Címerhatározó/Alsáni címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Alsáni címer szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Alsáni család címerével foglalkozik.


A Szente-Mágocs nemzetségből származó család.

Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök (1374-1408) sírköve. Sírfelirat: Hic iacet reverendissimus pater dominus Valentinus tituli sancte Sabine presbiter cardinalis gubernator ecclesie Quinqueecclesiensis, filius quondam Johannis bani filii Lugrethi palatini de Alsan, de genere ZENTHE-MAGUCH, obiit autem in festo beate Elisabethe regine anno domini M.CCCCVIII. Az elhunyt bíboros megörökítette apja, a bán és nagyapja, a nádor nevét, és felemlítette ősi nemzetségének a nevét is.
Alsáni János (Alsáni Bálint apja) macsói bán pecsétje

Alsáni Bálint pecsétje.jpg ALSÁNI BÁLINT PECSÉTJE.jpg ALSÁNI BÁLINT PÉCSI PÜSPÖK PECSÉTJE.jpg

Alsáni Bálint pécsi püspök pecsétje

Alsáni Bálint függőpecsétje 1380.jpg

Az Alsáni-alág a Szente-Mágócs nemnek legmagasabb emelkedett hajtása. II. Logret ispán 1300-ban a régi Garától (ma Gorján) északkeletre eső Tolmán falu szomszédja, s egyszersmind az e tájékon eső Becsefalva ura.* A Valkófeji-alághoz tartozó I. Demeter, nemkülönben Domokos fiai szintén ... e Tolmán faluval szomszédos birtokosok 1300-ban. János 1319-ben egyszerre tekintélyes főúrként tűnik elő. Baranyamegye főispáni székén ült, s ott maradt 1320-ban, valamint hihetőleg a következő években is. 1328–35. években az annyira fontos macsovi báni tisztet viselte, s e mellett még Szerém-, Valkó-, Bodrog- és Baranyamegyék kormányát is rábízta a király.* Magánviszonyairól csak annyit tudunk, hogy 1319-ben a Győr nembeli Gyulay (Óváry) családdal perelt, mert a baranyamegyei Szederkény, Papd és Kovácsi falvakat (ma csak szederkény van meg) meg akarta venni. 1320-ban azonban 10 márka kárpótlásért a vételhez való jogáról a Gyulay család javára lemondott.* Ugyancsak 1320-ban két Hyna és Ujlak nevű, Baranyamegyének Valkóval szomszédos részén eső faluját odaadta cserében a Siklóstól nyugot-északra eső Szava faluért.* Özvegye 1357-ben a pápától kiváltságot kért és nyert. Fiait és unokáit nagy jelentőségük miatt, s mert leszármazásuk eddigelé ismeretlen volt, a nemzedékrendre feljegyeztük, de életpályájuk e mű határpontján messze túl terjed.


  • Irodalom:

Lővei Pál: A gótika és a pécsi székesegyház. Középkori sírmelékek. In: Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Tóth Melinda emlékére. Szerk.: Tüskés Anna, Raffay Endre és Heidl György. Budapest, 2016. 203-216. [1]

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs