Heraldikai lexikon/Atilla

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
atilla dolmány (Nagy VI. 207.), Attila-kabát, atilla mente

abolla: udvari gombos ruha (Pápai/Bod 5.)
Rövidítések

Esterházy Miklós herceg (1869-1920)
Dr. Batthyány-Strattmann László herceg díszmagyarja
Festetics Tasziló
Fiat Lázár
báró Fischer József

Atilla eredetileg rövid díszes zsinóros kabát, a hunok királyáról, Attiláról elnevezett ruhadarab, a magyar úri viselet része. Hasonló volt hozzá a bocskai kabát. A címereken is gyakran megjelennek. Manapság ezt egyesek különleges vagy ünnepi alkalmakkor viselik.

A legősibb a bocskai, egy dolmány, hosszú felső kabát, amit különféleképpen neveznek (kismagyar, kis magyar dísz(ruha), magyar zakó, magyar úri viselet, magyar szmoking, bocskay). Bocskai viseletről akkor beszélhetünk, ha a féfrfi vagy női felsőruha zsinórdíszes gombolással van elllátva. Bocskai István fejedelemről kapta a nevét, de nem ismert pontosan, hogy miért éppen ő lett a ruha névadója. Viselése a 18-19. századi magyaros ruhamozgalom után az 1920-as évektől, a felerősödő hazafias mozgalmaknak köszönhetően vett nagy lendületet. A diákok egyenruhaként hordták. A fiúk sapkát, zakót, nadrágot és rojtos selyem nyakkendőt hordtak, a lányok pedig blúzt és szoknyát.

Az atilla a lovasruhából alakult ki, mely része volt a huszárok öltözékének. A bocskaitól a zsinóratában különbözik. Oldalvonala karcsúsított, az alja kiszélesedik, a derékvonalig szűk utána „szoknyásan” bővül, ami megkönnyítette a lóról való le- és felszállást. A sújtás mellett vitézkötés díszítette. Később katonai ünnepi viselet is lett. Az 1830-as években alakult ki, miután a 18. század végén a magyaros ruha kezdett eltűnni. II. József azonban a németet tette meg hivatalos nyelvnek, mire válaszul a magyar nemesség visszatért a huszárok viseletének elemeihez. A Bach-rendszer idején tiltották a magyaros viseletet, ezért a bálokon (1857-es jogászbál, 1859. Batthyány Emma grófnő esküvője) sokan tiltakozásként viselték az atillát és más magyar ruhadarabokat, majd divattá vált a magyar ruha viselése.

A díszmagyar tartozékai: kócsagtollas forgó, föveg, mente, alatta dolmány, csizmanadrág, díszkard, kardkötő öv és rámás csizma. Formai előképe a törökös ízlésből átvett magyarosnak tartott férfiruha volt. A 16. században a dolmány térden alul ért és hosszabb volt mint a mente. A 17. századtól mindkettőt paszománttal, ritkábban hímzéssel látták el. A dolmány és a mente 1820 táján volt a legrövidebb. A kardot mindig a dolmány fölé, azaz a mente alá kötötték. A mentét gyakran vállra vetve viselték. A dolmányt 1817-től atillának nevezték, majd önálló ruhadarab lett és a reformkor függetlenségi mozgalmának kifejezője lett.

Hasonló volt a cifraszűrök (bæta: szǘr, darótz, szukmány [Pápai/Bod 78.]) szerepe a paraszti öltözködésben. Három fő központban készítették: Nagyvárad, Debrecen és Veszprém. Gyakran hímezték ki nemzeti színekkel, jelképekkel (koronás nemzeti címerrel), ezért 1848 után tiltották a hímzett szűrök viselését és ennek megszegése miatt egyeseket be is börtönöztek.

http://www.npg.hu/index.php/component/jcollection/item/1963-kubinyi-tivadar-i