Heraldikai lexikon/Árpád-sávok

Névváltozatok:
Árpád-vágások (Benke Bánya 389.), pólyás címer (Bertényi Új m. 74.), sávozat (Vajay MűvtÉrt. 1972. 274.)
Rövidítések

Árpád-sávoknak nevezi a laikus szemlélet Magyarország címerének vágott pajzsát. Helytelenül a címer vörös-ezüst sávjait nevezik így. A helyes heraldikai elnevezés a vágás, mivel vágott pajzsról van szó, noha időnként a sávozott szakszót is használják. Ez valójában az Árpádok családi címere volt, kezdetben oroszlánokkal kiegészítve, míg a kettős kereszt az országot jelképezte. Erre utal a Képes krónika hasított címere, a jobboldali mezőben az Anjou-liliomokkal, a baloldaliban az Árpádok vágásaival (akinek az Anjouk leányági leszármazói voltak). Károly Róbert harmadik felségi kettőspecsétjének hátlapján a kettős keresztet ábrázoló nagyobb címere fölött ugyanilyen kisebb pajzs látható, ami heraldikai nyelven azt jelenti, hogy a kettős kereszt országában a liliomos-vágásos dinasztia uralkodik.

Egyes vélemények szerint a vágásos címer előképe Aragónia cölöpölt címere lehetett és Imre király (1196-1204) aragón felesége, Konstancia tette ismertté Magyarországon. A négy ezüstvágást ("sávot") általában a négy bibliai folyóval magyarázták. A magyar heraldikában ebből a Duna, Tisza, Dráva és Száva lett, bár az eredete nem ismert. Valószínűleg egyszerűen csak a két fő folyóra rímelő más folyókat válogattak össze, akárcsak a magyar címer hármas halmai esetében. Kassa 1502-es címerbővítő oklevele a négy ezüstsávot már az említett négy folyóval értelmezi és Werbőczy is jól ismerte ezt az értelmezést, ezért a sávoknak a négy folyóval magyarázott jelentése széles körben elterjedt.

Ennek egyik legkorábbi emléke lehet a székelyudvarhelyi vár északnyugati bástyafalának 1562 előtti, János Zsigmond király (1540-1551, 1556-1570) személyéhez kötött feliratos kőtáblája, amely Dávid Ferenc könyve [Dávid Ferencz Emléke, 1879. Második Rész. Dávid F. Irodalmi Emlékei. 45., 47. ll.] szerint így hangzik:

Hic Jani memoranda patent Insignia Regis,	Ime János király emlékezetre méltó családi czímere,
Sospite quo dulcis Patria sospes erit.	Kinek biztonléte a honnak is biztonságot ad.
Monoceros, Leo, Luna, Lupus, Crux, Ales et	Az egyszarvu, oroszlán, hold, farkas, kereszt, a madár és
[Angvis –	[kigyó –
Inclyta nam priscae sunt monumenta Domus.	E régi ház méltóságos emlékei.
Stemmata Pannoniae simul hunc et avita Patronum	Pannonia ősi czímerének –
Cum Sava, Tytius, Dravus et Ister habet.	A Száva, Tisza, Dráva és Dunának ő a fővéde.

A második világháború idején a Hungarista mozgalom, majd a háború utáni más szélsőséges mozgalmak is az "Árpád-sávokat" választották jelképül, mivel a négy folyó a Trianon előtti Magyarország területével is azonosítható volt, továbbá olyan dekoratív történelmi jelkép, mely könnyen megjegyezhető. Ekkor jött létre az "Árpád-sávos" kifejezés is. A Hungarista "Árpád-sávok" azonban bizonyos eltérést mutatnak a magyar címer valódi sávozásának színezését és számait illetően, ezért nem tekinthetők azonosnak a történelmi magyar sávokkal.

A vágások külföldi mondai hagyománya

A sávoknak (három pólyának) létezik egy mondai hagyománya a lengyel (litván) Wukry (Jukry, Uchry) nemzetség címerével kapcsolatban, ahol vörös alapon három ezüstsáv (folyó) látható, fölöttük két arany félhold között csonka ezüst kereszt van. A monda szerint a tatárok Jukry (Wukry) nevű kánjuk idejében Pannónia ellen vonultak és a kán Attilát (tatárul Edelét) bízta meg a fővezérséggel. Miután átkelt a három folyón (Volga, Don, Dnyeper), Pannóniában új birodalmat alapított és régi címerét, a koronás vércsét a három folyóra cserélte. A cseh mondakörben Attila király és Zoárd vezér, mint a cseh kiályok őse szerepel, aki pajzsa három sávját, a három folyó emlékét új hazájában is megtartotta. Az állítólagos Přemyslida eredetű cseh Slavata, Svikov és Černin családok mondája, mely szintén Zoárd vezérig terjed, ugyancsak a három folyóval magyarázza a címer három sávját. Balbín a régi cseh történetíró a mai Csehország megszállását Attilának tulajdonította, melyek emléke megtalálható Oláh Mikósnál és Bonfininél is. A történet szerint ennek emléke Czech-nek, a csehek ősapjának Attiláéhoz hasonló címerpajzsa. Balbín szerint a Slavata és a Přemysl nemzetség címere azonos volt, csésze, három sáv a pajzsban és a sisakon. A Zoárdra való hivatkozás a 15. századra teljesen eltűnt és könyvmondaként élt tovább libocani Hajik krónikája (1514) nyomán, melyhez Balbín adott új tartalmat a hun rokonság részletezésével és genealógiájával, amikor a Czernin nemzetség eredetét a Přemyslidákig, ezeket pedig Zoárd vezérig vitte vissza. Forrása valószínűleg a lengyel Paprocki volt és célja egy mesterséges cseh-hun eredetmonda létrehozása lehetett.

Az első lehetőség, hogy ezen mondák a reneszánsz- vagy némileg korábbi korszakbeli (hun-) magyar hagyományok és a sávok folyókkal történő magyarázatának hatására jöttek létre a lengyel és a cseh nemzetségeknek a magyarhoz hasonló sávos címerei esetében. A második lehetőségnél figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a nyugat-európai (angol, francia, német stb.) heraldikai hagyományban Magyarország címerében a vágott mezőt/pajzsot még ma is Magyarország régi címerének nevezik (pl. en: Hungary ancient), a kettős keresztes mezőt/pajzsot pedig Magyarország új címerének hívják (en: Hungary modern). Ez arra a történeti hagyományra mehet vissza, hogy a régi nyugati történetírásban megkülönböztették egymástól a régi (keleti, szkítiai) és az új (pannóniai azaz Kárpát-medencei) Magyarországot. Viterbói Gottfried Világkrónikájában (1185) a De regibus Gothorum című fejezetben egy korábbi forrásra hivatkozva azt írja, hogy "két magyar királyság van: egy régi Meótisz mocsarainak vidékén [az Azovi-tengernél], Ázsia és Európa határán, és egy másik, majdnem új uralma kezdetén, Pannóniában terül el, ezt a Pannóniát némelyek Új-Magyarországak nevezik." A kétféle (régi és új) Magyarország megkülönböztetésének heraldikai visszahatása lehet tehát Magyarország régi és új címere is. A másik lehetőség pedig az, hogy a vágott jelkép/zászló (mely a preheraldikus korban Szent István király egyik pénzén is látható) már a honfoglalás előtt is létezett (amit a nyugati heroldok/heroldikusok is tudhattak) és azt valóban Árpád népe hozta magával a Kárpát-medencébe, miként azt egyes nem hivatalos történetbúvárok is vélik.

Lásd még

kettős kereszt, vágott, pólya