Címerhatározó/Almásy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Almásy címer szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató


Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Almásy , Almássy családok címerével foglalkozik.


filiczi Almássy[szerkesztés]

Turul:

2. Almássy (filiczi) család nemeslevele, adományoztatott Rudolf által Almássy Imre részére, egy filiczi részbirtok és curiával együtt. Pozsony, 1582. február 19-én. A birtokba való beigtatás 1590. junius 16-án történt. Az armális kihirdetése Lőcsén 1582. augusztus 7-én.

Czímer: Kék mezejű pajzs, melynek alján levő zöld hármas halomból egy jobbra néző, nyilat tartó griffmadár nő. Sisakdísz: ugyan az a nyilat tartó kinövő griff. Takaró: arany-kék.

  • Irodalom:

SVÁBY FRIGYES: KÖZLEMÉNYEK SZEPES VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL. II. CZÍMERES NEMES LEVELEK SZEPESMEGYE LEVÉLTÁRÁBAN. Turul 1889/3. 123. [1]

  • Külső hivatkozások:

Almásy 1587[szerkesztés]

Almásy Pál címere, 1587 Ch→ Ch→


  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

zsadányi és török-szentmiklósi Almásy[szerkesztés]

A grófi címer egyik válzozata
gróf zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Pál címere, Ferenc József, 1910
Almásy és Vereb címer, Mátraverebély Szentkút
MatraverebelySzentkutFotoThalerTamas15.jpg

Magyar nemesi család. Nemesi és grófi ága is volt. A Nagy Iván által közölt ábra a grófi címer egyik változatát mutatja.


Az Almásy családnak ebből az ágából János és György 1677-ben szereztek nemességet. A család általában Heves megyében tevékenykedett. György fia (a már említett) Márton (?–1734) került először Békés megyébe, Löwenburg János főispán bizalmasaként, akinek tiszttartója volt. Éveken át a vármegye pénztárnoka (1722–1729), majd alispánná is megválasztották, ezt a tisztet haláláig viselte. A főispántól 1728 és 1732 között bérelte a kétegyházi uradalmat.

A család másik ágából az említett János dédunokája, II. Ignác (1751–1840) volt a legkiemelkedőbb személyiség. Édesapja után 1773-ban örökölte a jászok és kunok al-, majd 1779-től főkapitányi címét. Ekkor királyi tanácsossá is kinevezték. 1795-ben előbb Bars megye adminisztrátora, majd a következő évtől a főispánja lett. A nemesi felkeléskor nem csak saját megyéje csapatát, hanem brigadérosként a pest-pilis-solti, a liptói, a nyitrai az árvai, és a zólyomi alakulatot is vezette. A napóleoni háborúk után a magyar udvari kancelláriához nevezték ki előadónak. Országgyűlési hivatalnokként az újoncállítási és a megyei természetbeni adózási ügyek kezelése tartozott hozzá. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, egymás után kapta a különféle elismeréseket és címeket: 1802-ben a Szent István Rend lovagkeresztjét, 1810-ben pedig a középkeresztjét. 1806-ban kamarássá és valóságos belső titkos tanácsossá léptették elő, 1811-ben pedig elnyerte az udvari kamara alelnöki tisztét.

Nyitra és Arad vármegyében, valamint a Bánátban a kamarai javak rendezésével a korona megelégedését vívta ki, s 1812-ben Temes vármegye főispánságával megkapta a temesi grófi rangot is. I. Ferenc király 1815. augusztus 11-én, Párizsban adományozta neki és utódainak a Sarkad örökös ura címet. 1821-ben ő lett a család feje. 1822–1826 között Magyarország alkancellárja volt. A reformkor hajdanán azonban sorra vált meg kitüntető hivatalaitól, s végül 1829-ben a temesi főispánságról is leköszönt. A közélettől visszavonult Bécs melletti, enzensdorfi kastélyába.

Döntő szava volt a család ügyeinek intézésében. Puritán becsületességgel töltötte be közhivatalait. Lelkiismeretesen törekedett a családi javak gyarapítására. Jó gazdaként személyesen intézte nagy uradalma gazdasági ügyeit. I. Ferenc király adományaként 1799. szeptember 24-én nyerte el Kétegyházát és Sarkadot. 1821-ben hitbizománnyá alakította át ezeket a birtokokat. A pásztói leégett kastélyt újjáépítette. Kétegyházán és Pásztón kerteket és gazdasági épületeket létesített. Első nejétől, Bossányi Teklától (?–1777) született Borbála nevű leánya. Az őt követő Semsey Anna (1761–1819) a régi magyar nagyasszonyok mintaképe, Andrássy Klárának, a Kétegyházát birtokló Andrássy család utolsó leszármazottjának volt a lánya. Valószínűleg ő kelthette fel Ignác érdeklődését a kétegyházi uradalom iránt. Ignác harmadikként Hardegg Mária (1768–Kétegyháza, 1836) grófnőt vette feleségül, aki támasza lett öregkorában.

Lányai közül Borbálát (1789–1832) Szirmay Tibor gróf, Otiliát (1787– 1831) 1812-ben Königsegg János gróf vette feleségül. Lajos (1786–Gyöngyös, 1836) fia lelkes hazafi volt. Brezenheim Leopoldina hercegnőtől (1795–1844) 1818-ban született Mária nevű lánya, 1824-ben pedig a gyermektelenül elhunyt Andor nevű fia.[2]

A család első ismert őse János, a kir. tábla jegyzője, később Hevesvármegye alispánja, ki 1677 aug. 11-én nyert címerlevelet testvérével, Györggyel és ennek gyermekeivel együtt. Ezek azonban csakhamar Békés vármegyébe költöztek át. János 1700-ban Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamási és Csépa helységekre nyert adományt, 1701-ben pedig megvásárolta Zsadány, Cselőháza pusztákat és Zaránk falut. Fia, János, 1728-ban országgyűlési követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749-ben hétszemélynök, 1756-ban Jászkun főkapitány. Fiai közül Pál 1789-90-ben Nógrád vármegyében királyi biztos, Ignácz József, aki 1771 november 8-án grófi rangot nyert, az idősebb grófi ágat alapította, továbbá Mihály, Antal és József I. Pál fiai, II. Pál és Ignácz, alkancellár, 1815 augusztus 11-én Sarkadi előnévvel grófi rangot nyert. Tőle származik az ifjabb grófi ág. A nemesi ág a fenti Antaltól származik, ez az ága XIX. század első felében Csécse és Verebély helységekben bírt földesúri joggal. [3]

  • Irodalom:

Nagy Iván, I. 19-23. l.

Ernst Heinrich Kneschke: Deutsche Grafen-Häuser der Gegenwart in heraldischer, historischer und genealogischer Beziehung. 3. Band A-Z, Verlag T. O. Weigel, Leipzig 1854. 2. [4]

  • Külső hivatkozások:

Almásy 1677[szerkesztés]

Az Almásy család címere.jpg
Almásy János.JPG
Almássy János címere, 1677.jpg

Nyulásziné:

Almásy János 1677. augusztus 22., Bécs I. Lipót címer általa: felesége Szabó Margit, gyermekei Ferenc, Márton, Erzsébet

P 3 Almási cs. lt. 11. sz.

MNL OL:

HU-MNL-OL-P 3-11. [5]

I. Lipót magyar király, Bécs, 1677. 8. 11., címer, magyar nemesség Almássy János és felesége, Szabó Margit, a gyermekeik, Ferenc, Márton, Erzsébet, valamint a fivére, Almássy György részére. Kihirdetése: Heves és Külső-Szolnok vm., Fülek, 1677. 11. 17.

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum in tripharias divisum laminas quarum media coelestini coloris e fundo in extremiatatem scuti per formam colossi eminere cuius fundum viridis interoccuparet campus in cuius meditullio aureum appositum diadema candida columba olivae ramum gestans ovans supervolitare et eidem insidere velle conspicitur demum a duabus reliquis purpureis partibus bini genuinis depicti coloribus unicornides ad ima eiusdem partis mediae contendere laurumnque appositam heroice comprehendere velle cernuntur. Scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate columbam inferiori per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero seu cono galeae laciniis sive lemniscis hinc flavis et coeruleis illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese passim diffundentibus scutumque ipsum placide exornantibus.

Narratio: nem formuláris

  • Irodalom:

Nyulásziné, No. 1188

  • Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[6]


Rövidítések


Almásy 1603[szerkesztés]

Almásy Péter címere, 1603.png

Nyulásziné:

Almásy Péter 1603. március 7., Prága I. Rudolf címer általa: felesége Lengyel Ilona, gyermekei János, István, testvérei Pál és Benedek

R 64

MNL OL:

HU-MNL-OL-R 64-1.-110[7]

Rudolf magyar király, Prága, 1603. 3. 7., címer, magyar nemesség megújítása Almásy Péter, valamint felesége, Lengyel Ilona és gyermekeik, János, István, továbbá fivérei, Almásy Pál és Almásy Benedek részére. Kihirdetése: Zemplén vm.. Zemplén, 1604.04.27., 1604-04-27, 1604-04-27.

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum rubri coloris, triiugi viridi monticulo in fundo stratum, ex cuius medio eminentiori malus arbor fructifera excrevisse conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam, regio diademate, priori per omnia similem arborem et monticulum producente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc rubri et albi, illinc vero aurei et caerulei colorum, in scuti oram fluitantibus, illudque apprime exornantibus.

Narratio: formuláris

Borovszky:

A nemesi és czimerlevelet I. Rudolftól 1603-ban Almásy Péter, Pál és Benedek testvérek, valamint Péter neje, született Lengyel Ilona és gyermekeik: János és István kapták. Kihirdették 1604-ben Zemplén vármegyében.

Czimere: Kék mezőben, zöld hármas halomból emelkedő, gyümölcscsel megrakott zöld almafa. Sisakdísz a fa. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.[8]

  • Irodalom:

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. In: Borovszky[9]

Áldásy I. No. CLII.

Nyulásziné No. 335

  • Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[10]


Almássy 1625[szerkesztés]

Kemény:

Almássy István Kassa város főbírája (1628—1630.) végrendeletében több ezüst poharat hagyományozott a város hasznára. A poharakra 1625-ben nyert czímerét vésette. Közöljük a czímeres levél egykorú fordításának czímerleíró részét: «— ezt a fegyveres avagy nemes czímert, úgymint vitézi kitett avagy kimutatott mennyei színű paizst, a melynek végét egy zöld hegyecske foglalja, a melyen az az egész aranyos oroszlány, felemelvén a két első lábát, egyenesen állván és a kettős farkát felemelvén, a száját nyitva tartván és a nyelvét kivetvén, a hátulsó ballábát ragadozásra kinyújtván, a jobbik lábával pedig körmei között mezítelen szablyát tartván, járulóhoz hasonló, a paizsnak jobb része felé indultatott, kitetszik. A paizs környröl és felől pediglen imitt fehér és vörös, amott ismét kék és sárga peremek kin levén és a sisakot szépen ékesítvén, találtatnak sat.»1 A leírt czímer nyomán talán sikerülni fog a kelyheket felfedezni. [1 Kassa v. titkos lvt. Almáss y N r. 25.]

  • Irodalom:

Kemény Lajos: Műtörténeti adatok Kassáról. Archaeologiai Értesítő 1905. 164-165.[11]

  • Külső hivatkozások:



Almásy 1648[szerkesztés]

A nemesi és czimerlevelet III. Ferdinánd adta 1648-ban Almásy Jánosnak és Ferencznek.

Czimere: Fekete mezőben, zöld alapon, fehér lovon nyargaló férfi, kék dolmányban, vörös nadrágban, magasszáru arany csizmában, tollas kalpaggal, fölemelt jobbjában aranymarkolatu görbe kardot, baljával a kantárt tartva. Sisakdisz három babérral övezett nyílvessző keresztben. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst. [12]

  • Irodalom:

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. In_ Borovszky[13]

  • Külső hivatkozások:



Almásy 1668[szerkesztés]

Almássy Balázs címere, 1668.png

Nyulásziné:

Almásy Balázs 1668. június 6., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: testvérei György, István

R 64

MNL OL:

HU-MNL-OL-R 64-1.-547. [14]

I. Lipót magyar király, Bécs, 1668. 6. 6., magyar nemesség, címer, Almássy Balázs, valamint fivérei, Almássy György és Almássy István részére. Kihirdetése: Nyitra vm., Nagytapolcsány 1668. 11. 27.

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi latepatenti campo occupante, super quo iuvenis militaris armis bene instructus, rubro habitu, calligis sanditini et cingulo caerulei colorum ac flavis cothurnis indutus, capite quoque pileo rubro, ala aquilina ornato cooperto, albo insidens equo, manuum porro sinistra habenas equi, dextra vero evaginatum acinacem gestare, in dextramque scuti partem velociter currentis instar tendere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, ex eoque brachium humanum rubra manica indutum ac pugno aeque evaginatum acinacem inferiori consimilem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem rubris et candidis in scuti extremitates sese placide diffundentibus, illudque ipsum decenter et venuste exornantibus. - Van címerfestmény - - ép, az ezüst megfeketedett - A címerleírás és a címerkép eltér: a vitéz süvegét nem sasszárnyak, hanem tollak díszítik a képen. A magyar címer jobb mezeje ezüst mezőben három vörös pólyát mutat.

Narratio: nem formuláris

  • Irodalom:

Áldásy I. No. CCCLXXXV.

Nyulásziné No. 1067

  • Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[15]


Rövidítések


Almásy 1676[szerkesztés]

Almássy alias Kőmíves István címere, 1676.png

Nyulásziné:

Almásy István 1676. október 25., Gyulafehérvár Apafi Mihály címer

P 3 Almási cs. lt. 9. sz.

MNL OL:

HU-MNL-OL-P 3-9.[16]

I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Gyulafehérvár, 1676.10.25., erdélyi nemesség megújítása, címer, szentjobbi Almássy alias Kőmíves István (Almási alias Kőmives de Szent-Iób), erdélyi főasztalnok részére. Kihirdetése: erdélyi országgyűlés, Gyulafehérvár, 1667. 11. 30.

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area, brachium quoddam humanum humerotenus resectum sagittaque trajactus ensem evaginatum et in eo caput turcicum sursum tenere conspicitur. Supra scutum autem galea militaris clausa est posita quam contegit diadema regium gemmis atque unionibus decenter exornatum.Ex cono vero galeae teniae seu lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.

Narratio: nem formuláris

  • Irodalom:

Nyulásziné, No. 1176.

B. Radvánszky Béla: Négy czimerlevél. Turul (4) 1904.

  • Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[17]


Rövidítések


Bindász másképpen Almásy[szerkesztés]

Bindasz alias Almásy Demeter címere, 1702.png

Nyulásziné:

Bindász másképpen Almásy Demeter 1702. május 29., Laxenburg I. Lipót nemesség és címer

P 773 Lad. RRR 83/7

MNL OL:

HU-MNL-OL-R 64-1.-911. [18]

I. Lipót magyar király, Laxenburg, 1702.05.29., magyar nemesség, címer, Bindasz alias Almásy Demeter részére. Közbenjárók gróf Koháry István és gróf Csáky István. Kihirdetése: Bereg vm., Beregardó, 1703. 7. 5.

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi latepatenti campo interoccupante, super quo integer grus, naturaliter effigiatus, vigilanti similis, sinistro pedi insilire, dextro vero aliquantis pro elevato lapillum comprimens inque dextram scuti oram conversus esse cernitur. Scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, candidam columbam, ceu ad volandum protensam, viridem olivae ramum stringentem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illic vero candidis et rubris in scuti extremitates sese placide diffundentibus, illudque ipsum decenter ac venuste exornantibus.

  • Irodalom:

Nyulásziné No. 1357

  • Külső hivatkozások:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[19]


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs