Ugrás a tartalomhoz

Címerhatározó/Bornemisza címer

Linkek hozzáadása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó
(Bornemisza címer szócikkből átirányítva)
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Bornemisza, Bornemissza családok címerével foglalkozik.

Bornemissza másképp Abstemius

[szerkesztés]
Ch→
Bornemisza Abstemius Pál (1499–1579) erdélyi és nyitrai püspök címere a nyitrai püspökség egyik 16. századi aranykelyhéről

Bornemisza Pál, más néven Abstemius Pál (Pécs, 1499. január 10.–Nyitra, 1579. december 14.) pécsi polgári családból származott, majd 1526-ban nemesi címet kapott. Később Várdai Mihály pártfogolta, így tanulhatott Bolognában.

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

202-210.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bornemisza_P%C3%A1l_(p%C3%BCsp%C3%B6k)

http://lexikon.katolikus.hu/B/Bornemissza.html

Bornemisza 1540

[szerkesztés]

Hegedűs-Papp:

Márkusfalva, 1540. február 15.
BORNEMISSZA BENEDEK LEVELE SZEPES VÁRMEGYÉHEZ

Nem mehetett hozzájuk sem o, sem Görgey Lőrinc, mert Serédy Gáspár váratlanul magához hivatta őket. Küldi Serédy levelét. Ne ítélkezzenek Görgey távollétében.

  • ŠOBA v Levoči, Spišská župa, Acta Kongregationalia. no. 69.
  • 21 x 31,5 cm-es papíron, kivül zöld viaszba nyomott, kerek zárópecsét, melyben Bornemissza Benedek címerének (T. 22 [1904]: 62) főalakja látható: sisakos Janus-fej, egyik arca jobbra, másik fölfelé tekint. Egy fólió.
  • —. RMNy. 2/2: 36-7.
  • Irodalom:

Hegedűs Attila - Papp Lajos szerk.: Középkori leveleink 1541-ig. Budapest, 1991. 471.[1]

  • Külső hivatkozások:


nagyidai Bornemissza

[szerkesztés]

Nyulásziné:

Nagyidai Bornemissza Mátyás 1580. február 21., Prága I. Rudolf címer általa: unokaöccsei Nagyidai Kós Benedek, János, Ferenc, Lőrinc

P 773 Lad. RRR No. 83/10

  • Irodalom:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[2]

  • Külső hivatkozások:


váradi Bornemissza

[szerkesztés]

Báthory István 1583. január 4, Krakkó, címer Bornemissza László és fiai, János, Pál, László és Dávid részére.

A család váradi, borosjenői, berhidai és petrelini előneveket használt.

Kelemen:

Nagy Iván nem ismeri, Siebmacher hibásan adja annak a Bornemisszacsaládnak a czimerét, melyből Apaffy Mihályné és Bánffy Dénesné származtak. Ezt a családot váradi, borosjenői, berhidai és petrelini előnevekkel emlegetik. Szerencsés véletlen folytán most ezt a czímert biztosan megállapíthatjuk. A magyarszovdti (Kolozs megye, mócsi járás) református templomban ugyanis, a templom északi falában, belől egy feliratos kő van, mely Bánffy Dénes feleségének, Bornemissza Katának, a templom építtetőjének czimerét mutatja s ez néhány eltéréssel azonos azzal, a melyet az Erdélyi Nemzeti Múzeum Bánffy nemzetségi levéltárának 1583-iki Bornemissza- armalisán találunk...

A feliratos kő alján barokkos paizsban koronán könyöklő félkar három tollat tart. A czímerkép a sisakdíszben ismétlődik.

A czímer kétségtelenül a felirat és a templom készíttetőjének, Bornemisza Katának a czímere.

Csaknem teljesen ugyanezt a czímert találjuk már most Bornemissza László és fiai 1583-iki czímeres levelén is, melyet Báthory István Krakóban, 1583 januárius 4-én Bornemissza Lászlónak Váradról, ki őt még erdélyi fejedelemségében híven szolgálta, fiaival Jánossal, Pállal, Lászlóval és Dáviddal együtt adott. Az arinalis megemlíti, hogy a czímerszerzők addig is nemesek voltak, de okleveleik az idők viszontagságaiban elvesztek. A czímerben arany kartusba foglalt fekete paizsban arany ruhás, ezüst hajtókás kar kezében három egymástól elhajló, fekete sástollat tart. A koronás harczi sisaknak dísze a paizsbeli arany kar, hajtóka nélkül, előtünőleg; kezében a három fekete sastollal. A takarók fekete-arany színűek.1 [1 Sebestyén József czímerleírása. A három tollat egymástól elhajlónak írja elő az eredeti czimereslevél is.]

  • Irodalom:

Kelemen Lajos: A Váradi Bornemisszák czímere. Erdélyi Múzeum Új folyam 6. (28.) évf. 5. sz. 1911. 304-305. l.

  • Külső hivatkozások:

[3]

Bornemissza alias Baranyay

[szerkesztés]

Kempelen:

Bornemissza (alias Baranyay).
A XVI. században élt család. (N I. II/183.)

  • Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 2. kötet [4]

  • Külső hivatkozások:


karomi Bornemisza

[szerkesztés]

Nyulásziné:

Karomi Bornemisza István 1628. augusztus 10. Bécs II. Ferdinánd címerbővítés általa: felesége Sonleitner Regina, nagybátyja Mihály és annak fia Mihály

megj.: 3 címerrajz: a Bornemisza család régi és új címere, a Sonleitner család címere. Az oklevél megerősíti I. Ferdinánd 1546. február 25-én B. Tamásnak adott oklevelet. Az oklevél mellett II. Ferdinánd 1529. szeptember 30-án Bécsben B. Istvánnak kiadott oklevele, melyben átírja az említett 1564-es és 1628-as okleveleket

R 64

karomi Bornemisza István 1628-as címerének digitalizálása

MNL OL:

1564:

HU MNL OL R 64, 1_0269_a_2 [5]

I. Ferdinánd - magyar király, Bécs, 1564. 2. 25., magyar nemesség, címer Bornemisza Tamás és a felesége, Anna részére.

Címerleírás: Scutum videlicet per medium linea divisum, colore superiori fulvo, inferiore autem coelestino, in cuius superioris parte campi homo armatus aetate virilis, in capite habens sertum spicis contextum, dextra manu frameam, sinistra botrum; in inferiori parte campi coelestini coloris, caput nigrum bovinum, piscem sturionem ore apprehensum tenens. Supra scutum autem galea aperta diffusis ac fluctuantibus laciniis, hinc fulvo et caeruleo, illinc vero similiter fulvo et rubeo coloribus tinctis circum redimita depicta est; cui apposita est diadema regium, ex quo prominet elter homo armatus, priori per omnia similis, siquidem originem ducis ex fertilissima parte Hungariae Regni, qui appellatus est comitatus Szirmiensis, ex oppido Karom, frugum, vinorum, pecorum, pisciumque copia, terra clara ac famosissima, cui vix ulla comparari possit. Inferior autem campus, qui Danubium designat, celeberrimus in Hungaria fluvius, qui illis temporibus arcebat hostium, et praesertim turcarum ingressum in Regnum Hungariae, adimebant hanc aquae naturam incolae maiores tui, gladiis evaginatis illam defendentes, immobili fide, donec vires superfuerunt.
Narratio : nem formuláris

Megjegyzés: Az 1564-ben adományozott címert az 1628. évi oklevél a teljes szövegű átírásban foglalton kívül még egyszer leírja (R_64_1_0269_1, p. 5-6.)

1628:

HU MNL OL R 64, 1_0269_a_1 [6]

II. Ferdinánd magyar király, Bécs, 1628. 8. 10., címerbővítés karomi Bornemisza István, a pozsonyi királyi posták praefectusa, valamint a felesége, Sonleitner Regina, az unokatestvére, karomi Bornemisza Mihály és a fia, karomi Bornemisza Mihály részére.

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum, linea per medium transversum ducta, superne in rubrum, inferne vero in caeruleum campos divisum, in qua quidem inferiori scuti area manet ipsum nigrum caput bovinum cum sturione (uti iam praemissum est); in superiori autem campo integra nigra aquila distentis pedibus ac alis expansis, capiteque corona aurea redimito effigiata esse conspicitur. Scuto incumbit galea militaris craticulata sive aperta, solidae nobilitatis decus, quam diadema regium exornat, ex quo vir cataphractus umbilicotenus eminere, ac manu dextra nudam frameam vibrare, sinistra vero abscissam vitim pampinis et botris turgentem ostentare, et capite serto ex spicis contexto, tecto atque exornato, de colloque illius cornu veredario dependente, intuenti obversus esse cernitur. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc nigris et flavis, illinc vero caeruleis et itidem flavis, in scuti extremitates sese diflundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus. - Van címerfestmény - - ép - Beszélő címer, a sisakdíszbeli vitéz kürtje az adományos postamesteri foglalkozására utalva került bele a címerbe.

Címerszőnyeg: fekete-arany keret, kék és zöld damaszkolt háttér, boltív, aedicula, talapzatok, kockás padló, egészalakos ábrázolások: Szent István, Szent László, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent Gellért, Szent Adalbert. kísérőcímerek: II. Ferdinánd kiscímere az Aranygyapjas renddel, Magyarország, Csehország

Címerleírás: Nincs - Van címerfestmény - - ép - karomi Bornemisza Tamás 1564-ben kapott, a bővítés előtti címere

Címerleírás: Nincs - Van címerfestmény - - - A Sonleitner-család címere. A sisakdísz bivalyszarvai jobboldalt feketével és arannyal, baloldalt vörössel és ezüsttel vágottak.

Narratio : ... qui inde ab adolescentia sua, honestae vitae rationem complexus, prioribus quidem aetatis suae annis, sub ductu et auspiciis comitis quondam Georgii Basta in expeditione Transylvanica, fidelem augustissimae domui nostrae Austriacae operam impendisse et posteaquam in proxime elapsis annis princeps Transylvaniae Gabriel Bethlen per seditiosos et novarum rerum cupidos homines, contra publicum regni statum, altamque tranquillitatem ex Transylvania excitus, Posonio quoque potiretur. Ipse Stephanus Bornemisza memor fidelitatis nobis debitae, maluit ibidem sua quaeque relinquere, quam eisdem adhaerere, qui fidelitatem nostram merito secutus, durante tunc adhuc undique vel in circumiacentibus provinciis intestina funesta seditione, pro castrensium nostrorum necessitate, ad officium magistri postarum castrensium primum per nos promotus, ac postmodum, sopitis tumultibus, officium mox magistri postarum nostrorum Posoniensium, ex benigna nostra concessione consecutus, in eo in diversis negotiis et commissionibus eidem per nos delegatis, fülelem, diligentem operam navasse dignoscatur ...

Megjegyzés : Az oklevélen három címerfestmény van: az egyik lapon a Bornemisza család 1564. évi címere és a Sonleitner család címere, a másik oldalon pedig a bővített címer látható.

  • Irodalom:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[7]

Nyulásziné No. 186 -

Nyulásziné No. 584 -

Áldásy I. No. CCXXXII. -

Mikó Árpád: A reneszánsz Magyarországon. (Stílusok - korszakok) Corvina Kiadó, Budapest, 2009. p. 164.

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések

kecskeméthi Bornemisza

[szerkesztés]
Kecskeméti Bornemisza címer, Nábrád

Nyulásziné:

kecskeméthi Bornemisza András 1650. november 20., Bécs III. Ferdinánd nemesség és címer általa: felesége Huszty Katalin, fiai István, András, Márton, János

(Kihírdette Bereg vármegye 1651. július 26-án tartott közgyűlése.)

P 773 Lad. RRR 83/9

Borovszky-Szatmár:

Bornemisza (Kecskeméti)
A család bereg-vármegyei eredetű. I. András és neje Huszthi Anna III. Ferdinándtól nyernek 1650-ben czímerlevelet. I. András fiai közül Márton és II. András munkácsi lakosok 1682 febr. 12-én, a Bereg vármegyében Kígyóson tartott gyűlésen igazolják nemességüket. III. András, a ki már Szatmár vármegyében Fehérgyarmaton lakik, Bereg megyétől kér bizonyítványt és 1769 aug. 7-én kap is. IV. András, ki szintén fehérgyarmati lakos, 1794-ben nemesi bizonyítványt nyer. A család jelenleg élő tagjai: Béla, nagyváradi lakos,-Imre, jegyző Fehérgyar maton; ennek fia, Jenő. - István, jegyző Nábrádon; ennek fia Béla, ügyvédjelölt, Géza, festő; - Géza, vármegyei árvaszéki ülnök és h. elnök. - Sándor, Ludovika-akadémiai növendék.

Czímer: vörös pajzsban zöld halmon álló, jobbra fordult természetes struczmadár, csőrében patkót tart. Sisakdísz: ugyanaz. Takarók: aranykék, ezüstvörös.[8]

  • Irodalom:

SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan. In: Borovszky: MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI. Szatmár vármegye. 566- [9]

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[10]

Családtörténeti adattár felmenők szerint! [11]

  • Külső hivatkozások:

wiki: kecskeméthi BORNEMISZA

Bornemisza báró

[szerkesztés]
Bornemisza Gábor és Thyssen-Bornemisza Henrikné címere, Ferenc József, 1907


  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs

A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Címerhatározó/Bornemisza_címer&oldid=414920”