Heraldikai lexikon/Perszevant

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
persevandus, czimernagy-segéd (persecutores armorum, persevant, poursuivant d’armes persuivant d’armes, pursuivant of arms) (Turul 1905/2. 88.), persevand (Bertényi Iván Levéltári Szemle 1986/2. 28-29.), heroldsegéd, perseverant (Áldásy Turul 1925. 31.[1]), alherold
fr: poursuivant, porsivant, poursivant, en: pursuivant, pursuivant at arms, de: Persevant, Wappenknabe

persecutores armorum, persevant, poursuivant d’armes persuivant d’armes, pursuivant of arms
Rövidítések

A perszevant vagy persevant a herold segédje, hozzá hasonló feladatokat lát el. Az elnevezés a francia poursuivant szóból ered, melynek jeneltése 'szolga, szolgáló'. Ez a poursuivre 'követni' szóból származik és eredetileg a heroldok szolgáját jelentette. Feladatuk volt segédkezni a ceremóniáknál és a címerek nyilvántartásánál. Angliában a király hírvivője is volt. Hét évi tanulás után közülük választották ki a heroldokat. Ehhez két címerkirálynak és négy heroldnak kellet hozzájárulnia. A középkori céhes rendszerben (mester - masters, vándornépség - journeymen, tanoncok - apprentices) az utazó megbízottak szerepét töltötték be (néha a tanoncok közé is be szokták őket sorolni és a heroldokat sorolják a vándornépség közé). Ezt követően ezt a funkciót a rendkívüli vagy időlegesen kinevezett perszevantok vették át, akik feladata megbízás alapján felülvizsgálni egy adott terület címereit és azok viselésének jogosságát.

A címerkirályok Angliában és Skóciában rendkívüli (extraordinary) és időleges perszevantokat (temporary pursuivants) is kinevezhetnek. Egyes skót klánok fejei néha ma is beiktatnak saját perszevantokat. [2]

Anjou René szicíliai király (1435-1442) kézirata szerint perszevantnak azt a nemesi származású férfit nevezték ki, aki lovashírnökként 3 évig szolgált becsülettel és a címertanban kellő jártasságot szerzett, a fejedelmi udvart és különösen a mesterét, a heroldot mindenhova követte, neki mindenben segítségére és szolgálatára volt. Az ünnepségeken a heroldhoz hasonlóan ura címerpalástját viselte, de a címert nem a palást elején és hátulján hordta, hanem kizárólag a bal vállán (egy kisebb pajzson). Kezében fehér pálcát tartott, a fején tollakkal díszített négyszögű kalapot hozdott. Felavatása a templomosokéhoz hasonló ünnepéllyel történt, amikor a címerkirály vasárnapon számtalan nemes jelenlétében vízzel és borral megkeresztelte és nevet adott neki, majd beöltöztették és feleskették. A heroldi (címerkirályi) tisztség elnyeréséhez hét évig kellett becsülettel szolgálnia.

Egy 1664. évi francia jegyzék három osztályba sorolta a perszevantokat. Az első 200 livre, a másik kettő 100-100 livre fizetéssel. A franciáknál nem eskették fel őket, és bármikor elhagyhatták a szolgálatukat. A nevük általában valamilyen mulatságos elnevezés volt. A címerkirály (roi d'armes) palástja liliomos volt, liliomos pálcát hordott, a fején és a pajzsán korona volt. A perszevant (poursuivant d'armes) egyszerűbb címerpalástot viselt, liliomok nélkül, és a pálcája is liliomnélküli volt.

Az I. Ferdinánd, aragoniai király által a Hetyey és Bátéi családnak adott czimereslevélben* [Fejérpataky, Magyar czímeres emlékek. II. 17-18.] olvasható armorum capitaneus, a heroldusnak (czimernagy), az alguatzoinus (alguacil) a persevandusnak, a czimernagysegédnek felel meg. Horváth Sándor Turul 1905/2. 88.

Lásd még:[szerkesztés]

heraldika, herold, címerkirály, apród, fullajtár