Címerhatározó/Szécsi címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Szécsi , Széchy családok címerével foglalkozik.

rimaszécsi és felsőlindvai Szécsi

A Balog(h) nemzetségből származó család.

A Szécsi család (rimaszécsi és felsőlindvai). Okmányokban Zech, Zechi, Zeechi változatokban fordul elő, s abból az ősrégi Balogh-nemzetségből származik, amely hajdan Gömör vármegyében Balog várát birta. A család már a XIII. sz.-ban szerepelt; első törzse Ivánka vagy Ancha (Joanka de genere Balogh), aki IV. Béla idejében élt, s akinek unokái közül Péter, 1333. Nógrád vármegye főispánja, testvérével Dénessel megosztozkodott; magának tartván Vas vármegyében: Felső-Lindva várát és uradalmát, emennek hagyván Rima-Szécset, miáltal a család két vonalra oszlott.

A felsőlindvai ág alapítójának, I. Péternek két fia volt: Ivánka és II. Miklós, amaz 1374. királyi főpohárnok, ez jeles vitéz, Szepes, Sáros és Nógrád vármegye főispánja, ki egy alkalommal elűzte Krakó falai alul János cseh királyt, s megmentette Lengyelországot a csehek zaklatásaitól; követte I. Lajost a nápolyi hadjáratban, mit a király azzal jutalmazott, hogy megerősítette az ősi Balogh-vár birtoklásában, szörényi, majd 1355. Horvát-, Tót- és Dalmátország bánjává tette; a következő évben országbirája lőn, s 1370. követ volt Orbán pápa udvaránál Rómában s 1384-86. nádor. Hogy mikor halt meg, nincsen tudva. Nejének, Margitnak, ő tőle négy fia született: II. János 1391., Ferenc vagy Frank, III. Miklós és II. Péter, kik Zsigmond kiráyltól a szentgotthárdi apátság fölött kegyúri jogot nyertek. Rajcsányi szerint II. Jánosnak két fia volt, akikben az ág kihalt; Ferenc leánya Orsolya, leánynegyedet kapott. III. Miklós, 1409. királyi tárnokmester, Gara Miklós nádornak veje, akitől a család tovább virágzott, hagyván négy fiut, III. Jánost, I. Tamást, III. dénest és IV. Miklóst. III. János Komárom, majd zala vármegye főispánja volt és részt vett Frigyes császár kikiáltásában Német-Újvárott. Meghalt 1459. Öccse I. Tamás szintén Komárom főispánja, majd Albert kincstárnoka. III. Dénes előbb nyitrai, majd egri püspök, 1440. pedig esztergomi érsek-rpmás s a római szent egyház bibornoka. Ez a Sz. Dénes koronázta meg Albert fiát, V. Lászlót I. Ulászló ellenére, majd emezt kényszerítésből, sőt magát Mátyás királyt, akivel ugyan nem élt békességben, mert Róma felé hajlott. Mátyásnak különben kancellárja is volt. Midőn 1449. az esztergomi bazilika restaurációját elhatározták, egyházi zsinatot tartott s ő a felszentelést 1453. már mint «primás», e cím alatt az országban az első, s a pápa született követe (legatus natus) teljesítette. A következő évben részt vett Rómában a II. Kalixtus pápa választásában, s majd mint hazafi csatára serkentette a magyarokat a török ellen. Mielőtt 1465 febr. 1. meghalt volna, 80,000 aranyforintot tett le az esztergomi bazilika alapjára, de amely összeget II. Lajos hadi szükségleteire fordította. IV. Miklós 1469. királyi főlovászmester volt, feleségül Bánffy Borbálát birta, aki testvéreinek javait örökölvén, roppant vagyonra tett szert. 1498. az országgyülésen találjuk mint a bandériumot szervező nemesség előkelő tagját. Fiai voltak IV. János és II. Tamás, Vas vármegye főispánja, akikkel a család már hanyatlóban volt. II. Tamás ugyanis a mohácsi mezőn halt el, akinek fia külföldi száramzásu nőt hozván a házhoz, 1535. utód nélkül halt el; leánya Margit pedig kétszer is ment férjhez, mind a kétszer idegen férfiuhoz s igy a család birtokai a XVI. sz. derekán a rimaszécsi ágra háramlottak.

A rimaszécsi ágnak alapítója gyanánt I. Dénest kell tekintenünk; noha Bartholomaeides azt hiszi, hogy ez ág eredete régibb mint magáé a Balogh-nemzetségé. I. Dénes 1333 körül szörényi bán volt, majd királyi főasztalnokmester, ki csatákat vívott Bazarád havasalföldi vajdával, s akinek fiától Balázstól (1347-73) két unokája maradt: II. Dénes és III. Péter. Az ősi Baloghvárat az előbbi szépunokája, I. László 1460. hűtlenségi perben elveszítette, aki V. Miklóstól, annak a II. Ferencnek a fiától született, akinek nevét közönségesen csak Franknak emlegetik. A III. Péter egyik fia III. János pap lett, a másik, Zsigmond, 1414. halt meg, a paulinusok nagy jóltevője volt, leánya Erzsébet apácafejedelemnő s csak a másik, az idősebb Anglis ment férjhez Kalondai Györgyhöz. A család ezek után I. László útján terjedt, aki II. Ferencnek (a Frank) volt unokája s nőül birta Lorántffy Annát, kivel nyolc gyermeket nemzett, s ő maga megszerezte a családnak az enyickei várat. A nyolc fiu közül V. Jánosnak adományozta II. Lajos 1524. a kápolnai Orros András és Csenteházi Péter összes birtokait Gömörben, Borsodban. III. Ferenc mint Gömör vármegye követe vett részt 1505. a rákos országgyülésen; Demeter atyja volt Sz. Annának. II. László kapta Derencsény várát I. Ferdinánd királytól, VI. Miklós, aki magát «dobóczai»-nak nevezte, 1550 előtt elhaláozván, a nélkül hogy az alsólindvai Bánffy-család örökségébe tényleg beléphetett volna. I. György ennek a VI. Miklósnak volt a fia, aki nejével annak a III. Tamásnak adott életet, aki családját grófi méltóságra emelte, aranysarkanytus vitéz, Gömör vármegye főispánja, királyi főudvarmester, majd egész Felső-Magyarország főkapitánya s Máriának a «murányi Vénus»-nak nagyatyja. Meghalt 1618 febr. 9. Ezen III. Tamásnak gyermekei voltak első nejétől Perényi Borbálától: II. György, megh. 1625. és Kata, Gyulaffy Lászlóné. Második feleségétől, Batthyány Katalintól: VII. Miklós, II. Mihály, IV. Tamás és II. István; végre harmadik nejétől, Forgách Margittól születtek: Margit, Dessewffy Lászlóné, IV. Dénes, Magda Erzsébet, Zrinyi Györgyné és Fruzsina, Zsibrik Istvánné. A család ősi birtokát tetemesen gyarapította II. György (a III. Tamás fia) egyike a család legélelmesebb tagjainak, akiben még csak látszata sem volt a törekvésnek valami eszményi után; a mellett, hogy vakmerő, bátor, vitéz és kitartó volt mint katona, egyszersmind önző, sőt kapzsi és kegyetlen mint polgár. Miután előbb 1617. Lipcse várát szerezte, magához váltotta Murányt, báró, aranysarkantyus vitéz, királyi tanácsos, majd főkomornokmester lett. Megölték saját szolgái 1625. Nejétől Homonnai Drugeth Máriától kilenc gyermeket hagyott, kik közül négy fiu, egy leány fiatalon haltak el; Máriát a «murányi Vénus»-t 1627-ben 17 éves kirában iktári Bethlen István, azután rozsályi Kun István vette el, évgre Wesselényi Ferenc nejévé lőn, s a magyar történelem egyik legnépszerübb, legismertebb kalandjának hősnője volt, kinek viselt dolgairól közel három évszázad óta zend dalokat a múzsa (l. Murány vára). Sz. Mária testvérei közül Borbálát 1629. Thurzó Ádám gróf vette feleségül; Katalin előbb Liszti János, utóbb Prépostváry Zsigmond neje lett; Éva 1641. Illésházy Gáborhoz ment férjhez. A fiuk közül az említetteken kivül IV. Dénes (a III. Tamás fia) Draskovich Sárát birta nőül, tőle két leánya és három fia maradt, akik közül V. Péter Vas vármegye főispánja s Kőszeg várának örökös ura magaslott ki, de akiben a család 1684, fiuágon kihalt. (Pallas Lexikon)

Szécsi Miklós (-1387) országbírói pecsétje
Szécsi Dénes esztergomi érsek (+1465) síremléke 1460-as évek
Szécsi Dénes esztergomi érsek (+1465) síremléke - újabb kép, az Esztergomi Bazilikában
A Balogh-nemzetségbeli Szécsi címer Szécsi Dénes sírkövén az esztergomi Bazilikában
Szécsi Dénes pecsétje
a Szécsi címer
Széchy György sírkövén
Széchy Mária emléktáblája Murányban

Irodalom:

Külső hivatkozások:

Szécsy 1755

Szécsy János, nemesség 1755. dec., Mária Terézia

Irodalom:

Külső hivatkozások:

Lásd még:

címerhatározó

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs