Heraldikai lexikon/Szolgabíró
A szolgabíró a megyén belül a járások elöljárója. A megyén belül alacsonybb tisztség volt, ezért általában a nemesi családok fiatalabb tagjai viselték. Megyénként négy járás létezett egy-egy szolgabíróval. A nemesség bírája volt. Eredetileg a királyi szolgák, majd az ezekből kifejlődött köznemesség ügyeiben bíráskodott. Az északkelet-magyarországi városokban a szolgabírónak volt 'esküdt, társbíró' értelme is, de ez a 17. század végére elavult.
Névváltozatok:
juridicus: szolga-bíró, vitze-bíró, törvény-ſzolgáltató (Pápai/Bod 359.), bilochus, bilotus: szolga-bíró (uo. 663.), judlium, judex nobilium: fö́, vagy ſzolga-bíró a' vármegyében, diſquiſitor bonorum: szolga-bíró, a' kihez kellett vinni a' meg-talált marhát (uo. 668.)
hu la: assessor
calator: biró eleibe idézö́, szolga-biró (Pápai/Bod 90.)
Rövidítések
A középkorban a megyei oklevelek hitelesítéséhez az alispán és legalább két szolgabíró jelenléte volt szükséges, akik a saját családi gyűrűspecsétjüket használták. Egyes vármegyékben, mint pl. Szatmárban a megye nevének betűit négy külön typariumra vésték és ezeket egy-egy szolgabíró kapta, akik csak együtt tudták hitelesíteni az okleveleket.
Eredetileg az angol békebíróhoz hasonlóan a szolgabíró főleg igazságszolgáltatási feladatokat látott el. Az esküdtekkel (jurassor) együtt ítélkezett a felmerülő ügyekben, akiket a köznemesek közül választottak. Később a járás hatóságának első tisztviselőjét főszolgabírónak nevezték. A vármegyei törvényhatóság bizottsága élethossziglan választotta a járás élére. Alig volt olyan közigazgatási feladat, mely ne tartozott volna a hatáskörébe. Eljárt a köz- és állategészségügyi, anyakönyvi, erdészeti, gyám-, gondnoksági, házassági, cseléd-, ipari, népoktatási, vadászati, vásári, vízjogi stb. ügyekben, kihágási bíráskodást gyakorolt. A községi közigazgatás közvetlen felügyelője volt, elnökölt egyes községi képviselőtestületi közgyűléseken. Jelölési joghatósága volt a legtöbb községi elöljárói állásra, a községi közegekhez rendeleteket intézhetett, a nem engedelmeskedő és hanyag községi tisztviselőket megbírságolhatta, és fegyelmi hatósága is volt felettük. A főszolgabíró az alispán közvetlen felügyelete alatt állt, tőle kapta utasításait. A főszolgabíró határozatai ellen rendszerint az alispánhoz lehetett fellebbezni. Munkáját a járási tisztviselők támogatták, akiknek a hivatali főnöke volt.
