Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Hajdúk címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a csoportos hajdú címeradományokkal foglalkozik.


9254 hajdú 1605

[szerkesztés]
A címer Bocskai István korponai oklevelén, a hajdúk letelepítéséről (1605)
A hajduk Bocskay Istvántól kapott közös címere, 1605
Ch→

Címerszerzők: Csomaközy András, kapitányai: Szilassy (Szylassy) János, Kövi (Keovy) Miklós, Pallai (Palay) Pál, Kovács (Kovacz) Albert, Somogyi (Somogy) György, Farkas Mihály, Elek János, Csatári (Chiatary) János, Szénási (Szenassy) Mátyás, Nagy Mátyás, Füzi (Fwzy) István, Hajdú (Haydu) Gergely és a 9254 hajdú.

4. T. 9. Bocskay István 9253 hajdúnak c. n. l. és Vámos-Pércsre Szabolcs megyében donátiót ad. [Korpona,] 1605. XI. 12. Kihird: [Kárász,] Szabolcs vm. 1606. XII. 4. – Eredeti Hajdu vm. lt. Turul 1905. évf. 178. l. [jelzet: MUO. 78.]

Bocskai István 1605. december 12-én Korponán – a rendek beleegyezésével – kiváltságlevelet adott 9254 hajdú vitéznek és név szerint is említett vezetőiknek, – mondván: „Magyarország hongyűlésére 1605-ik év november 10-én összegyült országos karoknak és rendeknek közmegegyezésökkel és helybenhagyásukkal, mindnyájukat egyenként és nyilván, nevezetesen pedig ezen levelünk által nemes Chomaközy András és vitézlő Szilassy János, Keövy Miklós, Pallay Pál, Kovács Albert, Somogyi György, Farkas Mihály, Elek János, Szénássy Mátyás, Nagy Mátyás, Feüzy István és Hajdú Gergely kapitányságuk alatt vitézlő hajdú katonáinkat a paraszti és nem nemesi állapotból, amelyben születtek és eddig léteztek, kegyelmesen kiemelni és a mi Magyar- és Erdélyországunk nemesei sorába és számába számlálni, összegyűjteni, felfogadni és beírni határoztuk.” Világos beszéd! 9254 hajdúvitéz és a névvel említett kapitányaik beemeltettek az egy és ugyanazon szabadsággal élő országos nemesek sorába, és hogy kétség se merülhessen fel a fejedelem akaratának komolysága felől, a formailag is kiválóan szerkesztett privilégiumlevél ráerősít: „ugyanazon vitézeink és azoknak mindkét nemű örökösei és utódai, mindnyájan, igaz, született és kétségtelen nemeseknek tartassanak és tekintessenek.”

Az „igaz és tökéletes nemességük jeléül pedig a következő nemesi címert” adományozta nekik: „egy tojásdad, égszínű pajzsot, melynek a szélét, va-gyis belső kerületét egy hasonlóan tojásdad alakban összegömbölyödött és hármas farkát a nyakára visszahajtó arany sárkány övezi. A sárkánynak hasán tisztán látható lévén egy vörös kereszt, melyet nekik, a mi tulajdon nemzetségi címerünkből, irántuk való kedvezésünk és jóakaratunk nyilvánításául adni akartunk. A sárkánynak belsejében pedig és a pajzs közepén egy páncélba öltözött ember jobb karja vértől pirosló, horgas szablyát erősen forgatni, a szablya markolatánál pedig, egy elsült kézi lőfegyver, golyót kilőni látszik. A pajzs másik oldalán, egyfelől füsttel vegyített iszonyú láng, mely az ellenség elrettentésére a mi vitézeink által néhányszor győzelmet hozólag alkalmaztatott, nagy lobogással égni, másfelől pedig a ragyogó hajnal pirosló kebeléből fényes sugarakkal fölemelkedő arany nap, a hajnal tájban történt első győzelmünk emlékére, dicsőséges fényben látszik. A pajzs felett egy vitézi nyílt sisak van, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel felékesített királyi korona fed, melyből egy megaranyozott karddal övezett és borostyán füzérrel felékesített vitéz kiemelkedvén és jobb kezében meztelen kardot, bal kezében meztelen tőrt tartván és imádkozván, a nyert szabadságért győzelmi éneket énekelvén és a győzelmes fegyvereket vidáman forgatván; illő módon látható. A sisak csúcsáról pedig egyfelől vörös és égszínű, másfelől pedig arany és ezüst színű szalagok, mint foszlányok folynak le, és a pajzsnak mindkét szélét igen szépen körülveszik és ékesítik, amint mindezek ezen levelünk közepén, a képíró ügyes keze és művészete álat világosabban kifejezve és lefestve látszanak.”

A nemesi kiváltság és a címer mellé birtokot is adományozott Bocskai, indoklásul formai és tartalmi jegyként is a magyarországi középkori oklevelezési gyakorlat narrációs fejezeteit idéző módon részletezte a megadományozottak hadi érdemeit, indokolva, miért is tartotta méltónak őket az adományra. Az adományt illetően idézzük a fejedelem szavait: „a mi fejedelmi kegyelmességünk irántuk való bővebb megmutatására, nevezett Szabolcs vármegyében létező Kálló városunkat, Nánás, Dorog és Varjas birtokainkat, úgy Hadház, Vámospércs, Sima és Vid részjószágainkat és járulékaikat, minden rendes és rendkívüli adóink, béreink, segélypénzeink és kamaráink nyeresége fizetésétől, nemkülönben a kilenced, tized és bármiféle ajándék adásától és akárminémű paraszti és polgári szolgálatok teljesítésétől örökre kivenni és felszabadítani rendeltük.”

Bocskai 1605 decemberében nemesi címert adományozott 9254 vitéznek, s felhatalmazta őket, hogy „a megírt címert, mint a nemesség jelvényét, más igaz és fegyvert viselő címeres nemesek szokása szerint mindenütt a csatákban, dárdajátékokban, tornászások, bajvívások, párbajok és bármely nemesi és vitézi gyakorlatok alkalmával, valamint pecsétnyomókon, zászlókon, vitorlákon, gyűrűkön, házakon, pajzsokon, sátrakon és általában a hadi dolgok és hadjáratok bármely nemeiben, mint a valódi és igaz nemesség jelvényét, amilyen nemesekül mi őket mindenki által, akármely állapotú, méltóságú és tekintetű emberek legyenek, neveztetni, számláltatni akarjuk; hordhassák, tarthassák és viselhessék, és mindazon különös tisztségekkel, kegyelmekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, amelyekkel Magyar- és Erdélyországunk többi igaz, született és kétségtelen nemesei és vitézei, emberei bármely jog vagy régi szokás szerint élnek és gyönyörködnek, örökké élhessenek és gyönyörködhessenek.” (Takács Péter: A hajdúk címerei [1])

  • Irodalom:

Horváth Sándor: A hajduk közös czimeres nemeslevele 1605-ből. Turul, 1905. 4. 174–179.

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. ANDRÁSSY GYULA. Budapest, 1913

Varga Geiza szerk.: Hajdú megye leírása. Debrecen, 1882. 5-10.

Barcsa János: Hajdúnánás város és a hajdúk történelme. Hajdúnánás, 1900. 21-27.

Boldisár Kálmán: Bocskay hadi népe. Debrecen, 1906. 14-20.

Darabos Balázs: Kismarjai Bocskay István és hajdú vitézei. Debrecen, 1931. 45-53.

Benda Kálmán: A Bocskai szabadságharc. Bp. 1955. 124-129.

Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971. 11-16.

Takács Péter: A hajdúk címerei [2]

Külső hivatkozások:

[3]


Lovashajdúk címere

[szerkesztés]
A szoboszlói kiváltságlevél címerképe (1606) forrás: Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló
Bocskai István letelepítő kiváltságlevele a szoboszlói lovas hajdúk részére, 1606
A szoboszlói hajdúk Bocskai-zászlajának előoldala forrás: Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló
A szoboszlói hajdúk Bocskai-zászlajának hátoldala forrás: Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló
Hajdúszoboszló címerének vektorgrafikusan feldolgozott változata az 1606-os kiváltságlevél címerképéről

Címerszerzők: Halasi Fekete (Fekete de Halas) Péter, századosai: Halasi Beödy (Beody de Halas) Mátyás, Abádi Médi (Medi de Abad) István, Maklári Kis (Kis de Maklar) Pál, Sarudi Rácz (Rácz de Sarad) Farkas, Turi Pap (Pap de Turii) István, Csiffi Haty János, Rábéi Makkos (Makkos de Rabe) Ferenc és hajdúi.

Bocskai István, Kassa, 1606. szeptember 2. Kihirdetése: 1607. február 5. ..., Szabolcs vármegye közgyűlése. Jelzet: MUO 80.

Ugyanilyen formájú, részben hasonló stílusú és fogalmazású, de tartalmilag mindenben egyező módon ruházta fel a magyar királyságban és a csatolt tartományaiban érvényes egy és ugyanazon nemesi jogokkal Halasi Fekete Péter hajdúkapitányt és századosait – Halasi Beődy Mátyást, Abády Médy Istvánt, Maklári Kiss Pált, Sarudi Rácz Farkast, Túri Pap Istvánt, Chéffy Haty Jánost és Rábéi Makkos Ferencet –, valamint a parancsonoságuk alatt szolgáló lovas mezei katonákat Bocskai, nekik adományozva Szoboszlót, és nemességük bizonyítékaként az alábbi címert: „égszínkék vitézi álló pajzsot, melynek alsó részén zöld mezőben, természetes színében lefestett tigris, hátsó lábán állva, első lábait pedig kiterjesztve, jobb lábában véres szablyát forgatni, és egy erősen felfegyverzett páncélos lovassal, aki a bal kezében egy kerek pajzsot, melynek közepét egy lánggal égő alak körben, elejétől a végéig ékesít, jobb kezében pedig vágásra kész kivont kardot tart, párbajt vívni látszik. A pajzsra nyitott vitézi sisak van helyezve, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fed, melynek közepéből egy másik tigris emelkedik ki; a győzelem jeléül bal lábában az előbbiekhez mindenben hasonló kerek pajzsot, jobb lábában pedig vörös zászlót tart, melyen egy természetes színű sas, felemelt csőrrel, kiterjesztett szárnyakkal, aranylábakon állva szemlélhető. A sisak csúcsáról pedig, jobbról sárga és kék, balról fehér és vörös színű takarók, mint foszlányok hullanak le mindenfelől. A sisak külső széleit igen szépen körülfogják és ékesítik, amint mindezek a mi levelünk elején a képíró ügyes keze és művészete által világosabban kifejezve és lefestve látszanak.”

Bocskai összességében ruházta a nemesi jogállást és címert a 9254 hadfira, kapitányaikra, majd pedig Halasi Fekete Péterre, századosaira és hadi népére. A két oklevél feltehetően a 10 ezret jócskán meghaladó vitézkedő személyt és azok házanépét privilégizálta és tette nemesi közbirtokossá. (Takács Péter: A hajdúk címerei [4])

Bocskai István 1605-ben, Korponán kelt szabadság- levelében 9654 hajdúkatonát juttatott otthonhoz. Ekkor Nánás, Hadház, Dorog, Nagykálló (innen 1609-ben Böszörménybe költöztek a hajdúk) Polgár, Vámospércs népesült be.

Bocskai 1606. szeptember 2-án, Kassán kelt szabadságlevelével a testőrségét alkotó 700 lovas- hajdút telepített Szoboszlóra.

A letelepülők ugyan nem személyszerinti, hanem közös érvényű hajdú-nemesi jogokat nyertek a rendi alkotmány kereteibe beilleszkedhettek.

A kassai szabadságlevél szerint "vitézlő Halasi Fekete Péter kapitánynak, valamint Halasi Beődy Mátyás, Abády Médy István, Maklári Kiss Pál, Sarudi Rácz Farkas, Túri Pap István, Chéffy Haty János, Rábéi Makkos Ferenc századosoknak a haza és az ősi szabadság megmentése és megerősítése terén végzett buzgóságukért, amennyiben nemesi címmel nem rendelkeznének, mostantól ők és utódaik nemeseknek tekintessenek. Ezek bizonyságául közös nemesi címert kapnak. Mindezek mellett Szoboszló faluban lévő birtokrészeket, szántókat, réteket, erdőket, vizekkel, folyókkal mindenféle hasznaikkal és járulékaikkal együtt az előbb említett vitézek és mindkét ágon levő örököseik kapják, hogy azt birtokolják és egyenlőképpen bírják". Mindezek ellenében ők és örököseik tartoznak régi szokás szerint "nemesek módjára jó lovakkal, hadiszekerekkel kellően felszerelt a mi és utódaink parancsára... a haza védelmére... minden hadjáratban részt venni és a hazát hűségesen szolgálni."

Az adománylevél a kapitány és a századosok nevét örökítette meg, a hajdúkatonákét nem. Hiteles névsor az utódokról 1702-ben készült.

A letelepülők közt egyaránt voltak nemesek és nem nemesek. Valamennyien részesültek a hajdúnemesi jogokban. Ez azonban nem egyes személyeket vagy családokat illetett, hanem a Szoboszlóra letelepült családfőt és utódait együttesen és közösen.

Az adományozottak birtokaikba történt beiktatása 1606. szeptember 23-án befejeződött. Az adománylevél kihirdetése pedig a Szabolcs Vármegyei Kárászon tartott gyűlésen történt meg, 1607. február 5-én. Az adománylevél különösen nagy jelentősége miatt mindig féltve őrzött kincse volt a szoboszlóiaknak. Az ősi okiratot ma a Bocskai István múzeum őrzi.

Miután nyilvánvaló lett, hogy az adománylevélben kiváltságolt 700 főnyi vitézből csupán 300 fő körül kíván a letelepedés lehetőségével élni, a város belterületi nagyságát ennek megfelelő területben határozták meg.

Hat esztendőbe telt mire a lakóházak, ólak és egyéb épületek elkészültek, a városkép valamennyire kialakult. Ez idő alatt az is eldőlt, ki is marad véglegesen az új városban és ki az, aki nem kíván annak lakosa lenni. Az 1612. esztendőben történt meg a város igazgatási rendjének kialakítása. 612-ben 25 tizedre oszlott a város. Erre az időpontra vált véglegessé, hogy a városban 296 hajdú telek lett. A családfők családtagjaikkal együtt - mintegy 1500-1600 személy - alkotta a város lakosságát. A 296 lovashajdú és az ők utódai azok, akik a Bocskai adománylevél alapján hajdúnemesi kiváltságokkal rendelkeztek és az adománylevélben részletesen leírt címert, mint közös jelképet városuk illetve saját nemességük bizonyságául használhatták. Ez a ma is használatos városi címer.

A szoboszlói hajdúk különös figyelemmel vigyáztak arra, hogy idegenek ne jussanak belső telekhez és ezáltal kiváltságokhoz. Az általuk igen tisztelt Váczi András kis-szoboszlói református lelkész is csak 27 évi áldozatos és elismert szolgálat után 1643-ban kapott Nagy-Szoboszlón házastelket a hozzá kapcsolódó egyéb járulékokkal együtt.[5]

Bocskai István letelepítő kiváltságlevele a szoboszlói lovas hajdúk részére, 1606
A lovashajdúk adománylevele

A kassai kiváltságlevél szövege

Mi, István, isten kegyelméből Magyar- és Erdélyország fejedelme és a székelyek grófja, Adjuk emlékezetül jelen levelünkben mindenkinek, akiket illet, hogy miután a fejedelmek kötelességeihez tartozónak látjuk hű alattvalóinak érdemeit méltóan megjutalmazni, ezért mi is, akik ezen fejedelemséget a jó és nagy isten kegyelméből elnyertük, törvényes szokásainkhoz illőnek tartjuk tisztünkben ebben a vonatkozásban is eleget tenni, figyelembe vévén híveinknek: vitézlő Halasi Fekete Péternek, hű vitézeink kapitányának, valamint Halasi Beődy Mátyás, Abády Médy István, Maklári Kiss Pál, Sarudi Rácz Farkas, Túri Pap István, Chéffy Haty János és Rábéi Makkos Ferenc századosnak és ugyanazon Fekete Péter kapitánysága alatt szolgáló más mezei katonáinknak kétségtelen és kitűnő hűségét és lelkes kitartását s hűséges szolgálataikat, melyeket ők a haza, az ősi szabadság megmentése és megerősítése körül nagy lelki buzgósággal és állhatatossággal tanúsítottak és teljesítettek és a jövőben is tanúsítani és teljesíteni fognak.

Nevezett Fekete Péter kapitányt és Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János és Makkos Ferenc századosokat és az ugyanazon Fekete Péter kapitánysága alatt levő vitézeket: ha valakik közülük még nemesi kiváltsággal nem bírnának, a paraszti és nem nemesi állapotból melyben születtek és eddig léteztek, kivévén, valamint azokat is, akik ezen kiváltságot valamely nemes tettök által már elnyerték, újonnan ismét a mi különös kegyelmünk és hatalmunk teljességéből a mi Magyar- és Erdély országunk igazi nemesei sorába és számába számlálni, összegyűjteni, felfogadni és beírni határoztunk, valamint számláljuk, összegyűjtjük, felfogadjuk és beírjuk jelen sorainkkal nyilván rendelvén, hogy mostantól kezdve ugyanazon Fekete Péter kapitány és Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János és Makkos Ferenc századosok, valamint ugyanazon Fekete Péter kapitánysága alatt létező többi vitézek és azoknak mindkét ágon levő örökösei és utódai, mind nyájan igaz és kétségtelen nemeseknek tartassanak és tekintessenek.

Ezen igaz és tökéletes nemesség jeléül pedig a következő nemesi címert, jelesül; égszínkék vitézi álló pajzsot, melynek alsó részén zöld mezőben, természetes színében lefestett tigris, hátolsó lábán állva, első lábait pedig kiterjesztve, jobb lábában véres szablyát forgatni és egy erősen felfegyverzett páncélos lovassal, aki a bal kezében egy kerek pajzsot, melynek közepét egy lánggal égő alak körben, elejétől a végéig ékesít, jobb kezében pedig vágásra kész kivont kardot tart, párbajt vívni látszik. A pajzsra nyitott vitézi sisak van elhelyezve, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fed, melynek közepéből egy másik tigris emelkedik ki; a győzelem jeléül bal lábában az előbbiekhez mindenben hasonló kerek pajzsot, jobb lábában pedig vörös zászlót tart, melyen egy természetes színű sas, felemelt csőrrel, kiterjesztett szárnyakkal, aranylábakon állva szemlélhető. A sisak csúcsáról pedig, jobbról sárga és kék, balról fehér és vörös színű takarók, mint foszlányok hullanak le mindenfelől. A sisak külső széleit igen szépen körülfogják és ékesítik, amint mind ezek a mi levelünk elején a képíró ügyes keze és művészete által világosabban ki fejezve és lefestve látszanak.

Említett Fekete Péter kapitánynak, Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János és Makkos Ferenc századosoknak, valamint ugyanazon Fekete Péter kapitánysága alatt levő többi vitézeknek és azok mindkét ágon való örököseinek és maradékainak mindnyájoknak, szabad akaratunkból és biztos tudásunkkal és szívességünkből kegyelmesen adtuk, adományoztuk és ajándékoztuk, beleegyezvén és megengedvén, hogy ők a megírt címert, mint a nemesség jelvényét, más igaz és fegyvert viselő címeres nemesek szokása szerint mindenütt a csatákban, dárdajátékokban, tornákon, bajvívások, párbajok és bármely nemesi és vitézi gyakorlatok alkalmával, valamint pecsétnyomókon, zászlókon, vitorlákon, aranygyűrűkön, házakon, pajzsokon, sátrakon, mint a valódi és igaz nemesség jelvényét, amilyen nemesekül mi őket mindenki által, bármilyen állapotú, méltóságú és tekintélyű emberek legyenek - mondatni, tartatni, neveztetni és tiszteltetni akarjuk; hordhassák és viselhessék, mindazokkal a különös tisztességekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, mentességekkel és előjogokkal, amelyekkel a Magyar- és Erdélyországunk többi igaz, született és kétségtelen nemesei és vitézei bármely jog, vagy régi szokás szerint élnek, gyönyörködnek; élhessenek és gyönyörködhessenek.

A mi jóindulatunknak és bőkezűségünknek bővebb megmutatásaként pedig - mellyel Fekete Péter kapitány és Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János, Makkos Ferenc századosok, valamint ugyanazon Fekete Péter kapitánysága alatt levő többi vitézek iránt viseltetünk - Szabolcs vármegyében fekvő Szoboszló faluban levő teljes és egész birtokrészeinket, amelyek egyike ezelőtt tokaji várunk tartozéka volt, másika pedig ezen zavaros időkben ránk és rendelkezésünk alá szállott, úgy minden királyi jogunkat, ha valamely említett birtokrészben bármi módon volna, s azok akármilyen oknál, útnál és módnál fogva a mi adományunkat illetnék, minden hasznaikkal és járulékaikkal, ti. művelt és műveletlen szántóföldekkel, rétekkel, legelőkkel, mezőkkel, kaszálókkal, erdőkkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, cserjésekkel, berkekkel, hegyekkel, völgyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászattal, vízfolyásokkal, vízimalmokkal és azok helyeivel; általában minden névvel nevezendő hasznaik és járulékaik épségével, melyek azon birtokrészekhez, az említett királyi joghoz törvényesen és régtől fogva tartoznak, az ő igaz és régi határuk alatt, említett Fekete Péter kapitánynak, s Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János és Makkos Ferenc századosoknak, valamint az ugyanazon Fekete Péter kapitánysága alatt levő többi vitézeknek és azok mindkét ágon való örököseinek és utódainak kegyesen adtuk, adományoztuk, és ajándékoztuk, hogy azokat örök és viszszavonhatatlan joggal tartsák, birtokolják és egyenlőképpen bírják, s más jogát épségben hagyván: éspedig azon kötelezettség és feltétel alatt, hogy ők, örököseik és utódaik mindnyájan, amennyiben ezen feltételt önként és szabadon elvállalják, a mi erdélyországi hív szabad székelyeink szokása szerint nekünk és hazánknak, hadi dolgokban hasznos és sikeres munkát teljesítsenek, más adományos nemesek módjára; jó lovakkal, hadi szekerekkel kellően felszerelve, a mi és utódaink parancsára, a hely és idő kívánalmaihoz képest, a haza védelmére indítandó és folytatandó minden hadjáratban, úgy az általánosokban, mint a részlegesekben jelen lenni és a hazát hűségesen szolgálni minden vonakodás nélkül tartozzanak és köteleztessenek.

Az elősorolt kedvezményeken felül említett Szoboszló faluban megjelölt és bírt földeket minden rendes és rendkívüli adóink, béreink és kamaránk haszna és nyeresége fizetésétől, s bárminemű paraszti szolgálatok teljesítésétől, nemkülönben szőlőiket, szántóföldjeiket, majorságaikat, vetéseiket és minden jószágaikat a tized, kilenced és ajándékok adásától kiveendőnek és felmentendőnek határoztuk, valamint kivesszük és felmentjük jelen levelünk erejével. Mindezt nektek nemzetes, te kintetes és nemes híveinknek, Örvéndy Pálnak, közjövedelmeink kormányzójának és kincstárnokunknak, nemkülönben tizedszedőknek, adókivetöknek, összeíróknak és minden adónk beszedőjének, felügyelőinek és azok helyetteseinek, mostaniaknak és jövendőbelieknek, valamint mindazoknak akiket ez az intézkedésünk illet, vagy a jövőben illetni fog és erről e levelünkből értesülni fognak, ezennel meghagyjuk és erősen megparancsoljuk, miszerint mostantól fogva ezután nevezett Fekete Péter kapitányt és Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János és Makkos Ferenc századosokat, valamint a Fekete Péter kapitánysága alatt levő többi vitézeket és azoknak mindkét ágon való örököseit és utódait említett Szoboszló faluban fekvő birtokrészeinkre és azok jövedelmeire nézve, továbbá rendes és rendkívüli adóink, s akármilyen paraszti terhek teljesítésére szorítani és kényszeríteni, vagy bármilyen módon megkárosítani ne merészeljetek: különben nem cselekedvén.

Jelen levelünket átolvasván, az előmutatónak visszaadjátok, melyet mi elénk terjesztve kiváltságlevél alakjában fogunk önteni. E dolog örök emlékezetére és erősségére jelen függő és hiteles pecsétünkkel megerősített levelünket említett Fekete Péter kapitánynak, Beődy Mátyás, Médy István, Kiss Pál, Rácz Farkas, Pap István, Haty János és Makkos Ferenc századosoknak, valamint a Fekete Péter kapitánysága alatt levő többi vitézeknek, azok mindkét ágon való örököseinek és maradékaiknak mindnyájoknak kegyelmesen adtuk és engedtük.

Kelt Kassa Városunkban, szeptember 2-án, az úrnak 1606-ik esztendejében. István mp. Keresztury György titkár mp.[6]

  • Irodalom:

Boldisár Kálmán: A szoboszlai lovas hajduk czimeres nemeslevele 1606-ból. Turul. 1906. 3. 116–122.

Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971. 16–19.

Erdei Gyula: Szülőföldünk-lakóhelyünk Hajdúszoboszló. (2001)[7]

Dankó Imre: Hajdúszoboszló monográfiája, A hajdúk eredete és megjelenése Szoboszlón. (1975)[8]

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[9]


Hajdú megye

[szerkesztés]

Hajdú megye címere, mely csupán a pajzstartó alakok testtartásában különbözik a Bocskai-féle hajdú címertől

Hajdú-Bihar megye címere

  • Irodalom:

S. Turcsányi Ildikó: Békés város címerei. Békési Téka 25. sz. (a Jantyik Mátyás Múzeum tájékoztatója), Szerkesztő: B. Szűcs Irén

Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [10]

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[11]

Rövidítések

Lásd még: