Címerhatározó/Almásy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Jump to navigation Jump to search

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Almásy , Almássy családok címerével foglalkozik.


zsadányi és török-szentmiklósi Almásy[szerkesztés]

A grófi címer egyik válzozata
Almásy és Vereb címer, Mátraverebély Szentkút
MatraverebelySzentkutFotoThalerTamas15.jpg

Ősnemes magyar család. Nemesi és grófi ága is volt. A Nagy Iván által közölt ábra a grófi címer egyik változatát mutatja.


Az Almásy családnak ebből az ágából János és György 1677-ben szereztek nemességet. A család általában Heves megyében tevékenykedett. György fia (a már említett) Márton (?–1734) került először Békés megyébe, Löwenburg János főispán bizalmasaként, akinek tiszttartója volt. Éveken át a vármegye pénztárnoka (1722–1729), majd alispánná is megválasztották, ezt a tisztet haláláig viselte. A főispántól 1728 és 1732 között bérelte a kétegyházi uradalmat.

A család másik ágából az említett János dédunokája, II. Ignác (1751–1840) volt a legkiemelkedőbb személyiség. Édesapja után 1773-ban örökölte a jászok és kunok al-, majd 1779-től főkapitányi címét. Ekkor királyi tanácsossá is kinevezték. 1795-ben előbb Bars megye adminisztrátora, majd a következő évtől a főispánja lett. A nemesi felkeléskor nem csak saját megyéje csapatát, hanem brigadérosként a pest-pilis-solti, a liptói, a nyitrai az árvai, és a zólyomi alakulatot is vezette. A napóleoni háborúk után a magyar udvari kancelláriához nevezték ki előadónak. Országgyűlési hivatalnokként az újoncállítási és a megyei természetbeni adózási ügyek kezelése tartozott hozzá. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, egymás után kapta a különféle elismeréseket és címeket: 1802-ben a Szent István Rend lovagkeresztjét, 1810-ben pedig a középkeresztjét. 1806-ban kamarássá és valóságos belső titkos tanácsossá léptették elő, 1811-ben pedig elnyerte az udvari kamara alelnöki tisztét.

Nyitra és Arad vármegyében, valamint a Bánátban a kamarai javak rendezésével a korona megelégedését vívta ki, s 1812-ben Temes vármegye főispánságával megkapta a temesi grófi rangot is. I. Ferenc király 1815. augusztus 11-én, Párizsban adományozta neki és utódainak a Sarkad örökös ura címet. 1821-ben ő lett a család feje. 1822–1826 között Magyarország alkancellárja volt. A reformkor hajdanán azonban sorra vált meg kitüntető hivatalaitól, s végül 1829-ben a temesi főispánságról is leköszönt. A közélettől visszavonult Bécs melletti, enzensdorfi kastélyába.

Döntő szava volt a család ügyeinek intézésében. Puritán becsületességgel töltötte be közhivatalait. Lelkiismeretesen törekedett a családi javak gyarapítására. Jó gazdaként személyesen intézte nagy uradalma gazdasági ügyeit. I. Ferenc király adományaként 1799. szeptember 24-én nyerte el Kétegyházát és Sarkadot. 1821-ben hitbizománnyá alakította át ezeket a birtokokat. A pásztói leégett kastélyt újjáépítette. Kétegyházán és Pásztón kerteket és gazdasági épületeket létesített. Első nejétől, Bossányi Teklától (?–1777) született Borbála nevű leánya. Az őt követő Semsey Anna (1761–1819) a régi magyar nagyasszonyok mintaképe, Andrássy Klárának, a Kétegyházát birtokló Andrássy család utolsó leszármazottjának volt a lánya. Valószínűleg ő kelthette fel Ignác érdeklődését a kétegyházi uradalom iránt. Ignác harmadikként Hardegg Mária (1768–Kétegyháza, 1836) grófnőt vette feleségül, aki támasza lett öregkorában.

Lányai közül Borbálát (1789–1832) Szirmay Tibor gróf, Otiliát (1787– 1831) 1812-ben Königsegg János gróf vette feleségül. Lajos (1786–Gyöngyös, 1836) fia lelkes hazafi volt. Brezenheim Leopoldina hercegnőtől (1795–1844) 1818-ban született Mária nevű lánya, 1824-ben pedig a gyermektelenül elhunyt Andor nevű fia.[1]

A család első ismert őse János, a kir. tábla jegyzője, később Hevesvármegye alispánja, ki 1677 aug. 11-én nyert címerlevelet testvérével, Györggyel és ennek gyermekeivel együtt. Ezek azonban csakhamar Békés vármegyébe költöztek át. János 1700-ban Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamási és Csépa helységekre nyert adományt, 1701-ben pedig megvásárolta Zsadány, Cselőháza pusztákat és Zaránk falut. Fia, János, 1728-ban országgyűlési követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749-ben hétszemélynök, 1756-ban Jászkun főkapitány. Fiai közül Pál 1789-90-ben Nógrád vármegyében királyi biztos, Ignácz József, aki 1771 november 8-án grófi rangot nyert, az idősebb grófi ágat alapította, továbbá Mihály, Antal és József I. Pál fiai, II. Pál és Ignácz, alkancellár, 1815 augusztus 11-én Sarkadi előnévvel grófi rangot nyert. Tőle származik az ifjabb grófi ág. A nemesi ág a fenti Antaltól származik, ez az ága XIX. század első felében Csécse és Verebély helységekben bírt földesúri joggal. [2]

Almásy 1677[szerkesztés]

Az Almásy család címere.jpg Almásy János.JPG

Almásy János 1677. augusztus 22., Bécs I. Lipót címer általa: felesége Szabó Margit, gyermekei Ferenc, Márton, Erzsébet

P 3 Almási cs. lt. 11. sz.

  • Irodalom:


Külső hivatkozások:

[3]


Rövidítések


Almásy 1603[szerkesztés]

Almásy Péter 1603. március 7., Prága I. Rudolf címer általa: felesége Lengyel Ilona, gyermekei János, István, testvérei Pál és Benedek

R 64

A nemesi és czimerlevelet I. Rudolftól 1603-ban Almásy Péter, Pál és Benedek testvérek, valamint Péter neje, született Lengyel Ilona és gyermekeik: János és István kapták. Kihirdették 1604-ben Zemplén vármegyében.

Czimere: Kék mezőben, zöld hármas halomból emelkedő, gyümölcscsel megrakott zöld almafa. Sisakdísz a fa. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.[4]

  • Irodalom:

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. In: Borovszky[5]

Külső hivatkozások:

[6]


Almássy 1625[szerkesztés]

Almássy István Kassa város főbírája (1628—1630.) végrendeletében több ezüst poharat hagyományozott a város hasznára. A poharakra 1625-ben nyert czímerét vésette. Közöljük a czímeres levél egykorú fordításának czímerleíró részét: «— ezt a fegyveres avagy nemes czímert, úgymint vitézi kitett avagy kimutatott mennyei színű paizst, a melynek végét egy zöld hegyecske foglalja, a melyen az az egész aranyos oroszlány, felemelvén a két első lábát, egyenesen állván és a kettős farkát felemelvén, a száját nyitva tartván és a nyelvét kivetvén, a hátulsó ballábát ragadozásra kinyújtván, a jobbik lábával pedig körmei között mezítelen szablyát tartván, járulóhoz hasonló, a paizsnak jobb része felé indultatott, kitetszik. A paizs környröl és felől pediglen imitt fehér és vörös, amott ismét kék és sárga peremek kin levén és a sisakot szépen ékesítvén, találtatnak sat.»1 A leírt czímer nyomán talán sikerülni fog a kelyheket felfedezni. [1 Kassa v. titkos lvt. Almáss y N r. 25.]

  • Irodalom:

Kemény Lajos: Műtörténeti adatok Kassáról. Archaeologiai Értesítő 1905. 164-165.[7]

Külső hivatkozások:



Almásy 1648[szerkesztés]

A nemesi és czimerlevelet III. Ferdinánd adta 1648-ban Almásy Jánosnak és Ferencznek.

Czimere: Fekete mezőben, zöld alapon, fehér lovon nyargaló férfi, kék dolmányban, vörös nadrágban, magasszáru arany csizmában, tollas kalpaggal, fölemelt jobbjában aranymarkolatu görbe kardot, baljával a kantárt tartva. Sisakdisz három babérral övezett nyílvessző keresztben. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst. [8]

  • Irodalom:

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. In_ Borovszky[9]

Külső hivatkozások:



Almásy 1668[szerkesztés]

Almásy Balázs 1668. június 6., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: testvérei György, István

R 64

  • Irodalom:


Külső hivatkozások:

[10]


Rövidítések


Almásy 1676[szerkesztés]

Almásy István 1676. október 25., Gyulafehérvár Apafi Mihály címer

P 3 Almási cs. lt. 9. sz.

  • Irodalom:


Külső hivatkozások:

[11]


Rövidítések


Bindász másképpen Almásy[szerkesztés]

Bindász másképpen Almásy Demeter 1702. május 29., Laxenburg I. Lipót nemesség és címer

P 773 Lad. RRR 83/7

  • Irodalom:


Külső hivatkozások:

[12]


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs