Címerhatározó/Kálnássy címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Kálnássy család címerével foglalkozik.
kálnási és gálszécsi Kálnássy
[szerkesztés]
Sárosmegyei régi család
Nagy Iván:
Bánó család.
Ősi székhelye Sáros vármegye, hol ősi birtokai nagy részének jelenleg is birtokában ül. A család ősei saját okirataik szerint már IV. Béla ideje előtt ott birtokosokúl tünnek föl. Legelső tudható törzsöke a családnak Vizibor vagy Isabor, kinek Gyármán fiától a Báno családon kivül a még élő Kalnássy és Kükemezey, és már kihalt Bagosi és Gyármán családok származtak*, mint ezt a következő táblázat mutatja. [* E szerint Lehoczky id. M. 42. l. hibásan emlit Komlósy, (Kalnásy helyett) Gyarmati (Gyármán) és Körtvélyesy családot is. Ez utolsó – mint tudjuk – a Rákóczyakkal egy törzsből a Bogathradván nemből ered.] ...
173Gyármán Vizibornak fia IV. Béla király idejében a tatárok ellen harczol, és ezeknek táborából Nath testvérével egy elrablott magyar herczeg asszonyt kiszabadit; egy ütközetben pedig buzogányával egy osztrák herczeget vert agyon*. E jelenetekre vonatkozik a családnak (a még élő Kalnássy és Kükemezeyekkel egyenlő) czimere, melynek paizs udvarában két oroszlán egy herczegnő fejére koronát helyez. (A két oroszlán Gyarmánt, és egyik testvérét jelentené). A paizs fölötti koronából pedig egy bajnok emelkedik ki, kezében buzogányt tartva. (Ez magát Gyármánt jelvényezné fölebb emlitett vitézségeért). E czimerrel él a család jelenleg is. ...
Siebmacher-Mo.:
Kálnássy v. Kálnás u. Glászéch.
Wappen: Vogel (Strauss?) mit nach rückwärts gewendetem Kopfe.
Uradel des Sároser Comitates, eines Stammes mit den Geschlechtern Bagossy, Bánó, Kükemezey u. † Gyármán. – Als erster bekannter Ahnherr, wird Visibor um d. Jahr 1220 genannt, dessen Enkel Gregor, der Gründer des Geschlechtes Kálnássy wurde.
(Siegel d. d. 1630 mit voller Umschrift des Michael Kálnássy. – N. J. VI. 46–49 u. Suppl. 302–305.)
Siebmacher-Suppl:
Kálnássy v. Kálnás.
Wappen: Aus einer Blätterkrone wachsend eine nackte gekrönte Jungfrau mit Lendenschutz und mit in d. Hüften gestützten Armen. – Kleinod: Geharn. Mann mit Eisenhelm wachsend, in d. erhobenen Rechten einen Streitkolben, d. Linke in d. Hüfte gestemmt haltend. – Schildhalter: Je ein Löwe.
Uradeliges Geschlecht des Sároser Ctts, als dessen erstbekannter Ahnherr, Vizibor genannt wird (1220) von welchen die ununterbrochene Stammreihe bis auf die Neuzeit abgeleitet erscheint – Gyármán (1251–1264), Sohn des vorstehenden Vizibor, zeugte die Söhne: Adorján de Lucska, Volter, Sebestjén, Gregor, † Mathias und Johann, von welchen der Reibenfolge nach, die: Bagossy de Kükemező, Bánó, Kükemezey, Kálnássy u. Gyármán ihre Abstammung herleiteten, bezw. Herleiten.
Die Gyármán, erhalten 1251 von Seite des Königs Béla IV. Komlós und Nádfő sammt den Dörfern: Prócs (Istvánfalva), Posfalu, Dienesfalu, Dukafalu, Salamonfalu, Kükemező, Lucska und Kálnás.
Bereits früher, besassen sie: Gerendely, Margonya, und Mgymeze. Im Jahre 1412 teilen sie mit den Geschlechtern Kalnási, Kükemezei ec., bei welcher Gelegenheit, die Kálnási, die gleichnamige Ortschaft erhalten.
1444 erhält das oben genannte Geschlecht, eine kön. Donation auf Kálnás und tritt dasselbe, 1463 mit Grundbesitz auch auf Nagy- und Kis Ternye, Nagyfalu und Tarnó urk. Auf, alles im Sároser Ctt.
(Siegel d. d. 1705 und d. d. Munkács, 13. Septb. 1707 mit voller Umschrift des Johann Kálnásy de Eadem. – Dr. Csánki Dezső, M. Tört. Földr. I. 320. – N. J. VI. 46).
Kempelen:
Kálnássy (kálnási).
Sárosmegyei régi család közös eredettel a tapolylucskai és kükmezei Bánó, a kihalt nádfői és kükmezei Bagos, a kükmezei Kükmezey s a Gyámán családokkal, igy nemzedékrendje a XIII. század első feléig vezethető vissza. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében Ferencz, Gábor, János, László; Zemplénmegyében Ádám igazolják nemességüket. – Czímer: kék paizsban diszes öltözetü női alak fejére két oroszlán koronát tesz fel, kezében buzogányt tart; takarók: kék-arany, vörös-arany. – Levéltára a M. N. Muzeumben. ... Vö. NI. VI/46–9.; Siebm. 283., pk. 73.; MNZsbk. II. R. I/323.; Kolosy István: A kálnási Kálnássy-család (Bp. 1906.)
- Irodalom:
Nagy Iván: Magyarország családai. ELSŐ KÖTET [1]
Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[2]
Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.)[3]
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 5. kötet [4]
- Külső hivatkozások:
Kálnássy
[szerkesztés]Kenmpelen:
Kálnássy, l[ásd] Kolossy (cseleji).[5]
Lásd még: