Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő

---

Előző oldal: Az esztétikai ismerkedés « » Következő oldal: A logosz színre lép‎‎

---

Vádlottak padján

Szökőkút permetez ránk
szivárvány perceket.
A hajnal mégis két
üszökbe dermedt
testet talál
se ébren, se álomban.
Gyilkos nincs
- csak két vádlott van. -

(K.A.)

2.

Rövid jogtörténeti - pszichológiai kitérő

A második stádium (vagy lépcső) az esetemben nagymamám „beleszólásához” köthető... egyszer váratlan azt kérdeztem tőle, hogy akkor szerinte a Tetemre-hívás-ban mi is történt, ki a tettes.

- Abigél! - vágta rá szinte azonnal egy gyakorló irodalmár határozottságával és megfellebbezhetetlenségével... Ez a megoldási kísérlet nekem is hosszú évekig tetszett és hajlottam is rá, a ’96-os Hunniá-ban már ezt a variációt pártfogoltam, Benő öngyilkosságát elvetve. És mindezt azzal a sommás megállapítással támasztottam alá, hogy persze, a vérzés - ahogy a babona tartja - kimutatja a gyilkost, azaz Abigélt.

Valami azonban kezdett nem tetszeni egy idő után saját elemzésemben… Az, hogy ez a megközelítés gyökeresen ellentmond a gyakorlatnak, azaz a tetemrehívások logikájának és lélektanának. Nem kell hozzá nagy lélekbúvárnak lenni vagy pszichológiából szigorlatozni sem, hogy rájöjjön az ember: tettes saját akaratból el se megy tetemrehívásra. De öngyilkosságra felbujtó sem. Azt a variációt kihagynám a számbavételezésből, hogy mi van, ha erővel viszik… Nem vitték erővel, a valóságban bár lehetséges, hogy néha előfordult ilyen - Arany balladájában ellenben nyoma sincs, hogy bárkit is erővel hoztak volna.

Feltevésünk igazolja is Szabó T. Attila három, 16. századi tetemrehívásos dokumentummal. Tudniillik ezekre se tettes, se társtettes, se felbujtó, se orgazda, még ezek ügyvédje sem ment el. Egyszerű megérteni a miértet is: statáriális volt a bíráskodás, fő- és jószágvesztés a „tét”. És az akkori, még nem felvilágosult ember babonás világképe nem tanácsolt neki megjelenést. Hitte, hogy a vérzés majd rá vall és akkor a lába se éri a földet.

A tetemrehívást kihagyóknak nagyon jó igazolásuknak kellett lennie arról, hol is voltak a tett elkövetése órájában és miért is nem tettek eleget az idézésnek. Érthető az is, miért veszett ki fokozatosan a felvilágosodással a joggyakorlatból az istenítélet ezen formája. Rájöttek mind a bírák, mind a gyanúsítottak, hogy nehéz bármi (valós - biológiai) összefüggést felállítani az (esetleg újra eleredő) vérzés, a tett elkövetése és a bíróságon való megjelenés vagy meg nem jelenés között.

Ha már a középkori jogszokásokat firtatjuk, itt kell emlékeztetnünk egy másik létező (mások szerint nem létező) szokásra vagy jogra is: az első éjszakáéra. (jus primae noctis) Ami, ha kicsit belegondolunk, alapjaiban rendezheti át a vers családi viszonyait, mert mi van, ha - teszem azt - élt egyszer egy földesúr ezzel, amiből utódja született?

Az első éjszaka joga (Polenov - Tretyakov Galéria)

Hogy egy ilyen mozzanatot Arany "beleszerkeszthetett" a művébe, elvileg nem kizárható, mivel az ő szellemi horizontján is ott kellett lebegnie ezen ismeretnek, hiszen ő maga is volt jogász - nótárius-jegyző, még Nagyszalontán -, tehát a jogi rálátása-ismerete bőven megvolt, hogy ezt róla feltegyük. De bármely, átlagos műveltségű költőtől-írótól joggal várhatjuk el és tételezhetjük fel, hogy ismerte ezt a fogalmat. (Mégha tehát ezt a középkorban nem is biztos, hogy ténylegesen gyakorolták. Földesúrról földesúrra változhatott, hogy gyakorolta-e vagy sem, általánosságban nem beszélhetünk.) Szövegértelmezéskor egy elvi lehetőség megléte elegendő jogalapot biztosít a vers új tényállás alapján való végiggondoláshoz és érezzük ezt sürgető szükségszerűségnek.

Azt hiszem, az eddig érintett két állomás a tézis-antitézis fogalmát ki is merítette. (Tézis: öngyilkos lett a fiú, mert a lány halálba kergette. Ennek antitézise pedig: sőt, meg is ölte.) Benő öngyilkosságának felmerülése után Abigél bűnössége volt az álláspontom egészen 1999. júniusának végéig. Egyszer azonban lassan - ami egy másodperc tört része volt igazán - fel kellett hagynom Abigél bármifajta vádolásával is…

Hogyan lehetne feloldani a dilemmát? Már ha felismeri az ember egyáltalán, hogy itt egy paradoxonnal áll szemben… Bagoly Csilla rájön, de fel nem oldja. Pl a vérzésre - lényeges tétel! - semmi magyarázatot nem keres. Föllép az első lépcsőfokra – három van belőle –, de utána vissza is. Nem tudja, milyen lényeges a felismerése...

Tehát - írjon elemző egy olyan dolgozatot, amelyben:

• 1) feladja az esztétikailag-jogtörténetileg-pszichológiailag kizárható és imént elvetett öngyilkossági variációt (és felhagy Abigél vádolásával is)
• 2) kibogozza a drámai háttérkonfliktus, a vele szorosan összefüggő tragikai vétség valamint a tőradással kapcsolatos hely-idő és miként csomóját (a drámaiság rejtélyét)
• 3) értelmes - nyelvi-logikai központú - magyarázatot ad a vérzésre.

Mindazonáltal mihelyst ezek a válaszok megszületnek, értelmezőt egy nyelvészeti felismerés várja. (VII. pont)

---

Előző oldal: Az esztétikai ismerkedés « » Következő oldal: A logosz színre lép‎‎

---

Jegyzetek