Címerhatározó/Koppenbacher címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Koppenbacher család címerével foglalkozik.

A pécsi püspökség feltehető címere, a pecsét bal oldali pajzsa

Szegedi:

Koppenbachi (néha Hammer) Vilmos (1313 k.-1374. június 2. után), pécsi püspök (1361-1374), királyi kancellár (Bergzaberni más néven Koppenbachi Henrik fia) a pécsi egyetem megalapítója.

1358-ban a zárai béke egyik aláírója volt. 1358-ban, a raguzai békekötést megelőző tárgyalásai során ismerhette meg a padovai jogászprofesszor Bartholomeus Piacentinit, a római jog doktorát, akit már akkor egyetem létesítése céljából kísérelt meg Pécsre hívni, ám ez valamilyen ok miatt megfeneklett. Az 1362-ben IV. Károly császár és Nagy Lajos király között kirobbant családi viszály elsimítására hasznos tanácsokkal látta el V. Orbán pápa követét, Péter volterrai, majd firenzei püspököt, amiről V. Orbán pápa 1364. május 23-án kelt oklevele tájékoztat. A béke megkötésére végül 1364. február 10-én került sor Brünnben. A pápa tehát röviddel az egyetem megalapítása előtt Vilmos püspök lekötelezettje volt.

Petrovich Ede a bölcseleti kart a domonkos rendházba, a jogi oktatást a Székesegyház közelébe helyezte. Elképzelhetőnek tartotta egy orvosi fakultás szervezésének megindulását, amit az akkoriban létesült Szent Erzsébet ispotályhoz kötött. Békefi Remig, majd az ő nyomán Petrovich Ede véleményét az 1967-ben megkezdett régészeti feltárások is megerősítették, melyeket a székesegyház körüli területen G. Sándor Mária és Gerő Győző folytatott. A várfal és a székesegyház között, a pécsi püspökvár északkeleti végében került elő egy impozáns (35×10 m-es) épület, mely a 15. század első harmadáig a püspök palotája lehetett. Az épületet a középkori egyetem épületével azonosították. Az egyetemalapító főpapot a hagyomány és Oláh Miklós (1493-1568) leírása (Hungaria, 1538) szerint a székesegyház északi oldalához épített Aranyos Mária-kápolnában helyezték örök nyugalomra, amelyet még 1355-ben Poroszlói Neszmélyi Miklós püspök (1346-1360) alapított. A régészeti feltárás során a kápolna déli falánál került elő Vilmos püspök kirabolt sírja.

Vilmos püspök kulcsos-liliomos címere (1. kép) szolgált alapként a Pécsi Tudományegyetem mai címeréhez. Ezt G. Sándor Mária az egyetem címereként határozta meg: „Az [egyetemi] épület helyét és rendeltetését igazolja az ott előkerült – az alapító Vilmos püspökre utaló – címerkő, amely az »aula magna«-ban [melynek hossza 19 m] volt elhelyezve a bejárat fölött.” Megtalálták a püspök gyűrűjét is, noha erről Koller József már a 18. század végén említést tett. Időközben kiderült, hogy a megtalált címerkő nem az egyetem, hanem Vilmos püspök főpapi címere volt.

Mandorla alakú püspöki pecsétje (1361-1374) korábbi is lehet az egyetem megalapításánál. A pecsétmezőben architektonikus keretben egy szent álló alakja látható glóriával a feje körül, a jobb kezében karikára fűzött két kulccsal (bizonyára Szent Péter, a pécsi székesegyház védőszentje). A pecsétmező bal és jobb alsó sarkában egy-egy címerpajzs látható. A baloldaliban a címerkőről is ismert kereszt található, de ennek szárain nincsenek liliomok, és a közepén lévő megkopott bemélyedések sem tűnnek kulcsoknak, hanem inkább egy másik, ékekből álló keresztnek. (2. a. kép. Ez talán utalás a másik címerpajzs fogazott rámájára.) A jobb oldali pajzsban első látásra fogazott rámában ágaskodó oroszlán [látható]... Az esztergomi Prímási Levéltárból... [megszerzett] pecsét nagy felbontású felvételén és az oroszlános pajzs kinagyított változatán is... világosan látszik a fogazott ráma (az oroszlán fején nincs korona, de ez a „valódi” Albeni család címerébe is csak 1426-ban került be címerjavításként). ...inkább ez az oroszlános pajzs tűnik a családi címernek, amely így szinte pontosan megegyezik Albeni Éberhard főkancellár (1404-1419), (a Sárkányrend alapító okiratának megfogalmazója), zágrábi püspök (1397-1406, 1409-1419), a pécsi püspökség kormányzójának (1408-1410) címerével...

...Koppenbachi Vilmos [püspök a]... címere alapján (oroszlán fogazott rámában) rokonságba állhatott az Albeni családdal. Wertner Mór (Bunyitay és a Magyar katolikus lexikon is) azt mondja, hogy Albeni Éberhard családi hovatartozása ismeretlen, az Albeni családnevet tévedésből adták neki, azon az alapon, hogy a nővére házassága révén Albeni Rudolf sógora lett.

Koppenbachi Vilmos püspök származási helyeként számításba jött a Rajna menti Pfalzban fekvő Bergzabern, illetve a Felső-Bajorországban található Coppenbach is. A család először egy 1294. évi oklevélben szerepel. Ez a zweibrückeni palotagrófok levéltárában található és arról tájékoztat, hogy egy bizonyos Johann Coppenbecher, aki talán Vilmos püspök nagybátyja lehetett, a Saar-vidéken fekvő javainak egy részét eladta a zweibrückeni grófoknak. (1385. január 18-án Heidelbergben gróf Eberhard von Zweibrücken és felesége, Lyse von Veldenz adja el zweibrückeni és bergzaberni birtokainak felét, a grófság másik felét pedig Eberhard fiági hűbérként kapta meg. Egyébként a zweibrückeni grófok címere arany alapon kékkel fegyverzett vörös oroszlán. Ha a Koppenbachok a zweibrückeni grófok hűbéresei voltak, talán a címerüket is az uraik címere alapján választották meg, melytől a fogazott rámával különböztették meg magukat.) A Coppenbachok valószínűleg elszegényedett nemesek voltak, akik közül az említett Johann várvédelmi feladatot látott el. Vilmos erre már nem vállalkozhatott, így a papi pályára lépett. Származása tehát a Saar-vidékhez köthető.

Ami a („valódi”) Albeni családot illeti, az Alben névből kiindulva Wertner Mór (1849-1921) kimutatta, hogy: „Lotharingiában van egy Albe nevü folyó, mely Saaralben-nél a Saar-folyóba ömlik; a folyóról több helység, a helységekről több család vette nevét. Vannak Burg-, Merz- Rodalben és Saaralben nevü helységek, melyek részint Lotharingiában, részint a bajorországi Pfalczban feküsznek. A «von Albe», «de Alba» stb. nevü családok a lotharingiai Saaralben nevü városról vették nevüket. Legrégibb tagjai strassburgi polgárok voltak, kik a következő czimert használták: vörössel és fehérrel hasitott pajzsban fehér és vörös liliomok… Azon Albeniek, kik magukat «de Berris»-nek nevezték (ma Berus a porosz trieri területen Saarlouis mellett), pajzsukban haránt pólyát, a sisakon pedig szerecsenfejt használtak. Berris-Albeni Vilmos pecsétjében (1387-ben) három fekvő félhold feletti mankókeresztet használt. De volt még egy Sulzbachról nevezett Albeni-család… Ezen család tagjai oly czimert használtak, melyet a források különféle változatban, de lényegében mindig egységesnek leirnak: a) feketében arany harántpólya (hullámos folyam).”

A („valódi”) Albeni család a Koppenbachiakhoz hasonlóan tehát szintén Lotharingiából, közelebbről a Saar-vidékről származott (Saaralben légvonalban kb. 65 kilométerre nyugatra található Bergzaberntől), ezért amennyiben „Albeni” Éberhard is a Koppenbachi családból eredt, a nővére házassága által könnyen rokonságba kerülhetett a „valódi” Albeniekkel. Mint láttuk, Éberhard címere (oroszlán fogazott rámában) nem egyezik meg a (valódi) Albeni család egyik ágának a címerével sem (liliomok, harántpólya, cölöp), viszont hasonlóságot mutat Koppenbachi Vilmos püspök pecsétjének általunk megállapított jobb oldali címerével. Ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy „Albeni” Éberhardot és családját is a Koppenbachi családból származtassuk. (Süttő és Engel a Grünbach családból való eredetét tartja lehetségesnek.)

A pecsét bal oldali címere
A pecsét jobb oldali címere
Szímítógépes színátalakítással feljavított képek

Irodalom:

Szegedi László: A pécsi egyetem címere Ulrich Richental krónikájában. Valóság 2021. (Kézirat)

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

Címerhatározó, Albeni címer

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs