Címerhatározó/Izsó címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Izsó családok címerével foglalkozik.
Izsó 1618
[szerkesztés]
Turul:
II. Mátyás király, Bécs, 1618. március 16., magyar nemesség és címer Izsó (Isó, Isoó) István és a felesége, Király Orsolya részére, valamint egyik fiuk: Izsó György, az ő felesége Dancsik Dorottya és gyermekeik: Izsó János, István és Anna, továbbá István másik fia: Izsó Mihály és a felesége: Lengyel Katalin, valamint a fiaik: Izsó Ambrus és Márton; továbbá István harmadik fia: Izsó András és az ő lánya: Izsó Katalin részére, a férjével: Czakó Mártonnal, valamint Földes Istvánnak, az ő feleségének: Izsó Erzsébetnek és lányuknak: Izsó (sic!) Annának.
Kihirdetése: 1619. május 16., a megyei nemesség előtt, a Borsod vármegyei Edelényben tartott pecsételőszékén (sedes sigillatoria).
Az oklevél bal felső sarkában található miniatúrán látható címerábrázolás a következő: zölddel és vörössel vágott pajzsban balra fordult ágaskodó arany griff, amely lefelé álló jobbjában természetes ekevasat tart. Az arany medaillonnal és vörös bársony béléssel ellátott koronás pántos, szintén balra fordult tornasisakon a pajzsbéli griff ismétlődik növekvő helyzetben. A sisaktakarók jobbról fekete–arany, balról vörös–ezüst mázúak.
A szokványos szerkezetű oklevélszöveg a Jagelló-kor óta nagyjából állandósult módon tartalmazza a címer leírását is, amely viszont némileg zavarba ejtő módon különbözik a festményen látható változattól. A szöveg alapján a pajzs vágott, felül zöld, alul vörössel és ezüsttel hasított, és ezek közül a zöld mezőben van az egész griff, a vörös mezőben önmagában lebeg az ekevas, az ezüst mező pedig üres. A címereslevelet Isoó József és István 1907-ben nemességigazolási célból bemutatta az Országos Levéltárnak, és ekkor Horváth Sándor levéltári fogalmazó készített róla leírást.1 [1 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Y 1 - I. 178/1907 (ikt. sz. 242/1907)] Horváth is kitért a szöveg és a festmény különbségeire, majd a szöveg szerinti, háromfelé osztott pajzs helyessége mellett foglalt állást. Ennek alapján az Országos Levéltár a háromosztatú, az eredeti címereslevél miniatúráján láthatótól kompozíciójában lényegesen különböző címerváltozatot hitelesítette az Isoó család ősi címereként. Az ügyiratban ennek indoklásául Komáromy András tollából az a hagyományos felfogás2 [2 A szakirodalomban pl. Feiszt György: Rövid magyar címertan és pecséttan. (Történelemszakköri füzetek 15.) Budapest, 1986. 55.] szerepel, mely szerint: ha az armálisban a festett címer és a szöveges leírás eltér egymástól, akkor jogilag a szöveg az irányadó, mivel a festmény szerinte a szöveg alapján készült, a festő pedig nem volt szükségképpen járatos a címertanban. Ez azonban nem feltétlenül ilyen egyszerű. ... Logikailag tehát a címerfestmény legalább olyan súllyal kellene, hogy a latba essen, mint a szöveg, a magyarországi joggyakorlatban azonban mégis a szöveget tekintették fontosabbnak, ahogy Komáromy is írta, hiszen például egy nemességigazolási eljárásban egy armálisnak egy hiteleshely által kiadott, címerkép nélküli hiteles másolatát éppen olyan bizonyító erejűnek tekintették, mint az eredeti címereslevelet.
Az oklevelet a főkancellárnál, Pázmány Péternél őrzött felségpecséttel, egészen pontosan II. Mátyás
második, 1612-es császárrá koronázásától haláláig használt magyar királyi kettőspecsétjével erősítették meg. Érdekesség, hogy ehhez a pecséthez 1612 után (feltehetően 1613-ban)6 nem véstek új
typariumot, hanem az első kettőspecsét eredetileg 1610-ben készített7 pecsétnyomóját alakították át, amit egészen III. Károly koráig újra és újra megismételtek.8
[6 1613-ban vésték meg (szintén a császárrá koronázás miatt) II. Mátyás új – harmadik – titkospecsétjét is. Ép, a felső korona abroncsának belső ívén az MDCXIII évszámmal ellátott lenyomata: MNL OL R 64 - 1. - No. 195.; 7 Az Országos Levéltár gyűjteményében megtalálható egyetlen ép példány (MNL OL R 64 - 1. - No. 171.) hátlapján, a felső, császári korona abroncsának belső ívén kétszer is szerepel az évszám: egyszer MDCX, egyszer pedig 1610 formátumban. A pecsét egyébként nem az adott jelzeten lévő címereslevélhez tartozik, mivel azt eredetileg a titkospecséttel erősítették meg.; 8 Kurecskó Mihály: A magyar címer a királyi kettőspecsétek tükrében 1526–1848. In: Heraldika. (Szerk. Kollega Tarsoly István–Kovács Eleonóra.) Budapest, 2018. 73. skk]
- Irodalom:
Avar Anton: Az Izsó család ismeretlen címereslevele. Turul 2019/4. 166-174. [1]
- Külső hivatkozások:
Izsó 1633
[szerkesztés]
II. Ferdinánd Fazekas (Faszekas) Istvánnak, általa fiának Jánosnak és Gergelynek, Izsó (Iso) Mihálynak, Hajnal (Hainal) Mátyásnak és Istvánnak, Lengyel (Lengiel) Jánosnak és Györgynek, valamint atyafiainak Zakariás (Zacharias) Jánosnak és Andrásnak 1633. szeptember 24-én Bécsben kelt oklevelével nemességet és címert adományozott.* [* MUO 142.]
A címereslevél* [* 511x640/103/133x105 mm.] – amelyet II. Ferdinánd király, Draskovics György váci püspök, valamint Ferenczffy Lőrinc hitelesített aláírásával – vörös-kék-sárga-fehér zsinóron természetes viaszágyba foglalt kissé kopott vörös pecsét függ.
Arany keretben zöldeskék mezőben ovális zöld babérkoszorú által övezett damaszkolt lila szőnyeg. A keret sarkaiban jobbra felül Magyarország pólyás, balra felül a kettőskeresztes címere látszik. Az adományozott címer: „Álló sötétkék katonai pajzs, alját zöldellő hegyecske foglalja el, erről szikla emelkedik és csúcsán saját természetes színében ábrázolt gólya, bal lábán állva, jobbját pedig felemelve, követ tartva, és a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, egy kiemelkedő, fekete kiterjesztett sasszárny szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról takarók vagy foszlányok, innen fehér és vörös, onnan pedig sárga és sötétkék, a pajzs széleit körülfolyják és a pajzsot illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum coerulei coloris fundum eius viridi monticulo occupante, e quo petra eminere, ac super eam ciconia, naturali suo colore effigiata, sinistro pede insistere, dextro vero elevato, lapillum tenere, ac in dextram scuti partem conversa esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, unam nigram alam expansam aquilinam eminentem proferente ornatam. A summitate vero, sive cono galeae, laciniis seu lemniscis, hinc candidis et rubris, illinc vero flavis et caeruleis, in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus…”]
A famíliák későbbi sorsáról nem áll rendelkezésre használható forrásanyag, és nem tájékoztat a családtörténeti szakirodalom sem. A nemességvizsgálatok idején, Kabán egy Fazekas nevű család fiágon 1755-ben kihalt,* [* HBML IV. A. 1/j. 1. k. 2372.] Hajnal Jánost egy 1578. évi ugyanerre a névre szóló oklevél jogtalan birtoklása miatt 25 botütésre ítélték.* [* U.o. IV. A. 6/e. 10. cs. 318. k. Hajnal. 4.] Egy Lengyel nevű család ellen nemesi per indult 1818-ban, de ez esetben sem állapítható meg rokoni kapcsolat,* [* U.o. 12. cs. 418. k. Lengyel. 1-8.] Zakariás néven nem keresték nemességüket Biharban.[2]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 76-77. (PhD értekezés) [3]
- Külső hivatkozások:
- Rövidítések:
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBML)
Diplomagyűjtemény, Mohács uráni oklevelek (MUO)
IV. A. 12/a 1. és 2. doboz. Nemesi összeírások
IV. A 12/b 1. cs. Armális másolatok
IV. A 12/b 2. cs. Genealógiai táblák
IV. A. 12/b. 3. cs. Osváth-hagyaték. Vegyes iratok
IV. A. 4/b. Conscriptiones 76., 78. k.
IV. A 6/e. 1–17. cs. Nemesi perek
IV. A 1/j. 1–8. Nemességvizsgálatok iratai
IV. A. 1011/a. Debrecen város tanácsának iratai. 29. k.
IV. A 1011/cc. Protocollum executionem
IV. A. 1011/k. Relationes
Lásd még: