Címerhatározó/Balog nemzetség címere
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Balog nemzetség címerével foglalkozik.
Egy Türingiai lovagtól, Altmann von Friedbergtől (kb 1016) származó nemzetség, később több ágra szakadt.
A nemzetség címere a fekete kétfejű sas arany pajzsban.
"A Balog nemzetségből származó: Derencsényi, Rima-Szécsi Széchy, Trajai Athfi és Baloghy családoknak, melyekben a főczímertypus a kétfejű sas." (Bárczay 7.)
[Balogh Gábor]:
A Balog Nemzetség eredete
Az egyik legrégebbi adatot a Kézai krónikában (Gesta Hunnorum et Hungarorum, 1282-1285) találjuk, a krónika függelékében ezt olvashatjuk:
„I. FEJEZET. A jövevény nemesekről.
1. A jövevények beköltözéséről Gyeics (Géza) vezér idejében.
Minthogy a tiszta magyarságban nincs több törzs vagy nem, mint a száznyolcz nemzetség, lássuk, honnan veszik eredetöket azok nemzetségei, kik az olasz földről, vagy Németországból vagy más tartományokból származtak. Gyeics vezér a Turul nemzetségből vala ugyanis az, kinek mint mondják, a magyarok közt legelsőben szózat zendűlt meg az égből, hogy a keresztyén hitet és keresztséget vegye föl. Mivel azonban keze embervérrel volt fertőzve, nem vala alkalmas a hitre téritni illy nagy nemzetet. S jóllehet maga és háznépe szent Adalbert által a keresztség kegyelmét fölvette: mindazáltal az égi trónról szózat jöve hozzá, hogy e gondolattal hagyjon föl; minthogy mind ennek véghez vitelét a felséges isten kegyelme tőle származandó szent Istvánra bizta vala. A honnan ezt hallván, nemzete megtéritése dolgában, a mit tehetett s a mivel tartozott, szent Adalbert prágai püspök rendelése szerint nem mulasztotta el megtenni. Külde azért követeket a keresztyén tartományokba, hogy óhajtását mindenkinek hireszteljék. Miért is ennek hallatára sok gróf, vitéz és nemes jöve hozzá a keresztyénség országaiból. Némelyek ugyanis jövének isten szerelméből, hogy a vezért a pogányok ellen, kik a hitet nem vennék föl, segítsék, mások pedig hogy a pogányoktól és üldözőiktől szabadúljanak: mert ez a nemzet, míg pogányságban élt, kegyetlen üldözője vala a keresztyéneknek.
....
Altmannról.
Ezek után jő bé Altmann Friedburgból, pánczélos vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származnak a mai Balogiak.”
Kézei Gestája természetesen latinul iródott, az eredeti, idevágó sora igy hangzik: “Post illos Altmann intrat de Fridburc miles coridatus ex patria Turingorum, de isto illi de Bolugi oriuntur.”
„ a nógrádi Nötincs és Uzsa községeket, 1320-tól pedig Miskolcot is. A Derencsényi ág birta Derencsényt, a hozzá tartozó szomszédos jószágokkal és községekkel, így Esztrényt és Laponyát is. Az Atfy ágé volt Balog vára és tartozékai: Meleghegy, Bugyikfalva, Szilistye, Ispánmező stb, de ezenkivül Abaúj és Tornában is birtak jószágokat.”
Borovszky - Gömör:
A Balog nemzetség.
A Balog nemzetség őse Friedburgi Altmann, Kézai szerint, I. Endre korában jött be hazánkba Thüringiából. Ő építtette a Balog völgyében a nemzetség ősi várát, Balogot, melynek fennállásáról egy 1323-ban kelt oklevél emlékezik meg. A nemzetség első okleveles nyomára 1214-ben akadunk, midőn mint Hangony birtokosa említtetik. Tombold a XIII. század végén szerzi Bátkát. 1301-ben Ivánka fia Miklós, Szécs egy részét a Hangonyi Péter fiainak eladja. Balog vára az Athfi ágbelieké volt, mivel azonban Csák Mátéhoz pártoltak, hűtlenségbe estek s javaikba a Széchy ág lépett. Balog várához tartozott: Meleghegy, Bugyikfala, Szilistye, Ispánmező. A Széchy ágé volt: Rimaszécs, Uraj, Jéne és Hangony. E nemzetségből vált ki a Széchy és Derencsényi család. Ez utóbbi család őse Miklós, 1297-ben nyeri Derencsény és Osztra felét, fia László, felveszi a Derencsényi nevet. E család, melyből Derencsényi Miklós 1354-ben a vármegye alispánja volt, a XVI. század végén halt ki. Fényének megalapitója Imre, a XV. század közepén; Tata és Komárom várának kapitánya, Somogy vármegye főispánja, majd (1492–93) Horvát- és Dalmátország bánja. Török fogságban halt meg. Feleségétől Szapolyai Orsolyától fia György, 1518-ban II. Lajos király egyik tanácsosa. Farkas Salgó várát bírta. István volt a család utolsó tagja.
A rimaszécsi Széchy család alapítója Ivánka unokája Dénes, 1301-ben szörényi bán, majd kir. étekfogómester. Testvérének, Péter nógrádi főispánnak Miklós unokájától származik a felsőlindvai Széchy család. 633A Bebek ág birtokai Csetnek és Pelsőcz körül csoportosultak. IV. Béla 1243-ban a tatárjárás alatt vitézűl harczoló Ákos nembeli Fülöpnek és Detriknek adományozza Csetneket, Taplóczát, Somkutot, Pelsőczöt, Mirket, Ardót és Lekenyét, mely birtokok a magvaszakadt Miskolcz nembeli Bors comeséi voltak. Bebek Detre szerzi meg Berzétét, Krasznahorkát, Szalóczházát, Kőröst, Rudnát, Szénégetőt és Panyitot, mely 1367-ben házasság útján a Hunt-Pázmán nemzetségre szállott. A nemzetség tagjai, Benedek fiai: Domokos a Bebek család őse, Miklós, László a Csetneki család ősei, valamint testvérük Péter 1318-ban a szepesi káptalan előtt a következő birtokokon osztozkodnak: Pelsőcz, Ardó, Lekenye, Páskaháza, Taplócza, Veszverés, Sebespatak, Nandrás, Deresk, Csetnek, Somkut, Gacsalk, Restér, Vígtelke, Geczelfalva, Marczellfalva, Rozslozsna, Szederjes, Ochtina, Gencs és Rezencs. Berzétét 1318 előtt eladják Máriássi Istvánnak, Krasznahorkát pedig a Batizfalviaknak. 1320 körül alapítják Dobsinát. A Cselenfi ág 1332-ben kapja a Zách Felicziántól elkobzott Jesztét és Bolyokot. 1337-ben birtokaikat még Nasztrajjal, Mikolcsánynyal és Jolsvával növelik. A Cselen ágból vált ki a méhi és karancssági Sághi család. Amannak ősatyja János, 1335-ben a királyné alétekfogómestere, majd Csongrád vármegye főispánja, 1348-ban egyúttal gömöri főispán is. Meghalt 1364 előtt. A Mychk ágból eredt a kihalt peleskei Eördögh család.
Borovszky - Nógrád:
Balog.
Balog. E nemzetség, melynek ősi fészke Gömör vármegyében volt, a XIV. század elején telepedett le Nógrád vármegyében. A nemzetség Szécsi ágából I. Miklós fiai Péter, Miklós, Dénes és Pál, az Árpádház kihaltát követő belzavarok közepeit, elhagyván ős fészküket, I. Károly király híveiként az ország déli vidékén húzták meg magukat, míg a nemzetség Athfi ága Csák Máté pártjára állott. Csák Máté hatalmának megtörése után Károly király bőkezűen jutalmazta híveit. Péter, Miklós, Dénes és Pál 1317-ben Nőtincs és Uzsa helységeket nyerik adományul, több más pestmegyei helységgel együtt. A nemzetség Szécsi ágának sarjai ettől kezdve mindegyre jelentékenyebb szerepet töltenek be. Péter (1327–1331.) Nógrád vármegye főispánja és szandai várnagy volt, testvére Miklós 1323-ban hasznosi várnagy, míg másik testvére Dénes országos méltóságokra emelkedett. 1324–1328-ig főasztalnok, 1330–1341-ig pedig szörényi bán. Péter fia Miklós 1342–1346-ig Nógrád vármegye főispánja s e mellett a főasztalnoki méltóságot is betöltötte 1347-ben Nagy Lajos király, Lendvai Bánffy Miklós elmozdítása után, Horvát- és Tótországok bánjává nevezte ki, majd négy év múlva a szörényi bánság igazgatását bízta rá. (Karácsonyi, Magyar nemzetségek I. 174–178.)
-
A Balogh család címere (régies) -
Az Atyfi család címere (régies) -
A Derencsényi család címere (régies) -
A Balogh család címere (régies)
-
Az Atyfi család címere (régies)
-
A Derencsényi család címere (régies) -
A Szécsi (Széchy) család címere
- Irodalom:
Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Írták dr. ifj. Reiszig Ede és dr. Sarlay Samu. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai.[1][2]
Nógrád vármegye nemes családai. Írta Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. NÓGRÁD VÁRMEGYE [3]
Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve műszótárral. Budapest, 1897. 7. [4]
[Balogh Gábor]: A Balogh Nemzetség Eredetéről. [Országos Széchényi Könyvtár, Budapest], 2012. [5] [6]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: