Címerhatározó/Kós címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Kós, Koós, Kos családok címerével foglalkozik.
Kós 1580
[szerkesztés]
Nagyidai Bornemissza Mátyás 1580. február 21., Prága I. Rudolf címer általa: unokaöccsei Nagyidai Kós Benedek, János, Ferenc, Lőrinc P 773 Lad. RRR No. 83/10
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Kos 1635
[szerkesztés]
Kos Gergely, általa testvérei Imre, András, valamint István 1635. június 27-én kapott címereslevelet Bécsben II. Ferdinándtól. Az oklevelet először 1636. április 18-án Zemplénben, Zemplén, majd 1738. március 28-án Váradolasziban, Bihar vármegye közgyűlésén hirdették ki.* [* MUO 248. Régi jelzet: Letét 108/1913., mellette fekete tintabélyegző: „Debreczen Szab. Kir. Város Múzeuma”]
Az armálist* [* 450x660/95/135x110 mm.] II. Ferdinánd király és Ferenczffy Lőrinc hitelesítette aláírásával. Ma is meglévő – fehér-vörös-sárga-kék zsinóron függő – vörös viaszpecsétje kettétört, de egyébként hiánytalan.
Arany keretben kék alapon lilásszürke kartusban zöld babérkoszorú által övezett világoskék szőnyegen helyezkedik el a címer, amit az oklevél szövege így ír le: „Álló katonai pajzs, vörös színű, alját zöldellő mező foglalja el, ezen egész[alakos] fehér egyszarvú vagy unikornis, hátsó lábain állva, mellsőit pedig a magasba nyújtja, sörénye rendezetlen, farka repdes és mintha ugrana, a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A pajzsra rostélyos vagy nyílt katonai sisak támaszkodik királyi koronával, egy fekete kiterjesztett sasszárny kiemelkedik, ennek közepén sugárzó arany csillag szépen díszíti. A sisak tetejéről vagy csúcsáról takarók vagy foszlányok, innen sárga és sötétkék, onnan pedig fehér és vörös, a pajzs széleit körülfolyják és a pajzsot illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum rubri coloris fundum illius viridi campo occupante, in quo integer candidus monoceros, seu unicornis posterioribus pedibus insistere anterioribus vero sursum protensis, iubagi sparsa, et volitante cauda, ac salienti similis, ad dextrum scuti latus conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, unam nigram alam aquilinam eminentem ac in medio eius auream stellam, rutilentem proferente ornatam. A summitate vero, sive cono galeae, laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc vero candidis et rubris, in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus…”]
A Debrecenben élő családot Herpay is említi,* [* Herpay: Nemes családok Debrecenben. 49.] akik címereslevelüket többször is bemutatták nemességigazolások során, nemességüket a megyében többször is kihirdették (1724., 1786., 1788., 1791., 1820.).* [* HBML IV. A. 1/j. 1.k. 23., 121., 143., 754., 902., stb.][2]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 78. (PhD értekezés) [3]
- Külső hivatkozások:
Koos 1657
[szerkesztés]Nemesi és czimerlevelét 1657-ben kapta III. Ferdinándtól. Tagjai a 544megyében közhivatalokat viseltek. Koós József Abauj és Torna vármegyék egyesitéséig Torna vármegye alispánja volt.
Czimere: ketté osztott pajzs; felül ezüst, egy lépkedő arany oroszlánt feltüntető haránt helyezett kék pólyával keresztül szelve, két felől egy-egy arany szegélyü ötszirmu piros rózsa; alul fehér hármas sziklán álló sólyom, két oldalán hatágu arany csillagtól kisérve. Sisakdísz: növekvő farkas, jobbjában merőlegesen szakállas nyilat tartva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.[4]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: