Címerhatározó/Szuhay címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szuhay családok címerével foglalkozik.
Szuhay
[szerkesztés]
,_nyitrai_p%C3%BCsp%C3%B6k_(1607-1608)_c%C3%ADmere.jpg)
Szuhay István (1551-1608) a nagyszombati és bécsi egyetemen tanult, egyházi pályafutását 1585-ben kezdte, mint esztergomi kanonok. Váci (1593–1598), egri püspök (1598–1616), címzetes kalocsai érsek (1607) és nyitrai püspök (1607–1608), II. Rudolf diplomatája, aki béketárgyalások folytatásával bízta meg. Címerét a régebbi irodalomban a színek pontos ismerete nélkül adták meg.
Teljes címerének leírása megtalálható az esztergomi káptalan hiteles helyi levéltárának címeres levelében, melyben II. Rudolf Prágában 1592. április 3-án megerősíti Szuhay István, sasvári arcidiakónus nemességét és kibővíti címerét. [Archivum Primatiale Esztergom, az esztergomi káptalan hiteles helye, 10. számú protokollum (1594-1603), 17-23. lap] Az oklevelet rajta kívül az anyja, Borbála, valamint nővérei, Dorottya és Klára, továbbá az unokatestvére, Szuhay (de Szuha) Kristóf és fiai, György és János, valamint a sógorai, Bucsányi alias Monoszlay (Buchány alias Monoslay) István és Hakhell György részére adta ki. Az oklevél szövege szerint Szuhay István nemesi szülőktől származott, nagyapja, Markraff István I. Ferdinánd szolgálatában állt.
A Szuhay család címere eredetileg az oroszlán volt, miként azt a család tagjainak különféle pecsétjei is igazolják. Egy 1591-es pecsét pajzsán az oroszlán jobbra fordul, a mancsában három rózsát tartva. [Slovenský národný archív Bratislava, Rodový archív Juštovcov z Necpál, kr. 2.] Egy 1592-es pecséten is valamilyen tárgyat tart, de az oroszlánt itt már hármas halomból növekvően ábrázolják. A sisakdísz kész szárny. [ŠOKA Trnava, Magistrát mesta Trnava, Missiles, kr. 39]
A javított címer meglehetősen bonyolulttá vált. A mezőt hullámos pólya (folyó) osztja ketté, a felső mezőben vörös alapon a hullámos pólyából hármas szikla emelkedik ki, mely fölött koronás arany kétfarkú oroszlán látható, mely a bal hátsó lábával a folyóban áll, a jobb hátsóval a hármas hegyre támaszkodik. Nyaka körül zöld babérkoszorút visel, farkát a lábai között felfelé fordítja. Első lábaival pálmaágat tart, mely fölött a jobb felső sarokban vörösen ragyigó arany csillag van. Az oroszlán előtt jobbra lent ezüst liliom, a háta mögött fent ezüst rózsa található. Az oroszlán feje fölött latin majuszkula VICIT felirat olvasható. Az alsó mezőben kék alapon zöld hármas halmon arany kereszt található. A sisakdísz koronás kétfarkú oroszlán, mely a bal első lábával vörös ékköves arany gyűrűt, a jobbal zöld pálmaágat tart. A sisaktakaró kék-arany és vörös-ezüst.
Ezt a címert a haláláig használta. Pecsétjein a pajzs fölé az aktuális egyházi tisztsége monogramját helyezte. Valószínűleg az unokaöccse volt Szuhay István, győri ellenőr (onlrascribu), akinek címere az 1629-es pecsétjén ugyancsak a bővített címeren alapult.[ŠOKA Trnava, c. p., kr. 39.]
- Irodalom:
SIEBMACHER, J. - CSERGHEÓ, G.: Wappenbuch des Adels von Ungarn sammt den NebenländernderSt. Stephans Krone. Nurnberg, 1885-1892. 647.
Jozef NOVÁK: Rodové erby na Slovensku 1. Martin, 1980. 229-231.
Frederik Federmayer: Erb Štefana Suchaia. Genealogicko-heraldický hlas (9) 1999/2. 34-35.
- Külső hivatkozások:
Szuhay, Alsószuha
[szerkesztés]
Faggyas:
A két világháború között a falu [Kisragály] vezető rétege a Simon, Kovács és Skover gazdacsaládok soraiból került ki. A még itt élő Szuhay, Dapsy családok is házasság révén rokoni kapcsolatba jutottak a gazdacsaládokkal. (31-32.)
A tanult nemesre nemcsak a család volt büszke, hanem az egész atyafiság. Beszélgetés közben szívesen emlegették a vendég előtt a magas pozícióba került rokonokat, egyetemi tanárt, tudóst, magasrangú katonatisztet, híres történelmi személyeket, mint Szuhay Mátyást, vagy Lenkey 48-as századost, a művészeket, Madarász Viktort, Ferenczy Istvánt, Izsó Miklóst. A szuhafői Bartók család rokonának tartotta Bartók Béla, világhírű zeneszerzőt. (37.)
A Tar, Orbán, Deme, Szuhay, Ragályi, Hubay családok közötti házasságok a gyakoriak. Ezeket a családokat tartották a falubeliek [naprágyiak] az u. n. „valódi” nemeseknek. Ezek a megkülönböztetések érződnek a beszélgetések folyamán, a volt kisnemesek nyilatkozataiban is. (55-56.)
1938 és 1945 között Naprágy újra a keleméri körjegyzőséghez tartozott. Ebben az időszakban, majd a háború befejezése után, 1946-ban a csehországi áttelepítések miatt sok, volt kisnemesi család jött át magyar területre, akiknek nagy része Putnok és Ózd környékén telepedett le. A Naprágyból érkezők a Szuhay, Hubay, Deme és Bódy kisnemesi családokból kerültek ki. (56.)
A XVIII. században szabad költözködésű vendég zsellérség érkezett, akik a nemesi földeket művelték, egyházi dézsmát nem fizettek. Emelte a falu létszámát az 1753- 54-ben Aggtelekről ide költözött Bósa, Szeghő, Tőzsér, Kovács, Beke, Borza armalista család. Bódis Bertalan aggteleki adatközlő szerint a két falunak az inszurrekció idején Szuhafőről került ki a nemesi felkelők mindenkori hadnagya. Utolsó hadnagyként említi Járdánházy nevű helybeli nemest. Hasonlóképpen közös vezetés alatt szálltak hadba Zádorfalva és Alsószuha nemesi felkelői Rákóczi zászlaja alatt. E nemesi helyeken kezdetben Alsószuháról a Szuhay család, majd Zádorfalváról a Deme család tagjaiból került ki nemesi felkelők hadnagya. Ezek közül kitűnt az Alsószuhán született Szuhay Mátyás, akinek vezetése alatt 1666- 67-ben Szuhavölgy nemesei kiverték falujuk határából a putnoki és szendrői várból kiportyázó németeket és labancokat. (64-65.)
- Irodalom:
Faggyas István: A Sajó és a Szuha vidékének kisnemessége. GÖMÖR NÉPRAJZA XVI. Debrecen, 1988. 94. [1]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: