Heraldikai lexikon/Gróf
A magyar királyok a 17. század elején kezdtek adományoztak grófi (comes) címet rendszeresen adományozni, a Német-Római Birodalomban használt rang mintájára. Ennek is voltak azonban hazai előzményei is. Ilyen a Hunyadiak besztercei örökös grófi címe, valamint egyes feltételezések szerint az Anjou-kori Kont család neve tulajdonképpen az olasz conte 'gróf' címre megy vissza. Egyes német birodalmi és dalmáciai grófságok magyarországi birtokosai (Cillei, Blagay), valamint az ő példájukra némely nyugat-magyarországi, szlavóniai és horvátországi családok (Kőszegi, Szentgyörgyi és Bazini, Zrínyi) is viseltek örökletes comes címet, már a 14. századtól kezdve.
A grófi cím latin comes neve nem tévesztendő össze a főispáni hivatallal, melyet a magyarországi latinságban ugyancsak a comes szóval adtak meg. Ez azonban nem örökletes rangot, hanem a megyésispáni tisztséget jelentette. Idővel ebből lett az örökös főispáni cím. Az első ilyen a Zagorjei gróf vagy inkább örökös főispán címe volt 1399-ben. Ugyancsak inkább örökös főispáni címnek tekinthető a Hunyadiak besztercei grófsága (1453). Ehhez hasonló Ferdinánd királyt 1527-es rangemelése Nádasdy Tamás és Majláth István részére a fogarasvidéki örökös ispánság címét illetően (amely korábban a havasalföldi vajdák magyarországi hűbérbirtoka volt, és az erdélyi országgyűlés ezt a címet azt követően is fenntartotta, hogy a fejedelemség 1650-ben az összes liber baronátusát eltörölte). A „perpetuus comes terrae Fogaras” titulust azonban mind a Nádasdyak, mind a Majláth-leszármazottak egyértelműen grófi címként értelmezték és használták, azután is, hogy Nádasdy Tamás már 1530-ben, a Majláthok pedig 1567-ben megváltak az uradalomtól. Az Erdődyek által használt „monoszlói grófi” (comes Montis Claudii) címének eredetét homály fede, mert Erdődy Pétert ugyan 1565-ben Miksa király kinevezte Monoszló grófjává, de a címet már néhány évvel korábban is viselte, és a királyi oklevél is hivatkozott egy korábbi elveszett adománylevélre. Az első szabályos grófi rangemelésnek ezért csak a Thurzó György számára 1606-ban kiadott oklevél tekinthető, amely egyértelműen kimondja, hogy: „Magyar Királyságunk bárói és mágnásai közül … kegyesen kivéve … ugyanazon Magyar Királyságunk … szabad, nagyobb és örökös grófjainak németül Groffoknak nevezett rendjébe és rangjára emeljük és vesszük.” A ugyanezt a kitételt a későbbi grófi rangemelő oklevelek is mind tartalmazták, mely értelmében a grófi cím a német Graf (Germanica natione Groff vocatus) és nem a megyésispán (comes) megfelelőjeként értendő.
Általában bárói címet viselő személyeknek adományoztak grófságot, de előfordult, hogy e fokozat átugrásával, egyszerű nemesből lett valakiből gróf, amint az történt galántai Balogh László esetében is 1773-ban.
Zsigmond király uralkodása idején az egyik diplomatája, Garai Miklós (1366 k.-1433) nádor (1402-1433), akit Zsigmond hosszú távollétei alatt a királyi helytartói címmel forma szerint is felruháztak, Franciaországban nagygróf címet viselt (1416. szeptember 8., október 9.) (magnus comes de Hungaria; the grete erle of Hongrie; magnus comes Hungarie palatinus; the greate Earle of Hungarie; grand comte de Hongrie; großgraf zů Ungern, néha a császár egyik hercegének is nevezték: duke of the emperoures)12. l..55. l.