Címerhatározó/Ödönfy címer
|
|
|
|
|
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Ödönfy, Eödönffy család címerével foglalkozik.
vinnai és nagymihályi Eödönffy
[szerkesztés]Siebmacher:
Eödönffy v. Vinna u. Nagymihály.
Wappen: In B. auf den Zinnen einer g. Mauer mit gewölbtem offenem Thore, – welche aus g. Blätterkrone sich erhebt, – zwei n. Elstern, mit den Schnäbeln einen steinbesetzten g. Ring gemeinschaftlich emporhaltend. – Kleinod: Die Schildfigur. – Decken: bg.
Adels- und Wappenbrief v. König Sigismund d. d. Constanz, 1418 für Albertus de Nagy-Mihály als Haupterwerber u. für Johann, Ladislaus, Paul, Stefan u. Michael, Söhne des Eödön, für Nicolaus ec. Söhne des Pangracz, – für den Sohn des Pangracz Andreas sowie für d. Söhne des Laurenz de Nagy-Mihály als Nebenerwerber.
Uradel des Zempliner Comitates, im XVII. Jh. im Mannestamme erloschen. –
(Orig. im gräfl. Sztáray’schen Arch. – Siehe auch: Fejér, Cod. Dipl. X. 6. 113 u. N. J. IV. 42–45. – In der kath. Kirche von Vinna, Ungvárer Ctt., befindet sich ein hochinteressanter Figuren- und Wappendenkstein des Andreas Eödönffy und seiner drei Frauen. –
Csergheő:
Az 1884-ik évi ötvösmükiállításon sok érdekes remekmű került össze a haza minden vidékéről és remélhető, hogy e gazdag anyag segítségével hajdan virágzó ötvösségünk fényes történetét meg fogjuk írhatni. Hogy részemről is előmozdítsam e nemes czélt, tanulmányoztam az ötvöskiállítás terjedelmes lajstromát és az ott közölt czímerekből azokat, melyek még határozatlanok, megfejteni iparkodtam. ...
A gróf Erdődy Ferencz által kiállított kristály palaczkon, ötvöskiállítási lajstrom III. terem 3. szám, levő kettős czímernél az első a Rákóczy-é, a másik a már kihalt nagymihályi Bánffy családé, mely a Sztárayakkal, Ewdenfyekkel, Urmaiakkal stb. közös czímert használt.2 [2 A. Peter: Die Wappen in der Schlesischen Landtafelb. u Ledebuhr II. 42.] A kettős czímer alatt levő betűk értelme: C(omes) L(adislaus) R(ákóczy) D(e ) F(első) V(adász) C(omitissa) E(lisabetha) B(ánffy) D(e) N(agy Mihály). Rákóczy László Nagy Isván [sic!] szerint (IX . köt. 604. 1.) 1664-ben halt meg. (15. ábra.)[1]
- Irodalom:
Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[2]
Csergheő Géza: Családi czimerek régi hazai ötvösműveken. Archaeologiai Értesítő, 1888/2. 130-138. [3]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: