Címerhatározó/Uza címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Uza, Úzfalvi családok címerével foglalkozik.
uszfalvai Uza[szerkesztés]
.jpg)
Fejérpataky:
A czímernyerők a Tekule-nemzetség sarjai. A fő közöttük Hassági Farkas Márton, a ki e kitüntetésre Bosniában, Istriában, Friaulban és Zsigmond király németországi útjai alatt szerzett érdemeket; az adományban részesek még testvérei és rokonai, Delnei Kakas János, Mocholai János, Úzfalvi Pál és János, Komlósi Márton és János, valamennyien egy ugyanazon nemzetség leszármazottai. E czímeradománynyal ismét egy régi nemzetségünk ősi jelvénye ment feledésbe. Csak töredékes pecséttani adatok nyomán sejtjük, hogy a Tekule-nemzetség régi czímere két szarvasagancs volt, tehát oly ábrázolás, a melyhez az új czímer semmiben sem hasonló. A czímerszerzők utódai, és első sorban a ma is élő Úszfalvi úszok, többé-kevésbbé következetesen ragaszkodtak a Zsigmond királytól kért és kapott czímerhez, mely a jelképesek sorába tartozik, mert minden valószinűség szerint a fő czímerszerzővel megtörtént vadászati eseménynek őrzi meg emlékét.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
Tóth:
Usz-család: [De Uszfalva, Uszfy, Szentgyörgyi]: De Uszfalva et Mocsolya. Thekule-nemzetség.
[György és László 1455-ben öröklik rokonuknak, a Mocholay-családnak birtokait, mely 1288-ban Mocsolyát és Váralját kapja (Tolpos) Tamás és Péter személyében. Az utóbbinak negyedik ízbeli utódja, kivel a család †f, Pál pap hagyja rájuk. Ezzel az adom ányozással folyt össze az Usz-család későbbi elágazása.]
B) Birtoklás: 1188-ban Colpos Tamás: Vezveres (Mocsolya) és Bodos (Várhegyalja). 1455-ben u. ezeket a kegyúri joggal, mint a Mocsolyay-cs. birtokát, M. Pál örökbe adja rokonainak: a Tamásfalvv-cs.-nak s Usz Györgynek és Lászlónak. Az Usz-cs. e birtok alapján oszlott meg utóbb salgói és mocsolvai ágra. 1370 (1411): Pósalaka; 1373: Németfalu (Peklén); 1383: Uszfalva, Radoma, Peleién; 1411: új don. (a Kisiday-cs.-dal) Ujfalva, Pankota; Tamásfalva, Gyecsehalma, (Pósalaka) és pallosjog. 1412: szabad ispánság (a Tamásfalvay-cs.-dal); ...
C) Nemesség, czr. 1418: [a Thekule-nm.-beli Harsághi Farkas Mártonnak, János fiának a boszniai, isztriai és friauli hadjáratban s a király németországi útjában szerzett érdemeiért, valamint a Márton testvéreinek: Domokosnak, Albertnek és Benedeknek, továbbá Delnei Kakas Jánosnak, végül Komlóssy Loránd fiainak: Mártonnak és Jánosnak]: Kék mezőben, zöld halmon ezüstös töltés, kosárból növő természetes szinű farkas, nyakán ötágú koronával; mindkét előlábában virágot tart, szája fehér nyíllal van átütve, az átütött oldalon vér csepeg. Sd.: ugyanaz, csupán az előlábak közt nagyobb távolság. Fk.: zöld-sárga, arany szegélyzetben. [Az armális czímer-képén a csepegő vérfoltok hiányzanak.]
Használt czimer: (hiteles): élére állított fekete négyszöglapon, ferdén álló kék pajzsban zöld mezőn nyugvó ezüst kosárból növő, nyakán arany koronájú, természetes színű farkas, bal felé tekintve, a száján átlőtt nyíllal. Sd.: nyilazó férfi. Fk.: zöld-arany.
- Irodalom:
Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Budapest, I. 1909. 472-475. [1] [2]
- Külső hivatkozások:
szászfai Uza[szerkesztés]
Borovszky: Abauj-Torna
Feltünik az 1427-iki [abaúji] adólajstromban.[3]
Forgon:
Az Abaúj megyei ágból származott Uza Mihály lövői lakos, akinek fiai Mihály, János, András, György tiszaszőlősi lakosok 1781-ben, kiknek utódai - mint Csoma megjegyzi - talán még ma is élnek. Ha ez így volna, akkor a hatalmas Balog nemzetség ma sem halt ki teljesen.
Siebmacher:
Wappen: In B. ein doppelschw. g. Löwe, in d. erhobenen Rechten ein rw. geteiltes, zweizipfliges, nach rückwärts abflatterndes Banner haltend. - Kleinod: R. bekt. Mann mit g. Gürte1 und # Pelzkalpag wachsend in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, die Linke in d. Hüfte gestützt haltend. - Decken: bg.
(Gemaltes Wappen und Siegel d. d. 1665 mit Umschrift des Alexander Uza. - N. J. XL., Pag. 424 weicht - bei Aufrechthaltung der Hauptfigur - etwas ab).
Uradeliges Geschlecht des Abaujer Ctts, dessen erstbekannter Ahnherr Uza, in d. Zeit des Königs Béla gelebt haben dürfte. Der eine Sohn Peter, erscheint 1271 aufgeführt; der andere Sohn Comos Tobias, erhielt 1270 eine königl. Donationsbekräftigung auf Felsö-Szilva im Sároser Ctt. Im Jahre 1311 tritt Meister Uza urk. auf; 1415 erscheint Nikolaus Uza (a genere Cumanorum) mit Besitz auf Orosháza ec.; 1427 treten die Uza als Grundbesitzer auf Panyit, Ördögtelek, Tamási, Troja, Szilistye ec. in Gömör auf.
Die ununterbrochene Stammreihe bis auf die neuere Zeit beginnt mit Bernhard I., welcher 1500 eine neue Donation auf Szászfa im Abaujer Ctte erhält. (Fejér Cod. dipl. tomo V. vol. I. p. 19. - tom. XI. p. 424. - N. J. XI. 421-426. - Dr. Csánki Dezsö, M. tört. földr. BPesth, I. 159).
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
Lásd még: