Címerhatározó/Megesy címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Megesy család címerével foglalkozik.
Megesy 1625
[szerkesztés]
1625. október 29-én Sopronban II. Ferdinánd megújítja (denuo) a már korábban is nemes Egey Istvánnak, általa természetes fiának Jánosnak, valamint Kovács (Kovacz) Bálintnak és ennek törvényes fiának Ferencnek nemességét, amit 1626. május 13-án Szatmár vármegye Csengerben tartott törvényszéke hirdetett ki.615 [615 MUO 118. és Szálkai Tamás: A sólyom mint címerkép. Egey István Megesyre hamisított armálisa. Turul. 2007. 3. 84–90.] Az adománylevél szövegében ugyan a Megesy név szerepel, a betűk kidolgozása, egymástól való távolsága azonban elárulja, hogy az eredetileg beírt Egey nevet „egészítették ki” (ti. MEGESY) később a hamisítók.616 [616 Arra sincs lehetőség, hogy a Szatmár vármegye törvényszékének jegyzőkönyveinek adatai alapján ellenőrizzük a nevek alakját, mivel éppen az 1615–29 közötti időszak jegyzőkönyvei vesztek el. Henzsel Ágota: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. II/1. 1629–1634. 5.] Az aranyfesték oxidációja ma sem jelentős, így nem csoda, hogy egy 1860-ban végzett felmérés során az oklevél eredetiségét nem kérdőjelezték meg.617 [617 A vizsgálatot a Nagyváradi Császári és Királyi Országos Törvényszék kezdeményezte. Ez alapján közölte Schönherr Gyula a Turul hasábjain 1888-ban. Schönherr Gyula: Bihar vármegye levéltárában őrzött czímeres nemeslevelek. Turul, 1888. 4. 180.]
A leírt címer a korban megszokott kettős keretben nyugszik. A téglalap alakú arany rámában lilával damaszkolt alapon aranyszegélyű kartus-szerűen kiképzett ezüstkeret, melynek belső oldalán babérkoszorú látszik, ami damaszkolt kék mezőt övez, amelyre a címert festették. A kartus és a külső keret közötti sarkokban felül a magyar államcímer elemei: jobbra vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, balra vörösben zöld hármashalom kiemelkedő aranykoronás középső csúcsán lévő ezüst kettőskereszt látható. Mindkét pajzson aranyszínű háromlevelű korona nyugszik. Egey István – a szöveg szerint – „egyenesen álló vörös színű katonai pajzsot” kap „amelynek alját magas szikla foglalja el, melyen természetes színű teljes [alakos] sólyom képmása a pajzs jobb oldala felé fordulva látható, bal lábán állni, jobbjában pedig – karmai közt szorítva – teljes, zöld leveles szőlőfürtöt tartani látszik. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával, [melyből] egymástól elforduló fekete sasszárnyak emelkednek ki, és mindegyiken egy-egy ragyogó arany csillag, a már említett sasszárnyak között másik, az alsóhoz hasonló szőlő látszik. A sisak csúcsáról körös-körül innen sárga és vörös, onnan vörös és fehér sisaktakarók vagy szalagok omlanak alá…”618 [618 „Scutum videlicet militare erectum rubri coloris fundum illius rupi alta occupante, in qua integer falco naturali suo colore effigiatus, sinistro pede insistere, dextro vero integrum botrum uvarum viridi folio conspicuum inter ungves compressum intertenere, inque dextram scuti latus conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, duas nigras alas aquilinas primis ab invicem aversis prominentes, ac in singulis, singulas aureas stellas micantes, inter praenotatas alas aquilinas, alterum botrum inferiori similem, proferente ornatam. A summitate vero, sive cono galeae, laciniis seu lemniscis, hinc flavis et rubris, illinc vero pariter rubris et candidis, in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus…”]
További kutatásokat igényelne annak megállapítása, hogy a címereslevelet fel tudták-e használni a hamisítók. Illésy János említ ugyan e néven egy nemes családot Biharban,619 [619 Illésy János: Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás. Bp., 1902. 24.] kérdéses azonban helytálló-e ez az adat, mivel ebben az – eredetileg is háromféle – összeírásban nem található meg Megyesy Zsigmond,620 [620 Mivel a megyék nem kaptak pontos utasítást az összeírás végrehajtására, ezért különböző típusú conscriptiók születtek. Ugyanazon jelzet alatt szerepel egy – a birtokosokat is feltüntető – lista (2-16.) és egy településenként rendszerezett, adóösszegeket is tartalmazó összeírás. (17-46.), valamint egy, ami csak a járásokat tünteti fel (47–110.). HBML IV. A. 12/a. 1. cs. No. 9. 2–110.] mint ahogy a későbbiekben sem.621 [621 HBML IV. A. 12/a. 1. cs.] A Kovács (Kovácz) név gyakorisága sem könnyíti meg a kutatást, mindenesetre Szatmárban feltűnik egy Kovácz Bálint nevű szatmárnémeti polgár 1638-ban, akit kölcsei Kende András társaival üldözött és elfogott, de a két személy azonosságát név alapján nem lehet megállapítani.622 [622 Künstlerné Virág Éva: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. II/2. 1635–1640. Nyíregyháza, 1997. 878. sz.] Családtörténeti adatok hiányában kérdés marad az is, hogy mikor került az oklevél a levéltárba: az 1860-as felmérést követően, Trianon után biztosan Csonka-Bihar vármegye levéltárában volt,623 [623 Ekkor a Bihar megyei törzsanyagban őrizték 51/1929. XXXIII. jelzet alatt.] aminek állományával együtt végül a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárba került.624 [624 Gazdag István: Hajdú-Bihar megyei Levéltár. In: Magyarország levéltárai. Szerk.: Balázs Péter. Bp., 1983. 143-144.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 118-119. (PhD értekezés) [2]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: