Heraldikai lexikon/Herceg

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
hertzeg (Nyiri 1835. 320.), dinaszta (TESz. I. 639.), fejedelem (Apor 33.), 1201: Herceg személynév [MNy. 10: 81.], 1405 k.: „dux: herceg” [SchlSzj. 481.] (TESz. II. 94.), regulus: királyotska, kis tartomány' királya, deſzpot, vajda (Pápai/Bod 526.), herczegi födött korona (Nagy Iván ArchÉrt. 1870/12. 233.[1])

de: Herzog, ófelnémet herizogo 'a haddal kivonuló'

„A fejedelem kisebb, alacsonyb a vezérnél: princeps est minor atque dux; ein fürst ist weniger, denn ein herzog” [Comenius: Vest. 96.] (NySz. I. 961.), „Hercheg, avagy vezer” [Cornides kódex 1510-1521 (Nyelvemléktár VII.) 226.] (NySz. I. 1406.), „Hertzegi tzimereket ereget és a hóldnak szarvain akar ülni, hogy lába alatt lássa a világot” [Faludi Ferenc: Nemes Udvar 350] (NySz. I. 1406.)

dux – hadnagy, vezér Verborum... 1648. 17.

„az if. királyok vezéri – dux – czimmel függetlenül uralkodtak, de azért a vezérségi tartomány az anyaországnak mindég kiegészítő részét tette.” GYÁRFÁS ISTVÁN: A JÁSZ-KUNOK TÖRTÉNETE. (I-IV. 1870-1885) MÁSODIK KÖTET. 291 ÖTÖDIK SZAKASZ. A KÚNOK MAGYARORSZÁGBAN, AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK ALATT. 1239–1301. 257-258.

[2]

Codex Cumanicus: Tura «princeps» pag. 146.[290.] Soltan «rex», «princeps» pag. 104, — soltan catonj «regina» pag. 105, ar. [297.] Beg «princeps» pag. 104, — «dominus» pag. 144, — bey idem pag. 105, — «princeps» pag. 216 et passim.[300] Masa «princeps» pag. 97. [304] Mir «princeps» pag. 216,[305.]

(GEZA KUUN: CODEX CUMANICUS. BIBLIOTHECAE AD TEMPLUM DIVI MARCI VENETIARUM. Budapest, 1880. A VOCABULARIUM CUMANICO-LATINUM fejezetben 245. laptól)

Érdy János: Styria mint magyar vezérség és érmei. (Akad. Értesítő. XVIII. 1858.)
Rövidítések

w:Limbourg fivérek

c:Category:Ducal crowns

Címerhatározó/Batthyány címer

Nemesi, bárói, grófi, fejedelmi, hercegi, választófejedelmi, nagyhercegi és királyi korona

Herceg, a legmagasabb főnemesi cím. A név előtt viselik, rövidítése hg. vagy hcg. A magyarban (és a latinban) nem mindig különül el egymástól világosan a herceg, a fejedelem és az uralkodói családok fiatalabb tagjainak, a hercegeknek a rangja. Az elnevezések terén is sok a bizonytalanság. Egyesek idővel más értelmet nyertek, rangban lesüllyedtek, illetve felemelkedtek. A helyes rangbeli megkülönböztetés szerint a hercegi rangra nézve sokkal helytállóbb a hagyományos vajda vagy a Cornides kódexben és a Comenius által említett vezér kifejezés használata, illetve a magyarban is használt dukátus 'hercegség' szóból lehetne képezni egy megfelelő szót, mint a duka, mely személynévként is előfordul (vagy pedig a herceg helyett kellene egy másik kifejezést használnunk, mint pl. a némiképp népies és néha erőltetett -fi utótaggal ellátott összetételek: királyfi, fejedelemfi, hercegfi, mely utóbbi egyben egy nemesi család személyneve is, vagy pedig az uralkodói családok hercegeit helyesebb lenne királyi hercegnek nevezni vagy pedig rájuk alkalmazni a vezér nevet, illetve a prím, principális szót lehetne rájuk alkalmazni. Még jobb, ha a királyi, hercegi, fejedelmi családok fiatalabb tagjait, illetve a teljes hercegi rang átfogó megnevezésére a hercegből elhagyjuk a szókezdő h- betűt, és az ercegt szót használjuk. Van arra példa, hogy a szókezdő h- a magyar nyelvben a múltban esetenként eltűnt, innen van az Erczeg családnév is.). Azonban a legjobbnak azt az eljárást tartjuk (Sz.L.), ha a vezérlő fejedelem mintájája (a vezérlő vagy) a herceglő kifejezést alkalmazzuk (de: Herzog - hu: herceglő, Fürst - fejedelem, Prinz - herceg). Ennek a magyarországi latinban is van megfelelője a ductor (vezérlő, herceglő) szó formájában. (Az Ajtonyt leverő sereg (1027) vezérének címe ductor exercitus, illetve princeps exercitus volt. [SRH. I. 313.]18-19.) A herceglő kifejezés rendelkezik azzal a megfelelő jelentésmozzanattal is, hogy a herceglő az, aki egy hercegi család fejeként ténylegesen is gyakorrolja a hercegi hatalmat, uralkodik az adott herceglőség, birtok fölött, és ténylegesen viseli a herceg(lő)i címet. Őt követi rangban a fejedelem, majd a herceg, mely ebben a tekintetben a királyi, hercegi és fejedelmi (uralkodó)családok fiatalabb, nem uralkodó tagjait jelenti. (Közülük egyes hercegek néha rangban megelőzik a herceglői vagy fejedelmi rang viselőjét is, mint pl. a királyi hercegek vagy a főhercegek.) A magyarban a fejedelem rangja általában megelőzi a herceglőét, pedig ennek épp az ellenkezője volt igaz. (Egyébként az angolban is sok a bizonytalanság.) A helyes rangsorrend és a nekik megfelelő elnevezések tehát: 1. (vajda,) herceglő (vagy vezér) (la: dux, de: Herzog, cs: vévoda, en: duke, fr: duc, it: duca, ru: vojevoda, pl: wojewoda), 2. fejedelem (la: princeps, de: Fürst, cs: kníže [a. m. kenéz], en: prince, fr: prince), 3. herceg (de: Prinz, la: princeps, cs: princ, fr: prince, en: prince).


Ferenc Ferdinánd trónörökös leszármazási jegyzéke (morganatikus házassága miatt a leszármazói nem örökölték a főhercegi címet és nem használhatták a Habsburg nevet, ezért a Hohenberg herceg (azaz herceglő) nevet és a hercegi (herceglői) címet használták)

6, Franz Ferdinand (Ferenc Ferdinánd trónörökös) 1863-1914 (főherceg) = Žofie Marie Josefína Albína hraběnka Chotková z Chotkova a Vojnína (Hohenberg herceg(lő)nő) 1868-1914 (utódok: Prinzen von Hohenberg; Hohenberg herceglők)

7, Sophie, Prinzessin von Hohenberg 1901-1990 (hercegnő) = Friedrich, Graf von Nostitz-Rieneck 1893-1973
7, Maximilian, Herzog von Hohenberg 1902-1962 (herceglő) = Elisabetha Bona, Gräfin von Waldburg-Wolfegg-Waldsee 1904-1993
8, Franz, Herzog von Hohenberg 1927-1977 (herceglő)
8, Georg, Herzog von Hohenberg 1929-1977 (herceglő)
8, Albrecht, Prinz von Hohenberg 1931- (herceg, apja életében)
8, Johannes, Fürst von Hohenberg 1933-2003 (fejedelem)
8, Peter, Prinz von Hohenberg 1936- (herceg)
8, Gerhard, Prinz von Hohenberg 1941- (herceg)
7, Ernst, Fürst von Hohenberg 1904-1954 (fejedelem) = Maria Theresa Wood 1910-1985
8, Ferdinand, Fürst von Hohenberg 1937-1978 (fejedelem)
8, Ernst, Fürst von Hohenberg 1944- (fejedelem)
7, fiú halva született 1908 - kihalt

A teljes család (a férfi és női ágak együtt) rangja átfogó módon a herceg címnek felel meg (Prinzen von Hohenberg), mely felöleli az összes herceglői, fejedelmi és hercegi ágat.

Mint látható, a nők nem öröklik a herceglői (Herzog) címet, akkor sem, ha elsőszülöttek a családban. Ők férjhezmenetelükig a hercegnő (Prinzessin) címet használják (mint Sophie).

A herceglői (Herzog) címet csak a család legidősebb férfiága használhatja (Maximilian ága). A fiatalabb férfiágak a fejedelem (Fürst) címmel élnek (Ernst és a halva született fiú).

A herceglői (legidősebb) ág tagjai közül csak a herceglő (Herzog) legidősebb fia örökli a herceglői címet, a többiek az új herceglő címöröklésével a fejedelem (Fürst) címet viselik, apjuk életében azonban az összes gyermek a herceg, illetve hercegnő (Prinz, Prinzessin) címet viseli (mint Maximilian gyermekei).

A fejedelmi (fiatalabb) ágak tagjai a fejedelmi (Fürst) címet viselik (mint Ernst gyermekei), illetve itt is érvényesülhet az az elv, hogy apjuk életében a fejedelem gyermekei a herceg, illetve hercegnő (Prinz, Prinzessin) címet viselik és a fejdelmi címet csak a legidősebb fiú örökli.

Herceglői korona Sopron vármegye címerében

A herceg (illetve alábbi szóhasználatunkban a herceglő) (régebben vezér, de: Herzog, la: dux, cs: vévoda) a legmagasabb főnemesi cím. Ezt használják egyes régi olasz (duca) főnemesi családok fejei is. Angliában a duke csak a második legmagasabb cím a prince (hu: herceg) után. A Szentföldön alapított egyes fejedelemségek is herceglőségek voltak.

A németben a fejedelem (de: Fürst, la: princeps, cs: kníže) felesége fejedelemné (de: Fürstin, cs: kněžna), fiai hercegek (de: Prinz, cs: princ; azaz a fejedelmi házak nem uralkodó tagjai) vagy grófok. A hajadon lányok hercegnők vagy grófnők. A fejedelmi cím örököse a legidősebb fiú, akinek utódai örökös hercegi címmel (de: Erbprinz), néha örökös grófi címmel (de: Erbgraf) rendelkeznek. Csehországban egyes fejedelmi (cs: kníže, de: Fürst) családok cseh herceglői címmel (cs: vévoda) is rendelkeznek, mely szintén csak a család fejét (a ház főnökét) illette meg. (Pl. Lobkowicz herceg [helyesebben fejedelem], cs: kníže z Lobkowicz; Roudnický herceglő, cs: vévoda Roudnický.) A vévoda (herceglő) a magyar vajda megfelelője, mely hadvezetőt, vezért jelent. Ezért régebben a herceg(lő) elnevezése vezér volt. Az erdélyi fejedelmek korábbi címe is ez a szláv eredetű vajda szó volt, de a szláv és román betelepülőket vezető kenézek (sk: kňaz 'herceg') és vajdák (sk: vojvoda 'hadvezér') alacsony rangja miatt idővel ezen címek is degradálódtak. Ennek fényében azonban a magyar a herceg (illetve itteni szóhasználatunkban a herceglő) fogalmára a magyarban a vezér vagy a (görög eredetű és családnévként is előforduló) duka ('herceglő') mellett ugyanúgy használható lenne az azonos jelentésű, szláv eredetű kenéz (és a vajda) szó is, ha idő közben ezen címek nem degradálódtak volna. (Egyébként amikor a Habsburgok az erdélyi vajdáknak megadták a fejedelmi címet, ezen szavak eredeti jelentését tekintve tulajdonképpen - a szó szoros, de nem tényleges értelmében - egy fokkal alacsonyabb rangra degradálták őket [anélkül, hogy erről tudtak volna].)

A herceg (de: Prinz, en: prince) főként a germán nyelvekben fordul elő, de megtalálható néhány latin (fr: prince) és szláv nyelvben is (cs: princ, ru: принц). A magyarban a német Herzog szóból származik. Elsősorban a herceglői (vezéri, fejedelmi) és uralkodó családok nem uralkodó tagjainak, a koronahercegnek, az uralkodó elsőszülött fiának, a trónörökösnek a címe. Magyarországon a királyi család tagjai a magyar királyi herceg, Ausztriában a főherceg, Spanyolországban az infáns címet viselik. Az angolban a prince a brit királyi herceg és a kontinens hercegi címének felel meg, a duke pedig az angol (és külföldi) nem királyi (uralkodó) herceglő címe. Az angolban a prince a király után a legmagasabb főnemesi cím. Csak a trónörököst illeti meg, miután beiktatták a walesi herceglői címbe. A család többi férfi tagja a királyi herceg (Royal Duke) címet viseli, de udvariasságból az egymás közti beszédben a királyi család többi tagjai is hercegnek (prince) titulálják egymást. Angliában a duke (herceglő) a harmadik legmagasabb cím a király és a herceg (prince) után, melyet néhány főnemesi család is visel. Franciaországban az egykori királyi család tagjai is hercegi (prince) címet használtak. A herceg (Prinz) csak a germán nyelvekben használatos elnevezés a fejedelmi házak nem uralkodó tagjaira. A francia és angol címertanban a hercegek külön pajzsot viseltek. Az apjuk címeréhez képest, különféle mellékjegyek (Brisuren) hozzáadásával, (a születés sorrendje szerint a fiúknál) megkülönböztetünk különféle hercegi címereket (de: prinzlichen Wappen). Angliában még ma is érvényben van a hercegek rangfokozati sorrendje, melyet a tornagalléron viselt ezen külön jelvény jelez.

Prinz (királyfi, királyi herceg, herceglői és fejedelmi herceg): a Gothai almanachban általános módon Prinz (herceg) a címe a Croy, Esterházy, Lobkowitz stb. családnak. Angolul Prince a királyi hercegek és a kontinensbeliek, duke a nem királyi otthoniak címe. A Fürst (fejedelem) a hercegi családok elsőszülöttjeinek a címe: Esterházy, Batthyány, Festetics. A Hohenlohe hercegeknél a rangidős családfő a Hohenlohe-Langenburg ágban a Fürst címet viseli, a többi családtag a Prinz (illetve Prinzessin) címet viseli, míg a Hohenlohe-Oehringen ágban a rangidős családfő címe Fürst és Herzog, a többieké Prinz (illetve Prinzessin). Franciaországban a duc (it: duca) a királyi hercegek (prince) és a márkik (marquis) közti rangfokozat volt.

A vezér a magyarban a fejedelmet rangban megelőző dux cím megnevezése volt, egészen a 19. század végéig. Ezzel a herceglői rangot illetően magyarban is kialakult a vezér (a mi szóhasználatunkban herceglő), fejedelem, herceg hármas rangkülönbség elkülönítése. Mivel azonban a vezérnek a magyarban szélesebb értelme is van (főnemesi rang, hadvezér, stb.), helyesebb a vezérre a herceglő szót használni, az ifjabb ágakra és a teljes hercegi rangra pedig átfogó módon a herceg szót alkalmazni.

A herceglői rang kialakulása[szerkesztés]

Az első hercegelők (duces) a római jogban fordulnak elő. A dux cím Hadrianus alatt jelenik meg, mint tábornok. A három Gordianus császár idején (238-244) ez a tisztség a hivatali hierarchia egyik tagját jelentette. A 4. században a Római Birodalom tartományait katonai körzetekre osztották, melyek élén a dux állt. A 400 körül szerkesztett Notitia dignitatum című császári almanach 25 dukátust sorol fel, ebből 13 a birodalom keleti, 12 a nyugati felében volt. Elsősorban a határvidékekn helyezkedtek el, Itáliában egyáltalán nem voltak ilyen körzetek. A duka (herceglő) nemcsak katonai vezető volt, hanem hadbíró is (olyan ügyekben is, ha civil perelt katonát). A nyugat-római birodalom bukása után a katonai körzetek száma megnövekedett és a dukák átvették a civil hatalmat is. A 6-7. században Itáliában is alakultak ilyen katonai körzetek (Velence, Róma, Nápoly stb.). A birodalomban letelepedett vizigót és longobárd törzsek fejedelmei herceglői címet használtak, hogy kifejezzék szuverén hatalmukat. A longobárdoknál, és a frankoknál a legfőbb királyi hivatalnokok viselték a herceglői címet. A kelet-római (bizánci) dukák a katonai kötelezettségek mellett ellátták a közigazgatás minden feladatát (pénzügyek, magán- és büntetőjog).

A frank birodalomban a Merovingok alatt a herceglők eredetileg katonai vezetők voltak, de a 7. századtól közigazgatási és bírói funkciót is kaptak, miáltal a grófok vetélytársai lettek, akik a tartományokban a királyi hatalmat képviselték. A herceglői tisztség sokáig csak időleges, átmeneti jellegű volt, néhány grófságot azonban időnként nagyobb egységbe (ducatus, provincia) vontak egybe, főként a katonailag veszélyeztetett területeken (pl. határok). Ezen herceglőségek 2-12 grófságból álltak de egyes grófságokat egyáltalán nem vontak be ebbe a rendszerbe és ezek önállóak maradtak, csak az uralkodónak voltak alárendelve. Kezdetben a herceglő csak háború idején volt a gróf elöljárója. A 7. században, a királyi hatalom hanyatlásával a hercegslőégek örökletes tartományok lettek. Nagy Károlynak sikerült felszámolni az örökletes és törzsi herceglőségeket, de a határvidéken újabb herceglőségeket (duces limitum) vagy határgrófságokat (comites marcarum) hoztak létre, melyek élén királyi tisztviselők álltak. Új törzsi herceglőségek is létrejöttek (szász, frank, sváb, lotharingiai, bajor: az elsőt 778-ban Nagy Károly a törzsi herceglőségek közül utolsóként számolta fel, majd 911-ben újították meg).

A népvándorlás korában a germán törzseknél és Franciaországban a hadi zászlóalj (de: Heerbanne) vezetője. A 9-10. században örökös törzsi herceglő, majd tartományi fejedelem, aki rangját tekintve közvetlenül a király alatt állt. A németek a szláv törzsfőket is herceglőknek nevezték (Mecklenburg, Pomeránia, Szilézia stb.). A cseheknél és a lengeleknél a herceglőség a királyság előfutára volt.

A frank birodalom felbomlása után Németország területén öt törzsi herceglőség volt. A bajor herceglőség keleti feléből kialakult az osztrák herceglőség (1156) és a stájer határgrófságot is herceglőséggé alakították (1180). A többi (törzsi) herceglőség fokozatosan szintén egyre kisebb herceglőségekre és más tartományokra bomlott. (1180-ban a szász herceglőség nyugati részén létrejött a westfáliai herceglőség és a kölni érseknek jutatták, majd 1235-ben a szász hercegséglőből kivált a brunswicki herceglőség.)

A herceglői hatalom azáltal is tovább hanyatlott, hogy a császár és a pápa küzdelmei során a fejedelmek is a herceglőkhöz hasonló jogokat (regálékat) szereztek. 1232-től minden fejedelem tartományúr (dominus terrae) lett. A herceglők csak magasabb rangjuk által különböztek tőlük. A herceglőségek felbomlásával és a fejedelmek herceglői rangra emelésével új herceglőségek alakultak ki, melyek a westfáliai béke után, valamint főként a német-római birodalom felbomlásával teljesen önállóak lettek. Egyes német herceglőségeket Napóleon nagyherceglői és királyi rangra emelt és ezek ezt a címet a restauráció után is megtartották. Az osztrák herceglők főhercegi (főherceglői) rangra emelkedtek. A 19. században a tartományurak nagyon ritkán adományoztak herceglői címet is, de ez nem járt együtt földbirtokkal.

Franciaországban a frank birodalom felbomlása után, a 10. században a herceglői cím még nem volt örökletes, hanem a király adományozta. 943-ban Nagy Hugó, frank herceglő megszerezte a burgundiai herceglőséget, majd az akvitánia herceglője címet is, de uralmát ott nem ismerték el. Fiai közül Kapet Hugó 987-ben Franciaország királya lett, miáltal a frank herceglőség megszűnt. A 14. században szokás lett, hogy a király fiainak új herceglőséget létesített. Így jött létre 1344-ben az Orleans-i, 1360-ban az Anjou herceglőség. IX. Károly 1566-os ediktumában kimondták, hogy egy tartományt herceglői, márki, grófi rangra csak a királyi hatalommal való inkorporáció és únió keretén belül fognak emelni. A 18. századtól élethosszig tartó herceglői címeket is adományoztak. 1789 előtt háromféle herceglői cím létezett Franciaországban: 1. pair-herceglők (a korona fő hűbéresei), 2. (örökös) herceglők (pairi rang nélkül), 3. élethossziglani herceglők. A forradalom megszüntette a herceglői címeket is, de Napóleun ezeket felújította és egyes tartományokat, valamint városokat herceglőséggé tett (pl. Dalmácia, Raguza).

Magyarországon az Árpád-korban herceglőnek (dux) nevezték a királyi család azon hercegeit, akik Magyarországon, Horvátországban vagy Erdélyben részfejedelemséget kaptak. Magyarországon a középkorban csak elvétve viseltek herceglői rangot (Türje nembeli Dénes lovászmester [1235-42] 1241-45 között horvát, dalmát, szlavón bán és kormányzó herceglői címmel; Lajk, havasalföldi vajda fogarasi herceglő 1368-ban Nagy Lajos adomámyából, Stjepan Vukčić 1435-ben a magyar herceglő címet használta, amiről Hercegovina a nevét kapta, Újlaky Miklós, Corvin János liptói herceg(lő), hunyadi gróf, majd Szlavónia fejedelme, herceglő Odescalchi Lívius 1689-ben birodalmi herceglő, 1697-ben magyar honfiúsítása szerémi herceglő címmel és a Szerém vármegye örökös főispánja címmel). Ezen személyek szinte kizárólag uralkodó családok tagjai voltak. Később a herceglői rangemelések birodalmi herceglői címre szóltak (pl. Perényi Imre nádor sárosi herceglő [dux Sárosiensis] címe 1515-ben I. Miksa császártól; II. Apaffi Mihály fejedelem címe). Egyes területeket a közbeszédben szintén herceglőségnek (hercegségnek) neveztek, mint pl. a munkácsi vártartományt, melynek zálogjoga 1588. október 20-án szállt át Rákóczi Zsigmondra, vagy a Sáros vármegyei makovicai uradalmat, melyet ugyanő 1601-ben vásárolt meg. Közjogilag kétféle herceglői cím volt Magyarországon: a királyi herceg (megszólítása királyi fenség) és az örökletes herceglők (megszólításuk főméltóságú, Batthyány-Strattmann, Esterházy, Odescalchi stb. herceg, helyesebben fejedelem). Az első magyar herceglői (helyesebben fejedelmi) címet 1885. április 3-án Bécsben Ferenc József adományozta herceglő Thurn und Taxis Egon alezredesnek, majd 1911. június 21-én Lainzban Festetics Taszilónak. Magyar herceglői (helyesebben fejedelmi) rangot kapott még gr. Batthyány-Strattmann László 1915-ben és gr. Lónyay Elemér 1917-ben. Az Esterházyak herceglői (helyesebben fejedelmi) ágában minden családtag herceg, a Batthyány-Strattmann és a Festetics családban viszont csak az elsőszülöttek. A többiek grófi címet használnak.

A nagyherceg (helyesebben hagyherceglő, Großherzog, la: magnus dux) a király és a herceglő közt álló cím. Elsőként 1569-ben a Medici házból való I. Cosimo (1536-1574), toscanai herceglő kapta a pápától. I. Napóleon 1806-ban sógorát, Murat marsallt nevezte ki Berg nagyherceglőjévé. 1815-től mindmáig nagyherceglőség Luxemburg is. Nagyherceglők voltak az orosz cári család tagjai is.

A főherceg (helyesebben főherceglő, de: Erzherzog) kizárólag a Habsburg család tagjainak a címe.

A nagyfejedelem (de: Grosfürst) a fejedelmi rangnál nagyobb, de a herceglőnél kisebb cím. Bíborbanszületett Konstantin a magyarok legfőbb uralkodójára a nagyfejedelem (gr. megasz arkhón) megnevezést használja. A Rurik dinasztia tagjai eleinte a fejedelem (ru: knyáz) méltóságot viselték. Amikor I. Szvjatoszláv elsőként osztotta fel a birodalmat fiai között és I. Jaropolk Kijevben, testvére pedig a drevljánok felett uralkodott, Jaropolkot emiatt kezdték nagyfejedelemnek (ru: velikij knyáz) nevezni. Mária Terézia 1765-ben emelte nagyfejedelmi rangra ez erdélyi fejedelemséget.

Rangjelölő eszközök[szerkesztés]

A herceglőket a Német-Római Birodalomban a főméltóságú (de: Durchlaucht, cs: Jasnost) megszólítás illette meg. 1844-től különbséget tettek a mediatizált és a titularizált (pusztán csak herceglői címmel rendelkező) herceglők között. Ez utóbbiakat továbbra is a Durchlaucht cím illette meg, a szuverén herceglők megszólítása pedig fenség (de: Hoheit, cs: Výsost) lett.

Franciaországban a hercegek mindhárom csoportjának joga volt herceglői koronát viselni címerük pajzsfőjében, de a parlamentnek csak a pairek voltak tagjai. Írásbeli megszólításuk: grandeur és monseigneur, az oklevelekben titulusuk: très haut et très puissant, a beszédben: monsieur le duc.

A Képes krónika várkonyi jelenetében Miklós ispán tanácsolja Béla hercegnek, hogy a beteg I. Endre ágya mellett kitett korona és kard közül az utóbbit, a herceglőség jelképét válassza, ha életben akar maradni.

A király és a herceg egymás mellett ül a trónon a Képes krónika 11. századi jelenetén, fejükön királyi korona, illetve herceg(lő)i süveg. Mátyás bibliájának miniatúráján Corvin János fején hercegi korona, Mátyás és VIII. Károly francia király kezében liliomos bot. Herceglői korona és az Aranygyapjas rend van láncon az Esterházy Pál nádorról készült képen.

A herceglői süveg (de: Herzogshut) a herceglők, valamint a királyi és örökös nagyherceglői (de: Erbgroßherzog) házakból származó hercegek (Prinzen) jelképe. A süveg hermelinnel bevont abroncsból áll, mely öt látható pánttal körülvett bíborsüveget fed. Ezt néha választófejedelmi süvegként (de: Kurhut) is viselték a címerben.

A régi angol herceglői süveg hermelinszegéllyel körülvett bíborsüveg volt.

A herceglői korona (de: Herzogskrone) a herceglői házak, valamint a királyi családok hercegei és az örökös nagyherceglői családok hercegei által használt rangkorona. Alakja hasonló a nagyherceglői koronához, de itt a bíborsüveg a pántok alatti részt teljesen kitölti. Az újabb német heraldikában herceglői korona látható a Schamburg-Lippe fejedelemség címerén és a Waldeck-Pyrmont fejedelmek egyes pecsétjein. Belgiumban és Németalföldön a herceglői korona abroncsán 3 lomblevél és 2 gyöngyökkel díszített ág van, melyet bojtokkal díszített bíborsüveg fed. Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában a herceglői korona egyszerű abroncsból áll, 5 leveles ággal. Angliában a herceglői korona hermelinnel bevolt arany abroncsból áll, rajta 5 leveles ággal, mely fölött bojtokkal díszített bíborsüveg van.

A brit herceglői korona hermelinbélésű vörös süvegen 5 látható pántból áll. A fejedelmi korona ugyanilyen, de csak 3 látható pánttal. Az olasz herceglői korona vörös süvegen 5 látható levélből áll.

A nagyherceglői korona (de: Großherzogskrone) nyolc (5 látható) arany pántból álló zárt korona, mely a pántok tetejénél alacsonyabb bíborsüveget fed. Egyes királyi családok koronahercegei (de: Kronprinzen) is viselték. Belgiumban, Dániában, Svédországban, Norvégiávan (és 1910-ig Portugáliában) királyi koronaként jelenik meg. Előfordult Anhalt, Braunschweig, Bulgária, Luxemburg, Monaco, az idősebb és fiatalabb Reuß-ág, a Szász-Meiningen, a Szász-Coburg-Gotha címerben.

w:Herceg

http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/myfiles/htmls/turul/1899-00xw/1899-00xw.html#Heading225