Címerhatározó/EGY/T/négy/M

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó‎ | EGY‎ | T
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A következő lépés eldöntendő kérdése (a címerhatározás IV. lépése), hogy milyen mesteralak van a négyféle borítású alapon? Ez a tagolási sorrend szerint lehet pólya (jele pó), cölöp (cöl), harántpólya vagy balharántpólya (hbp), kereszt (ker), pajzsfő (pfő), pajzstalp (pta) és egyéb mesteralak (esz).


A mesteralak típusa, IV. lépés


A fő mesteralak fajtája (pó, cöl, hbp, ker, pfő, pta, em)

EGY-T-négy-M.JPG









A négyféle borítású alapon a fő mesteralak pólya (pó)    →Tovább


A négyféle borítású alapon a fő mesteralak cölöp (cöl)    →Tovább


A négyféle borítású alapon a fő mesteralak harántpólya vagy balharántpólya (hbp)    →Tovább


A négyféle borítású alapon a fő mesteralak kereszt (ker)    →Tovább


A négyféle borítású alapon a fő mesteralak pajzsfő (pfő)    →Tovább


A négyféle borítású alapon a fő mesteralak pajzstalp (pta)    →Tovább


A négyféle borítású nalapon egyéb mesteralak (em) van    →Tovább


Vissza←

Definíciók

Fő és egyéb mesteralakokk.PNG

A mesteralakok főcsoportjainak száma viszonylag jól behatárolható, hiszen a rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ezt a címerhatározás szempontjából az (E, K, T) alapok közé soroljuk és nem a mesteralakok közé. (Ilyen az alapok közt tárgyalt vágás, hasítás, harántolás, négyelés, stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, K: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, T: hrm, négy, ntö) a magasabb címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb. Ezért is találjuk meg a Címerhatórozóban az olyan kulcsot, mint pl. EGY/E/M/ker. Noha a valódi mesteralakok kevesebb helyet foglanak el, mint a mező fele, nagyságuk mégis meghatározza a pajzsban elhelyezett többi címerábra nagyságát és helyzetét.

A mesteralak olyan geometriai alakzat, mely a pajzsot különféle mezőkre tagolja. Ezért a leggyakrabban mind a két vagy négy vége érintkezik a pajzs szélével. Mesteralaknak tekintik azt a geometriai alakzatot is, amelyiknek legalább három, vagy az egyik vége érinti a pajzs szélét. A legtöbb heraldikai iskola a lebegő mesteralakot, tehát azt, amelyiknek egyik vége sem érinti a pajzs szélét, már a címerképek közé sorolja. Ennek legjellegzetesebb példája a különféle (lebegő) keresztek besorolása a címerképek közé. Mi a címerhatározás és az elméleti heraldika szempontjából -- az egységes határozói kategóriák megtartása jegyében -- a mesteralakok összes lebegő változatát a mesteralakok közé soroljuk be.

A fenti hat (hét) mesteralakot vesszük figyelembe a címerhatározáskor. Azonban például az angol heraldikában kilenc fő mesteralakot (ordinary) tartanak számon: pajzsfő (chief), kereszt (cross), cölöp (Pale), harántkereszt (Saltire), pólya (Fess), Pile (ék), szarufa (chevron), telek (Quarter) és harántpólya (bend). Más felosztások szerint a pólya, a cölöp, a harántpólya, a balharántpólya (bend sinister), a kereszt, a harántkreszt, a szarufa, a villa (Pall) és az ágas (Pall Reversed) tartozik ide.

Ezek olyan tagolások, melyek elfoglalják a pajzs nagyrészét vagy legfontosabb helyét, ezért alakjuk és nagyságuk hozzájuk képest meghatározza a többi (mellék-)címerábra helyét és nagyságát is a pajzsban.

Amennyiben egy mesteralak egy határozói kategórián belül gyakrabban fordul elő, azt is hozzá lehet adni a kulcshoz. Tehát nem a kulcs határozza meg a heraldikát, hanem a heraldika a kulcsot.

Példák


Példák a fő mesteralakokra a négyféle borítású alapon Példák a fő mesteralakokra a négyféle borítású alapon.PNG



Lásd még: A címerhatározás szabályai, Címerhatározó, heraldika