Heraldikai lexikon/Báró

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
baro: a' vitézek közt elö́kelö́bb, jobb, szabad úr, záſzlos úr (Pápai/Bod 79.), baronátusság (Apor 9.), mágnás (Nagy Iván 197.), országatyák (Kulcsár 49.[1]), főnagyságos (Szakály 1986. 95.[2])

Rövidítései: B., Br., br.

"Baronatusi titulust is küldi neki, mely az akkori időben ritka és becsüs vala."[3] 1565: "Prelatusok ees baarok" [Ver: Verb. 56: NySz.], 1690: báró [Nyr. 58.] (TESz. I. 253.); "Téged és örököseidet és minden maradékodat... a nemesek sorából és gyülekezetéből kiveszünk, és Magyar Királyságunknak és alája tartozó rézeinek bárói vagy mágnási sorába és gyülekezetébe az előbb mondottat beveendőnek és hozzászámítandónak véltük..." (Hangay 57.);[4] [Bánffy Dénes, miután Bécsben kijárta, hogy 1674-ben bárói rangra emeljék:] "Naponként nagyobb splendorral - irja Cserey - kezdé udvarát nevelni, el annyira, hogy a fejedelem udvarát adeaqualja vala nem számmal ugy, mint pompával, maga is minden napon fejedelmi köntösben mutogatja magát, kivált minekutánna a baronatusi titulust punlicáltatta."[5]

fr: baron (felesége: baronne), de: Baron <külföldi> (felesége: Baronin, leánya: Baronesse), Freiherr <birodalmi, nem pontosan a báró megfelelője> (felesége: Freifrau, leánya: Freiin, familiáris módon: Freifräulein), cs: baron (felesége: baronka, leánya familiáris módon: baronesa), svobodný pán, en: baron <külföldi> (felesége: baroness), Lord (felesége: Lady), it: barone, hu.la: baro <báró, zászlósúr>
Rövidítések

A báró a legalacsonyabb főnemesi rang. Tágabb értelemben az arisztokrata szinonímája. Eredetileg a francia és angol főrangú tisztviselők megnevezése volt, mely nagyjából a német Freiherr címnek felel meg. A szó végső soron germán eredetű és 'harcias férfi' volt a jelentése.

("Új") bárói korona
Régi bárói korona
A bárói rang jelölése a francia heraldikában
Wesselényi Ferenc magyar és erdélyi bárói diplomája, Báthory István lengyel királytól (erdélyi fejedelmi minőségében), Riga, 1582. április 3, vörös viasszal való pecsételés kiváltságával

Külföldi bárók[szerkesztés]

A középkorban Franciaországban és Angliában a bárók nagy befolyással járó hivatalokat töltöttek be és magas rangú hűbérurak (a korona vazallusai) voltak. A bárói cím a magyarban valószínűleg a családnévhez illesztett latin liber baro 'szabad báró' kifejezésből állandósult és innen ered a német Freiherr 'szabad úr' kifejezés is. A középkori Németországban a liber baro a Gaugraf (ispán) hatósága alól kivett, közvetlenül a császárnak alárendelt terület birtokosának megjelölése volt. Magasabb bírói hatalommal is rendelkezett. Körülbelül a 16. századtól ezt a német nyelvterületen helytelenül a báróval kezdték azonosítani. Úgy tűnik, hogy a németben a báró (de: Baron) a szabad bárónál (de: Freiherr) alacsonyabb rang. A Freiherr a nemes és a gróf közti cím. A középkori Németországban a köznemességhez tartozott. Később a császár és az arra jogosult tartományurak is adományozhatták. A császári rangemelést birodalmi bárónak (Reichsfreiherr) nevezték, melyet adománylevélben (de: Verliehungsurkunde) vagy oklevélben (de: Anerkennungsurkunde) adtak ki. Ennek hiányában a szabad bárók a cím nélküli köznemesekhez tartoztak. A Baron megszólítás nem illette meg a német nemeseket, kivéve a külföldi (francia, az orosz baltikumi stb.) címek viselőit, mert ez különbözik a Freiherr címtől.

Az angol Lord a főnemesek általános címe (báró, őrgróf, gróf, márki), tehát a herceg (duke) kivételével valamennyi peer címzése, az úr megszólításnak felel meg. Szűkebb értelemben csak a bárók címe. Nagy-Britanniában ma is adományozzák a címet, mely a Lordok Házának tagságával jár együtt. Legtágabb értelemben az angol lordok háza valamennyi tagjának megnevezése. Az olyan kifejezésekben, mint pl. a londoni Lord Mayor a magyar fő- előtag megfelelője, tehát londoni főpolgármesterként fordítható le.

Bárók Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon a 11-12. században a legnagyobb birtokosokat nemeseknek (nobiles), előkelőknek (principes) stb. nevezték. Ekkoriban általában országnagyot jelentett. IV. Béla 1267. évi törvényében a nobiles kifejezés már a királyi serviensekre vonatkozik és a főnemesek, a legelőkelőbb nagybirtokosok a barones megjelölés által kezdik magukat elkülöníteni a köznemességtől, mely idővel örökletes főnemesi címmé vált. Az Anjou-korban a király első tisztségviselői és a 15-16. századig még csak azok voltak bárók, akik országos főméltóságot töltöttek be: a nádor, országbíró, tárnokmester, a bánok közül a horvát-szlavón, macsói, szörényi bán, az erdélyi vajda, az ajtónállómester, pohárnokmester, asztalnokmester, lovászmester, a pozsonyi és a temesi ispán, valamint a kincstartó (Mátyás uralma végéig). Ők számítottak "igazi" báróknak (veri barones) és a bárói cím élethossziglan illette meg őket, és joguk volt részt venni a királyi tanácsban. Werbőczi a Hármaskönyvben ezen kívül "csak név szerinti bárókat" (barones solo nomines), azaz örökös bárókat is megkülönböztet, akik őseiktől örökölték a címet és a rangot.

A 15. század végén már nemcsak az udvari méltóságot viselő bárók voltak jogosultak részt venni a tágabb királyi tanácsban, hanem az egykori méltóságviselők, sőt örököseik is. Az utóbbiakat nevezték ekkoriban bárófiaknak (filii baronum), magyarul „úrfiaknak”, továbbá természetes vagy név szerinti báróknak (barones naturales, barones solo nomine), tehát tágabb értelemben báróknak számítottak.

Az örökös főispán (comes vagy gróf) címet először Mátyás adományozta nagy számban, majd a Jagellók és a Habsburgok örökös bárói címeket is adományoztak. Joguk volt a vörös pecsétviasz használatára. Esküjük értéke a nemesekének a tízszerese, vérdíjuk a hétszerese. A ma élő családok közül a legrégibb a bedeghi Nyáry család bárói címe 1535-ből. Az 1608-as törvények értelmében a bárók mindannyian tagjai lettek a felső táblának és a megszólításuk nagyságos (magnificus), majd a második világháború végéig méltóságos. Erdélyben a főnemesség nem különült el a nemesi tömegektől és együtt alkották a nemesi natiót, a három nemzet egyikét. 1609-ben az erdélyi országgyűlés eltörölte a "liber baro" címet, melynek viselője mentesült mindenféle adótól.

A 16. század végétől az erdélyi fejedelmek (Báthory István és Bocskay István) is adományoztak bárói rangot (Wesselényi, Berzeviczy, Bocskay, Segnyey). Ezen oklavelek a „Magyar Királyság bárói” helyett „Magyarország és Erdély báróit” említették. 1606 után valószínűleg nem volt több erdélyi bárói rangemelés, mert 1607-től az erdélyi országgyűlések több határozata értelmében a „liber baronatusság” (a nagybirtoknak a megyei joghatóság alóli exemptiója) „Erdélyben in genere mind pedig a partiumban minden helyekről tolláltatott [töröltetett], az egy Fogarason és ahhoz való fiscalis jószágokon kívül.”

Mária Terézia uralkodása végén az indigenákat leszámítva 84 grófi és 69 bárói család volt Magyarországon. A címet a Mária Terézia Rend és a Szent István Rend egyes fokozatainak elnyerése után is lehetett kérvényezni. Az 1867 előtt bárói címet szerző családok az 1885-ben módosított törvény alapján is magyar főrendek voltak. A kitüntetések, illetve katonai érdemeik alapján 1867 és 1918 között 28-an lettek bárók. Ők az ún. "katonabárók". Nem lettek örökös főrendiházi tagok. A magyar közélet jellegzetessége, hogy bárói címet kapott sok iparmágnás is, függetlenül vallási hovatartozásától. Így lett báró számos zsidó eredetű család is, ami szinte kivételes jelenség Európában. Azok, akik az első világháború alatt lettek bárók, de címeradományban már nem részesültek és nem származtak nemesi családból, "címer nélküli bárók" lettek.

A bárók rangjelölő eszközei[szerkesztés]

Bárói rangkoronák: 32. "régi" bárói korona, régi szabad bárói korona (de: alte Freiherrenkrone), 33. "új" bárói korona, német, osztrák, orosz, belga, németalföldi bárói korona (de: Freiherrenkrone), 34. belga szabad bárói korona (de: Freiherrenkrone), 35. svéd, norvég, finn, és baltikumi-orosz bárói korona (de: Freiherrenkrone), 36. spanyol és portugál bárói korona (de: Baronskrone), 37. francia és olasz bárói korona (de: baronskrone), 38. angol bárói korona (de: Baronskrone)

Magyarországon a báró a legalacsonyabb főnemesi cím volt, míg Ausztriában a legmagasabb köznemesi rang, valószínűleg azért, mert - ellentétben a grófoktól - nem létezett saját udvartartással rendelkező, uralkodó (szuverén) báró és így (fő)nemesi címeket sem adományozhatott, bár Angliában a Lord a baronátus urának felel meg, azaz területi jellegű tisztség. Ugyanakkor a nemesek és a bárók udvartartását (nem szuverén uralmát) fejezi ki a címerekben látható rangjelölő bárói korona. Ez csak a heraldikában fordul elő. Ténylegesen csak a Brit-szigeteken viselik, ahol a hermelinbélésű süvegen körpánt van négy látható gyönggyel. A bárói korona lehet ún. régebbi, abroncsból álló és ún. új bárói korona, mely hétágú. Az udvari szabályzat szerint a bárók két sisakot használhatnak a címerükben, bár ezt nem tartották be következetesen. Franciaországban létezett külön bárói sisak (heaume), korona (couronne, tortil) és süveg (toque) is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Budapest 1981
  2. Szakály Ferenc: Vesztőhely az út porában. Budapest 1986
  3. Nagyajtai Cserei Mihály: Historia 1661-1711. (Kiadta Kazinczy G., 1852), 70. (M. nyelvtört. I. 191.);
  4. Idézet Rákóczi zsigmond 1597-es bárói diplomájából: Hangay Zoltán: Erdély választott fejedelme Rákóczi Zsigmond. Budapest 1987.
  5. Nagy Iván I. 166.

Lásd még[szerkesztés]

mágnás, bárói korona, baronet