Heraldikai lexikon/Gúnycímer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Gutthay Máté címere, 1582

Névváltozatok:
guny-czímer (Orosz Ernő 1906, Gutthay), gúnyos czímer, tréfás czímer (Bárczay 6.), csintalan címerek (Zolnay László: Komoly és csintalan címerek. Budapest magazin, 1969/11.), mókacímer [1]

de: Schimpfwappen, Spottwappen
Rövidítések

Gutthay címer
A Sánkfalvy család 1455-ben elnyert majma
Sánkfalvy Antal püspök 1489-ben elnyert új címere
A Várallyay címerben (1599) klopfolót tartó kar alatt hímvessző látható
Várallyay címer 1599.png
Kapu a Nagymihályi, Sztáray, villei Pribék és iványi Fekete család címerében (Zsigmond király, Konstanz, 1418. március 29.), mely eredetileg akasztófa lehetett

A gúnycímer olyan címer, illetve címerkép, mellyel egy személy, család vagy város kegyvesztettségére utalnak, illetve szándékosan valamilyen dehonesztáló tartalmat fejeznek ki általa. Ezzel azt fejezik ki, hogy a címer viselője rendelkezik ugyan címmel, de ez valójában nincs összhangban a rangjával vagy nem méltó rá.

Idővel ezen címereket az adott család vagy város igyekezett más jelképre cserélni, mely alkalmas volt arra, hogy a címerek által közvetített tekintély forrása legyen. Így például 1310-ben a velencei Tiepoli család címerében a doge elleni (Baiamonte Tiepolo) összeesküvés büntetéseként elnyert skorpiófarkakat később megváltoztatott formában ábrázolták, és velencei hercegi süvegként írták le.

Úgy tűnik, hogy a Sánkfalvy család is kényelmetlenül érezte magát az 1455-ben kapott majmot ábrázoló címere miatt és nem is használta tovább, miután 1489-ben sikerült egy újabbat kieszközölniük.

Tipikus gúny- vagy tréfás címer az is, melyet 1582-ben Radéczi István, egri püspök, magyarországi helytartó eszközölt ki Rudolf királytól Gutthay Mátyás nevű udvari bolondjának. A címerben ezüst bakkecskén parádézó, vitézi öltözetű, peckes, méltóságteljes tartású majom feszít vörös dolmányában, a fején kalappal, nadrág és csizma nélkül. Jobb kezében zászlós kopja, bal csípőjén szablya látható.[1] Ennél kegyetlenebb gúnycímer Váraljai Istváné, az erdélyi fejedelem miskároló mesteréé 1599-ből. (Miskárolás: a házisertés nőstényének ivartalanítása.)

Svájcban a medvéket jól látható vörös nemi szervvel kell ábrázolni, mert különben a címerviselő medvéjét lánymedvének csúfolták. Ezen ábrázolásmód elmulasztása 1579-ben majdnem háborúhoz vezetett St. Gallen és Appenzell között, amikor egy St. Gallen-i nyomdász a kalendáriumában a svájci kantonokat ábrázoló címerek között nemi szerv nélkül ábrázolta Appenzell medvéjét. A háborút csak úgy sikerült elkerülni, hogy az illető nyomdász alázatos bocsánatért esedezett és St. Gallen a kalendárium összes fellelhető példányát megsemmisítette.

A tréfás címereket egy fokkal enyhébb ábrázolásmódnak is tekinthetjük a gúnycímerekhez képest. Itt nem a rosszindulatú megbélyegzés a cél, hanem az elnéző szemlélet. A Váradi (Kalmár) Jánosnak 1669-ben adományozott címerben látható oroszlán hátrafelé néz, miközben mellső lábával fülét vakarja. Ez az ábrázolásmód azon heraldikai elvnek az ellentéte, mely szerint a címerállatok megjelenésének méltóságteljesnek, tekintélykeltőnek kell lennie. A királyi pózzal szemben azonban a Váradi-címer oroszlánja nem az állatok királyának bátorságát, rettenthetetlenségét, vitézségét jelképezi, hanem az emberi gyarlóságot, a félelmet, a gyávaságot, a kudarcot. Az efféle címerekkel mindig valamilyen személyes eseményre, anekdotára utalnak. A címer szimbolikus funkciója mellett itt tehát a leíró funkció is jelentős szerepet kap, mert a címer nem egy általános érvényű jelkép részeleme, hanem egy személyes jellegű utalás képi megfogalmazása.

A huszitákat gúnyoló zászlókra vörös alapon fehér ludat helyeztek, amivel utaltak a felekezet vezetőjének nevére (cseh Hus, a. m. liba). Erre utalt az újfelnémet Hussen szó, a 15. századi héber awwzō: 'ludak', magyar ludas 'hitszegő', számkivetett, kiközösített stb. Németországban a legtöbb gúnyrjaz a parasztháborúk idején keletkezett.

Egyes címerképekhez másodlagosan is kapcsolódhatnak gúnyos tartalmak. Ilyen pl. Fouché francia rendőrminiszter Napóleon által adományozott hercegi címere, melyben egy arany oszlopra tekeredő kígyót találunk. Ezen már a kortársak is jókat somolyogtak, mint „beszélő címeren”.

Csoma József szerint "A heraldika említ: szégyen, gúny és tréfás czímereket, melyek mindannyian a heraldika különlegességei közé tartoznak.

Szégyen czímerekről (Schandwappen) gakran emlékezik a heraldika s egyes művekből összeszedve egész sorozatát ismerjük a czímertöréseknek, melyekkel bizonyos vétkek, minők gyávaság, szószegés, kötelesség mulasztás, kicsapongás, árulás stb. elkövetése alkalmával, a vétkes czímerét megbélyegezték. A valóságban ez másként áll. Gyakran teláljuk különösen külföldön okleveles nyomait annak, hogy egyes bűnösöket nemességük elvesztésével büntettek, de szégyenítő czímertörések és büntetésűl adományozott czímerek viselése ez ideig hitelesen be nem bizonyíthatók s miként Seyler «Geschichte der Heraldik» czímű legújabban megjelent nagyszabású munkájában (445. l.) megjegyzi «a szégyen czímerek s czímertörések egyes esetei, melyek régibb irodalmunkban elősoroltatnak, általában mind csak hibás czímermagyarázat eredményei.» Ez alól csakis a törvénytelen születés jelzése (Bastardzeichen) – a balharánt pólya – tesz kivételt, mely mellett okleveles adatok is bizonyítanak.A «Greif» múlt évi évkönyvében, Curt Warnecke erre vonatkozólag egy érdekes esetet említ. V. Károly császár 1545.-ben egy oklevélben Welser Jakab nürnbergi polgár két törvénytelen gyermekét, Jakabot és Jakobinát törvényesíti, egyidejűleg megengedi nekik atyjok czímerének, az ezüst-veressel hasított pajzsban látható liliomnak viselését, de úgy, hogy e czímerpajzs egy kék balharánt-pólya mellékjegygyel szaporíttassék. Monatsblatt, II. 50.*

A gúnyczímer (Spottwappen) adományozása, már lényegében nem egyéb, mint a czímeradományozás fogalmának satyrája, – hogy úgy szóljunk – arczúl ütése. A czímer adományozás, magasabb elismerés jele, melylyel a koronás fő hű alattvalóját jutalmazni, mintegy megtisztelni akarja, hogy ez által további hűségre serkentse és érdemei elismerésével őt a nemesség sorába emelve, önbecsérzetét nevelje.

A gúnyczímer adományozással az uralkodó egyszerre emel és gúnyol s a mennyire összeférhetetlen e két fogalom, annyira lehetetlennek tartatott, koronás fő által oly czímer adományozása, melylyel az adományost, a kitüntetés mellett meg is bélyegzi s kinek még utódai is e czímert, mely megnemesített ősük talán nem dicsekvésre méltó pályájának megörökítését képezi, inkább szégyenleni kénytelenek, semmint hogy azzal a többi nemesek módjára kérkedjenek. Németországban a gúnyczímerek közé sorolható egyetlen czímert ösmerünk: Gundling Jakab Pál bárói czímerét, de itt sem a tulajdonképeni czímert tekinthetjük annak, mert többszörösen osztott és hasított pajzsában egészen rendes czímeralakok vannak, hanem az 1724-ben Frigyes Vilmos porosz király által 47kiállított diploma szövegét s az abban foglalt czimerleírást.

A tréfás czímerek a heraldika humorát – a nem ritkán vastag humorát – képezik. Ezeket egyes testületek önként veszik fel, vag egyik testület adományozza a másiknak vagy végre testület, valamelyik tagjának, kigúnyolva s megörökítve véle annak valamely gyenge oldalát. Hogy ilyen czímer egyeseknél állandó családi jelvénynyé vált volna, az a legritkább esetek közé tartozik. Ide sorolhatjuk a kremsi Simandlbruderschaft (papucshősök egyletének) czímerét, melynek ezüst s kékkel hasított pajzsában, középen hármas halmon bohócz kinézésű alak áll változó szinű sapka s ruhában, kezében szarvas agancsot tartva.Zeitschr. Adler III. 200.* Az ilyen tréfás czímereket sohasem adományozta az uralkodó. Gyakoriak voltak a középkorban a tréfás sisakdíszek is, ezeket a lovagok bizonyos tornajátékok alkalmával önként vették fel, a mint szeszélyük hozta magával s valódi czímerükkel semmi összeköttetésben nem állottak.

A Gutthay czímerlevél tehát mint egy még a heraldika jó korszakából származó, koronás főtől adományozott gúnyczímer valódi unicum levén, úgy a heraldikára, mint a kulturtörténetre nézve kiváló fontosságú." (Csoma József: A «Gutthay» család czímere. Turul, 1890/1.[2])

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Gutthay. A megyei levéltár 1582. évi iratai közt egy eredeti armalis található, melyet II. Rudolf 1582. évi február 18-án adott G. Máténak, atyjának Andrásnak, fivéreinek Györgynek, Mihálynak és Gáspárnak a következő czímerrel: Kék pajzsban hármas zöld halom felett szaladó koson vörös ruhás, kardos, vörös török sapkás majom ül s mellső lábaival vörös zászlócskát tart; a zárt sisak disze: zöld halomból kinövő 3 fehér liliom; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
    Kihirdette 1583. évben Nyitramegye.
    A fent közölt s heraldikailag guny-czímernek minősitett, czímert Csoma József ismertette. (Turul 1890. év 46.)" Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger 1906. 86. l.

Lásd még[szerkesztés]

címerművészet, beszélő címer, szégyenjegy