Akarta a fene/Arany János:Tetemre-hívás/Összegzés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Arany János: Tetemre hívás című balladájának elemzése

Összegzés

Előző oldal: A logosz színre lép « » Következő oldal: Arany János:Tengeri-hántás


Összegzés[szerkesztés]

Az apa viselkedése és tulajdonságai őt leginkább Szaturnusz bolygótulajdonságaihoz kötik. Ez az utolsó, még szabad szemmel látható tagja a Naprendszernek. Ő jelöli ki annak szabad szemmel látható határát. „Eddig és ne tovább” - lehetne a jelmondata ennek a planétának. Tehát visszafog :- fiával (és lányával) Bárczi épp ezt tette, mikor házasságkötésüket hátráltatta és atyai áldását visszatartotta.
Ennek a bolygónak lesz az exaltációs (megnyilvánulási, azaz színre lépési) pontja a hagyomány szerint éppen a Mérlegben [1], amely jegy egyúttal (nem véletlen) pont a bíróságok szimbóluma is. Ebben a jegyben fejti ki e bolygó hatását legjobban és esik e szerep épp a bíróként tevékeny apára.
Szaturnusz felfalja gyermekét (Rubens)
Szaturnusz mítosza említi, hogy megeszi gyermekeit. Ezt megfestik többen, Goya vagy Rubens alkotásaira hívnánk fel a figyelmet. Bárczi, mikor saját kezűleg az erdőben - bár nem bizonyítható szándékossággal, valószínűleg dulakodás-tusakodás, esetleg párbajban - megöli fiát, ahogy viszonyul családja tagjaihoz, a tény, hogy többé-kevésbé szándékosan (mivel tudja, nem a lány a tettes, de az adott helyzetben cselekedni másképp már nem tud) elítéli egy rövidzárlatos megnyilvánulással Abigélt - nos, egy ilyetén apai magatartásban nem érzünk oly nagy távolságot ettől az imént idézett és mitológiákból - de akár a magyar népballadai hagyományból is (A halálra ítélt rab huga népballada) jól ismert kronoszi-szaturnuszi viselkedésmodelltől.
A fiúról említenénk, hogy ugyanezen az évköri helyen - azaz a Mérlegben - a Nap kerül alávetésbe (dejektio), tehát vesztesi pozícióba. Tragikai vétsége nemcsak írásbeli (nem illenek össze monogramjaik, illetve nagyon is összeillenek egy más aspektusból), hanem szóbeli vétség is, hogy apja életére törne - amit el is mond a lánynak.
Ha emlékszünk még, hogy Benő alakját nem is volt olyan nehéz Petőfivel egy kalap alá venni, megérthetjük, miért is nevezi őt többek között pl. Kányádi Sándor a magyar irodalom Jézus Krisztusának. De sorolhatnánk Aranyt is egy, A valódi népiesség [2] címmel írott dolgozatában tett "elszólása" miatt vagy Móra Ferencet, aki egy tárcanovellájában (Petőfi-morzsák) jelenti ki szinte ugyanazt, mint előző két költőtársa. Petőfi világirodalmi nagyságát és jelentőségét is jól bizonyíthatná magában az a tény, hogy a német romantika egyik hangadó költője - Bettina von Arnim - hozzá verset ír a következő címmel: Petőfi Napistenhez [3] A Napról ne felejtsük, hogy a világ világossága, akárcsak Jézus Krisztus is az egyházi szóhasználatban…
A Petőfi-Jézus párhuzam szinte irodalmi közhellyé vált mára, ezt támaszthatja alá életrajzuk fedésbe hozhatósága is, kezdve a téli napforduló körüli születéssel, édesanyjuk keresztneve azonosságával és még sorolhatnánk a tízes nagyságrendben mozgó ilyen jellegű egybeeséseket. [4]
Az adott állatövi jegyben uralkodó planéta a cselekmény legáltalánosabb keretét adja. A Mérlegben uralmon lévő Vénusz bolygó egyszerűen azt súgja, hogy húzódik egy szerelmi szál a történetben - hisz Vénusz a szerelem istennője. Bárczi egy (szerelmes) éjszakája - ez Vénusz háza itt! - és következményei címmel is összefoglalhatnánk a balladát. De ez természetesen Benő tragikus és végzetes szerelmének története is egyben.
Az ugyanitt száműzött bolygó eme „nevesincs-táblázat” szerint Mars, aki a vérfolyás el nem indulását jelenti érthetőleg, hiszen ahol ő fellép, vér folyik. (Ez épp nem történhet itt meg - mivel a Mérlegben Mars exiliumban, azaz távol, száműzve.)
A Skorpióhoz annyit, hogy ez az a jegy, amely farka az ég felé mered… itt a szexus tör előtérbe :- gondoljunk Abigél és Benő előzetes és felfokozott szexualitására (más vágya sincs a fiúnak, csak amit a neve is súg: nőbe-nőbe-nőbe), vagy az emlegetett valagra - mely épp ezen állatövi jegy befolyása alatt áll az emberben. A Skorpiót rendeli a csillagmitikus hagyomány a nemi szervekhez, de a fenékhez is. (A valagot, de egy hangalaki egyezés révén a pecsétet is ide sorolnánk.) Ez az a jegy, ahol a földi lét során szellem és test elválik - "mint vízesés önnön robajától" -, vagy a gyertya lángja a lecsöppenő viasztól. Szintén ez az a jegy, ahol a földhözragadtság lefelé húz a sárba, míg a szellem szárnyra kap. (Épp ezért ábrázolásokon a sas felel meg a Skorpiónak pl. a keleti népeknél használatos Zodiákusban.)
Ne reméljük tehát, hogy csakis és kizárólag - a földi események hű leírásához ragaszkodó - bírósági jegyzőkönyvek alapján rájövünk a ballada nyitjára - kell hozzá még valami plusz. Emlékeztetnénk most a Szabó T. Attila által felfedezett tetemrehívásos jegyzőkönyvre, amely szükséges, de nem elégséges a balladai történés megértéshez, hisz az a homonim mondat nélkül mit sem ér.
A Skorpió száműzött bolygója Vénusz. Könnyű e motívum értelmezése: a szöveg zárlataként a lány elszalad - de érthetjük úgy is, oda nem írt büntetéseként száműzik... (A Skorpió és a Mérleg jegye sokáig egybe tartoztak, [5]mintha itt is erről lenne szó, a Mérleg helyszínt el nem hagyva lesz bíráskodás a Skorpió-ügyben (szurkálás!) és jegyben.)
Abigél ugyanezen hagyomány szerint maga a Skorpióban alávettetésbe (dejektioba, vesztésbe) kerülő Hold. Nemcsak változandóságát idéznénk itt - emlékeztetnénk a kétértelmű „magát” szóra, amely második értelme megfordítja az egész, a balladáról addig kialakult koncepciót -, hanem azt is, hogy ez igazolja, Abigél az egész összeütközés vesztese. Ugyanakkor azt is kiolvashatjuk a mindentudó „nevesincs-táblázat” ból, hogy (várandós) anya. (Tudjuk jól, hogy a Hold mitológiákban az anyaság planétája.) Ő az, aki az adott állatövi jegyben veszít. Rajtaveszt, hogy megjelent és eleget tett a tetemrehívás parancsának. Ha viszont nem megy el, akkor azért marasztalják el. A két bolygó, a Nap és a Hold között kölcsönösség áll fenn: követi a lány a fiút a halálba is.
Talányos, hogy nem tart számon a hagyomány senkit erőben (győztesnek) a Skorpióban - hacsak nem rejtett erőben. Ez ismét Szaturnusz. Ez jelzi, hogy az imént ezzel a szereppel felruházott apa felel(ne) a szurkálásért is. "Amúgy" - nyíltan - elkövető nem adódik. (Ezt az álláspontot képviseli a mai hivatalos irodalomértelmezés.)
A fiú és az apa között volt a lényegi konfliktus, a modern pszichológia apa-fiú konfliktusnak nevezi az ilyet. (A lány - fiú között is lehetett valami hasonló, de az csak átmeneti feszültség volt, ami úgyis oldódott volna idővel - házasulásuk után.) Az apa-fia vetélkedés gyökere mitológiákba nyúlik, pl Kronosz és gyermekei között volt hasonló. (Kronosz felfalja fiait) Hogy ez a vándormotívum-toposz mennyire életképes, jelzi, hogy a mai film is használja, a Csillagok Háborúja Darth Vadere (= kb.sötét apa) is ennek az ókorból ismert Kronosznak a tovább élése.[6]
A sötétre festett, ókonzervatív nézeteket valló, lassan a jogszokásból is kivesző eljárást felelevenítő, merev és maradi, démonikus apától fia el akarja venni annak ősi jogát, az első éjszakáét!
Lányokhoz való erős affinitását, maszkulin-domináns karakterét jelzi a fiú neve (beszélő, bár kétarcú név, ahogy erre B.Cs is felfigyelt, azt súgja az egyik, hogy: nőbe-nőbe-nőbe.) A „kinő Benő szarva”(=szembefordul apjával, kicsit hasonlóképp a Cantata Profana szarvuk nőtt fiaihoz) dekódban rejlő humoros értelmezési kulcstaláláson sem lepődünk meg. Abigéllel való, fa alatti randevúja után apjával előre megbeszélve - de lehet, csak véletlen - találkozik az erdőben, ahol az számon kéri rajta fára vésett monogramfirkáit, hogy is kell azokat igazából érteni (KaBBeNő illetve ennek logikus folytatása (megfordítása) B/á/B/e/Ka) - majd esik köztük egy párbaj-kézitusa, ahol Benő beleszalad apja feltartó szúrásába. (A háttérben kirajzolódó tragikomédia Shakespeare-i léptékű és minőségű, legjobban bennünket is - Bagoly Csillához hasonlóan - a Rómeó és Júliára emlékeztet. Össze nem illő, egymással ellenséges viszonyú családok ott - össze nem illő családnevet rejtő monogramok itt, öngyilkosság ott - öngyilkosságnak "álcázott" tragikus párbaj itt, rejtett (Shakespeare-re jellemző "vastag") szójátékok (valag) - sorolhatnánk még a hasonlóságokat.)
Konfliktusuk oka tehát minden bizonnyal ő, a lány és Benő viszonya, amit Benő – vagy az apa? – a tőrrel akar „rendezni” az erdőben. (A Párviadal víg ballada készíti elő a terepet a Tetemre-hívás számára, pár héttel annak megírása előtt! Minden ballada esetén figyelni kell az előtte - utána született verseket is, bár megérthetők magukból is a szövegek, de ezek jobb felfejtéséhez a szomszédok is hozzájárulnak.)
Apja "kivégzésére" kapja Benő a tőrt Abigéltől és nem másra![7]
Teljesen értelmetlen és megalapozatlan lenne pszichológiailag egy öngyilkosság, ezt már tisztáztuk. Abigél vallomásában a magát szó („…kivégzi magát”, 14. vsz) nem visszaható névmás, hanem tárgyragos névszó, az „önt” párja. Az apát - közös apjuk! - csak azért nem önözheti Benő teteménél, mert akkortájt még ilyen megszólítás nem volt, azt Széchenyi csak később „találta föl”. (És az egészre rájöttünk volna már hamarabb.) Tehát az összes eddigi és a drámai konfliktust rossz helyen kereső elemzés csak a visszaható névmási variációt vette figyelembe. Azt, hogy Abigél az apához beszélne – ami pedig a vallomástétele alatt nagyon is elképzelhető – és ezt rá érti, nem veszik figyelembe.
Az eddigi elemzésekből ki nem bontott, a ballada saját tragikumát hordozó (nyelvi) elem pedig ott rejlik, hogy Benő és Abigél testvérek. A hírére jól vigyázó, a tetemrehívást csak a szokás hatalma kényszeréből eszközölő, és attól semmi konkrét eredményt el nem váró, az igazságszolgáltatás gépezetébe bekerülő és szabad akaratát szinte elvesztő Bárczi, mikor elindul újra a vérzés, egy ítéletet hozhat csak a – látszat – alapján, hogy Abigél a tettes… (Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy..”) Mi mást is mondhatna, ő maga szabadkozni-magyarázkodni az erdőben esettek miatt nem szeret, tehát … a lány sorsa …a száműzetés (Vénusz száműzve a Skorpióban, ahová érkeztünk felléptével)
Ha viszont Bárczi olvasna a jelekből és értené, pontosan miért is vérzik a halott, lehet, már más ítéletet hozna….(vagy akkor sem?)
A halott vérzése oka a messzi múltba nyúlik, mikor is egy ilyen „kötelességteljesítés” – és joggyakorlás közben - Bárczi nem volt kellőképp elővigyázatos és… az első éjszaka után 9 hónappal a gólya meglátogatta Kundékat. Abigél volt a csőrében. Az apaság megítélése dolgában Kundék tévednek - mert lányuk apja az öreg Bárczi és nem az újdonsült férj. (A ténylegesen akár gyakorolt, akár nem gyakorolt jogszokás úgy szólt, hogy az első éjszaka a földesúré, és csak utána „szabad a vásár”.) Hogy nem az ő lányuk, erre abból következtetünk, hogy a halott vérezni kezd. A ballada drámai kulminációs pontján az épp esedékes történést azzal lehet a legjobban (legszöveghűbben) és legtömörebben leírni-visszamondani (dekódolni), hogy
ATESTVÉREJÖN
A varázsmondat két mondat egyben. (homoním mondat) Itt ismét visszautalnánk az Egerben elhangzottakra, az irodalmi művek szüzséjét kibontó dekódban „benne rejlő” nyelviségre, nyelv-központúságra. Az egyik egy cselekvést ír le, a másik egy történést. De a cselekvés lesz az, ami kiváltja e történést. Így ez alapján kettejük logikusan testvérek (tehát a lány és a fiú, Abigél és Benő)
Ugyanakkor ugyanezen látvány alapján a lányt elmarasztaló ítéletet kell, hogy hozzon az apa.
Volt hasonló már a világtörténelemben, pl. a lincselés szó eredetileg Lynch bíró és a fia közötti konfliktusból és a fiút - apja tudtával - elmarasztaló ítéletből keletkezett, az ír Galwayben. [8]
Hogy mitől őrül meg a lány?
Aki jelenlétében eleredt a vér, az lélekben már készülhetett is teremtője színe elé… Régen az efféle istenítéleten eleredő vér akkora súllyal esett latba, mint manapság egy DNS-vizsgálat vagy ujjlenyomat. A daktiloszkópia kapcsán akár a daktiluszokra is kitérhetnénk és a Szeptember végénre és Arany intertextuális kölcsönvételezéseire is ...
Fiát erős felindulásból-önvédelemből - esetleg párbajban, tőrvíváskor - öli meg a fánál az erdőben. El kell higgyük neki, erre 7. vsz-beli belső tusakodása utal – ami kinn, az benn, ami fenn, az lenn, hogy egy régi jelmondatot idézzünk félig-meddig, bár nem Szaturnuszét, hanem Hermészét.
A görög tragédiák sorsszerűségét véljük látni a halott vérének újra megeredésében. Emiatt Abigél ártatlanul kell bűnhődjék. Bukása oka a véletlen, egy "malőr", egy apró egyezés, az, hogy jelentésében egymástól merőben különböző két mondat hangalakilag egyezik (a holt testvére jön~a holttest vére jön), ami számára végzetes csapdává lesz, hiszen a két mondat közül az egyik rá terhelő bizonyítékot szállít.
Ha viszont ő itt ártatlanul bűnhődik - jogilag legalább is ártatlan, akkor "lesz ennek még böjtje is", mert a balladák erkölcsi világrendje nem tűri az egyensúly felborulását - valahol ezen egyensúlyvesztés kompenzálódni fog. (Erre esély csakis az utolsó balladában kínálkozik.)
Apjának viszont feltámad a lelkiismerete.
Akár egy nyelvészeti problematikát is újratárgyalhatnánk a ballada kapcsán, t.i. van-e összefüggés a szó (azaz a nyelvi jel) és annak hangalakja és az általa felidézett-megidézett valóságdarabok (entitások) között.
Egy füst alatt az alaktanból (morfológiából) ismerős és a felsőbb nyelvészeti (mondattani és/vagy jelentéstani) régiók felé is utat nyitó egyalakúság, az izomorf szavak kérdésköre is terítékre kerülhetne, úgy mint lép1,2, tűz1,2. Ezen 1-2 jelentések között a mai nyelvészet nem hisz összefüggést. Így azt sem fogja érteni, miért is vérzik a halott és hogy lehet ez kauzális kapcsolatban Abigél felléptével. Ott fog véletlent sejteni, ahol mi nem - és fordítva.
Tehát a ballada számunkra nyilvánvaló üzenete, hogy az egyalakú (homonim) nyelvi jelek (értsünk most szót és mondatot is egyszerre) külön-külön egyes jelentései (1,2) között áll fenn szerves és szükségszerű (kauzális) kapcsolat, de a nyelvi jelek nevei és a nyelvi jel által kimondott és megidézett valóságdarab között is.
Mindazonáltal a mai - szervetlen elveket valló, minden jelenséget egymástól elszigetelten vizsgáló és gyors megoldást kereső (és így rövidzárlatos cselekvésre serkentő!) - iskola szerint e három - a szó hangalakja, a valóság és a szó jelentése között - összefüggés nincs ...
Valóban…?

Egy befejező gondolat[szerkesztés]
Bárczi Géza nyelvész egyetemi kinevezése és esküje
Pap Gábort idéznénk e helyütt is: ha két fontos jelcsoport egymásra hasonlít, akkor köztük nemcsak külső, de belső, lényeges hasonlóság is fenn kell, hogy álljék. [9] Bárczi képmásáról - ő a nekünk balra álló férfi - többeknek Babits Mihály jut eszébe. A balladából kialakult összefüggésrendszer alapján viszont óhatatlanul e költő feledhetetlen sorai jutnak eszünkbe a Jónás könyvéből: "Mert vétkesek közt cinkos, aki néma..." Ez a jó szó Bárczi cselekedetére, hogy vétkes? Ez lenne Bárczi is a balladában...?
Minden esetre tudott, hogy környezete Bárczi Gézát „Benő tanár úr”nak hívta,[10]benne balladahőst látott. Biztos, hogy a jót?
Minden más és egyéb hasonlóság a képen a való élet más szereplőivel csakis a véletlen játéka...

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Boll-Betzold: Csillaghit és csillagfejtésében látható erről a bolygóméltósági táblázat a 63. oldalon,nevesincs-táblázat
  2. Die Echte Volkstümlichkeit - János Arany -Gedichte, Corvina kiadó, 1982, 37. oldal, amely írás magyar lelőhelye egyelőre számunkra ismeretlen
  3. Itt pl.
  4. Lásd Jézus és Petőfi életrajzának összevetését pl. Hunnia 1996 márciusi számában: Akarta a fene...
  5. <smallđhttp://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9rleg_csillagk%C3%A9p
  6. http://hu.wikipedia.org/wiki/Darth_Vader
  7. Két variáció: 1) Lefekszel velem, vagy kinyírom a fatert-típusú "viccelődése" Benőnek elképzelhető, amire elhangzik egy „nosza hát”…. a tőr átadása kíséretében (tehát nem öngyilkossági célból adja neki) 2) azzal fenyegetett B., minden szexuális kontextustól mentesen, hogy megöli az apját, ha nem adja rájuk az atyai áldását házasodásuk előtt, amiről tudósította Abigélt - aki viszont beszámol erről az apa-fia összezördülésről a vallomásában, amelyben félreérthető a "magát". Mindkét lehetőséget rejti Abigél vallomása.
  8. http://www.galwayonline.com/sights/lynchwin.html.
  9. Őshagyomány, i.h.
  10. Szathmári István: Bárczi Géza - A múlt magyar tudósai sorozat, Akadémiai kiadó, 1995, http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-1/sebestyenszemle.pdf

Előző oldal: A logosz színre lép « » Következő oldal: Arany János:Tengeri-hántás