászok, "szolgaosztó" udvarnokok és "bocsár" pohárnokok (fuerat terra populorum diverse conditionis, videlicet falconariorum Sulga geury, uduornicorum qui vulgariter Zuulguuztou dicuntur, et pincernarum qui bucharii appellantur). Ezek földjét IV. Béla 1247-ben Hontpázmány nembeli Bechend ispánnak adta. (Györffy Türt. földr. II. 308.)

Ismert egy Nagy Lajos korára datált, solymászt ábrázoló padlótégla, amelyet a nadabi vár helyén találtak (a Nemzeti Múzeumban őrzik).105.

A solymászok, sólyomnevelők keresettek voltak, gyakran nemesi sorból származtak. Híres magyar sólyomnevelő volt Nagy Lajos idejében Magyar László (Ladislaus Hungarus, Ladislaus von Ungarn), aki elméletileg, irodalmilag is foglalkozott mesterségével. Az osztrák Eberhard Hickelt Ancupatorium herodianum című munkájában említi és több helyen szemelvényeket közöl belőle. Híres solymászai voltak a német lovagrendnek, Péter nevű fősolymár több ízben küldött sólymokat Marienburgból Budára, Zsigmond királynak ajándékul.

II. Lajos budai udvarában nemcsak jelmezes körmeneteket és tornákat, hanem kocsi- és lóversenyeket és nagy vadászatokat is tartottak. A nemzeti Múzeumban őrzött egyik öv csatján talán egy solymászverseny győztesének a megjutalmazási jelenete látható.1-

Nagy Károly császár a fia, Jámbor Lajos 813. szeptember 13-i társcsászárrá koronázását vadászattal (és solymászattal) ünnepelte meg. Ez volt az utolsó vadászata. Tüdőgyulladást kapott és néhány hónap múlva Aachenben meghalt. Kiskora óta szeretett sólymokkal vadászni. Úgy vélte, hogy a solymászathoz minden nemesnek értenie kell. A középkorban a solymászat a társadalmi státusz kifejezésének fontos részét képezte, melyet Nyugat-Európában szigorúan szabályoztak. Mindegyik társadalmi réteg csak bizonyos fajta madarat birtokolhatott. Egy paraszt csak héját tarthatott, a szerzetesek karvallyal vadászhattak, míg a solymászat kizárólag a királyok kiváltsága volt. Ez a hierarchia bizonyos fokig Magyarországon is érvényesülhetett. Ennek jele lehet az, hogy a Horváth Miklósnak I. Ferdinánd császár által 1546-ban adományozott nemesi levélben és címerben héja (accipiter) található, akárcsak Fekete Lőrinc 1646-os címerében [2]. Ugyanakkor az Árpád-sávokkal kapcsolatos egyik régi lengyel (litván) monda szerint amikor Attila átkelt három folyón (Volga, Don, Dnyeper), Pannóniában új birodalmat alapított és régi címerét, a koronás vércsét a három folyóra (a pajzsán három sávra) cserélte. Itt tehát a vércse a királyi madár.

Az 1279-ben tartott budai zsinat határozata szerint „ha valamely szerzetes sólymokkal vadászaton éretik, bárkinek megengedtetik, hogy azokat tőle elvegye.”

1418. JÚLIUS 5. STRASZBURG. ZSIGMOND KIRÁLY ZEMLÉNYI DÁVIDNAK ÉS ROKONAINAK CZÍMERT ÁD. (Arcanum DVD IV.)


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/1867-kiszely-istvan-a-magyar-nep-ostoertenete solymász a nagyszentmiklósi kincsről

http://www.erdelyinimrod.ro/old/nim/00-3/c6.htm

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Tomassich_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Zeml%C3%A9nyi_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Z%C3%B3lyomi_c%C3%ADmer

www.etd.ceu.hu/2017/somogyvari_virag.pdf -- 73., 83.

http://www.solymaszat.hu/a_magyar_solymaszat_tortenete.html

http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/9.html

Irodalom[szerkesztés]

Biás István: A székely solymárok. Marosvásárhely, 1914.