Heraldikai lexikon/Egyházi heraldika

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Névváltozatok: egyházi címertan (M. kat. lex.), egyházi czímerek (Deák Farkas, Turul 1883/3.[1])

de: kirchliche Heraldik, cs: církevní heraldika


Rövidítések:

Egyházi heraldika, a vallási felekezetek és egyházi szervezetek által használt címertani formák és előírások összessége. Az egyházi heraldika nemzetközi jelelgű, főként ami a katolikus egyházat illeti. Ezt a Vatikánból irányítják és feje a pápa. A katolikus egyház minden papja személyes nemeséggel rendelkezik és saját címert kell viselnie a posztjának megfelelő rangjelölő eszközökkel. Ez a címer a (fő)nemesi származásúaknál a családi címer, mely az egyházi heraldika külső címerrészeivel van kiegészítve. A Szentszék a főpapokat saját jelképeikkel ellátott pecsét használatára is kötelezte. Címereket használnak a protestáns és egyes keleti egyházakban is. Azon olasz családok, melyekből pápák származtak vagy jelentős szerepet töltöttek be a pápai államban, családi címerükbe gyakran vettek fel egyházi jelképeket. Az Odescalchi család címerében pl. az ún. bazilikális ernyő (ombrellino) alatt Szent Péter két kulcsa van keresztbe téve. Ezen jelképeket a pápai kamarás-bíboros viseli a pápai trón betöltetlenségének idején.

Az egyházi heraldika története[szerkesztés]

Az egyházi heraldika csak kevéssel fiatalabb, mint a nemesi, mert a keresztes hadjáratokban egyházi személyek is részt vettek (jelentős részük nemesi származású volt), akik címert az egyházi közösséghez tartozásuk révén szerezhettek, egyházi tisztségük révén, saját választás útján vagy pápai adományból. Az adományozásba vagy a címerfelvételbe sem a pápa, sem a világi hatóságok nem szóltak bele.

A korai egyházi címerek rendszerint egy szentet ábrázolnak az előtte térdelő pappal. A 13-14. századi egyházi tisztságviselők pecsétjei általában mandorlaalakúak, fent és alul hegyes csúccsal. A rang jelölésére többek között papi kalapokat használnak. Ezen kalapokat Nyugat-Európában ma is viselik a katolikus papok hétköznapi öltözékükhöz. (Magyarországon Serédy Jusztinián bíboros, hercegprímás viselte utcai öltözékéhez.) A kalap először Váncsa István bíboros, esztergomi érsek 1252-es pecsétjén fordul elő, noha egyesek a pecsét valódiságát újabban kétségbe vonják. Tőlünk nyugatra mintegy 10 évvel később jelent meg az első ehhez hasonló címeres pecsét. Ezután Magyarországon 1380-ban, Demeter bíboros, esztergomi érsek pecsétjén látható. A kalap oldalairól zsinórok végére erősített bojtok lógnak le. A bojtok a 12. századból származnak, amikor a főpapok és a világi méltóságok ünnepi alkalmakkor a hintóba fogott lovak szerszámozását díszítették vele. A bíborkalapokat a bíborosok és egyes kiválasztott ergyházi főméltóságok részére IV. Ince pápa (1243-1254) vezette be 1245-ben, a Lyoni Zsinaton. A 14. századra használatba kerültek az öröklött családi címerek, melyek a 15. század elejére teljesen kiszorítják a hagiográfiai motívumokat és a szentek ábrázolásait. Az egyházi méltóságok címerét gyakran csak a pajzs képviseli. A Sárkányrend jelvényét egyházi és világi személyek egyaránt használták.A Szentszék a 17. században megtiltotta a pajzson kívüli címerrészek használatát. X. Ince Pápa (1664-1655) elrendelte, hogy a bíborosok címerükből hagyjanak el minden világi jelvényt, beleértve azokat, melyek a császári, királyi, fejedelmi házakhoz való kapcsolatukat fejezik ki. A 16. században a mitra, pásztorbot, kalap, kereszt és ezek együttesének használata egyre gyakoribb, de pontos szabályozás nélkül. Pl. Horvát János, szepesi prépost 1537-es pecsétjén a pajzs fölött mitra van és efölött még kalap is, míg Bakócz tamás, esztergomi érsek és bíboros családi címere mögé csak keresztet helyezett. Kezdetben a bojtok száma, a kereszt, a mitra és a pásztorbot elhelyezése teljesen önkényes volt. Először 1650-ben X. Ince pápa szabályozta a bíborosi címereket, majd 1659-ben VII. Sándor már 21 szabályt adott kia papi címerekkel kapcsolatban. Előírás lett, hogy az egyházi címerek a hierarchiában elfoglalt rangot is jelölték. Ezen egyházi máltósájelvények (mitra, pásztorbot, kalap stb.) viselése (elrendezése a címerben) azonban (legalább is Magyarországon) az aktuális divat szerint történt. Esterházy Imre, nyitrai püspök 1750-es pecsétjén a pajzs fölött angyalfej van (mely a 14-15. századtól gyakran helyettesíti a sisakot), fölötte korona és püspöki kalap, az ovális pajzs jobb felső szélén mitra, a bal felsőn pásztorbot. Hasonló Révai János Antal, szepesi püspök 1789-es pecsétje, de hiányzik az angyalfej. Ez a kompozíció a következő században a magyar egyházi főméltóságok címerének mintájává válik. A 19. század elejének egyházi heraldikája nem különbözött sokban az előző századtól. Nálunk sohasem terjedt el az a szokás, hogy a családi címert az egyházmegye címerével egészítik ki. A 19. században a magyar egyházi heraldikában egyre gyakoribbak a családi címerek, sisakkal sisakdísszel és sisaktakaróval.Ezért a mitrát és a pásztorbotot a sisaktzakaróra helyezték, tehát gyakran a sisak is részévé válik az egyházi címereknek. A 20. század elejétől az egyházi címerhasználatban megfigyelhető az egyszerűsítés tendenciája. Az egyházi tisztségviselők általában csak egy, a rangnak megfelelő kalapot viselnek és a címerről elmarad a püspöksüveg. Az egyetlen korona, mely megmarad, a pápai tiara. VI. Pál pápa 1969. március 31-i Motu proportio kezdetű bullájával, mely április 13-án lépett életbe, az érseki és püspöki címerekből a mitra, a pásztorbot és a kereszt kivételével eltörölte, a kard, a koronák és az összes többi rangjelölő eszköz használatát. A pásztorbotot az apátok pajzsuk mögött függőlegesen középen, a csiga alatti velummal (a heraldikában és a liturgikus gyakorlatban) továbbra is használhatják. 1950-ben a pápa megszüntette az összes világi cím (hercegi) és az ennek megfelelő rangjelölő eszköz felvételét, de a meglévőket azok viselői halálukig használhatták. Magyarországon Mindszenthy József bíboros volt az utolsó, aki használhatta a hercegprímási címet és a hozzá kapcsolódó rangjelölő eszközöket (hercegi korona, címerpalást). Ha napjainkban egy püspököt felszentelnek, címert is kell választania magának, melyet a Vatikán heraldikai hivatalában nyilvántartásba vesznek.

A római Szentszékkel egyesült keleti szertartású egyházakra is vonatkozik a címeres pecséthasználat kötelessége. A keleti liturgiájú egyházak püspökei mitra helyett koronához hasonló zárt föveget viselnek, melynek tetején kereszt van. Pásztorbotjuk nem csigaformában végződik, hanem két egymással szembefordult kígyót ábrázol.

A görögkatolikus címerek jellegzetessége a püspöki korona és a címersátor. A pásztorbot keresztben végződik, melynek két oldalán kígyófejű nyúlványok görög omega betűt formálnak. Használják a papi kalapokat a csomókkal. Ebben a felekezetben szokásos a püspökség címerének négyelése a személyi címerrel.

A református egyházközségek már a 16. századtól használtak jelképekkel ellátott pecséteket. A közigazgatási adminisztráció alapjait Mária Terézia rakta le, melyet a Helytartótanács irányított. Az adminisztráció munkájába a protestáns egyházközségeket is igyekeztek bevonni. Így a katolikus plébániák mellett a protestáns lelkészek is bekerültek a hitelesítő és ellenőrző hálózatba. (Korábban a német területeken az egyházi pecsétek ritkák voltak. A pap a hivatalos okiratokat is gyakran a saját személyes pecsétjével hitelesítette.) 1830-ban a Helytartótanács elrendelte, hogy az eklézsiák készítsenek saját címerükkel ellátott pecsétnyomót. Többségük a zászlós bárányt választotta vagy a településük motívumait és előfordult a patrónus vagy a tekintélyes református nemesi családok címeréből vett jelképek. A 19. század végére már szinte minden egyházközségnek volt saját címeres pecsétje, de a 20. század elejére ezeket egyre jobban kezdték kiszorítani a (feliratos) gumibélyegzők.

Az evangélikus egyház papjainak címerei egyszerűségükkel tűnnek ki. A pecséteken a pajzsot főleg az újszövetségi idézetekre utaló rövidítések kísérik, melyek összefüggésben vannak a pajzsbeli képpel. Egyes esetekben maga a rajz is hiányzik és a pecsét közepét csak az idézet tölti ki.

Az anglikán egyházban a püspöki címerek fölött drágakövekkel díszített fehér kalap van, a pasjzson mitrát és pásztorbotot használnak. A többi tisztségviselőnek fekete kalapja van, különféle színű bojtokkal. A kanadai heraldikában a székesegyházak jelöléséhez a címert püspöki trónra helyezik, ami megfelel a címertartó szerpének.

Az örmény egyház érseke a pajzs fölött érseki süveget, a pajzson püspöksüveget, mögötte kettős keresztet, valamint latin és görög pásztorbotot visel. Az örmény érsekek a kettős kereszt helyett egyszerű keresztet viseltek.

Az egyházi heraldika jellege[szerkesztés]

Kanizsai István püspök pecsétje
KANIZSAI ISTVÁN PECSÉTJE.jpg
Kálmán győri püspök (1337-1375), Károly Róbert király törvénytelen fiának címere
Kálmán győri püspök másik pecsétje

Az egyházi címerek (főleg a rendiek) gyakran vétenek a heraldika szabályai ellen és túlzsúfoltak. Az egyházi heraldika alapelve, hogy a tárgyakat a heraldikában szokásos stilizálás helyett a valóságnak megfelelő természetes módon, természetes színekkel kell ábrázolni. A címerábráknak pontos vallásos szimbolikája van. Az egygházi címerek (címer)jogilag csak abban különböztek a világiaktól, hogy nem voltak örökletesek. A 18. század második felében Franciaországban kísérletet tettek arra, hogy a papi címert a viselője halála után örökölhesse valamelyik közeli rokona (testvér, unokaöcs), de ez a kezdeményezés nem eresztett gyökeret. Mivel az egyházi címerek nem örökletesek, a címerek a tisztségek és személyek változásával állandóan változnak és egyszerre több variáns is használatban lehet. Az egyházi címerek (személyiek és intézményiek) jelképei általában vallási jellegűek, szentek vagy az ő attribútumaik. A 14. században elhagyják a címerviselő rangjára vonatkozó címertartozékokat (rangkoronák, sisakok, sisakdíszek stb.), mert azok a fegyveres harcra utalnak, ami a papok számára ma is tilos (noha egyes középkori magyar püspökök aktívan részt vettek a csatában is, és a rangjelölő eszközök később részben visszaszivárogtak a címerbe). Ezért a papi személyek a liturgiai díszeket helyezték a pajzsra és amögé (mitra, infula, pásztorbot, kalap, pallium, kereszt), ezek elrendezése azonban megfelelt a nemesi címereken látható címerrészeknek, tehát a sisak helyébe a mitra került, a siaktakarók helyére a bojtok stb. Ekkoriban azonban nincs a pajzson még mitra, pásztorbot, kereszt és papi kalap stb. sem. A sisak és a sisakdísz később csak kivételes esetben fordul elő.

A magyar heraldikában a 14. században még megfigyelhető, hogy egy egyházi személy sisakdíszt visel, de a 15. században ennek helyét már rendszerint elfoglalja a megfelelő papi kalap vagy püspöksüveg. A 14. században még szokványos eset, ha egy püspök pecsétjén nem tükröződik az egyházi mivolta. Kanizsai István zágrábi püspök (1356-1376) és szlavóniai helytartó 1363. évi pecsétjén a Kanizsai címer (szárnyas karom) sisakra helyezve szerepel, felette a királyi adományként kapott Anjou sisakdísz is látható. Kálmán püspök (1337—1375) győri várának tornyán a családi Anjou-címer a struccos sisakdísszel együtt szerepel, ugyanakkor a világi megjelenésű sisakdíszes pecsétje mellett volt mandorla alakú egyházi pecsétje is. Albeni Éberhard főkancellár (1404—1419), zágrábi püspök (1397-1406) címere ugyancsak tartalmaz sisakdíszt. Szatmári György (1505-1521 pécsi püspök, 1522-1524 esztergomi érsek) pécsi tabernákulumán (1505 u.) a címerét a Sárkányrend jelvénye köríti, fölötte püspöksüveggel. (1493-ban a királyi kancelláriában dolgozik világi emberként; 1498-ban veszprémi püspök, de továbbra is világi ruhában jár; a pápától 2 éves haladékot eszközöl ki, hogy ne kelljen felvennie az egyházi rendeket; 1501-ben váradi, 1505-ben pécsi püspök; végül csak 1506-ban veszi fel a magasabb papi rendeket és mondja el első miséjét.) Mindez annak jele, hogy egyes magyar főurak az egyházi tisztségben csak jövedelemforrást láttak és közben világi rangjuknak megfelelően éltek, akik a saját bandériumuk élén vonultak csatába. (1330-ban Károly Róbert hadjáratában elesett 3 prépost, 1 plébános és a király káplánjai; 1396-ban Zsigmond király oldalán harcol Kanizsai János érsek a szultán ellen; 1444-ben Várnánál esett el az egri és a váradi püspök; Mohácsnál a királlyal együtt öt püspök is odaveszett.) Ezért szerepel pl. a Sárkányrend jelvénye Báthori Miklós váci püspök nógrádi márványcímerében is, noha egyházi személy nem lehetett tagja ennek a világi lovagrendnek.

A fentebb említett egyházi rangjelölő eszközök a 15. századtól jelennek meg. Magyarországon először 1365-ben, Kálmán győri püspök (Nagy Lajos törvénytelen fia) címerében jelent meg a püspöksüveg (sisakra helyezve), majd 1423-ban Marcali Dózsa László címerén (sisak nélkül) és 1441-ben Mezőlaki Péter, csanádi püspök címerében. Kezdetben, a 15. században, a püspökök és prépostok csak nagyon kis mitrát, (az érsekek) néha kalapot használtak. A 16. században a mitra egyre díszesebb. A 15. századtól a pajzs mellett néha a pásztorbot is előfordul. Később általában a pajzs tetejére helyezték vagy afölött lebegett. Ha egy apát irányítása alatt több kolostor is áll, címerében használhat pl. 2 pásztorbotot vagy 2 mitrát. Idővel a az apátok pásztorbotjának feje a címerben befelé fordul, a püspököké és érsekeké kifelé.

A templomok, tanintézetek, egészségügyi, szociális és más egyházi intézmények, a szerzetesrendek, kolostorok, zárdák, káptalanok, hiteles helyek általában a védőszentjüket és/vagy atribútumaikat jelenítették meg a címerükben. Magyarországgal szenben Nyugat-Európában a szerzetes rendek elöljárói (apátok, főapátok, prépostok, nagyprépostok, provinciálisok) külön személyes címert is használtak. A központi irányítás alatt álló rendek (kolduló rendek és a fiatalabb rendek) konventjeinek és rendházainak nincs saját címere, a közös rendi címert használják. Ellenben a decentralizált rendek kolostorainak (bencések, premontreiek, ciszterciták stb.), melyek az országgyűlésen is képviseltették magukat, van saját címerük is.

Rangjelölő eszközök[szerkesztés]

A papok címereinek rangjelölő eszközei a tiara, kulcsok, hercegi korona (1969-ig), mitra, infula, pallium, kereszt, pásztorbot, kulcsok, kalap, rangjelölő bojtok. A pajzstartók ritkák, a jelmondatok általánosak, de nem öröklődnek, kivéve egyes lovagrendeket. A 19.századtól Magyarországon szinte minden főpap használ a címerpajzsa alatt jelmondatot. (Általában a Szentírásból, esetleg a vallásos irodalomból vett idézetek, nyelvük az egyház hivatalos nyelve, a latin, de vannak magyar nyelvűek is.)

A 13. századig a katolikus egyház szertartásain előforduló öltözékek liturgikus színei voltak a fehér, vörös, zöld és fekete. Ekkor kezdték használni a violaszínt (lila, bíbor) is. Advent harmadik és negyedik vasárnapján kivételesen a rózsaszínt is használják. Ez pótolható a violával is.

A rangjelölő heraldikai keresztek (körmeneti kereszt) színe lehet arany, ezüst, olykor fehér. A körmenetben egykor csak a pápa és legátusai előtt vittek keresztet, de 1310 körül az érsekek is megkapták ezt a jogot. A püspökök kezdetben csak a címerpajzsuk mögött használták a(z egyszerű) keresztet, és a 15. századtól a püspöki rang egyik heraldikai jelképe lett. Az érsekek ekkortól a kettős keresztet kezdték használni. Nálunk először Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek pajzsa mögött jelenik meg. Az érseki rang jelölését szolgálja még a pallium is.

A hercegprímások és hercegérsekek (valamint a hercegpüspökök) kívül bíbor, hermelinnel bélelt hercegi címerpalástot használtak, a csúcsán zárt hercegi koronával. Hazánkban 1714-ben Keresztély Ágost bíboros, Szász-Coburg herceg lett az esztergomi érsekprímás. III. Károlytól kieszközölte, hogy minden utódát nevezze ki a Szent Római Birodalom hercegévé, akik ettől kezdve használhatták a hercegprímási címet és ennek heraldikai rangjelölő eszközeit.

Az egyházi méltóságok kalapja vörös, zöld, lila vagy fekete színű, melyekről meghatározott számú bojt (de: Quasten, it: fiocchi) lóg le. A rangjelölő bojtokat már a középkorban is használták, de nem egységes módon. Így pl. a 14. századtól a bíborosok vörös kalapja alatt oldalanként 5-5 sor bojt lógott le, az érsekeknél 4-4, a püspököknél 3-3, az infulált apátoknál, prépostoknál és a rendi provinciálisoknál 2-2, a saját (bírói) joghatásággal rendelkező papoknál, dékánoknál és plébánosoknál 1-1. De ez a rendszer nem volt tartós és nem is tartották be következetesen. Csak 1832-ben kodifikálták pontosan (a bojtok színe és száma), de a gyakorlatba csak viszonylag sok idő múlva vezették be, és mai formája csak a 20. század második felében állandósult.

Rudnay Sándor (1760-1831) a pajzsán családi címerét használta. 1789-ben lett plébános, ezért pajzsa fölött fekete kalapot és oldalanként 1-1 fekete zsinórről lelógó bojtot viselt. 1805-ben esztergomi kanonok lett, kalapja fekete, 3-3 (2 sor) bojttal; 1808-tól püspök és címzetes apát, zöld kalapja 6-6 (3 sor) bojtos; 1819-től esztergomi érsek és hercegprímás, zöld kalapja oldalanként 10 (4 sor) bojtos; 1828-tól bíboros, vörös kalapja 15-15 bojtos, pajzsa mögött kettős pátriárkakeresztet viselt. 1819-től hercegprímásként hermelinbélésű címerpalást és hercegi korona illette meg, a pajzs körül 1820-tól a Szent István Rend láncon függő rendjelét viselte.

A pápa jelvényei a pajzs mögött (gyakran arany) szalaggal átfűzött harántkeresztes arany- és ezüstkulcsok (de: Bindeschlüssel und Löseschlüssel - az oldó-kötő hatalom jelképei), a hármas kereszt, a tiara (triregnum), melyet először XXII. János (1316-34) helyezett a pajzsára. A pajzs alatt gyakran a pápa személyes jelmondata jelenik meg.

A camerlengo bíboros, azaz a főkamarás-bíboros (de: Kardinal-Kammerlengo, Kardinal-Erzkämmerer), a pápai trón megüresedésének idején a pápát helyettesítő bíboros címeréhez hozzáadják a bazilikális ernyőt (la: conopeum, it: ombrellino), valamint a pápai kulcsokat, mivel ideiglenesen ez a bíboros intézi a pápai ügyeket.

A bíborosok jelvénye a széles karimájú vörös (bíbor-)kalap, amelyről kétoldalt azonos színű selyemzsinóron oldalanként 15-15 bojt lóg le öt sorban (1-2-3-4-5). Pajzsa mögött kettős kereszt van, ha egyúttal érsek is. Ha egyúttal püspök, a pajzsa mögött egyszerű kereszt van.

A pátriárkák kalapja zöld, oldalanként 15-15 bojttal. Jelvényük a kettős (pátriárka-)kereszt a pajzs mögött. (Egyes szerzők szerint hármas keresztet viselnek.) A jeruzsálemi pátriárka pajzsa vörös jeruzsálemi keresztre van helyezve, mivel egyúttal a Szent Sír Lovagrend nagymestere. A lisszaboni pátriárka jelvénye a 18. század közepén a tiara volt. Ha püspökök is egyúttal, palliumot is viselnek.

Az érsekek (és prímások) zöld kalapja 10-10 bojtos, négy sorban (1-2-3-4). Ún. körmeneti keresztjüket fokozatosan egyes püspökök is használatba vették. A 17. század közepéig nem volt eltérés az érsekek és a püspökök bojtjainak száma között. A pajzs mögött kettős kereszt van, harántos pásztorbot és a jobb sarkán mitra van. A pajzs alján palliumot is viselnek. Azon érsekek, akik a szekularizációig világi uralkodók is voltak, pajzsuk mögött a pásztorbotot a világi hatalom jelképével, a karddal együtt viselték harántkeresztbe rakva.

A hercegérsekek (de: Fürsterzbischof) és hercegpüspökök (de: Fürtsbischof) ugyanolyan címereket viseltek, mint az érsekek, illetve a püspökök. Címerükben a fejedelmi rangot a hercegi korona (de: Fürstenhut) és a címerpalást fejezte ki.

A püspökök (és a püspöki joghatóságú, „nullius” (fő)apátok) zöld kalapja 6-6 bojtos, 3 sorban (1-2-3). Egyes püspökök kiváltságként érseki kalapot viselhetnek. Méltóságuk jeleként a pajzson püspöksüveget (mitrát), a pajzs mögött függőlegesen vagy harántosan pásztorbotot viselnek, a pajzs mögött gyakran egyszerű kereszt van.

A pápai kamara prelátusainak kalapja lila, 6-6 vörös bojttal. Ide tartozik a vicecamerlengo, a pápai auditor, kincstartó és a főudvarmester. A főkamarásmester is hasonló kalapot visel, de mihelyt bíboros lesz, jogában áll pajzsán a pápai címert az első mezőben viselni.

Az apostoli protonótáriusok kalapja lila, 6-6 vörös bojttal. Joguk van a pápai címert a saját pajzsukra helyezni. Jogukban áll a pápa címerét saját pajzsukra felvenni.

A címzetes apostoli protonótárius kalapja fekete, 3-3 fekete bojttal.

A pápai udvari prelátus, a titkos kamarás és titkos káplán kalapja lila, 6-6 lila bojttal.

A pápai kamarás kalapja fekete, 6-6 lila bojttal.

A pápai tiszteletbeli kamarás és tiszteletbeli káplán kalapja lila, 3-3 lila bojttal (1-2)

A rendi generális kalapja fekete, 6-6 fekete bojttal. A premontreiek rendi generálisa a rendi öltözéknek megfelelő fehér kalapot és fehér zsinórokat használ.

A rendi provinciális kalapja a címzetes pápai protonótáriuséhoz hasonlóan fekete, 3-3 fekete bojttal.

A főapátok (nullius apátok) kalapja zöld, 6-6 zöld bojttal. A pajzs mögött pásztorbot van. A főapátok püspöki rangban vannak.

Az apát kalapja fekete, 6-6 fekete bojttal. Pajzsa mögött pásztorbotot visel.

Az infulált apátok és prépostok kalapja fekete, 3-3 fekete bojttal (más szerzők szerint 6-6 fekete bojttal). A pajzs mögött harántos pásztorbot van, vele szemben a pajzs tetején mitra látható.

A kanonok kalapja fekete, 3-3 fekete bojttal.

A helyi tisztségviselők, mint a perjel, a guardián (apát) és rektor kalapja fekete, fekete 2-2 bojttal. Ausztriában a püspökökön és apátokon kívül a bécsi Szt. István dóm plébánosai (Domherren) is jogosultak voltak címert viselni. Mivel nem tartoztak a nemességhez, koronás csőrsisakot viseltek. Az exempt apátságok (a püspöki hatalom alatt nem álló apátságok) a püspöki jelképeken kívül (zöld kalap 6-6 bojttal, mitra, pásztorbot) kendőt (a pásztorboton) és kardot viselhettek.

A kisebb tisztviselők (mint pl. a dékánok) kalapja fekete, 2-2 fekete bojttal.

Az apátnők a pajzs mögött függőleges vagy harántos pásztorbotot viselnek kendővel (infulával), mely csigájával jobbra fordul. A 17. századtól ovális pajzsot használtak, a pásztorboton gyakran arany leveles koronát húztak át.

A plébánosok és papok kalapja vagy birétuma fekete, oldalanként 1-1 fekete bojttal.


https://books.google.sk/books?id=lytiAAAAcAAJ&pg=PA182&lpg=PA182&dq=ne+metalla+metallis,+colores+coloribus&source=bl&ots=x_hYzMNwxo&sig=DNiHzZnuZliFweEclqV-9phKOPs&hl=hu&sa=X&ved=0CDAQ6AEwA2oVChMIyNCtmZ71xgIVhrwUCh25Zw_d#v=onepage&q&f=false rangjelölő eszközök 131. l.

Lásd még[szerkesztés]

kereszt