Heraldikai lexikon/Kettős kereszt

Névváltozatok:
dulpás kereszt (Listi László 1653.79-80. (249-250.)), apostoli- vagy kettõs- vagy lotharingiai kereszt (Bárczay 117-), kettős patriarchiai kereszt, kettős kereszt (mindkettő: Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 20.[1]), pátriárkai kereszt (Nagy IV. 284.), patriarcha kereszt (Lothringer Kreuz), apostoli kereszt (Csoma, Magyar sirkövek Turul 1888/4.[2]), patriarcha kereszt (Szendrei 1896. 114., NemzC. 147.), dupla kereszt (Horthy Miklós beszédéből, melyet budapesti bevonulásakor mondott el, 1919. 11. 16. [3]), bencés kereszt, érseki kereszt, a felszabadítás keresztje
fr: croix double, croix patriarchale, croix de Lorraine, nouvelle Hongrie, croix d'Anjou, en: double cross, two barred cross, patriarchal cross, archiepiscopal cross, Lorraine cross, Caravaca cross, Salem Cross, de: Patriarchenkreuz, ungarisches Kreuz, Lothringer Kreuz, Doppelkreuz, Erzbischofskreuz, spanisches Kreuz, la: crux gemina, crux patriarchalis
Rövidítések

Címerhatározó/Lőcse címere

Címerhatározó/Vitkóczy címer

A kettős kereszt olyan latin kereszt, melynek két vízszintes szára van. A bizánci birodalomban a 6. században jelent meg, ahol nemcsak vallási, hanem elsősorban politikai jelvényeként használták. Rendkívüli módon el volt terjedve a vallási tárgyakon, fegyvereken, az érméken, a ruhákon, a személyi pecséteken, a katonáktól a művelt rétegekig, a diplomatákig és egyházi személyekig. Először 706-ban II. Jusztiniánusz császár alkalmazta győzelmi jelképként. III. Theodóziusztól (715–717) kezdve a kereszténység diadalát jelképezte.

A szokványos kettős keresztnél a felső vízszintes szár rövidebb, mint az alsó. Ezt a Jézus keresztjére erősített táblával szokták magyarázni, melynek felirata az I. N. R. I. (Iesus Nazarenus, Rex Iudaeorum; Názáreti Jézus, a zsidók királya) rövidítés, de ezt a feltevést semmi sem igazolja.

A kettős kereszt az egyházi heraldikában eredetileg a pátriárkákat, majd az érsekeket illette meg. A ferde lábtartóval kiegészített változata az orthodox kereszt a keleti egyház szimbóluma. A hármas kereszt a pápaság szimbóluma.

A kettős kereszt a magyar címer egyik eleme, mely Magyarországról széles körben elterjedt az egész nyugat- és kelet-európai címerhasználatban.

Elterjedése

A kettős kereszt eredete és használatának elsősége számos vitát váltott ki a történészek között.

A kettős kereszt használata, I. Leó császárral (457—474) kezdődött, majd I. Mihálytól (811—813) kezdve együtt használták a felújított labarummal, mint a császári hatalom jelképeivel. Hóman Bálint mutatta ki, hogy nyugaton a kettős keresztet csak a keresztes hadjáratok során ismerték meg. A 12. századig kizárólag Bizáncon keresztül terjedt el a nyugati kereszténység területén. Magyarországra III. Béla király hozta, aki ezzel is ki akarta fejezni Magyarország szuverenitását Bizánccal szemben, akárcsak a nyugati fejedelmek a kettős, majd a hármas kereszt használatának felvételével, a XII. század második felétől. A kettős kereszt címerpajzson először III. Béla király (1172-1196) ezüst dénárán fordul elő, 1190 körül. Az általános vélemény szerint ezt a jelképet ő hozta magával a bizánci udvarból, ahol fiatal kora óta nevelkedett. A bizánci császár után a második ember, a deszpotész volt, majd 1165-ban ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. Pajzsára a kettős keresztet festette. Valószínűleg ezzel a bizánci jelképpel is ki akarta fejezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát. I. Mánuel bizánci császárnak később fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét pedig felbontották. I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vette feleségül és tovább használhatta a kettős keresztet hatalmi szimbólumként. Kettős kereszthez hasonló jelkép van I. Béla (1060-1063) egyik pénzén is, ezt azonban inkább egy keresztre helyezett kisebb keresztnek tartják. A 13. századtól a kettős kereszt bekerült egyes magyar városok és udvari főméltóságok címerébe, és változatos formái alakultak ki. Részben Magyarországon át idővel egész Európában elterjedt.

A 12. századtól a kettős kereszt terjedésének másik kiindulópontja a Szentföld volt, ahol gyakran nevezték "valódi keresztnek". A szomszédos bizánci hatás mellett nem zárható ki a magyar hatás sem, a magyar zarándokok és II. András keresztes hadjárata révén. Az egyházi lovagrendek is használták a pecsétjeiken és érméiken, de a címerükben sohasem. A kettős kereszt megtalálható a Szent Sír Lovagrend régebbi pecsétjén, a jeruzsálemi királyok érméin, melyet gyakran alfa és omega betűk kísérnek, mint például Guy de Lusignan (1186-1192) pénzén, II. Baudouin de Bourcq (1100-1118), edesszai gróf pénzein és az akkoni püspökök 12-13. századi pecsétjein. A Montpellierben 1170-ben (illetve 1196-ban) létrejött Szentlélek Rend tagjai gyakran használták a kettős keresztet a pecsétjeiken, palástjaikon, zászlójukon és a címerükben is, mely fekete alapon ezüstszínű volt. Ezen az úton aztán a kettős kereszt a 13. században bekerült az egyházi heraldikába.

Kettős keresztet használ címerként Szlovákia. Az 1848-as nacionalista értelmiségi körben kialakult nézet szerint a kettős keresztet a 9. században Cirill és Metód hozta magával Bizáncból a Nagymorva Birodalomba, ezért a 19. századtól a szlovákok a saját jelképüknek kezdték tekinteni, mely nézetet a modern szlovák történetírás is igyekszik alátámasztani, de ezt semmilyen régészeti lelet ikonográfiai vagy írásos dokumentum nem igazolja.

Franciaországban a kettős kereszt lotharingiai keresztként ismert, de Magyarországról származik. 1270-ben V. István leánya Mária, férjhez ment I. Anjou Károly (1264–1285) Nápoly (Szicília) királyának (és IX. Lajos francia király öccsének) fiához, II. (Sánta) Károlyhoz (1250–1309). Fiuk Martell Károly, 1292-ben felvette a "Magyarország" királya címet is, de a trónt csak fia, Károly Róbert foglalhatta el. Sánta Károly testvére, Izabella (1261-1304), pedig IV. László magyar király felesége lett. Amikor I. René nápolyi király (1409-1480), aki időnként használta a "Magyarország királya" ill. "Jeruzsálem királya" címeket is, felesége, Lotharingiai Izabella révén megörökölte a lotharingiai hercegséget, jelvényül felvette az Árpádok címerében szereplő kettős keresztet, de ez nem került pajzsra, hanem a pajzstartó sasok nyakában rózsafüzéren volt látható. Ez később annyira közismertté vált, hogy a nyugati heraldikai szakirodalom már lotharingiai kereszt néven említették. Anjou René fehér kettős keresztet vitt a király után roueni bevonulásakor. Fia, Kalábria hercege 1465-ben fekete kettős keresztet viselt. II. René, lotharingia hercege viszont a zászlaján arany kettős keresztet viselt a Burgundia elleni háborúban és az utódai is ezt használták. A lotharingiai kereszt az 1870-71-es francia-porosz háborútól kezdve, mint a "Felszabadítás keresztje", óriási népszerűségre tett szert, miután a franciák a háborúban elvesztették Lotaringia északi részét Metz körül, valamint Elszászt is. Ekkor nagy menekülthullám indult Franciaországba (beleértve Algériát is). Ezeket a területeket a franciák csak az I. világháború után szerezték vissza, de 1940-ben a náci Németország ismét annektálta azokat. 1940-től De Gaulle tábornok Nemzeti Ellenállási Bizottságának a jelvényeként a kettős keresztet választotta, mert a lotharingiai keresztet tévesen Jeanne d'Arc hadi jelvényének tartották.

A kettős kereszt megtalálható Litvánia címerében, a lovast ábrázoló alak pajzsán, mely először Jogaila 1386-os vagy 1387-es pecsétjén tűnik fel. Valószínűleg Nagy Lajos leánya, Hedvig lengyel királynő által került Litvániába, amikor 1386-ban férjhez ment Jagelló Ulászló litván fejedelemhez. 1991-1995 között ez a címer Belorusszia címere is volt. A. Titov, fehérorosz történész kétségbe vonta Litvánia kettős keresztes címeréhez való jogát és azt kizárólag belorusz jelképnek tartotta. S. Dumin ezt cáfolta és rámutatott, hogy a litván és a fehérorosz heraldikának közös az eredete és Litvánia régi címerét a két világháború között is megtartotta.^[1]

Az egyházi heraldikában rangjelző eszköz. A pajzs mögött vagy fölött helyezték el. Az érsekeket és a pátriárkákat illeti meg. (A püspökök pajzsa mögött egyszerű arany latin kereszt van.) A pátriárkakeresztet és az érseki keresztet a 15. századtól kezdték használni. (Egyes források szerint az érsekek kettős keresztet használtak, míg a pátriárkák hármas kereszet.) A metropoliták korábban egyszerű keresztet használtak, majd a 16. századtól kettős keresztet viseltek rangjelölő eszközként. A 15. századtól szerepel a bencések keresztjeként is.

http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/15.html

Teofil (829-842), bizánci császár pénze
Személyi pecsét Bizáncból (9. század)
Monomachos Konstantinosz császár felesége, Zoé császárnő a nyitraivánkai diadémon (1042-1050 között)
Béla herceg, a későbbi I. Béla király Nyitrán 1048-1060 közt vert pénze, körirata: BELA DVX
I. Béla (1060-1063) pénze körirata: BELA REX
III. Béla ezüst dénára
III. Béla ezüst dénára, elő- és hátlap
III. Béla ezüst dénára, előlap
III. Béla ezüst dénára, hátlap
Guy de Lusignan (1186-1192) jeruzsálemi király pénze
II. Baudouin de Bourcq (1100-1118), edesszai gróf pénze
A Szent Sír Lovagrend pecsétje
Jakab, Akkon püspökének pecsétje (12. század)
Theobald, Akkon püspökének pecsétje (13. század)
Jean de Villiers (1289) johannita nagymester bullája
Filibert de Naillac (1396-1412) johannita nagymester bullája
Jakab, a Szentlélek Rend mesterének (1326-1348) pecsétje
A Szentlélek Rend római ispotályának két pecsétje (16. század)
IV. Andronikosz, bizánci császár (1376-1379) érme
Litvánia címere
Pahonia (belorusz Пагоня, litván Vytis 'üldöző', a magyar vitéz) 1555 k., a litván nagyhercegség hagyományos jelképe, mely Algirdas fejedelem (1345-1377), Jogaila (Jagelló) fejedelem apjának 1366-os pecsétje után készült.
A litván Vytis Rend keresztje
Szlovákia címere, a magyar címer változata.

Werbőczy István magyarázata a magyar címer jelképeit illetően, művének egyik magyar kiadásából: „Ez okáért azon Szent István Királyt Királynak és Apostolnak-is szokták nevezni ; mivelhogy tanitásával, prédikálásával, jó tselekedetivel, és jó példa-adásával ; mint egy Apostol, óllyan vólt: ugyan ezen dolgaért a’ Pápa, ugyan azon Szent István Királynak. Tzimerül két keresztet adott az ő szentségének jeléül: és ez okon méltán mondhattyuk őtet Királyunknak, és Apostolunknak is. Sött ez idötől fogva a’ Magyarok, ezen két keresztet szokták Ország Tzimere gyanánt viselni. Mert e’ négy folyó-viz, Tisza, Duna, Száva, Dráva azt jelenti, hogy most a’ Magyarok birják, és lakják ez Országot, mellyben e’ folyó-vizek vagynak.” Verbőczi István: Magyar és Erdély-országnak törvény-könyve. Pozsony-Pest, 1805. I. Rész, XI. Titulus (65-66.)

Változatai

A kereszt vízszintes szárai lehetnek közel egymáshoz (en: condensed) vagy távolabb. A középponthoz viszonyítva el lehetnek helyezve szimmetrikusan vagy afölött, illetve az alatt. Végül a vízszintes szárak lehetnek egyforma hosszúak vagy eltérő hosszúságúak. A szárak végének alakja nagyon változatos lehet. A függőleges szár lehet hegyes, végződhet gyökéralakzatban stb.

III. Béla címere 1190 körül, kettős kereszt talpas szárakkal (kifelé szélesedő szárakkal)
Roland, pozsonyi ispán címere, 13. sz.
Bebek címer, felül pálmaágakkal, kifelé ívesen szélesedő talpaskereszt-szárakkal és egyenlő vízszintes szárakkal (Lővei 2019. 126.: ívesen kiszélesedő szárvégződésű kettős kereszt)
Nagysurány, az alsó szár rövidebb, mint a felső
Zólyom, szegvégű mancsos kettős kereszt
Szegvégű mancsos kettős kereszt
Szegvégű talpas kettős kereszt
Szegvégű talpas kettős kereszt
Zsolna, gyökérben végződő alsó szár
Lőcse, a vízszintes szárak távolabb kerültek egymástól
Szakolca, a vízszintes szárak hossza nagyjából megegyezik a függőlegesével
Lotharingiai kereszt (passiókereszt, Feiszt 1986, en: cross of Lorraine, de: Lothringer Kreuz), régi változat
Pátriárka kereszt, modern lotharingiai kereszt. A keresztszárak feljebbre vannak tolva
A Szabad Franciaország zászlója, 1940-1944
Két- és félágú mankós kereszt II. Rudolf garasán, 1594
Két- és félágú [talpas] kereszt (Bárczay 119., fr: croix archiepiscopale à trois croisillon celui du bas n'ayant que la parti sénestre)
Domború szárú kettős kereszt Ulrich Richentalnál
Másfél ágú kereszt (de: Kreuz mit halbem unterem (links) Querbalken)
Másfél ágú kereszt keresztvégű félággal (másfélágú keresztvégű kereszt) Ulrich Richentalnál
Másfél ágú kereszt mankós félággal (másfélágú mankós kereszt) Ulrich Richentalnál