Címerhatározó/Andrássy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Andrássy, Andrási családok címerével foglalkozik.


csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy[szerkesztés]

Az Andrássy család grófi címere 1766-ból Ch→
Andrássy Manó halotti címere
  • Irodalom:

Gál Mária - Russu Tibor: A csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család nyomában. Csíkszentkirály, 2002

[1]


  • Külső hivatkozások:

siklai Andrássy[szerkesztés]

A család címere Andrássy Zsigmond síremlékéről

1732-ben, Löwenburg halálakor a birtokok [Vári, Várajt, Keszi és Kétegyháza] a vejére, gróf Gaisruck Antalra szálltak, aki Tholheim Lipót aradi postamesternek adta bérbe azokat. A kincstár azonban hamarosan visszavette tőle a földeket, majd 1741-ben Andrássy Zsigmond (1725–1750) császári és királyi tanácsosnak, csongrádi alispánnak adta el az uradalmat. Az Andrássyakat még Károlyi Sándor telepítette át Ung vagy Szatmár megyéből Csongrádba. 1744-ben Siklót is megszerezve felvették a siklai előnevet. Zsigmond az aradi főispán helyettese volt 1742–1745 között. 1742-ben „nagy udvarházat, a’ mellé Szép Kertet, majort, és ékes épületű Sz. Egyházat, maga Istenes költségével építtetett udvara mellé”. Ezzel Kétegyházát az uradalom központjává tette.

Fiai közül István a tiszántúli kerületi tábla ülnöke, majd 1760–1770 között helytartósági tanácsos volt. 1770-ben őt nevezték ki a megyében az úrbéri bizottság elnökévé. Zsigmond 1770 körül a Debrecen kerületi tartománybiztosi tisztet töltötte be, György pedig a Nádasdy huszárezred őrnagyaként szolgált. Legidősebb fiúként ő örökölte Kétegyházát. 1750–1776 között volt a falu földesura. Udvarházát „sokkal nagyobb és hosszabb épületekkel egész Kastélly formára ékesen megnagyobbította”.

A marxista történetírók keresve sem találhattak volna nálánál jobb példát a „visszataszító” földesúri típus bemutatására. A katonai szigor az ő esetében szadista hajlamokkal párosult. Valóságos rettegésben tartotta a jobbágyait: nemegyszer puszta szeszélyből verette őket véresre. Többen bele is haltak vagy egész életükre nyomorulttá váltak. Az 1760-as évek közepéig mégsem mertek panaszt tenni ellene.

Miután 1776-ban meghalt, a lányával a helytartótanács némi kártérítést fizettetett a károsultaknak, de a per csak az 1780-as évek közepén fejeződött be.

1776. június 14-én már özvegye, Palocsay Horváth Emerencia tiltakozott az ellen, hogy a Kétegyháza és Lőkösháza közt lévő régi határok egy részét a lőkösházi földesurak az ő tudtán kívül, önkényesen módosították. Fiai nem érték meg a felnőttkort, 1793-ban fiágon kihalt a család.

1776-tól 1794-ig Lukács Gergely bérelte az uradalmat a testvérével, Lukács Lázárral. Kilétéről csak annyit tudunk, hogy 1775-ben hirdette ki Békés megye a nemességét. A vármegye assessora (ülnöke) volt. Kétegyházán ferences házi káplánokat tartott maga mellett.

A siklai Andrássy család fiúágon történő kihalta után, 1794-ben a kincstár az egyetlen lányörököst, Klárát kielégítve, visszavette az uradalmat. Noha 1797. január 19-én Békés megye tisztikara, a saját érdemeire való hivatkozással magának igényelte azt, mégis Almásy Ignác birtokába jutott.[2]


  • Irodalom:

CSOBAI LÁSZLÓNÉ, DOMOKOS TAMÁS, HAVASSY PÉTER, KERTÉSZ ÉVA, LISKA ANDRÁS, NAGYNÉ MARTYIN EMÍLIA és NÉMETH CSABA: Kétegyháza. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007

[3]

  • Külső hivatkozások:

[4]


nemeskéri Andrássy[szerkesztés]

A család első ismert alapítója ez ágon Andrássy Mihálynak fia, I. János, ki a XVIII. sz. első felében a sopronmegyei Nemeskéren ág. h. ev. lelkész volt. II. János, 1751-ben Sopron megyéből Győrbe költözött. Ennek fia Dávid (báró) 1813 aug. 27-én Drezdánál, mint tábornok esett el. Másik fia I. József, 1802-ben Győrből Magyaróvárra költözött, hol 1809-ben perceptor, később Moson vármegye főpénztárnoka volt. Ennek fia Sámuel, Moson megye tiszti főügyésze, Szatmár vármegyéből nősült; neje Hiripi Szukányi Mária; fia Gyula, Csenger vidékén és Hiripen volt birtokos anyaágon. A szabadságharczban szekerész-hadnagy. Később csendbiztos és szab. áll. honvédhuszár-főhadnagy. I. Jenő, (sz.1855) központi útbiztos. Fia II. Jenő, banktisztviselő.

A család kétféle czímert használt: Az I. János nemeskéri czímere kékkel és vörössel haránt vágott pajzsban, zöld alapon ágaskodó arany-oroszlán, jobbjában görbe kardot tart. Sisakdísz a pajzsbeli oroszlán, növekvően. Takarók: kékarany, vörösarany. Jelenleg a Dávidtól fönmaradt pecsétes gyűrű czímerét használják. Kékben zöld halmon álló magyar vitéz, jobbjában kardot tart, melyen átütött török fej látható; balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz hiányzik. Takarók kékarany, vörösezüst.[5]


  • Irodalom:

SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan. In: Borovszky: SZATMÁR VÁRMEGYE[6]

  • Külső hivatkozások:

csukár- és nagypakai Andrásy[szerkesztés]


A nemesi címet 1833. november 18-án hirdették ki Pozsony vármegyében. A család azonban már korábban is nemesként volt említve az anyakönyvekben, és az 1754-55-ös nemesi összeírásban, de a név végén az 'y'-t ekkor még nem használták, sőt 'i'-t is csak ritkán.[7]

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[8]

tarcali Andrássy[szerkesztés]

Közel 400 éves tarcali székhelyű magyar armalista család. Címeres levelük III. Ferdinánd által 1650. január 12-én lett kihirdetve Sáros vármegye által, mely tartalmazta a nemesi predikátumot és adómentességet. A leszármazottak az XIX. században jellemzően befolyásos tarcali föld- és szőlőbirtokosok, a település érdemes lakói voltak. Házasságaik által rokonságban állnak több nyírségi és zempléni kisnemesi családdal.

A család nevesebb képviselői Andrássy Kálmán (pap, író) és dr. Andrássy Dániel (főispán; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye).

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs