Heraldikai lexikon/Solymászat

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Solymász zsákmányával a felsőoroszi Madarász címerben (Báthory Gábor, erdélyi fejedelem, Marosvásárhely, 1610. 2. 7.)


Névváltozatok:

accipitrarius: sólymáſz (Pápai/Bod 10.), sólymár (Kádár Zoltán ArchÉrt. 1949. 105.[1])

Janus Pannonius (1434-1472): A sólyomvadászatról

Zeng a vadon, s mialatt ugatás és férfi-kiáltás
tölti be, lám a ravasz préda futásnak eredt.
Még a vadászkutya sem tudná futtában elérni,
ám a sebes röptű sólyom a nyúlra lecsap.
Hátát csépeli csőrével, majd verdesi szárnnyal,
horgas karmaival tépi, megülve fejét.
Büntetlen válthatnak csókot végre a gerlék,
bátran ringhat a kis réce a tó közepén,
mert a rokon madarat most megkíméli e rabló,
célja magányos vad, rá pazarolja dühét.
(Zala Mária fordítása)


Rövidítések:

Az Esztergom vármegyei Sárkány faluban különféle királyi népek laktak: "szolgagyőri" solymászok, "szolgaosztó" udvarnokok és "bocsár" pohárnokok (fuerat terra populorum diverse conditionis, videlicet falconariorum Sulga geury, uduornicorum qui vulgariter Zuulguuztou dicuntur, et pincernarum qui bucharii appellantur). Ezek földjét IV. Béla 1247-ben Hontpázmány nembeli Bechend ispánnak adta. (Györffy Türt. földr. II. 308.)

Ismert egy Nagy Lajos korára datált, solymászt ábrázoló padlótégla, amelyet a nadabi vár helyén találtak (a Nemzeti Múzeumban őrzik).105.

II. Lajos budai udvarában nemcsak jelmezes körmeneteket és tornákat, hanem kocsi- és lóversenyeket és nagy vadászatokat is tartottak. A nemzeti Múzeumban őrzött egyik öv csatján talán egy solymászverseny győztesének a megjutalmazási jelenete látható.1-

Nagy Károly császár a fia, Jámbor Lajos 813. szeptember 13-i társcsászárrá koronázását vadászattal (és solymászattal) ünnepelte meg. Ez volt az utolsó vadászata. Tüdőgyulladást kapott és néhány hónap múlva Aachenben meghalt. Kiskora óta szeretett sólymokkal vadászni. Úgy vélte, hogy a solymászathoz minden nemesnek értenie kell. A középkorban a solymászat a társadalmi státusz kifejezésének fontos részét képezte, melyet Nyugat-Európában szigorúan szabályoztak. Mindegyik társadalmi réteg csak bizonyos fajta madarat birtokolhatott. Egy paraszt csak héját tarthatott, a szerzetesek karvallyal vadászhattak, míg a solymászat kizárólag a királyok kiváltsága volt. Ez a hierarchia bizonyos fokig Magyarországon is érvényesülhetett. Ennek jele lehet az, hogy a Horváth Miklósnak I. Ferdinánd császár által 1546-ban adományozott nemesi levélben és címerben héja (accipiter) található, akárcsak Fekete Lőrinc 1646-os címerében [2]. Ugyanakkor az Árpád-sávokkal kapcsolatos egyik régi lengyel (litván) monda szerint amikor Attila átkelt három folyón (Volga, Don, Dnyeper), Pannóniában új birodalmat alapított és régi címerét, a koronás vércsét a három folyóra (a pajzsán három sávra) cserélte. Itt tehát a vércse a királyi madár.

1418. JÚLIUS 5. STRASZBURG. ZSIGMOND KIRÁLY ZEMLÉNYI DÁVIDNAK ÉS ROKONAINAK CZÍMERT ÁD. (Arcanum DVD IV.)


http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/1867-kiszely-istvan-a-magyar-nep-ostoertenete solymász a nagyszentmiklósi kincsről

http://www.erdelyinimrod.ro/old/nim/00-3/c6.htm

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Tomassich_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Zeml%C3%A9nyi_c%C3%ADmer

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Z%C3%B3lyomi_c%C3%ADmer

www.etd.ceu.hu/2017/somogyvari_virag.pdf -- 73., 83.


Irodalom[szerkesztés]

Biás István: A székely solymárok. Marosvásárhely, 1914.