Heraldikai lexikon/Aranygyapjas Rend

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aranygyapjas rend, Kassics Ignác 1840. I. tábla.png
II. Lajos címere (középen) az Aranygyapjas Rend tagjainak címerei és ülései között, 1519. Barcelona, Székesegyház, kórus
A magyar király tornaöltözéke az Aranygyapjas Rend tornakönyvéből
Aranygyapjas lovagok avatása, Prága, 1582. 5. 23.
Herceg Esterházy Pál nádor címere (1710) az Aranygyapjas renddel
Drágakövekkel kirakott Aranygyapjas rendjel

Az Aranygyapjas Rend az egyik legrégibb és legnagyobb tekintélyű világi lovagrend. 1429-nen alapította III. Jó Fülöp, burgundiai herceg. Jelvénye a stilizált tűzkövekből álló láncszemekre függesztett kosbőr. Egyes magyarázatok szerint ez utalás az Ószövetség azon jelenetére, amikor Ábrahám fel akarja áldozni Istennek fiát, Izsákot. Valószínűbb azonban, hogy itt a burgundi udvarban is jól ismert Trója lovagregény egyik hőséről, Iászonról és 50 vitézéről van szó.

Névváltozatok:
Arany giapias Vitéz (1669[1]), Gyapjas vitézek[2]

aranygyapjas: aurata ovis [PPBl] "A mellett iszonyú sárkány leselkedett, arany gyapjú felé ha ki verekedett, nagy üvöltésével reá ereszkedett" [Gyöngyösi: D: MV 15.], "Magyar-országunknak lesz nádor-ispánya, hűségét a spanyol király-is kévánnya, nagy érdemű arany gyapjúval kénállya, a mint meg is adta nyakán függ báránnya." [Gyöngyösi: D: MV 128.] (NySz. I. 1199.), Argo: Ama‘ hires hajó mellyen arany-gyapjúért ment vólt Jáson. Argonautæ: Az ötvennégy ſzemélyek, kik régen Kolkisba arany-gyapjúért hajókáztak vólt. (Pápai/Bod 61.)


fr: Ordre Illustre de la Toison d'or, de: Orden vom Goldenen Vlies, es: Orden de Toison Doro, en: Knights of the Golden Fleece, cs: Řád Zlatého rouna
Rövidítések

Golden Fleece collar.svg
Aranygyapjas Rend a körmendi Batthyány kastélymúzeumból
Gróf Károlyi Antal
Tűzkő ábrázolás: Mátyás és Beatrix arany emlékérme, a brüsszeli Corvin missaleban, 1485–1487

A rend története[szerkesztés]

A burgundiai udvarban a lovagregények mindennapi olvasmánynak számítottak. Ilyen volt Jacques de Longuyon műve, A páva fogadalmai is. A kilenc hős kultusza tényleges része volt a mindennapi uvari ceremóniáknak. Jó Fülöp (1419-1467) udvara a leghíresebb lovagok gyülekezőhelye és csodálatos udvari ceremóniák színtere volt. Már apja, Félelemnélküli János (1404-1419) korai halála után szeretett volna lovagrendet alapítani a nikápolyi csatában tanúsított hősiessége és török fogsága emlékére, de erre csak 1429-ben, harmadik házassága alkalmából került sor. Az első írásos szabályzat 1431-ből való. A rend alapítását IV. Jenő pápa 1433-as bullájával szentesítette. Merész Károly hercegnek (1467-1477) csak leányai voltak. Így értelmetlen és kegyetlen halála után az ország és a rend Mária és Habsburg Miksa házassága útján a Habsburgokra szállt. Amikor Miksát 1493-ban császárrá választották, a német birodalmi fejedelmek is versengtek a rend tagságáért. A rend feje Miksa és Mária unokája, I. Károly, spanyol király lett (1519-ben V. Károly, német-római császár), melynek irányítását 1516-ban a brüsszeli ülésen vette át. A tagok számát 51-re bővítették. Ezt XIII. Gergely pápa 1574-ben hagyta jóvá. Tagjai a birdalom legfőbb méltóságai lettek. Károly engedélyezte, hogy a tagok a nehéz aranylánc helyett a rendjelet hétköznap egyszerű selyemszalagon viseljék. A Habsburg-ház főhercegei és a rokon fejedelmek a rendet szinte automatikusan, már gyermekkorukban megkapták.

1700 után, amikor kihalt a spanyol Habsburg-ház, a rendet egyaránt adományozták az osztrák Habsburgok és a spanyol Bourbon-ház, mivel az exkluzív rendről egyik fél sem akart lemondani. V. Fülöp, spanyol király 36, főleg németalföldi, német és osztrák lovagot kizárt. Károly főherceg, a későbbi VI. Károly császár (III. Károly, magyar király, 1711-1746) velük alapította meg az Aranygyapjas Rend osztrák ágát. így a rend két részre szakadt.

1975-től a rend spanyol ágának nagymestere I. János Károly spanyol király. Az osztrák ág központja Bécs lett. Brüsszelből ide szállították át az irattárát és kincstárát. 1958-ban az osztrák állam a lovagrendet jogi személynek ismerte el és területenkívüliséget biztosított számára. 1922-ig IV. Károly császár volt a rend uralkodója. Halála után ezt a tisztséget fia, a Habsburg család feje, Ottó örökölte. Ünnepi összejöveteleiket évente egyszer, Szent András napján (november 30.), a Német Lovagrend bécsi templomában tartják. Ilyenkor avatják fel az új tagokat is, akiknek maximális száma 51 lehet.

A rend tevékenysége[szerkesztés]

A rend célja a keresztény hit védelme. Csak kifogástalan származású személyek lehettek a tagjai, egyháziak nem. A rend osztrák ága megtartotta eredeti előírásait, a nemesi származást és a katolikus vallást illetően. A spanyol rendet a nem katolikusok is megkaphatják. A rend létszámát a burgundi herceg 24, majd 31 főben határozta meg. Új tagot csak egy régi tag halála után lehet felvenni, akit a rend gyűlésén szavazással választottak meg. Szabályozták, milyen fogadalmat és hol kell tenni. Az új tagnak díszes könyvben átadták a rend szabályzatát és a lovagi viselkedés kötelező normáit.

A rend egyik relikviája az az asztali kereszt, melynek közepébe Krisztus keresztjének egy darabját foglalták. A szertartáson a tagok erre tették le az esküt. A szertartásokat a rend kápolnájában tartották. A legjelentősebb fennmaradt rendjel az a potence névvel ellátott, mintegy 3 kg súlyú, 52 láncszemből álló arany nyaklánc, melyet a szertartásokon a rend címerkirálya viselt és a mindenkori lovagok címerével volt ellátva. (Ma mindkét relikvia a rend letéteként a bécsi Schatzkammerben látható.)

Négy fő tisztségviselő volt. A kancellár a rend legfontosabb ügyeit intézte, a kincstárnok a pénzesládát őrizte, a greffier a rend adminisztratív ügyeivel foglalkozott, a címerkirály (roi d'armes) a tagok címereit tartotta nyilván. Mindent írásba foglaltak. A rend irattára ma is kutatható.

A rend magyar tagjai[szerkesztés]

Esterházy Pál nádor címere az Aranygyapjas Renddel a fraknói várból
Esterházy címer az Aranygyapjas Renddel a fraknói várból

[[Kép: |thumb|II. Lajos király az Aranygyapjas Renddel, ismeretlen 16. századi mester olajfestménye Bernard van Orley előképe nyomán Magyar Történeti Képcsarnok Bessenyei József: A Héttorony fogja Török Bálint. Bp. 1986. 48. l. után]]

A rend tagjai között viszonylag kevés magyar található, ha azt összevetjük például a cseh tagok számával. Ennek oka, hogy a magyar főnemesség kevésbé simult annyira a Habsburg udvar politikájához, és mindig is törekedett az önálló magyar érdekek képviseletére. Így a rend magyar tagjai között csak a legmagasabb rangú vagy a bécsi udvarhoz hű főurakat találjuk meg (2 király, 2 fejedelem, 4 nádor, 1 horvát bán). A rend burgundiai címeres könyve Zsigmond királyt strucctollas sisakdísszel ábrázolta. Egyes források szerint Mátyás király 1478-ban lett a rend tagja, de ezt mások vitatják. II. Lajos, 1515-ben lett lovag. Egy 16. századi festményen az Aranygyapjas renddel látható. Báthory Zsigmond fejedelem 1595-ben szerződésben kötötte ki, hogy kapja meg a német birodalmi hercegi rangot, feleséget a Habsburg-házból és az Aranygyapjas Rendet. A rend ruháját és jelvényeit Rudolf császártól Prágában kapta meg, 1579. március 3-án. Tagja volt a rendnek gróf Esterházy Miklós nádor 1628 októberétől, gróf Pálffy Pál nádor 1650-től, gróf Wesselényi Ferenc nádor 1662-től, gróf Zrínyi Miklós horvát bán 1664-től, Esterházy Pál nádor 1681-től (1687-től herceg; 1704-ben V. Fülöp spanyol király őt is kizárta a rendből). 1708-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, XIV. Lajos, francia király kezdeményezésére kapta meg (a spanyol királytól). A legutóbbi korban a rend tagja volt herceg Batthyány-Strattmann László (1870-1931), orvos, a Szent István Rend kiskeresztese, a pápai Aranysarkantyús Rend lovagja stb. (II. János Pál pápa 2003. március 23-án boldoggá avatta.)

A rend viselése[szerkesztés]

A tagoknak a herceg 24 aranyláncot készíttetett, amelyet állandóan a nyakukban hordtak, mellükön a kosfigurával. A lovagok semmilyen más rend jelvényét nem viselhették. Haláluk után örökösük köteles volt a rendjelet a rend tisztviselőihez visszajuttatni. A rend tagjai az egyházi lovagrendek tagjainak mintájára egyszerű gyapjúköpenyt viseltek, hozzáillő fejfedővel. Az egyre fényűzőbb udvari szertartások hatására ez vörös bársonypalásttá és hasonló kalappá változott. A rend törvényei közé az uralkodó jelmondata is bekerült: Ante ferit, quam micat (Előbb vág, mint villan). A láncon függő aranykos látható volt a spanyol fémpénzeken is.

A 17. században három részből álló jelvény jött létre. A bárány feketezománcos, fehérfoltos (folyadékcseppes vagy hermelinfarkas) medálon függ, oldalt aranyszegélyes vörös lángnyelvek csapnak ki belőle. Efölött egy tűzkő helyezkedik el, melyen Iászon harca látható a sárkánnyal, hátoldalán az ókori argonauták hajóútjának egyik jelenetét ábrázolták. A tűzkőn kékzománcos szalagon a rend jelmondata olvasható: Pretium laborum non vile (Nem csekély jutalom a fáradalmakért), hátoldalán: Non aliud (Soha másként). Mindez a nyakban viselt vörös szalagon függ, a felfüggesztésnél díszes zöld agráfon (cs: agrafa, fr: coulant) van áthúzva. A spanyol Aranygyapjas Rend szinte teljesen azonos az osztrákkal, csak apró eltérések vannak a rendjel rajzolatában.

A rendi tagok a rendjelvényt címerükben a pajzs köré helyezett rendi láncra függesztve viselhetik.

A rendnek a bécsi udvartartáson belül volt sasát címerkirálya is,404. l. aki a tagok heraldikai ügyeivel foglalkozott.

Irodalom[szerkesztés]

  • Larchey, L.: Ancien Armorial équestre de la Toison d'or et de l'Europe. Paris 1890
  • Terlinden, C. de: Der Orden vom Goldenen Vlies. Wien, München 1970
  • Pinches, A. Wood: An European Armorial, an Armorial ofKnights of the Golden Fleece and 15th Century Europe. London 1971

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. R. Várkonyi Ágnes: A rejtőzködő murányi Vénus. Budapest 1987. 158. l.
  2. Világirodalmi lexikon III. 413. gáláns irodalom címszó

Lásd még[szerkesztés]

Sárkányrend, Aranygyapjas Rend szertartáskönyve