Címerhatározó/Nagymihályi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Nagymihályi család címerével foglalkozik.


Nagymihályi címer 1418.png
Nagymihályi 1418.jpg

Nagymihályi címer.jpgNagymihalyi.címer.jpg

Nagymihályi Albert 1418. március 29-én, Konstanzban kapott címert Zsigmondtól fiaival Jánossal, Lászlóval, Györggyel, atyafiaival Jánossal, Lászlóval, Gállal, Istvánnal, Mihállyal, Miklóssal, (másik) Jánossal, Andrással, Györggyel, Dénessel, Lászlóval, Pongráccal együtt.

DL 85.682

1695 [1418.] Márc. 29. Konstanz. Zs. Nagymihályi Albert auranai perjel szolgálataiért neki és a Nagymihályi család tagjainak adja régi címerüket koronával bővítve. - Pálma: Heraldicae 103, hiányosan. - Katona XII. 293. (Pálma után.) - Pray: Prior. Auranae 111.- Fejér X/6. 113. (DL 85682 - Sztáray cs.) - Sztáray II. 189, címerképpel. - Turul VII (1889) 177, csak címerkép. - Mon. Herald. I. 49, címerképpel. - Áldásy II. 37, reg. - Művészettört. Ért. 6 (1957) 273, említés fakszimilével. - Nyulásziné VI. tábla, fakszimilével. - (M.)

(Mályusz Elemér - Borsa Iván szerk.: Zsigmondkori oklevéltár (1417-1418). Budapest, VI. 1999. 447. 1695. szám [1])

Zsigmond király adománya voltaképpen címerbővítés; mert a család már korábban is ugyanezt a képet használta címeréül. A XIV. század folyamán két Nagymihályi, apa és fiú, viselte Ungvármegye alispáni tisztét: György (1362–1366.) és János (1370–1376.); mind a kettőnek reánk jutott címeres pecsétje is, teljesen azonos címerképpel. E címer: népies faragott kapu, az egyik szárny nyitva; a kapun két szembenéző szarka. Hiányzik még a korona, a melyen az egész ábrázolás nyugszik és az ékköves gyűrű, a mit a két szarka tart. Zsigmond címerbővítése éppen e két rész hozzáadásában áll. A fő címerszerző, Nagymihályi Albert, ugyanis azzal a kéréssel járul a királyhoz, hogy családi címeröket, melyet ő, a családtagok és az elődök korona nélkül használtak, koronával bővítse meg és hogy az új tárgygyal bővült régi címer használatában a családot erősítse meg. Be is mutatja az ekképen változtatott címer rajzát. Zsigmond király teljesíti a kérést és a koronát oly módon alkalmazza, hogy a családi címert arra helyezteti. Az ily módon, címer alapul rajzolt korona nem a legszerencsésebb formát mutatja. A széles címerképnél fogva a korona is túlságosan széles; míg rendes körülmények közt a címerekben előjövő nyílt leveles-korona látható ágainak száma három, itt öt levél látszik; vagyis ha a koronát kereknek képzeljük, az ágak száma nyolc lesz. A sisakdíszben lévő korona ágainak száma is felülmúlja egyel a rendes számot. Mindezt a széles címerkép okozza, melyet nem lehetett heraldikailag tetszetősen koronára helyezni. A címeres levél nem szól semmit az ékköves gyűrűről, pedig ez is hozzátoldás a régi címerhez; mert Nagymihályi György és János XIV. századi pecsétein ennek még semmi nyoma. Zsigmond király címerbővítésében tehát a korona kitüntető kiegészítése a régi családi címernek, a mint hogy kitűntetésnek veendő, bár erről az oklevél nem szól, a címer arany sisakja is; előjön ez a kitüntetés a Garai Miklós nádor részére szóló 1416. évi címeradományban is, a hol a szöveg ezt világosan megmondja. Sajátságos, hogy maga a fő címerszerző 1424. évi pecsétjén Zsigmond király címerbővítését nem veszi figyelembe és családi címerébe koronát nem véset; a gyűrű azonban már szerepel.

Ez a régi címer a Nagymihályiak ma is élő leszármazottainak, a Sztáray grófok címerében nagy változáson ment keresztűl. Az 1725. évi bárói címer a régi ábrázolást több mező közt osztja meg és a félig nyílt kaput várfallá változtatja oly módon, hogy a címerpajzs vágva és felső osztályában hasítva van. Az első arany mezőben zöld halmon, csőrükben ékköves arany gyűrűt tartó szemközt fordult két természetes szarka látható; a szarkák között pedig egy cölöpszerűen állított, arany nyelű és hegyű, két csúcsba futó vörös zászló ezüst kereszttel megrakva; a második vörös mezőben egy zöld ág híjján ágaitól megfosztott fatörzs (merőben új motivum); a harmadik alsó kék mezőben pedig sarokbástyákkal ellátott, közepén tornyos, ormózott várfal van, vörös tetővel, fekete ablakokkal és félig nyílt fekete kapuval. A bárói címer tehát szétszedte és megváltoztatta az ősi címerképet. Az 1747. évi grófi diploma ismét közeledik a régi ábrázoláshoz; e szerint a most is használatban lévő címer: kék mezőben arany faragott kövekből rakott négy ormójú várfal, félig nyilt arany kapuval; a várfalon a két szarka, mint a Zsigmond király-adta címerben.

A Nagymihályiak a Sztárayakkal egyetemben a Kaplon-nemzetség ivadékai és oklevelileg kimutatható első ősük Jákó, a XIII. század első felében. Ismeretes, hogy a gróf Károlyi család, a Vetéssyekkel, Bagosyakkal, Csomaközyekkel együtt, szintén a Kaplon-nemből veszi eredetét, és kimutatható első őse András, ki a mondott Jákóval körülbelül ugyanabban az időben élhetett. A Kaplon-nemzettség azonban már a XIII. század derekán annyira szétágazott, hogy a két őst nemzedékrendileg egymással összekötni nem lehet. A hogy genealogiai szempontból lehetetlen a két elágazás közös törzsatyját megtalálnunk: épp úgy címertanilag sem vagyunk képesek felfedezni azt a közös jelvényt, mellyel a Kaplon-nemzettség leszármazottai a vérségi kapcsot kifejezésre juttatták, A Károlyiak ősi címere, mely az összetett grófi címer szívpajzsában látható: karvaly, mely felemelt jobb lábában szívet tart; Vetéssy László veszprémi püspök családi címere a XV. század végén: sas; a Nagymihályiaké és a velök egy eredetű Sztárayaké, Ödönffyeké, Nagymihályi Pongráczoké stb., Nagymihályi Albert saját bevallása szerint, leveles kapu két szarkával. Nincs a nemzetség leszármazottainak címerében egyetlen egy közös vonás sem azon kívűl, hogy mindegyikben madáralak látható. Nem csalódunk tehát, ha föltételezzük, hogy a Kaplon-nemzetség ősi címere valamilyen madár-típust mutathatott.

A Nagymihályi családnak messze kimagasló alakja Ungi Albert vránai perjel, a fő címerszerző. Maga a címeres levél a megszokott formulák korlátai dacára igazi melegséggel emlékezik meg azokról a szolgálatokról, melyeket az országnak és a királynak a török ellen viselt harcokban, az alsó temesi részekben, Bosniában, majd Istriában, Friaulban és Németországon tett. A harcokban vérrokonai közűl nem egy hullott el és ő is magát a legnagyobb veszedelmeknek tette ki. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy 1411–1412-ben Ozorai Pipo temesi főispánnal egyetemben Velenczét győzi le. Még ekkor fiatal ember, mert 1410-ben még udvari apródnak írják. 1417. február 12-én vránai perjellé lesz, és mint ilyen vesz részt a konstanczi zsinaton. 1422-től e mellett Horvát- és Dalmátország bánja is. Hadat visel Radul havasalföldi bitorló vajda ellen s a török által elűzött Dánt székébe visszaülteti.

Nagymihályi Albert családja fényének és gazdagságának föllendítésére sokat tett. A címeradományban részelteti nemzetségének, úgy látszik, összes akkor élő ágazatait. Mint a Johannita-rend tagja és e mellett családapa is, új adományt, biztosítást eszközöl ki a királytól alig egy évre perjellé kineveztetése után, hogy ősi családi birtokaira sem a Johanniták-rendje, sem pedig a vránai perjelség igényt nem táplálhat. Albert perjelnek három fiáról kellett gondoskodnia. Volt is mivel. A havasalföldi hadi vállalat jutalma 1427-ben óriási adomány volt, melylyel az ősi javak megsokszorozódtak.

Zsigmond király túlélte kiváló hívét, mert ez már 1434-ben nincs az élők között. Fiainak egyike sem érte el atyja nagyságát. Egyikből, Györgyből, pap lett és a pozsegai prépostságig vitte; a másiknak, Lászlónak, nyoma vész; a harmadik, György, tovább folytatta a családot, mely a horvát-dalmát bán emlékére Nagymihályi Bánfi nevet vett föl.

A Nagymihályiak egyéb leszármazói közül a XIV–XV. században kiváltak még: Nagymihályi László, ki a XIV. század végén Bolgárországban, Szlavoniában hadakozott, majd 1381–1396. között Ungmegye főispánja; továbbá Nagymihályi János, Jakab fia, ki Zsigmond királynak 1398-ban udvari apródja; egy másik János, Ödön fia, 1409-ig Zemplénmegye alispánja, ki tevékeny részt vett Zsigmond harcaiban és 1399-ben királyát Morvaországba kiséri; hűségeért 1404-ben több hűtlen lázadó birtokát kapja. Ennek testvére Mihály a huszsziták ellen viselt harcokban tüntette ki magát és Prága városát hosszabb ideig őrizte; Nagymihályi László fia, János, 1412-ben udvari apród. Szóval Zsigmond király kora a családra nézve az emelkedés, gazdagodás kora volt. A most felsoroltak mind megnevezvék az 1418. évi címeradományban.

Érdekes és hazai birósági gyakorlatunkban talán egyedülálló eset, hogy a Nagymihályi-címernek más családok által való használata a XVIII. században évtizedeken át tartó pör tárgyát képezte. Sztáray Imre gróf ugyanis 1752-ben azzal a kérelemmel járult a királyi táblához, hogy tiltaná el a villei Pribék- és iványi Fekete-családokat azon címer viselésétől, mely a Nagymihályi-címerhez teljesen hasonló. A címerbitorlás miatt indított tárgyalás, melyben az ügyvédek minden furfangjokat kimerítették, 1774-ben hozott táblai ítélettel ért véget, mely a Pribék- és Fekete-családokat, miután a pör folyatván a Nagymihályiakkal való osztályos atyafiságukat kimutatták és bebizonyították azt is, hogy a Nagymihályi-címert századokon át használták, a címerbitorlás vádja alól felmenti és őket a címer használatában megerősíti. (Turul, 1900. 39.)

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

[2]

[3]

Lásd még: