Heraldikai lexikon/Borsy Mihály

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

kucsini Borsy Mihály (1680 k.-1741), Borsod vármegye alispánja, genealógus. A neve előfordul Borsi, Bors, Bars alakban is. Családja a Miskolc nemzetségből származott. Apja Borsy Zsigmond. Felesége Semsey Sára, lányai Anna (1700-1772) és Katalin, akik mint Tibold leányági örökösök a Borsod megyei Darolcz alias Alkács, Oszlár, Sály, Kondó, Sikator, Gaszt, Pély, Fejéregyháza stb. birtokosai voltak.

Előkelő állású, vagyonos és tudományosan képzett ember. Előbb Borsod vármegye szolgabírája, jegyzője, 1733-ban már első alispánja. Erélyes alispánként volt ismert. 1702-ben Borsy Mihály vicispán (vagy jegyző) a vattai határt felosztotta az ottani nemesi compossessorok (társbirtokosok) között, ami kiterjedt mind Alsó-, mind Felsõvattára. Ez Vatta tényleges újranépesítését, a telkesítés, a jobbágyság számának növekedését, a termelés gyors fejlődését jelentette. A sajóládi pálos kolostorban 1724. augusztus 10—14. között helyezték el a főoltárt, illetve azon — Borsy Mihály Borsod megyei alispán adományából — az Istenanya szobrát. A Rákóczy szabadságharc alatt elszenvedett kiályhűségéért III. Károlytól 1730. 11. 23-án királyi adományban részesült. 1739-ben Borsy Mihály vezetésével Tibolddarócon is elkezdődik az ellenreformáció, elzavarják a Sályi református prédikátort.

1712-ben a nemes 13 vármegye egyik országgyűlési követe, 1708-1715 között a jogügyi bizottság tagja. 1697-től kezdve a Zemplén vármegyei Kucsin birtok tulajdonosa. Nagy vagyonra azonban csak akkor tett szert, amikor feleségül vette Semsey László és Tibold Zsófia másodunokáját (dédunokáját), Semsey Sárát. Ezzel nemcsak a Semseyek sárosmegyei lemesi, hanem a feleségére anyai ágon szállott borsodmegyei Tibold-féle familiáris birtokokat is örökli.

Az ősi Tibold javakat, 1586. augusztus 10-én Tibold Gáspár osztotta meg, amikor testvérének Zsófiának, Semsey László nejének a részét kiadta. Ekkoriban Tibold Zsófiát Szepessy Pál vete feleségül, s ezen az alapon utóbb ő is jogot formált a Tiboldok daróci uradalmára, és annak jelentékeny részét tényleg birtokba is vete. Borsy Mihály azonban pert kezd ellenük, mely évtizedekig tartott. Időközben a Barátnakyak és Ebeczkyek, akik anyái ágon mindannyian a Tiboldoktól leszármazói voltak, Borsy Mihályt támadták meg perrel. Borsy a per megnyerése érdekében óriási erőfeszítéseket tesz. Az oldalági örökösökkel egyezkedik, majd személyesen is bejárja az ország régibb konventjeit és káptalani levéltárait, hogy "sok esztendőket töltvén a család genealogiájának keresésében" jogait kellőképen igazolhassa. És valóban sikerült is neki a Tibold család genealogiáját csaknem teljesen megszerkeszteni, mely az alábbi leszármazási táblán látható. Ezt utóbb a saját családjával egészítette ki. A perbeli hitelesített másolata a Szepesi-féle per aktái között található. [OL. Tábl. oszt. 4. 228.]

Borsy Mihály leszármazási tábla, Turul 150.png

Borsy Mihály ezt a genealogiai táblázatot, az 1381, 1347, 1447, 1423, 1414, 1429, 1467, 1477, 1511, 1508, 1560, 1570, 1576, 1586, 1588, 1623, 1688, 1660, 1662 és 1664. évekből való eredeti okmányokkal támasztotta alá. A Szepesiek elleni pere egyike volt a legnagyobb szabású korbeli táblai pereknek. Nemcsak a Barátnakyak és Ebeczkiek voltak részesei, hanem a Bükk és a golopi Vayak is. A per még 1727-ben is folyt négyesi Szepessy Jánossal. Borsy Mihály keresetlevele 385 ívrétű lapot tett ki, a mellékletek száma pedig még ezt is meghaladta. Ennél fogva genealógiai szempontból is értékes forrás.

A fél vármegyével kellett perelnie, mert az ősi Tibold jószágok némely része már a huszadik birtokos kezén volt. Egyedül Miskolc városában 15 birtokost kellett beperelnie. Borsy az udvarnál is tudott pártfogókat szerezni, és keresztül is vitte, hogy mihelyt a táblán a pert megnyerte, VI. Károly császártól 1730-ban az összes Tibold jószágra nézve úgy a saját személyére, mint a leányaira Annára és Katalinra kiterjedő új adományt nyert.

Ezentúl a hatalmas megyei alispánt senki sem merte háborgatni, s így bírta haláláig a tibolddaróci uradalmat: Pazsag, Pél, Parajd, Alkács vagy Darócz, Vatta, Felkács, Oszlár, Parasztbikk vagy Boldogasszony, Bik, Kondo, Dorogma, Sikátor, Sály, Tard, Geszt, Nagymihály, Muhi, Nádasd, Fehéregyháza, Cserépváralyja, Leányfalva, Mézalja, Szilvás, Bába és Miskolcz részbirtokok és puszták. Miskolc városában több kúriát is bírtak egy utcában, melyet azután róluk századokig "Tibold-szernek" is neveztek.

1731-ben a muhi pusztai birtokon a Csüllődombi dülőt egymagában 2 ezer forintra becsülték. Borsy Mihály állandóan kereste az udvar kegyét, hogy a zavaros időkben újabb adományokhoz juthasson. 1706-ban, miután a Rákóczy felkelésben részt vett Zákány István sajószögedi, ónodi és Istenföldje nevű birtokait a császár lefoglalja, azokat Borsy Mihály, Borsod vármegye akkori jegyzője a feleségének, Semsey Sárának adományozta.

Mivel nem volt fiú örököse, vele a család borsodmegyei ága kihalt és birtokai a lányaira szálltak. Valószínűleg 1741 elején halt meg, mert ezen év március 1-jén a leányai Anna, Almásy Jánosné és Katalin, előbb Melczer Györgyné, utóbb Fáy Lászlóné, Tibolddarócon már osztozkodnak a rájuk maradt birtokon. A Miskolc városában levő házak, szőlők és pincék Almásy Jánosnéra szálltak, míg a muhi birtokban Fáy Lászlóné egyenlő részben örökölt az Almásyakkal. Hasonlóan közös tulajdonban maradt a miskolci malom-, bor-, sör- és pálinkaház. Ezekből a birtokokból újabb perek támadtak.

Irodalom[szerkesztés]

Szendrei János: A MISKÓCZ NEMZETSÉG. (Második közlemény.) Turul 1884/4. 142-152. (150-151.)

Nagy Iván, pótlék kötet 156.

JOÓ TIBOR: A SAJÓLÁDI PÁLOS KOLOSTOR. HOM évkönyv, 17-18. 131-165. l.

Palatinus József: Békésvármegyei nemes családok története. Első rész, mágnás családok. Budapest, 1909. 66.