Címerhatározó/Borbély címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Borbély családok címerével foglalkozik.
Borbély alias Kassos
[szerkesztés]
Nyulásziné:
Barbell másként Kassos Pál 1568. március 28., Bécs I. Miksa nemesség és címer általa: gyermekei Zsigmond, András, Judit
MNL OL:
HU MNL OL, P 643 Szögyén Marich cs. lt. 43. tétel[1]
I. Miksa magyar király, Bécs, 1568. 3. 28., magyar nemesség, címer Borbély alias Kassos Pál (Barbell' alias Kassos), valamint Borbély alias Kassos Zsigmond (fia), Borbély alias Kassos András (fia) és Borbély alias Kassos Judit (lánya) részére. Narratio: nem formuláris. Kihirdetése: Szabolcs vm., Kisvárda, 1570. 7. 7.
Címerleírás: Scutum videlicet militare rubei coloris ex cuius sinistro scilicet latere dens lupinus versus dextrum latus protendi eique dextra humana lorica armata et brachio tenus hasta tranfossa superincumbere et nudum ensem vibrare cernitur. Scuto superimposita est galea militaris clausa serto militare adornata ex qua altera manus instar prioris armata, hastaque tranfossa duo phlebotomata continet. A summitate galeae lemniscis sive flosculis albi et rubei colorum in utrumque scuti latus defluentibus scutumque ipsum apposite exornantibus.
(farkasfog, páncélos kar, kard, lándzsa; sisakdísz: páncélos kar, lándzsa, érvágó kés)
- Irodalom:
Áldásy I. No. IX. (DCV.)
Nyulásziné, No. 194.
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[2]
Barbéli másképpen Joseph
[szerkesztés]
Nyulásziné:
Barbéli másképpen Joseph István 1620. november 5., Tyrnau Bethlen Gábor címer általa: felesége Német Erzsébet, rokonai(?) Katalin, Erzsébet
F 21 Armales B nr. 19
MNL OL:
HU-MNL-OL-F 21-B - No. 19.[3]
Bethlen Gábor, választott magyar király és erdélyi fejedelem, Nagyszombat, 1620. 11. 5., címer, magyar nemesség Borbély István (Stephanus Barbeli alias Joseph) zászlóvivő, valamint a felesége, Német Erzsébet (Elisabetha Nemet) és a leányaik, Borbély Erzsébet (Elisabetha Barbely), Borbély Katalin (Catherina Barbely), Borbély Borbála (Batbara Barbely) részére. Parancsnoka Kun István (Stephanus Kun, kapitány - egregius); az érdemszerzés helye - Szatmár. Kihirdetése: Szatmár vm., Csenger, 1622. 4. 23, a hátlapon, Uray Ferenc alispán, Veszprémy Gáspár szolgabíró, Ary Mihály szolgabíró, Szirmay Ferenc szolgabíró, Irenei András jegyző Megjegyzés Armales nobilium Barbely de Kis Bun in districtu Kővár ad conservandum exhibitae anno 1722
Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris triangulare, in cuius campo sive area ex corona homo dimidius, armis indutus vexillum coloris viridis tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis unionibusque apprime variegatum, ex quo iterum homo priori per omnia similis prominere apparet. Ex cono vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant...
Narratio ... pro tempore in hisce bellicis expeditionibus militum nostrorum Zatthmariensis, sub capitaneatu egregii Stephani Kun constitutorum vexilliferi ...
Pecsét(ek) függőpecsét - NEM - magyar királyi és erdélyi fejedelmi pecsét - nincs - ép - IGEN - természetes színű fészekben piros viaszba nyomott pecsét, körirata: GABRIEL.D.G.ELECT.HUNG.DAL.CRO.SCLA.&.REX.TRANS.PRINC.ET.SIC.COM - 5,2
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[4]
Borbély 1630
[szerkesztés]
Ch:
Brandenburgi Katalin, Erdély fejedelme, Gyulafehérvár, 1630. július 31., nemesség és címer Borbély István, Koma György, valamint Pataki Anna és Borbély Barbara, Koma György felesége részére. Kihirdetése: Várad, Bihar vármegye közgyűlése, 1634. január 2.
Katalin, Isten kegyelméből született brandenburgi őrgrófnő, a Szent Római Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország kapcsolt részeinek, a székelyeknek és Borussziának úrnője, Julia, Clivia stb. hegyeknek hercegnője, stb. Emlékezetül adjuk jelen levelünk rendjén mindenkinek, akiket illet, hogy jóllehet …
Így tehát bátor hívünk, Borbély István és a váradi Koma György, akik hűségére és szorgalmára Erdélyország fejedelmei, elődeink is a kegyes emlékezet szerint már kora ifjúságtól kezdve minden időben támaszkodhattatok, a szűkös lehetőségek mellett is elég szorgalmatosan és dicséretre méltóan viselkedtek és cselekedtek, és ígérik, hogy erőtlenül is hasonló szorgalommal és dicséretre méltóan fognak viselkedni és cselekedni…
Ennélfogva tehát, valamint hogy bizonyosabban megajándékozzuk őket, ezt a Borbély Istvánt, Koma Györgyöt, valamint Pataki Annát, az említett Borbély Istvánt és Borbély Barbarát, a Koma György feleségét, sőt őseiktől fogva mindenkit nemesi előjogokkal gondoltuk felruházni, de mivel Várad várunk megszállásakor, a keresztények legádázabb ellenségének, a kegyetlen törököknek pusztítása idején nemességük írásos dokumentumai, az atyai és anyai eredeti bizonyságlevelek más javakkal együtt ellenséges zsákmányul, vagy a tűz martalékául estek, ezért tehát ezt a Borbély Istvánt, Koma Györgyöt, Pataki Annát és Borbély Barbarát, nehogy az ősök által és más részről is származó nemesi előjogok ennélfogva veszélybe kerüljenek, hatalmunknál, fejedelmi kegyünknél fogva őket az említett Erdélyi Királyságunk és Magyarország részeinek igaz és kétségtelen születésű nemeseinek testületébe, sorába számláltatandónak, felveendőnek, és hozzáírandónak gondoltuk, ezért hozzászámláljuk, felvesszük, és hozzáírjuk, elrendelvén nyilvánosan, hogy ennek utána mostantól minden időkben Borbély István, Koma György, Pataki Anna és Borbély Barbara, valamint azok gyermekei, akik már megszülettek és akik ezután fognak megszületni a mindenható Isten kegyelméből, és örököseik és mindkét nembeli leszármazottaik az igaz és kétségtelen nemességgel bírjanak és köztiszteletnek örvendjenek.
Ennek az igaz és tökéletes nemességnek jeléül ezt a címert, illetve nemesi jelvényt adományozzuk: Égszínkék színű katonai pajzsot, … a mezőn vagy a síkon egy királyi korona van elhelyezve, amelyen egy ember vörös ruhába öltözve, derekán tőrrel jelenik meg, jobb kezében egy vérrel bemocskolt kardot, bal kezében pedig zöld pálmaágot tart. A pajzs fölött egy zárt katonai sisak van elhelyezve, a sisak csúcsáról pedig szalagok illetve különböző színű pántlikák hullanak alá, és a pajzs mindkét szélét igen szépen ölelik körül és ékesítik, amint mindezek jelen levelünk kezdetén, illetve felső szélén a festő gyakorlott kezével és művészetével világosabban megrajzolva és lefestve látszanak.
Megengedjük rábólítván kegyesen, hogy Borbély István, Koma György, Pataki Anna és Borbély Barbara, valamint utódaik és mindkét nembeli leszármazottaik használják a fent említett nemesi címert, illetve a nemesi jelvényeket az igaz és kiváló nemeseknek szokása szerint és mindenütt, a csatákban, a lándzsajátékokban,a párviadalokban, a lovagi játékokban és mindenféle más katonai és nemesi gyakorlatokban, valamint pecsétjeiken, zászlóikon, kárpitjaikon, takaróikon, gyűrűiken, házaikon, pajzsaikon, sátraikon, sírjaikon, általában pedig mindenféle dolgaikban és hadbaszállásaikon a hamisítatlan és valódi nemesség címén, mely által őket együttesen és kölön-külön bármilyen állapotú, rendű, tisztű, és magasabb méltóságú emberek is legyenek azok, jeleseknek mondatni, tartatni, neveztetni és tekintetni akarjuk, hordhassák és viselhessék mindannyian és egyenként is, éljenek azokkal a megtiszteltetésekkel, kedvezésekkel, jogokkal, szabadságokkal és mentességekkel és előjogokkal, amelyekkel a többi, régi és valódi nemesek az említett Erdélyi Fejedelemségünk és Magyarország kapcsolt részeinek nemesei és katonái amely … dolgokkal régi szokás szerint is élnek és örvendenek örökké használják, éljenek vele, és örvendjenek neki. Ezen dolognak emlékezetére és örök erősségére adományozzuk és megengedjük a mi jól megerősített leveleinket az említett Borbély Istvánnak, Koma Györgynek, Pataki Annának és Borbély Barbarának, és azok örököseinek és mindkét nembeli leszármazottaiknak.
Kelt a mi városunkban, Gyulafehérvárott, az 1630. év júliusának utolsó napján.
Katalin
Hátoldalon:
Bihar Megye gyűlésén, 1634. január 2-án Váradon vitatták meg, tették közzé, hirdették ki a nemesi leveleket, bár úgy tűnik (nem olvasható minden szó), hogy óvást is emeltek ellene. Aláíró: Torma János nótárius.
A kormánybiztos urak határozata. Minden kikötés nélkül adatott ki, tehát megmarad nemessége. Várad, 1641. okt. 7.
Kornis Zsigmond Rákóczi György
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
Borbély aliter Fejér
[szerkesztés]
MCK:
Borbély aliter Fejér. B.[orbély] Pál, neje Takó Katalin s ennek fia 1647. VI. 2. Ferdinándtól kaptak c. n. l. – Kihird: 1647. Esztergom vm. – Címer: kék paizsban zöld téren lefelé álló farku leopárd egy juhot szorongat, fölötte patak folyik, melynek partján egy lehajló águ fa nő ki. – Sisakdisz: term. szinü oroszlán jobb lábában kardot, baljában piros rózsaágat tart; jobbról félhold, balról arany csillag. – Takarók: arany–kék, ezüst–piros. – Hit. másolat Nyitra vm. lt. Nob. I. 20.
+++++
Borbély István, Pál fiával és Ferenc, Ferencnek fiai; Lajos, István fia Komárom. 1831. (biz. lev.) Imp. B. Aliter Fejér Pál és Takó Katalin mostoha fia Kecskeméthy János. 1647. VI. 2.
- Irodalom:
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[5][6]
- Külső hivatkozások:
zilahi Borbély alias Balog
[szerkesztés]
Kempelen:
Borbély (zilahi, alias Balog).
Czímeres nemeslevelet 1654. jan. 5. B. Jakab és fia Sándor kaptak. (Gyfv. LR. XXVI/272.) – Vö. Siebm. 75., erd. 131.
Siebmacher:
Borbély, IV. v. Zilah, aliter Balog
Wappen: In B auf gr. Boden ein geharnischter Ritter mit Eisenhaube, in der erhobenen Rechten auf flacher Hand, eine Barbierschüssel, in der Linken eine Lanze beim Mittelschafte gefasst haltend. – Kleinod: Keines verlieben. – Decken: 1. Dipl. Text,, ohne Farbenangabe.
Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy II. Fürst v. Siebenbürgen, d. d. Gyulafehérvár, 5 Jänner 1654 für Jakob Borbély v. Zilah aliter Balog als Haupterwerber u. für seine Ehefrau Sofie Pogány, sowie für den Sohn Johann als Nebenerwerber.
(R. A. BPesth, L. R. Nr. 26. – fol. 272.)
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[8] 2. kötet[9]
Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn[10]
- Külső hivatkozások:
Borbély 1655
[szerkesztés]
Bogovicz István 1655. március 14., Pozsony III. Ferdinánd nemesség és címer általa: gyermekei Ilona, Katalin, Anna, testvére Márton, veje Borbély György
A család a Komárom megyei Udvardon volt birtokos.
R 64
- Irodalom:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.
- Külső hivatkozások:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
deési Borbély
[szerkesztés]
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. T. 60.
Irodalom: SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA
Külső hivatkozások:
kanizsay Borbély
[szerkesztés]
Nagy Iván tesz említést erről a Nógrádban birtokos családról, akikről Kempelen is szól, mint a "Nagyivánban" elõforduló familia. Ír ugyanakkor külön egy Kanizsay Mihályról is, aki 1628 november 27-én kap nemességet, melyet 1629-ben Nógrád megyében hirdetnek ki. Nos, ugyanarról a családról van szó. Nagy Iván ráadásul kihaltként jelzi oket, mint később kiderül, ez sem fedi a valóságot. A család ugyanis eltűnt ugyan Nógrád megyéből, de a balassagyarmati levéltárban fellelhető iratok szerint Szatmár megyébe költöztek. Onnan folyamodtak igazoláshoz nemességük szatmári kihirdetéséhez. Az egyéb dokumentumok tanúsága szerint Lónyabányán és Fülekkelecsényben voltak birtokosok, ide 1633-ban iktatták be őket. Amikor a török elfoglalta Eger várát és Heves, Nógrád, valamit egy ideig Gömör vármegyék közigazgatása összefonódott, a család egyes tagjai tisztséget és birtokot is szereztek Hevesben, Verpelét és Vécs községekben. János 1657-ben törvényszéki ülnök, 59-ben táblabíró, 63-ban szolgabíró, Zsigmond 1658-ban szolgabíró, 68-ban esküdt, Sándor 1687-ben esküdt. 1687 után nem találjuk oket Hevesben.
A család őse talán a pápai céhmester Kanisay Barbéli (Borbély) Bálinth lehetett.[12]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Balogh alias Borbély
[szerkesztés]Kempelen:
Balogh (alias Borbély).
Kőrösmegyei család. – Genealógiája 1716: LR. XXXI/120.
- Irodalom:
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[14]
- Külső hivatkozások:
kőrösi Borbély
[szerkesztés]
Borbély Pál és felesége Balyik Erzsébet valamint gyermekeik Erzsébet, Anna, továbbá testvére Borbély János és felesége Komáromi (Comaromi) Judit részére 1717. május 11-én Bécsben III. Károly adományozott címereslevelet, amit 1717. június 10-én Bihar vármegye Diószegen megtartott közgyűlésén hirdették ki.585 [585 MUO 265. Régi jelzet: Ltsz. 105/1944.] Az armális szövegében is említett manumissiós levél – amit az abonyi Balogh família eszközölt – másolatban fennmaradt.586 [586 A másolat szövegét Osváth Lajos levéltáros készítette. HBML IV. A. 12/b. 3. cs. szám nélkül. Szövegét az armálisra való utalás nélkül közli Rácz István: Városlakó nemesek. 222.]
Armálisukat587 [587 645x675/125/110x80 mm.] III. Károly hitelesítette aláírásával. Az oklevélre vörös-kék-sárga-fehér zsinóron lévő fatokba nyomott teljesen ép vörös viaszpecsétet függesztettek.
Arany keretben sötét kékeslila alapon ovális zöld babérkoszorúval körülölelt damaszkolt lila kárpitra helyezték a címert. A Borbély fivérek címerét a szöveg a következőképp írja le: „Álló katonai pajzs, kétfelé osztva, erről égszínkékre, a másik rész pedig fehér színűre, melyek alján kis zöldellő domb foglalja el, a jobb oldaliban egész farkas természetes színében lefestve, szétvetett hátsó lábakkal, a háta fölé emelt farokkal, nyitott szájjal, vöröslő nyelvvel, egyenesen áll, mellső bal lábát támadásra nyújtja, jobbjában pedig három aranyló búzakalászt szorít, és így a pajzs jobb oldala felé fordulva látható. A bal oldaliban egészalakos seregély, hasonlóképp természetes színében ábrázolva, érett szőlőfürtöt a csőrében tartva és szintén a pajzs jobb oldala felé fordulva szemlélhető. A pajzsra rostélyos katonai sisak támaszkodik királyi koronával, amit ékkövekkel és gyöngyökkel szépen díszített királyi korona fed, ebből fehér galamb, csőrében két zöld olajágat tartva állni látható. A sisak ormát, vagy tetejét szépen díszítő, különböző színű szalagok vagy foszlányok láthatóak.”588 [588 „Scutum videlicet militare erectum bifartum divisiliter ex ima vero coelestini, ex altero vero partibus candidi coloris quarum fundum colliculi virentes occupant, in dextro quidem lupus integer naturali suo colore depictus divaricatis posterioribus pedibus, caudaque ad tergum reflexa, et ore hianti, lingva rubicunda erectus stare, anteriorum pedum sinistro ad rapiendum protenso, dextro vero tres flavescentes tritici spicas comprehendere, et sic ad dextram scuti partem conversus esse cernitur. In sinistro vero colliculo sturnus integer, naturali pariter effigiatus colore, botrum maturum, rostro tenere et in dextram similiter scuti partem conversus conspicitur. Scuto incumbit galea militaris craticulata quam contegit diadema regium gemmis atque unionibus decenter redimitum, in quo columba candida, rostro duos virides olivae ramos tenens consistere visitur. A summitate vero, seu cono galeae laciniae sive lemnisci, diversi coloribus genuinis illustrata conspiciuntur.”]
A Borbély testvérek anyjuk révén kerültek Debrecenbe. Mészáros Anna háromszor ment ugyanis férjhez Kőrösi Borbély Pál halála után, a debreceni kalmár Barak Mihály vette nőül, majd megözvegyülve, a város leggazdagabb polgárához, Bátori Szabó Andrásnak a felesége lett.589 [589 DRKNkK R 67. 6.] Ennek köszönhetően kőbe faragott, teljes alakos síremléke ma a Kistemplom tornya alatt látható Szabó Andráséval együtt, annak tiszteletére, hogy a templomot, Bátori Szabó végakarata folytán az egyházra szálló vagyonrészből kezdték el építeni.590 [590 Bákay Antal: Báthori Szabó András kereskedı polgár a Kistemplom nagy alapítója. DKK. 1935. 95-98.] Mészáros Annának két utóbbi házasságából nem született gyermeke, viszont az elsőből származó két fiának óriási vagyont juttatott, mivel halála előtt új végrendeletet íratott Szabó Andrással, amiből hosszú per keletkezett Bátori Szabó első, elhalálozott nejének vérrokonai és a második feleség fiai (majd utóbb leszármazottai) között. Az évtizedekig elhúzódó per végén a fondorlattal megszerzett vagyon nagy részét vissza kellett szolgáltatni.591 [591 DRKNkK R 67. 405-414.][15]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 112-113. (PhD értekezés) [16]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: