Címerhatározó/Bánó címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Bánó családok címerével foglalkozik.
tapolylucskai és kükemezei Bánó
[szerkesztés]
MNL OL:
P 16 Bánó cs. lt. Litt. L. 1. tétel (HU-MNL-OL-P 16-L-1.-1576.-1.)
Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem, Varsó, 1576. 8. 18., címer megújítása, nemesség megújítása Bánó György, valamint a fivérei: Bánó Simon, Bánó András, Bánó Menyhért, Bánó Farkas és az unokatestvére, Bánó Ferenc részére.
Címerleírás: Scutum videlicet rubei coloris, in cuius inia parte viridi ursus naturali colore depictus irril alo (sic!) similis sedel incurvi gladii mediam aciem arrepto ore mordicus tenens, duobus vero pedibus anterioribus sublatis, dextro manubrium, sinistro extremam gladii aciem complectens. Scuto imposita est galea hinc et inde rubri et albi coloris laciniis per scuti oras defluentibus. Ex corona qua galea insignita est dimidius ursus priori per similis, ore ac duobus pedibus anterioribus gladium incurvum complectens eminet.
Narratio nem formuláris.
Nagy Iván:
Bánó család.
Ősi székhelye Sáros vármegye, hol ősi birtokai nagy részének jelenleg is birtokában ül. A család ősei saját okirataik szerint már IV. Béla ideje előtt ott birtokosokúl tünnek föl. Legelső tudható törzsöke a családnak Vizibor vagy Isabor, kinek Gyármán fiától a Báno családon kivül a még élő Kalnássy és Kükemezey, és már kihalt Bagosi és Gyármán családok származtak*, mint ezt a következő táblázat mutatja. [* E szerint Lehoczky id. M. 42. l. hibásan emlit Komlósy, (Kalnásy helyett) Gyarmati (Gyármán) és Körtvélyesy családot is. Ez utolsó – mint tudjuk – a Rákóczyakkal egy törzsből a Bogathradván nemből ered.] ...
173Gyármán Vizibornak fia IV. Béla király idejében a tatárok ellen harczol, és ezeknek táborából Nath testvérével egy elrablott magyar herczeg asszonyt kiszabadit; egy ütközetben pedig buzogányával egy osztrák herczeget vert agyon*. E jelenetekre vonatkozik a családnak (a még élő Kalnássy és Kükemezeyekkel egyenlő) czimere, melynek paizs udvarában két oroszlán egy herczegnő fejére koronát helyez. (A két oroszlán Gyarmánt, és egyik testvérét jelentené). A paizs fölötti koronából pedig egy bajnok emelkedik ki, kezében buzogányt tartva. (Ez magát Gyármánt jelvényezné fölebb emlitett vitézségeért). E czimerrel él a család jelenleg is. ...
Emlitett Bánó György Báthori István lengyel királytól lengyelországi nemességet és uj czimert nyert Varsóban 1576. april 18-kán kelt Armalisban maga, testvérei és nagybátyja gyermekei részére*. A czimer ez: A paizs vörös mezejében zöld tér fölött egy medve ül, melly szájában egy görbe 175kard élét, jobb lábával a markolatot, a ballal a kardhegyet tartja. A sisak koronájából ugyan olly medve emelkedik ki. A foszladék mindkét oldalról vörös és fehér szinü, mint ezt a metszvény mutatja. ...
A család ki van terjedve Sáros megyén kivül Abauj, Torna és Zemplin megyékben.
A család Lucskai és Kükemezői előnévvel él.
Szádeczky:
2. A Bánó család czímerújító levele Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelemtől a sárosmegyei Bánó György és általa testvérei: Simon, András, Menyhárt és Farkas, továbbá nagybátyja, Ferencz számára kelt Varsóban 1576 aug. 18. A levél tulajdonképen czímer-újító levél, nemesség adományozásról nincs benne szó; a mennyiben a Bánók régebb idő óta nemesek voltak, a mint a diploma is említi. A nemesi czímert is, «a melylyel – a mint érti – őseik is mindig éltek», azért újítja meg, mert a család czímeres levele az idők viszontagsága folyamán elveszett. Ezért újítja meg és adományozza a szájában kardot tartó ülő medve czímert (melyet Nagy Iván is közöl rajzban) Bánó Györgynek, fivéreinek és nagybátyjának, ama hűséges szolgálatokért, melyeket az említett Erdélyben, a fejedelmi udvarban nehány évig a fejedelemnek, majd lengyel királylyá választása után Lengyelországba menő útjában teljesített Báthorynak.
A család most más czímerrel él (két oroszlán egy nőt koronáz, a sisak felett buzogányos vitéz) s állítólag soha, régebben sem élt volna a Báthory-félével, habár a diploma világosan mondja, hogy a régi czímert újítja meg. «Georgium Bano et... fratres iisdem nobilitatis insigniis, quibus ipsos atque maiores suos semper usos esse intelligimus, ac quorum diploma ac monumentum iniuria temporum amissa esse dicuntur... denuo ornandos... duximus.»
48A család kebelében, mint hagyomány, fenntartotta magát ama hiedelem, hogy ez lengyel nemességről szóló diploma. Ezt olvassuk még a legújabban megjelent Siebmacher-féle czímerkönyvben is. De ez tévedés, melyet a czímeres levél maga világosan megczáfol, midőn azt mondja, hogy az adományozott czímert úgy használják, mint Magyarország más nemesei (more aliorum nobilium regni Hungariae armis utentium) s ismételve, hogy azon előjogokkal éljenek vele, a melyekkel Magyarország többi igaz nemesei és vitézei bírnak (omnibusque... privilegiis…, quibus caeteri veri nobiles et militares homines praefati regni Hungariae armis utentes... usi sunt et gavisi.) Lengyel nemességről egyetlen szó sincs a diplomában. Az, hogy czímében Báthory az erdélyi fejedelmi czím előtt lengyel királyi czímét is használja: éppen olyan természetes, mint a hogy jelenleg is a magyar király magyar alattvalóit illető királyi leveleiben használja az osztrák császári czímet is.
A lengyel nemesség ellen (ha a diploma nem is szólna világosan magyar nemesi czímerről) elég volna magában az a bizonyíték, hogy Berzeviczy Márton, Báthory erdélyi cancellariusa ellenjegyzi («Martinus Berzeuiczius prothocancellarius Transylvaniae»). De lengyel nemességet Báthory nem is adhatott volna – a lengyel senatus és országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül. Uralkodása negyedik havában nem kapott egy magyar sem. Midőn évek multán a moszkoviták elleni hadjárat után kiváló érdemekért lengyel nemességet és indigenatust kap Békes Gáspár, Vesselényi Ferencz, Berzeviczy Márton (s előbb Zsigmond Ágost király alatt Dudith András volt pécsi püspök) – az mindig országgyűlés előtt történik.
Azonban így is, mint magyar nemesi czímer-újító levél kegyeletes családi ereklyekép tekinthető Báthory diplomája, a melynek eredetije Bánó József úr levéltárában őriztetik.
Kempelen:
Bánó (tapolylucskai és kükümezei).
Sárosmegyei család; uj adományt I. Ferdinándtól 1560. febr. 10. és 1562. nyert. – A családból György, testvérei Simon, András, Menyhért és Farkas s nagybátyja Ferencz 1576. ápr. 18. lengyel nemesség adományozásában részesültek. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében András, Imre és Ferencz fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. – Czímer, 1., régi czímert; kék paizsban zöld halmon fehér ruhás női alak csipőire tett kézzel két kétfarku oroszlán áll, amelyek feje fölött arany koronát tartanak; sisakdisz: vörös ruhás, zöld öves, barna kucsmás vitéz növekvő alakban, jobbjában buzogányt tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – 2. az 1576. évi czímer: vörös paizsban zöld halmon szemközt ülő medve széjában görbe kard pengéjét, jobb lábával annak markolatát, bal lábával pedig a kard hegyét tartja; sisakdisz: a medve növekvő alakban; takarók: vörös-ezüst. (M. N. Zsbk. II. R. I/21.) – ... Vö. NI . I/172–5.; M N Zsbk. II. R. I/20–3.; T. IV/47–8.; Siebm. 36., pk. 14.; Potemkin: Sárosvármegye (Pest, 1863.) 78–79., Tóth I/252–254.
Gőzsy:
A Bánó-család ősi székhelye Sáros vármegye volt, ahol őseik - okirataik szerint - már IV. Béla uralkodása előtt birtokoltak földet. Legelső ismert elődjük Vizibor vagy Isabor volt. Fia, Gyármán IV. Béla idejében kiszabadított egy elrabolt magyar hercegnőt. A családi história szerint egy ütközetben pedig egy osztrák herceget győzött le. Erre utal címerük is. A pajzs udvarában két oroszlán egy hercegnő fejére koronát helyez (a két oroszlán állítólag Gyármánt és egyik testvérét jelképezi). A pajzs feletti koronából egy bajnok emelkedik ki, kezében buzogányt tartva. Ez állítólag Gyármán említett vitézségét jelképezi, aki ezért és több alkalommal Oroszországba vezetett követségéért, számos birtokot kapott IV. Bélától. A takaró jobbról vörös-ezüst, balról kékarany.
A család egyik leszármazottja (Boldizsár) együtt esett el Zrínyi Miklóssal Szigetvár alatt, másikuk (György) Báthory Istvántól kapott lengyelországi nemességet Varsóban 1576-ban. A család tagjai közül később többen estek el Rákóczi mellett.
Címerüket [a somogyi levéltár ablakára] a Felsőmocsoládon lakó Bánó Iván, Somogy megye országgyűlési képviselője készíttette. [1]
Siebmacher:
Bánó I. v. Lucska u. Kükemező.
Wapen, altes: In B. auf gr. Boden eine w.? gekleidete Frauengestalt mit in den Hüften Gestemmten Armen, zwischen zwei doppelschväzigen g. Löwen stehend, welche mit je einer Vorderpranke eine g. Blätterkrone über den Scheitel der ersteren zu halten scheinen. – Kleinod: R. gekleideter Ungar waschsend, mit g. Gürtel u. Pelz besetzter r. Kucsma, im der erhobenen Rechten einen Buzogány haltend, die Linke in die Hüfte gestützt. – Decken: bg, – rs.
Dieses Wappen führt das Geschlecht gegenwärtig noch in unveränderter Form u. zugleich mit demselben, die Familien Kálnássy u. Kükemezey.
Wappen, v. 1516: In R. auf gr. Boden sitzend, ein # Bär, mit beiden Tatzen einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe emporhebend u. die schneide desselben mit den Zähnen fassend. – Kleinod: Der Bär waschsend. – Decken: rs.
Adels- u. Wappenbrief (polnischer) v. Stefan Batori, König v. Polen, d. d. Warschau, 18. April. 1576 für Georg v. Bánó als Haupterwerber sowie für seine Geschwister u. für die Kinder seines Oheims als Nebenerwerber. (Wagner: Dipl. C. Sáros. 427).
Uradel aus dem Sároser Comitate.
Donation v. König Béla IV. d. d. 1251 auf Komlós u. Nádfő ec. im. Sároser Comitate, für Gyármán v. Bánó.
Neue Donation v. König Ferdinand I. d. d. 10. Februar 1560 auf die alten Beistzungen, für Péter Bánó v. Lucska.
(Siehe: N. J. I. 172—175).
Siebmacher-pótkötet:
Bánó v. Lucska u. Kükemező.
Ueber die Wappenfrage der Bánó, siehe: Turul, IV. 1886. I. 47.
Das auf Pag. 36, Taf. 28 publicirte Wappen, wird hie und da auch mit dem andern, Bärenwappen (vergl. Taf. 29) vereint geführt.
MCK:
Bánó de Tapolylucska et Kükemező. 68. T. 9. és 69. T. 1. Első ismert őse az 1190. évben élt Vizibor. A család 1251-ben Komlósra és Nádfőre nyert adományt. – B. György testvérei: Simon, András, Menyhért és Farkas 1576. IV. 18. nyertek c. n. l. – Ősi címerökkel, medve szájában karddal, nem igen éltek, hanem az 1576. évben [sic!] kapott címert használják. – M. N. Zsebk. II. 21. – Turul. 1886. évf. 47. l. – Kempelen I. 352.
Borovszky:
Bánó (Tapolylucskai és Kükemezei). Sáros vármegyéből származik. 1251-ben IV. Béla királytól új adományt nyer Komlósra és Nádfőre. Őse az 1190–1220 között élt Vizibor vagy Isabor, kinek fiától, Gyármántól származott Voltér, a B. család ősatyja. Gyármán maradékai 1350-ben osztoznak először. I. Ferdinándtól 1560-ban és 1562-ben új adománylevelet nyer a család birtokaira. György 1576-ban lengyel nemességet és új czímert nyer. A család Tussa helységben volt birtokos.
- Irodalom:
Áldásy II. No. 473. (másolat)
Áldásy, No. 266. (másolat)
Nyulásziné, No. 217. (hibás adatokkal)
Nagy Iván: Magyarország családai. ELSŐ KÖTET [2]
SZÁDECZKY LAJOS: Öt czímeres nemeslevél. Turul 1886/1. 47-48. [3]
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[4]
Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 42-43.[5]
Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [6]
Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.)[7]
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[8] (Új kiadása: Arcanum DVD könyvtár. IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Arcanum Adatbázis Kft. DVD-ROM, Budapest, 2003.)
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. ZEMPLÉN VÁRMEGYE. ZEMPLÉN VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede. 524.[9]
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[10]
bálthelyei Bánó
[szerkesztés]
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64-1.-834.1836.05.13[11]
V. Ferdinánd magyar király, Bécs, 1836. 5. 13., birtokadomány, címer, előnév, magyar nemesség Bánó János sómázsamester, valamint a fia, Bánó Imre László András és a leánya, Bánó Erzsébet Mária Krisztina részére. Kihirdetése: Arad vm., Arad 1839. 9. 16., Pest vm., Pest 1840. 8. 29. A birtok: Báltyele, Arad vm., ma Gurahonţ része. A "de Bálthelye" előnév a címeres levél egyes oldalain igen díszes, rézmetszetes keretben van feltüntetve.
Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum, coelestini coloris, in quo super tribus salis fossilis frustis contiguis, medio elevato, basim scuti occupantibus, agnus candidus dextrorsum gradiens, pedum anteriorum dextro elevato tres aristas aureas ad sinistram oblique inclinatas tenere conscpicitur. Porro superincumbentem scuto galeam torneariam clatratam, coronatamque, purpura subsarcinatam, auro reductam, ac monili de torque collum circumdante pendulo decoram, situ pro more ad dextram obliquo nobilibus propriam, brachioque humano ad cubitum inflexo, rubra manica pelle nigra reducta vestito, et manu evaginatum acinacem stringente, fastigiatam. Laciniis seu lemniscis, hinc aureis et rubris, isthinc vero argenteis et caeruleis, a cono galeae ad latera scuti mixtim ac symmetre defluentibus, illudque ipsum venuste ac decenter exornantibus.
Kempelen:
Báno (bálthelei).
Czímeres nemeslevelet 1836. máj. 13. B. János s felesége Ferenczy Krisztinától született gyermekei: Imre, András és Erzsébet kaptak. (LR. LXVI/388. és Pestm. lt.) Kihirdette 1840. Pestmegye. – Czímer: kék paizsban három (2 + 1) lépcsőkövön álló fehér bárány felemelt mellső jobb lábában három arany buzakalászt tart felfelé; sisakdisz: könyöklő vörös ruhás kar kardot tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – ... Vö. Kősz. 24.; Siebm. 36., pk. 14.; rcsk.
Siebmacher:
Bánó II.
Wapen: In B. auf drei (1, 2) w. Salzsteinwürfeln schreinted, ein n. Lamm, mit dem erhobenen rochten Voderfusse drei g. Weizenähren haltend. – Kelinod: R. bekleideter gebogerner Arm, in der Faust einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe haltend. – Decken: rg. – bs.
Adels- u. Wappenbrief d. d. 1836 für Josef Bánó, kön. Salzamtsbeamter.
(L. R. Nr. 6474)
Siebmacher-pótkötet:
Bánó v. Baltele.
Ein ganz gleiches Wappen, wie im vorliegenden Werke auf Pag. 36, Taf. 29 veröffentlicht, sub Bánó II., führt das Geschlecht Bánó v. Baltele, welches, v. König Ferdinand I., mit Johann Bánó v. Baltele, Gutsbesitzer auf Baltele u. seiner Ebefrau Kristine Ferenczy, einen Adels- u. Wappenbrief erhalten haben soll.
Hierber gehört auch Emerich Bánó v. Baltele, 1889 in Stulweissenburg wohnhaft.
(Fam. Ber.).
MCK:
Bánó de Bálthele. 68. T. 8. B. János s felesége Ferenczy Krisztinától született gykei: Imre, András és Erzsébet 1836. V. 13. Ferdinándtól nyertek c. n. l. – Kihird: Pest vm. 1840. – Kk. LXVI. 388. – Pest vm. lt. N. L. I. 71. – Kempelen I. 351.
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[12]
Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [13]
Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.)[14]
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[15] (Új kiadása: Arcanum DVD könyvtár. IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Arcanum Adatbázis Kft. DVD-ROM, Budapest, 2003.)
- Külső hivatkozások:
Lásd még: