Címerhatározó/Erdődy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Erdődy család címerével foglalkozik.


Gróf Erdődy György címere, a pozsonyi ferences konvent protocollumából, 1710-1763
Alaghy Menyhértné Erdődy Anna (†1634) címere az Augsburgban készült aranyozott ezüst serlegén

Erdödy.svg Erdődy címer Nagy Iván IV. 60. l.PNG Erdődy grófok címere.jpg

Az Erdõdyek nem sorolhatók a sokat kutatott kora újkori arisztokrata családok közé, aminek hátterében valószínûleg az áll, hogy a famíliában nem akadtak olyan kiemelkedõ személyiségek, mint az Esterházy, a Zrínyi, a Nádasdi vagy a Pálffy stb. családokban. Egyik tagjuk sem jutott el a világi karrier csúcsának számító nádorságig, és az országbíróságig is csak a XVIII. század elején vitték. Ennek ellenére a család a magyar politikai elit része volt, házasságaik révén jó kapcsolatokkal rendelkeztek, a fiatalok Bécsben tanultak, egy-egy családtag szinte mindig szolgált a Habsburg-udvarban vagy fõleg a század második felében már mindig volt egy tekintélyes személyiségük a Habsburgok udvarának közelében, képviselve a közös családi ügyeket, egyengetve a család tagjainak útját.

A család a XVI. században kezdte el használni az Erdõdy nevet a Bakócz helyett. Az egyik legnevezetesebb Bakócz-õs e századból a családi vagyon megteremtõjének tekintett Bakócz Tamás (1442–1521) esztergomi érsek. Hatalmának köszönhetõen elérte II. Ulászló (1490–1516) és II. Lajos (1516–1526) királyoknál, hogy birtokait unokaöccsei (Péter, István és Farkas) örökölhessék. Bakócz Tamás testvérének, Miklósnak a leszármazottai, nevezetesen fia, (I.) Péter (?–1543) használta elõször az Erdõdy családnevet. Az általa örökölt birtokok közül a Vas vármegyei Vörösvár, Vép és Monyorókerék, a Körös vármegyei Monoszló és a Varasd vármegyei Császárvár a hozzájuk tartozó városokkal, falvakkal maradt a család birtokában a XVII. században is. István és Farkas örökös nélkül halt meg és az õ birtokaik házasság révén a Pálffyak tulajdonába kerültek.[1][1] A család még Mohács elõtt, 1511-ben kapott grófi rangot II. Ulászlótól. 1565-ben Erdõdy (II.) Péter (?–1566) és gyermekei (Tamás, Péter, Anna és Margit) megerõsíttettek grófi rangjukban, illetve német birodalmi grófságot is nyertek. A két fiút ez utóbbi rangjában 1580-ban ismét megerõsítették.

A szakirodalom elõszeretettel osztja az Erdõdy családot két ágra: a magyarországira és a horvátországira. A két ág elválása a horvát életrajzi lexikon[3][2] szerint II. Péter fiainál következett be, és I. Tamástól eredezteti a magyarországi, III. Pétertõl (?–1613) pedig a horvátországi ágat, amely felosztásba azonban a család nem minden tagja fér bele. Igaz ugyan, hogy III. Péter ága erõsebben kötõdött Horvátországhoz: ott éltek, többnyire ottani családból választottak feleséget és egymás között is gyakran horvátul leveleztek. Viszont a magyarországi ágnak is több olyan tagja van, aki Horvátországban élt, sõt horvát bánok is lettek. Ilyen volt például Erdõdy Zsigmond (?–1639) horvát bán, de ide sorolhatjuk Erdõdy Imrét (?–1690) is, aki többnyire Horvátországban élt (noha felesége ragaszkodott ahhoz, hogy õt nem kényszerítheti arra, hogy ott éljen!) és fiatalon meghalt fiát, aki ott katonáskodott. Erdõdy Imrét a kortársak maguk is a horvátországi urak közé sorolták.4 Ezenkívül a magyarországi ág tagjai is gyakran jártak vagy éltek rövidebb-hosszabb ideig Horvátországban.

Mint említettük, az Erdõdyek a XVII. század során nem futottak be kiemelkedõ világi karriereket: nem a legfõbb, csak a rangban utána következõ méltóságokat, a tárnokmesterit és a horvát bánit kapták meg. Elõbbit négyszer,5 utóbbit – a Zrínyiekhez hasonlóan – háromszor.6 Ez bizonyára összefügg már említett horvátországi kötõdéseikkel.

Az Erdõdyek tehát nem tartoztak a nádorokat és országbírókat adó elit családok (Pálffy, Nádasdi, Esterházy, Drugeth, Thurzó, Wesselényi) sorába, pedig rendelkeztek jó házassági kapcsolatokkal, számos elõkelõ fõúri családhoz többszörös rokoni szálak fûzték õket. A Pálffy család még a XVI. századból eredeztethetõen volt rokon az Erdõdyekkel. Pálffy Pál Bakócz Klárát, Bakócz Tamás unokahúgát vette házastársul és ettõl kezdve használták a Pálffyak az Erdõdy elõnevet. A XVII. században az Erdõdyek közül Gábor (1615–1650) vett el elõször Pálffy lányt, méghozzá Pálffy Miklós és Fugger Mária unokáját (Pálffy István és Harrach Mária Eleonóra leányát), Máriát. Elsõ felesége korai halála után pedig azt az Amadé Juditot vette nõül, akinek elõzõ férje Pálffy János, elsõ feleségének a nagybátyja volt. De itt nem ért véget a két család összefonódása: Erdõdy Gábor Amadé Judittól származó fia, Kristóf (1649–1704) Pálffy Mária Zsuzsannát vette feleségül. Ennek a Pálffy Mária Zsuzsannának Pálffy Miklós, Erdõdy Gábor elsõ feleségének testvére volt az apja. E két házassággal a Pálffyak igen befolyásos ágával kerültek rokonságba, ami feltehetõleg szerepet játszott abban, hogy az Erdõdy család ezen ágánál jutottak el elõször az országbíróságig a XVIII. század elején. A másik jelentõs és gazdag család, akikkel egy idõre szoros családi kapcsolatba kerültek, az evangélikus Thurzók voltak. Velük azonban csak az Erdõdy I. Tamás (1558–1624) utáni elsõ generációban kötöttek házasságokat, nevezetesen az õ két gyermeke: Kristóf (1584–1620) és Zsuzsa házasodott, méghozzá két különbözõ ágból származó Thurzóval. Erdõdy Tamás eleinte még evangélikus szellemben nevelte gyermekeit, de fia, Kristóf és Thurzó Borbála házasságakor már katolikus volt. Lehet, hogy éppen ezért, az Erdõdy család evangélikus valláson tartása érdekében adta Thurzó György leányát feleségül hozzá. Erdõdy Kristóf ennek ellenére katolikusként halt meg, gyerekei pedig felnõttként katolizáltak, bár nagyanyjuk, Czobor Erzsébet evangélikus nevelõt fogadott melléjük. Megjegyzendõ, hogy Erdõdy Kristóf özvegye, Thurzó Borbála másodszor a szintén katolikus Draskovits Jánoshoz ment nõül. Erdõdy Tamás másik gyermeke, Zsuzsánna Thurzó Kristófhoz, Thurzó Elek és Zrínyi Borbála fiához ment feleségül. Ez a házasság a férj korai, 31 évesen bekövetkezett halála miatt rövid és gyermektelen volt, a két család közötti kapcsolatot sem erõsítette. Ezenkívül az arsztokrácia körébõl egy-egy házassági kapcsolatot létesítettek a Batthyány, a Forgách, a Rákóczi és a Csáky családokkal.

Az Erdõdyek karrierjéhez feltehetõleg részben a jelentõs vagyon is hiányzott. A család házasságokkal igyekezett jelentõsen gyarapítani földbirtokait, ám ezek generációról generációra szétaprózódtak. A család elsõ, Erdõdy néven kiemelkedõ képviselõje, Erdõdy (I.) Tamás (1558–1624) horvát bán nõsült úgy, hogy házasságával jelentõs nagyságú birtokokat szerzett meg. Felesége, Ungnád Mária Ungnád Kristóf (másként Keresztély) egri kapitány és horvát bán (1578–1584) egyetlen gyermeke és örököse volt, többek között ekkor került a család birtokába Szomolány és Jókõ vára, amely ettõl kezdve a család ezen ágának egyik központi birtoka lett. Horvátországi birtokaik közül ekkor került hozzájuk a Varasd vármegyei Varasd, Samobor, Jászka, Keresztinec, Lipovec, Oklics. A másik jelentõs birtokgyarapító házasságot Erdõdy (II.) György (1647?–1759) kötötte, méghozzá Rákóczi Erzsébettel (1654–1712), Rákóczi László egyetlen örökösével. A házasság történetéhez hozzátartozik, hogy a gazdag örökösnõt elõször Erdõdy Ádám, György unokatestvére vette nõül, de õ két héttel a házasságkötés után meghalt. Ezután az egész Erdõdy család, beleértve Ádám szüleit is, arra törekedtek, hogy Rákóczi Erzsébet másodszor is egy Erdõdyhez menjen feleségül. Rákóczi Erzsébet (1654. november 16.–1707. november 8.) jól jövedelmezõ birtokainak nagyobb része Északkelet-Magyarországon, fõleg Sáros vármegyében feküdt. A makovicai, sárosi, zborói, mádi, rosályi,7 klastromi, szerencsi és zombori, kistapolcsányi (ehhez tartozott Hrussó vára is), és ónodi jószága a nagymihályi jószág8 portiójával együtt évente, becslés szerint 46 354 forintot jövedelmezett.9 Erdõdy (II.) György sokat nyert e házassággal, még akkor is, ha felesége egy idõ után arra törekedett, hogy az általa hozott birtokokból származó jövedelmek felett csak õ rendelkezhessen, kizárva férjét a szabad felhasználásból. A Rákóczi-szabadságharc idején pedig – a király hûségén maradva – nagyrészt el is vesztették e jövedelmeket, amikor a kurucok elfoglalták és felprédálták birtokaikat. A Rákóczi-örökségnek volt egy igen fontos része: bécsi házuk. Ez tette lehetõvé Erdõdy Györgynek, hogy az 1700-as évek elején folyamatosan az udvar közelében tartózkodjon, és kapcsolatait kihasználva megszerezze az ország második legfontosabb tisztét, az országbíróságot, amelyre 1704. január 19-én nevezték ki.10

A vagyon mellett talán a megfelelõ egyéniség és ambíció hiányzott a családból egészen Erdõdy (II.) Györgyig ahhoz, hogy ez az elõkelõ família az elit csúcsára kerüljön a XVII. század során. [1]

Az Erdődyek származásuk szerint magyarok voltak, akik a középkorban, a Szatmár vármegyei, Erdőd birtokon éltek, mely a Drágfy de Bélteki család tulajdonában volt. Bakócz (Bakócs, Bakách, Horvátországban a Bakač, ritkábban Bakovac elnevezés honosodott meg) Ferenc fiai, falusi bognárok voltak az erdődi birtokon, a nemességüket 1459-ben kapták574. A Ferenc fiak közül, I. Miklós és I. Tamás emelte fel az Erdődy családot, Miklós fia, I. Péter575 lett a család horvát ágának az ősatyja, Bakócz I. Tamás576 pedig kardinális lett, aki számos birtok szerzett, amit I. Péter örökölt. Az 1459-ben szerzett nemességükben, Corvin Mátyás király, 1489-ben megerősítette, I. Tamást és testvéreit, majd I. Péter, 1511-ben bárói címet kapott. Ekkortól változtatta meg a család a vezetéknevét Bakóczról, Erdődyre, amivel az erdődi birtokra emlékeztettek, tehát ahonnan származtak. Az örökös grófi címet, Péter fia, II. Péter bán577 kapta meg, 1565. október 11-én, II. Miksa királytól. II. Tamásnak578 és III. Péternek579 a grófi címét, II. Rudolf erősítette meg, 1580. február 26-án. III. Pétertől ered a család horvátországi ága (a jasztrebarszkói uradalmáról vált ismerté), mely 1703-ban halt ki. II. Tamás fiától, Kristóftól ered a család magyarországi ága, mely a horvát ág kihalása után, az összes horvátországi birtokot megörökölte, sőt néhányat közülük egészen 1945-ig bírták.

A XVIII. században, az Erdődy család grófi ága, újabb két ágra oszlott: Lászlótól560 ered a család idősebb, öccsétől, Lajostól561 a fiatalabb ága. László ága ezután szintén két ágra oszlott: az egyik teljesen elmagyarosodott, az, amely Galgócot, Pöstyént, Vépet, Szőlőst, stb. bírta, a másik, a horvát ág, Antallal580 (1797-1864) kezdődött. A fiatalabb (Lajos) ága, Károllyal581 (1816-1864) tért vissza újból Horvátországba, megszerezve, Novi Marof, Jastrebarsko és Vidovec uradalmait582. Az Erdődy grófi család, László ágán mind máig őrzi létét583. Az ősi és tekintélyes Erdődy család tagjai, ma Németországban, Ausztriában és Amerikában élnek.

574) Magyar-horvát nemességet, Bakócz Ferenc fiai kapták meg: Bálint (V 1483), I. Miklós (1433. körül-1494. körül), I. Tamás (1442-1521) és II. János (V 1489). A fenti négy fiún kívül, Ferencnek volt egy kisebb fia, Ferenc, és két leánya: Katalin és Ágnes.

Források: Bedić, M. 1993. 4-5. oldal, Duišin, A. V. 1938/39.: 222. oldal.

575) ERDŐDY I. PÉTER (1463-1547) báró, Erdődy I. Miklós574 fia és kilenc gyermek apja volt (Első felesége Bánffy Losonczy Sára, második, Pucheim Borbála volt). A gyermekei: II. Péter577, Bálint, János, György, Orsolya, Zsófia, Anna és Katalin, mindnyájan fiatalon haltak el. I. Péter testvérei, Bálint (V 1503), Pál és V. János (1474-1519), aki zágrábi püspök volt (1511-1518). I. Péter számos birtokot örökölt nagybátyjától, I. Tamástól576. Ő volt az, aki a Bakócz előnevet, Erdődyre cserélte és a család címébe (predikátumként, nemesi előnévként) helyezte, a Monoszló birtokosa titulust (perpeuus comes Montis Caludii). Az ő idejében, számos monoszlói hagyta ott a otthonát a török beütések miatt, s költözött Horvátország nyugati és Burgenland déli vidékeire.

Források: Bedić, M. 1993.: 4-5. oldal, Beleta, S. 1991.: 66. oldal, Horvát kulturális és történeti enciklopédia, 131. oldal, Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

576) BAKÓCZ I. TAMÁS (1442-1521), Bakócz Ferenc fia és I. Miklós574, testvére volt. Számos birtokot szerzett Magyarországon (a legjelentősebb Monyorókerék volt), valamint Horvátországban (Császárvár, Dijanovec, Jasztrebarszkó, Okics) és Szlavóniában (Kuténya, Monoszló, Plovdin és Želin). Túlélt három királyt: Corvin Mátyást, II. Jagelló Ulászlót és II. Lajost. Ott volt Mátyás kíséretében, amikor az Zágrábban időzött. Számos egyházi tisztséget viselt: volt győri és egri püspök, esztergomi érsek, konstantinápolyi patriarcha, olyan bíboros, aki a pápaságra kandidált, X. Leó, észak és kelet Európa, pápai legátusnak nevezte ki. A királyi udvarnál, kancellár és nagyon tekintélyes személyiség volt. A zágrábi püspökséf fővédnökeként (protector), zágrábi püspökké tette először saját unokaöccsét, Bakócz V. Jánost (1574-1519), testvérének, I. Miklósnak a fiát, aki 1511-től, 1518-ig viselte a püspöki tisztséget, aztán a másik unokaöccsét, Simont (apja testvérének, Bakócz Balázsnak a fiát), aki 1518-tól, 1546-ig volt püspök. Bakócz I. Tamás végrendelete szerint a birtokait, ha véletlenül unokaöccse, Erdődy I. Péterre utódok nélkül maradna, akkor a javai a zágrábi káptalanra (fele része) és zágrábi püspökségre (másik fele) hagyta. Miután az örökösödés problémája nem létezett, a zágrábi káptalan és a püspök soha, semmi jószágot sem örökölt, Bakócz I. Tamástól.

Források: Badić, M. 1993.: 5. oldal, Belata, S. 1991.: 65-66. oldal, Butorac, J. 1977c.: 39. oldal, Duišin, A. V. 1938/39.: 222-223. oldal.

577) ERDŐDY II. PÉTER (1504-1567) gróf, Erdődy I. Péter575 fia és a hős Erdődy II. Tamás578 apja volt. Kétszer házasodott: először, Tahy Margittal, másodszor, Alapi Gáspár leánytestvérével, Alapi Borbálával. Nyolc gyermeke volt: Anna (1551-1577), Ilona (1557-1565 előtt), II. Tamás578, I. Gáspár (meghalt, 1565. előtt), János (meghalt, 1565. előtt), III. Péter (1560-1613), Margit (szül.: 1562.) és György (meghalt, 1565. előtt). II. Péter híres volt a bécsi centralizációs törekvések szembeni ellenállásáról és Horvátországnak, a török elleni védelméről. A 1565-ben, törökök fölött, Obreškánál (Kloštar Ivanić és Dubrava között) aratott fényes győzelme után, ahol is a Körös felé portyázó, Szokolovics Musztafa vezette törököket, bekerítette és mintegy 2.000 törököt megöltek, ezért, II. Miksa király, 1565-ben, örökös grófi címet adományozott neki. A horvát báni címet, Zrínyi Miklós után viselte, 1557-től, haláláig.

Források: Badić, M. 1993.: 5. oldal, Belata, S. 1991.: 66. oldal, Duišin, A. V. 1938/39.: 223. oldal. Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

578) ERDŐDY II. TAMÁS (1558. – Krapina, 1624. 1. 17.) gróf, Erdődy II. Péter és Alapi Borbála fia volt. Életének 27. évében házasodott össze, Ungnádi Anna Máriával, Ungnádi Kristóf bán, egyetlen leányával, tőle örökölte meg a varasdi erődöt (Öreg vár) és a hatalmas Dráva menti birtokait. Kilenc gyermekük lett: JÁNOS (1589-1626), ZSIGMOND (1596-1639), horvát bán, felesége Keglevich Anna Mária, ISTVÁN (V 1639), ERZSÉBET, férje az első házasságában, Draskovich Miklós gróf, a másodikban, Moscon Jusztin József báró, IV. PÉTER, ZSUZSANNA (1588-1633), férje, Thurzó Kristóf, JULIANNA, ANNA JÚLIA (1587-1634) és I. KRISTÓF (1586-1621) felesége Thurzó Borbála. Bátorságáért és hősiességéért, valamint számos török elleni hadi sikeréért, II. Rudolf király, 26 éves fiatalként, kinevezte horvát bánná. Ő szervezte meg az 1584. április 8-ára, a zágrábi székesegyházban a koronázást. A báni tisztségét, 1595. május 15-ig viselte, amikor is a horvát szábor felkérésére lemondott. 1608-ban újból bánná választották, de 1614. november 22-én másodszor is leköszönt a báni tisztségéről, mert összekülönbözött a német hadvezetéssel, ám a királyért ennek beiktatását elhalasztotta. II. Tamás, a történelemben is ismert személyiség lett, a számos törökök feletti győzelmével (1581-ben, Cserniknél, 1584-ben, Slunjnál, 1585-ben felmentette Kosztajnicát, 1586-ban Ivanicsnál és Dubravánál, 1591-ben felszabadította Monoszlót, stb.), persze a legjelentősebb és legnagyobb győzelmét Sziszeknél aratta, mely 1593. június 22-én végződött, miután odaveszett Hasszán pasa és Mehmed pasa, 12 alvezér, 40 alajbég, 200 török záim, több mint 400 szpáhi és rengeteg janicsár. II. Tamás ezért a győzelméért, rengeteg elismerést kapott, az egyik közülük, a spanyol király „ Megmentő (?) rendje” volt. Egy 1607. március 24-én, Prágában kiadott királyi oklevéllel, Varasd vármegye örökös főispánjává és Varasd örökök kapitányává nevezték ki. A beiktatása, 1607. december 10-én zajlott le. Az 1608-as pozsonyi országgyűlésen, elszántan védte Horvátországot a protestantizmustól. A jelmondata: In deo vici volt. A zágrábi katedrálisban temették el.

Források: Bedić, M. 1992.: 38. oldal, 1993.: 4-5. oldal, Belata, S. 1991.: 67. oldal, Duišin, A. V. 1938/39.: 223. oldal, Janković, J. 1898.: 21. oldal, Horvat, K. 1900, Horvat, R. 1928.: 15. oldal, Laszowski, E. 1903b.: 19-20. oldal, A lexikonszerkesztő intézet Enciklopédiája, 1967, 298. oldal, Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

579) ERDŐDY III. PÉTER (1560-1613) gróf, Erdődy II. Tamás578, testvére volt. Feleségétől, Stubenberg Zsuzsannától, nyolc fia és két leánya lett. Ezek: V. Péter, felesége Szentgyörgyi Anna, I. SIMON, felesége Kálnay Anna, III. TAMÁS (V 1639), I. FERENC (V 1634), BORBÁLA, férje Rátkay Péter, ANNA MÁRIA, férje Keglevich István, I. WOLFGANG, felesége Thúróczy Borbála, BÁLINT (V 1629 körül), felesége Révay Zsófia, I. MIKLÓS (V 1663), horvát bán és II. GÁSPÁR.

Források: Bedić, M. 1993.: 5. oldal, Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

580) ERDŐDY ANTAL (Štakorovec, 1779, 1. 18. – Štakorovec, 1864. 11. 12.) gróf, (635. kép), Erdődy Sándor és Pálffy Amália grófnő fia, Károly (1793-1837), akit a gornjarijekai fejezetben említettünk meg, és János III. Nepomuk548 testvére volt. Felesége, Ludovica Lo Presti della Fontana d’ Angioli bárónő lett. Tőle, egy fia, János Nepomuk és két leánya, Laura (1840-1876) és Jozefa (1845-1878) lett. Antal örököse, JÁNOS NEPOMUK (1847-1878) (637. kép) volt, akinek a felesége, Zornberg von Gallwitz Irma (Mária) bárónő (1842-1891) lett (638. kép), akitől, fiai: TAMÁS (1868-1918), aki Varasd vármegye főispánja, felesége Rast Terézia bárónő (1866-1932), LEA (szül.: Štakorovec, 1869.) kormány titkára és KÁLMÁN (Štakorovec, 1873-1949), felesége Leganovich Mária bárónő, valamint leánya, MÁRIA TERÉZIA (szül.: 1878), férje Gusich Zsigmond báró, lettek. A štakoroveci Erdődy család vonala, Tamás fia, JENŐvel (1902-1933), akinek nem voltak gyermekei, és Kálmán leánya JUDITtal (szül.: 1924), hunyt ki, aki nem ment férjhez.

Források: Duišin, A. V. 1938/39.: 224. oldal. Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

581) ERDŐDY KÁROLY (1816-1864) gróf, Erdődy György (1785-1859) és Aspremont-Linden Mária grófnő fia volt, akiktől, Novi Marof és Jasztrebarszkó uradalmai örökölte meg, míg testvérei, István (1813-1886) és Lajos (1814-1883) a magyarországi javakat örökölték. Károly egy lengyel grófnőt, Kolowrat-Krakowsky Júliát (1823-1907) vette feleségül, akitől három fia és két leánya lett. Ezek: FERENC (1853-1859), RUDOLF (1846-1932), ISTVÁN (1848-1922), aki titkos tanácsos és a horvát szábor, valamint a magyar mágnások házának a tagja volt, VALÉRIA (1850-1933) férje, Odescalchi Artúr herceg volt (Lásd az Újlakról szóló fejezetet) és JULIANNA (1847-1901) férje, Draskovich IX. Iván (1844-1910) volt. Rudolf örökölte Novi Marofot, a felsége pedig, Drasche Lujza (1853-1924) grófnő, gróf Schlippenbach (a horvátországi Zagorjében lévő Maruševac felújíttatója) özvegye lett. A fiúk, ifjabb Rudolf (1883-1966) lett a novimarofi uradalom utolsó tulajdonosa az Erdődy családból. Gyermektelenül halt meg. István, a jasztrebarszkói uradalmat örökölte, ahol 1922-ben halt meg örökösök nélkül (Részletesebben Edődy Károly gróf ágáról, M. O. Šćitaroci: „Dvorci i perivoji Hrvatskoga zagorja”).

Források: Duišin, A. V. 1938/39.: 224. oldal, Obad Šćitaroci, M. 1993.: 196-199. oldal, Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

582) Az Erdődy család tagjairól részletesebben: Obad Šćitaroci, M. 1993.

583) 1994-ben az Erdődy grófi család feje, Ferenc (1901-1983) és Hunyadi Terézia grófnő (szül.: 1909) fia, László (szül.: 1937) volt. Rajta kívül, az Erdődy családot férfiágon folytatók: László testvére IMRE (szül.: 1939), Erdődy Pál (1904-1994) és Rubido Zichy Paula (1917-1983) fia, JÁNOS (szül.: 1942), valamint Erdődy Péter (szül.: 1902) és Töpfer Gerda (szül.: 1925) fia, SÁNDOR (szül.: 1969).

Forrás: Az Erdődy grófok családfája (Erdődy László gróf tulajdonában, München.)

[2]

Jegyzetek

  1. E kérdéskörben nem végeztünk önálló kutatást és a rendelkezésre álló szakirodalom alapján állítjuk ezt, amely szerint Pálffy Pál vagy Péter feleségül vette Erdõdy Klárát, Erdõdy Péter testvérét, aki e két birtokot magával vitte a házasságba. [És valószínűleg az Erdődy címert is a Pálffy családba. Sz. L.]
  2. Hrvatski biografski leksikon. 4. E–Gm. Szerk. STIPČEVIĆ, Aleksandar–MACAN, Trpimir. Zágráb, 1998. 54–73.
  • Irodalom:

Benda Borbála: Az Erdõdy család 17. századi genealógiája. In: Turul (2007) 4. sz. 109–125.

Benda Borbála–Koltai András: Kutatások az Erdõdy család bécsi levéltárában. [3]

Nagy Iván, IV. 59-72. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs