Heraldikai lexikon/Alispán
Az alispán az ispán helyettese a vármegyében. Kezdetben az ispán familiárisa, aki helyettesítette őt a napi ügyek vitelében és a 13-15. század folyamán ő nevezte ki. Ezért, hogy az alispán és az általában főnemesi rangú ispán tisztsége világosan elkülönüljön egymástól, főnökét főispánnak nevezték.
.png)
Névváltozatok:
vice Ispán (Nagy Iván VIII. 5.), vicispán, főispáni helyettes (Nagy Iván VII. 386.)
hu la: vicecomes, hu de: vicegespan des komitats
Rövidítések
Noha kezdetben csak ura köznemesi familiárisa volt, akárcsak a hasonló tisztségek esetében az alnádor, az erdélyi alvajda stb. az alispáni funkcióból a nemesi vármegye kifejlődésével tényleges politikai, jogi, pénzügyi és katonai hatalommal bíró tisztség lett. A 14. század közepétől általában az alispán elnökölt a vármegyei törvényszéken és csak a fontosabb ügyekben döntött a főispán. Neki címezték a királyi parancsokat, a szolgabírókkal együtt ő állította ki az okleveleket. A 16. században a főispán és a közgyűlés közösen választotta meg az alispánt. Az 1723. 56. tc. értelmében a főispán négy jelöltje közül a vármegyei közgyűlés választotta, míg Erdélyben az urával együtt lépett hivatalba és köszönt le.
A megyében élő nemesek negyedévente tartották a közgyűléseket, ezek között voltak az ún. kisgyűlések, melyen a megyéhez fordulók mindennapos apró-cseprő ügyeit intézték. A közgyűléseken a megyét a megye nemeseinek összessége képviselte. A megye közönségéhez érkezett ügyekhez bárki hozzászólhatott és azokról szavazást kérhetett. A megyei tisztikar élén az uralkodó által kinevezett főispán állt. A tisztikar többi tagját a megyei nemesség maga választotta. A vármegye első - 6 évre - választott tisztviselője az alispán volt. A kinevezett főispánnak nem volt alárendelve, hanem önállóan intézte a megyei közigazgatást mint első alispán. A második alispán végezte a bíráskodást, ő volt a vármegyei törvényszék elnöke is. Rangban a következő tisztviselő a főjegyző, majd az aljegyző (szolgabíró) volt. Tiszteletbeli aljegyzőt a főispán nevezhetett ki. A bíráskodásban esküdtek segédkeztek, akik munkájukért napidíjat kaptak. A megye köztiszteletben álló személyeinek és az esküdteknek a címe táblabíró volt. Megbízatásuk a következő tisztújításig tartott.
Az 1870:42. tc. értelmében az alispán a polgári vármegye első tisztviselője lett. Ő vezette a megyei közigazgatást és a tisztviselői kar elöljárója lett. A tisztség 1950-ben, a tanácsrendszer létrejöttével szűnt meg.