Heraldikai lexikon/Perszevant
Névváltozatok:
persevandus, czimernagy-segéd (persecutores armorum, persevant, poursuivant d’armes persuivant d’armes, pursuivant of arms) (Turul 1905/2. 88.), persevand (Bertényi Iván Levéltári Szemle 1986/2. 28-29.), heroldsegéd, perseverant (Áldásy Turul 1925. 31.[1]), alherold
fr: poursuivant, porsivant, poursivant, en: pursuivant, pursuivant at arms, de: Persevant, Wappenknabe
persecutores armorum, persevant, poursuivant d’armes persuivant d’armes, pursuivant of arms
Rövidítések
A perszevant vagy persevant a herold segédje, hozzá hasonló feladatokat lát el. Az elnevezés a francia poursuivant szóból ered, melynek jeneltése 'szolga, szolgáló'. Ez a poursuivre 'követni' szóból származik és eredetileg a heroldok szolgáját jelentette. Feladatuk volt segédkezni a ceremóniáknál és a címerek nyilvántartásánál. Angliában a király hírvivője is volt. Hét évi tanulás után közülük választották ki a heroldokat. Ehhez két címerkirálynak és négy heroldnak kellet hozzájárulnia. A középkori céhes rendszerben (mester - masters, vándornépség - journeymen, tanoncok - apprentices) az utazó megbízottak szerepét töltötték be (néha a tanoncok közé is be szokták őket sorolni és a heroldokat sorolják a vándornépség közé). Ezt követően ezt a funkciót a rendkívüli vagy időlegesen kinevezett perszevantok vették át, akik feladata megbízás alapján felülvizsgálni egy adott terület címereit és azok viselésének jogosságát.
Az eredetileg eléggé alacsony beosztású perszevantok feladatai még főleg abból álltak, hogy felsegítsék a lovukról leesett lovagokat, gondoskodjanak a szállásáról, töltögessék a borospoharaikat. Hét évig kellett tanulniuk, főleg a címereket és a családok rokoni kapcsolatait kellett megismerniük.
A címerkirályok Angliában és Skóciában rendkívüli (extraordinary) és időleges perszevantokat (temporary pursuivants) is kinevezhetnek. Egyes skót klánok fejei néha ma is beiktatnak saját perszevantokat. [2]
Anjou René szicíliai király (1435-1442) kézirata szerint perszevantnak azt a nemesi származású férfit nevezték ki, aki lovashírnökként 3 évig szolgált becsülettel és a címertanban kellő jártasságot szerzett, a fejedelmi udvart és különösen a mesterét, a heroldot mindenhova követte, neki mindenben segítségére és szolgálatára volt. Az ünnepségeken a heroldhoz hasonlóan ura címerpalástját viselte, de a címert nem a palást elején és hátulján hordta, hanem kizárólag a bal vállán (egy kisebb pajzson). Kezében fehér pálcát tartott, a fején tollakkal díszített négyszögű kalapot hozdott. Felavatása a templomosokéhoz hasonló ünnepéllyel történt, amikor a címerkirály vasárnapon számtalan nemes jelenlétében vízzel és borral megkeresztelte és nevet adott neki, majd beöltöztették és feleskették. A heroldi (címerkirályi) tisztség elnyeréséhez hét évig kellett becsülettel szolgálnia.
Egy 1664. évi francia jegyzék három osztályba sorolta a perszevantokat. Az első 200 livre, a másik kettő 100-100 livre fizetéssel. A franciáknál nem eskették fel őket, és bármikor elhagyhatták a szolgálatukat. A nevük általában valamilyen mulatságos elnevezés volt. A címerkirály (roi d'armes) palástja liliomos volt, liliomos pálcát hordott, a fején és a pajzsán korona volt. A perszevant (poursuivant d'armes) egyszerűbb címerpalástot viselt, liliomok nélkül, és a pálcája is liliomnélküli volt.
Az I. Ferdinánd, aragoniai király által a Hetyey és Bátéi családnak adott czimereslevélben* [Fejérpataky, Magyar czímeres emlékek. II. 17-18.] olvasható armorum capitaneus, a heroldusnak (czimernagy), az alguatzoinus (alguacil) a persevandusnak, a czimernagysegédnek felel meg. Horváth Sándor Turul 1905/2. 88.