Ugrás a tartalomhoz

Útipatika/Kígyók, pókok, skorpiók

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Kígyók, pókok, skorpiók

Kígyómarások száma 229 országban, 21 földrajzi régióban. (2008. november)[1][2].

Mérgező állatok[szerkesztés]

Feketemamba (Dendroaspis polylepis).
Állati eredetű méreg a zootoxin. Általában a hidegvérű állatok kígyók, békák, gyíkok, halak, pókok, stb. és néhány emlősállat termel mérgeket. Az állati mérget termelő állatok lehetnek aktívan mérgező állatok (védekező, mérget termelő szervvel rendelkezők) és passzívan mérgező állatok (az elfogyasztásuk okoz mérgezést).

Mérget termelők[szerkesztés]

  • Ezerlábúak (Chilognatha)
  • Halak (Pisces)
  • Farkos kétéltűek (Caudata)
  • Békák (Anura)

Méregkészülékkel rendelkező mérgező állatok[szerkesztés]

  • Csalánozók (Cnidaria)
  • Csigák (Gastropoda)
  • Százlábúak (Chilopoda)
  • Hangyák (Formicidae)
  • Darazsak (Vespidae)
  • Méhek (Apidae)
  • Pókok (Aranea)
Agelenopsis faj (American Funnel Web Spiders)
Latrodectus faj (Widow Spiders)
Loxosceles faj (Brown or Violin Spiders)
Steatoda faj
Cheiracanthium faj (Running Spiders)
Theraphosidae faj (Tarantulas)
  • Skorpiók (Scorpionida)
  • Tüskésbőrűek (Echinodermata)
  • Halak (Pisces)
  • Gyíkok (Sauria)
  • Kígyók (Ophidia)
  • Kloákások (Monotremata)
  • Rovarevők (Insectivora

Mérges kígyók[szerkesztés]

Aktívan mérges állatok, mert a mérget specializálódott szerv segítségével juttatja az áldozatába. 400 aktívan mérges kígyó ismert a Földön. Szabályozni tudják a harapással bejuttatott méreg mennyiségét. Az általuk okozott mérgezések száma világviszonylatban nagyon magas, évenként 30- 40.000 haláleset történik. A kobra, a pápaszemes indiai kígyó, Kleopátra kígyója (Naja naja), az afrikai pápaszemes kígyó, valamint a viperák családjába tartozó csörgőkígyók mérge főleg neurotoxikus[3].
Egyes viperafajok, amelyek közül egyesek nálunk is előfordulnak (keresztes vipera, homoki vipera, parlagi vipera, rákosréti vipera) mérgei főleg vérmérgek hemolitikus hatással és érkárosítók. Ez a megkülönböztetés csak nagy arányokban érvényes, az átfedések törvényszerűek. A kígyómérgek fehérjetermészetű anyagok toxalbuminok, amelyek igen nagy toxicitással rendelkeznek.
Több mint 600 faja ismert a kígyók családjának a következő táblázat néhány mérges nagy fajt mutat be:
Család Leírás
Atractaspididae (ásóvipera.félék, atractaspididák) Üregi aspidák, anyajegy viperák, gyilok kígyók
Colubridae (siklófélék, colubridák) A legtöbb ártalmatlan, de másoknak mérgező nyálmirigye, és legalább öt faj, köztük a Boomslang ( Dispholidus typus ) okozott emberi halálesetek.
Elapidae (mérgessiklófélék, elapidák) Tengeri kígyók , tajpanok, barna kígyók , mambák , korall kígyók , Kraitok , királykobra , déli halálkígyó, tigris kígyók és kobrák
Viperidae (viperafélék, viperák) Valódi viperák, többek között a Russell vipera, látta-pikkelyes viperák, puff kiegészítőt és viperafélék, beleértve a csörgőkígyó, lanceheads és rezesfejű.

A kígyómérgek csoportosítása[szerkesztés]

Sarafotoxin, Endothelin-szerű toxalbumin.
Alpha-Bungarotoxin
A mérgek gyógyszertanilag összetettek, összetételük változó: számos enzim szövetroncsolást, fibrinogén degradációt, okoznak, de egyéb fehérjék és peptidek, szabad aminosavak is lehetnek. A legfontosabb hatások a keringést és a véralvadást érintik. A szervezet saját reakciói tovább komplikálhatják a helyzetet. A bradykinin, hisztamin, stb. felszabadulása értágulatot és ájulást okoz. A méreg lassan mobilizálódik a szövetekben.

Szerves fehérjék, toxinok[szerkesztés]

  • α-neurotoxinok
α-Bungarotoxin (a harántcsíkolt izomzatot bénítja, posztszinaptikus (nikotinreceptorhoz kötődnek)), α-toxin, erabutoxin, cobratoxin
  • β-neurotoxinok
Notexin, ammodytoxin, β-Bungarotoxin (preszinaptikus ingerület-terjedés blokkolása)), crotoxin, taipoxin
κ-Toxinok
κ-Toxin
  • Dendrotoxinok
Dendrotoxin, toxins I és K
  • Cardiotoxinok
y-Toxin, cardiotoxin(membránkárosító méreg, vörösvértest oldása, összetett hatású idegizom ingerület áttevődés gátlása, ingerületvezetés gátlás - membrán depolarizáció, acetilcholin-észteráz elleni hatás, szövetkárosítás, hemolízis, váz-, simaizomzat összehúzódás, szívmegállás), cytotoxin
  • Myotoxinok
Myotoxin-a, crotamin
  • Sarafotoxinok
Sarafotoxinok a, b, and c
  • Hemorrhaginok
Phospholipase A2, mucrotoxin A, hemorrhagic toxins a, b, c..., HT1, HT2
  • Komplement aktiváló fehérje
összetett, fehérje tartalmú enzimrendszer, ellenanyag-aktiváló, gyulladáskeltő folyamatok

Enzimek[szerkesztés]

  • metalloproteinázok (SVMP),
  • trombin-szerű szerin-proteinázok: (TL-SVSPs; Ancrod, Batroxobin, Reptilase)
  • nukleázok (DN-ázok, RN-ázok, foszfodiészterázok)
  • nukleotidázok (5'nukleitidáz, ATPáz, ADPáz)
  • foszfomonoészterázok
  • foszfolipáz-A2 (PL-A2, β/α-neurotoxin), B, C,
  • AchE
  • L-aminosav-oxidázok (LAAOs)
  • hialuronidázok: hialuronidáz, kollagenáz
  • proteáz stb.
  • trombocitákra ható anyag
serkentés vagy gátlás foszfolipáz-A2, glikoprotein, peptid, fibrinogenáz thrombocytopenia és/vagy vérzés
  • Véralvadási faktorok, trombinszerű enzimek
alvadási mechanizmus befolyásolása (serkentés → intravaszkuláris rögök (DIC); gátlás → vérzés)

Egyéb anyagok[szerkesztés]

  • aminosavak
  • glikoproteinek
  • foszfolipidek
  • biogén aminok

Citotoxikus anyagok[szerkesztés]

  • hemorrhagin
endotelsejtek roncsolása, duzzanat, membrán-szakadás, vérzés
  • myotoxin
izomsejt szarkoplazma-károsítás (elhalás), elhalás ( helyileg, agy, tüdő, vese, szív, máj

Vesekárosító anyagok[szerkesztés]

közvetlen nefrotoxikus anyag- proteinuria, haematuria, oliguria, anuria, akut tubuláris/ corticalis elhalás, glomerulonephritis, interstitialis nephritis

LD50 fajonként változik[szerkesztés]

A marások letalitása nagyon eltérõ, mert a keresztes vipera 1% (nálunk 2 viperafaj fordul elõ - marásuk ritkán halálos) kobra 32% fekete mamba 100%. A kobra neurotoxinjának minimális, letális adagja galambban 0,02 mg/kg, a csörgőkígyó mérgéé 0,061,0 mg/kg, a keresztes vipera mérge pedig 2 mg/kg adagban halálos (egér).
Az ember érzékenysége a kígyómérgekre igen magas, a kobraméreg letális adagja emberen kb. 10szer kisebb, mint a ciánhidrogéné. Igazolt, hogy a kígyóméreg a bejutási helyétől a nyirokutakon szívódik fel. Így a nagy nyirokerek, lekötése akadályozza meg a kígyóméreg általános toxikus hatásának kifejlődését (a vénák lekötése eredménytelen). A terápiát letális kezelés (a seb kiszívása, kimetszése), majd antitoxikus savó adása jelenti. A további kezelés tüneti.

Nagyon mérgező toxalbuminok:

  • Crotalidae(csörgőkígyók)
Mojave LD50: 0,23 mg/kg i.p. LD50: 0,21 mg/kg i.v.
Cascabel (csörgőkígyó) LD50: 0,3 mg/kg i.p. i.v. kutya, majom
Naja naja 0,28 mg/kg
Naja negricollis 0,50 mg/kg
Bitis arietans 0,71 mg/kg
Vipera russelli 0,06 mg/kg (Poisindex)
Eastern coral snakes LD50: 0,97 mg/kg emlős i.p.
M. fulvius fulvius dry venom LD50: 0,23 mg/kg emlős

Tünetek[szerkesztés]

neurotoxikus, kardiotoxikus, nefrotoxikus, enyhe helyi fájdalmas duzzanat, hányás, vízveszteség, levertség, szapora szívverés, nehézlégzés, görcs

Terápia általában[szerkesztés]

  • helyi: eltérő nézetek: elsősegély/gyógykezelés
lekötés (centrális irányban) – max. 30 perc, marás bemetszése – kivéreztetése, kezelés fertőtlenítőszer (Neomagnol, H2O2)
antitoxikus szérum
nyomókötés nyirokérrendszer, szorítókötés TILOS, jegelés TILOS
sebészi feltárás
  • általános
antitoxikus szérum ANTIVENIN – ANTIDOTUM 160 féle keresztes vipera: trivalens (+áspis/homoki)
tüneti kezelés: glükokortikoidok, antihisztaminok ionizáltkalcium-készítmények, szívre ható szerek, érösszehúzók, nyugtatók, fájdalomcsillapítók
Másodlagos fertőzésekre antibiotikumok:
Pseudomonas sp., Enterobacteriaceae, Staph. epidermidis,Clostridium sp.; Penicillin, Ceftriaxone, Tetanus prophylaxis indicated[4].

Megelőzés[szerkesztés]

Megelőzése a kígyómarásoknak a józan észre támaszkodik. A lakosság figyelmét fel kell hívni a kockázatokra. A kígyómarások a városi és a vidéki területeken fordulnak elő, a kígyók aktívak sötétedés után, meleg éjszakákon, és az épületek sarkaiban, itt nagyobb valószínűséggel marnak. Megpróbálni elkapni vagy megölni a kígyót kockázatos, ezért ez egy magas kockázatú viselkedés. Kertekben óvni kell az élőhelyüket, valószínűleg bátorítja a kígyó jelenlétét a szemét és földi menedék, amelyek elrejtik mind a kígyókat és zsákmányukat. A száraz, sík területeken a nyílt friss víz ösztönzi a kígyókat ezek meglátogatására.

A mérgezés megelőzése és a kígyómarás kezelése Ausztráliában[szerkesztés]

Tengeri kígyófélék elterjedése.

Kígyó fauna Ausztráliában[szerkesztés]

Kispikkelyű tajpán (Oxyuranus microlepidotus). Ausztráliában őshonos faj, a világ legerősebb mérgű szárazföldi kígyója.
Barna színű tajpán. Fierce Snake
  • Elapidák, mérgessiklófélék (Elapidae, kobraszerűek)
tigris kígyók (Notechis: Notechis scutatus, Notechis occidentalis, Notechis ater.)
fekete kígyók (barna ausztrálsikló (Pseudechis australis),pettyes ausztrálsikló (Pseudechis guttatus), vöröshasú ausztrálsikló (Pseudechis porphyriacus), Pseudechis butleri, a foltos Mulga (vagy Butler) kígyó, Collett kígyó (Pseudechis Colletti) - más néven a Down Tigris Kígyó, Collett fekete kígyó vagy Colletts kobra. Pseudechis papuanus, pápuai fekete kígyó.).
halálos viperák
halálkígyók (Acanthophis): (déli halálkígyó (Acanthophis antarcticus))
  • Colubridák (Colubridae)
barna kígyók (Pseudonaják: Pseudonaja textilis, Pseudonaja affinis. Pseudonaja nuchalis.), barna fakígyó (Boiga irregularis)
tajpánok (tengerparti tajpán (Oxyuranus scutellatus), vagy közönséges tajpán, Oxyuranus canis, kispikkelyű tajpán (Oxyuranus microlepidotus),Oxyuranus temporalis, vagy a központi tartományok tajpánja.)
  • Hydrophiidák tengerikígyó-félék (Hydrophiidae)
Karimás érdeskígyó (Tropidechis carinatus)
pápuakígyó (Micropechis ikaheka)

A mérgek és klinikai hatásaik[szerkesztés]

  • Idegmérgek
  • Izommérgek
  • Vérképző rendszerre ható toxinok és véralvadási rendellenességek
  • Vesetoxicitás
  • Szívtoxicitás
  • Helyi méreghatások
Egyes kígyók, nevezetesen a Mulga / Collett 's kígyók és a fekete kígyók (Pseudechis spp.) gyakran okoznak enyhe vagy közepesen súlyos, esetenként súlyos, duzzanatot a csípés helyén, kiterjesztve egy részét vagy egészét a végtagra, és a megmart végtag fájdalommal járó cellulitis, amely 5-10 nap spontán gyógyul[5]. Tiger kígyók (Notechis spp.) gyakran enyhe helyi duzzanat, helyi fájdalom, bőrpír és bevérzés nélkül hólyag képződéssel járó marást produkálnak. Brown kígyók általában nem okoznak helyi hatásokat, sem fájdalmat, vagy minimális a helyi fájdalom és bőrpír[6].

A kígyómarás kezelése[szerkesztés]

Elsősegélynyújtás[szerkesztés]
Speciális elsősegély nyújtása két elven alapul: nem árt helyileg, és mozdulatlanná tegyük a mérget a megmart területen. Ezek közé tartozik a "kivágás és szívás", és szorítókötés [7]. Ez utóbbi fontos az ausztráliai elapid marások esetén, mert a szisztémás hatások a jelentősek. A méreg helyi hatásai jelentéktelenek, nyilvánvalóan egészen más bizonyos nem-ausztrál fajok esetén, amelyek jelentős helyi méreg hatást okoznak. A figyelem középpontjában a nyomó kötés alkalmazása került, ami azt jelenti, hogy a nyirokkeringés lenyomásával immobilizáljuk a méreganyag keringésbe jutását.
Bár ez a technika nagyon értékes, de a közelmúltbeli tapasztalatok megerősítik azt a nézetet, hogy más szempontból az első támogatás, különösen az újraélesztés, nagy jelentőséggel bír. Pontosabban, a korai keringés összeomlás valószínű hogy végzetes lehet akkor, ha azonnali és folyamatos szív újraélesztés nem indítottunk el. Hasonlóképpen, elkerülhető halálozás történt, mert hatékony légzőszervi támogatást kapott a beteg neurotoxikus légzésbénulás megelőzésére.

Diagnózis[szerkesztés]

A kígyómarások diagnózisa Ausztráliában sokszor nem is olyan könnyű.

A marás története[szerkesztés]

A részletes történetét a harapásnak, vagy ha egy harapás bizonytalan, a tevékenységek és a lehetséges expozíció történetének vannak alapvető összetevők. Ha egy kígyó volt látható, a leírást kell keresni. A földrajzi elhelyezkedés és tevékenysége a beteg hasznos lehet. Ha egy kígyó hogyan mart, majd a száma a marásoknak is fontos; több harapás sokkal nagyobb valószínűséggel eredményez életveszélyes állapotot.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei[szerkesztés]

1. Véralvadási vizsgálatok (protrombin idő / INR​​, APTI, fibrinogén szint, fibrin (ogén) degradációs termékek, akár FDP illetve d-dimer). Meg kell jegyezni, hogy a legújabb vizsgálatok azt mutatták, fibrinogén szint becslés kevésbé hasznos, mint végzett számos Labs, és így el lehet hagyni [8].
2. Teljes vér vizsgálata (vérlemezkeszám, fehérvérsejtszám és differenciál, vörösvértest-szám és paraméterek, vizsgálat schistocytákra).
3. Biokémia (kreatinin, karbamid, normál elektrolit-, CK, ami elengedhetetlen a keresett myolysis megállapításához; májfunkció opcionálása).
4. Vizeletet kell vizsgálni, és tesztelni a dipstix teszt vérvizelés (ami ténylegesen jelzi myoglobinuria, és ha pozitív, mikroszkóppal vörösvérsejt töredéket (haematuria).

Méreg beazonosítása[szerkesztés]

A méreg detektálásra alkalmas standard teszt jól ismert a kígyómarásos betegeknél, de gyakran indokolatlanul alkalmazzák. A teszt egy ELISA - alapú kereskedelmi készlet.

Specifikus terápia, ellenméreg, antidotum[szerkesztés]

BSAV = CSL barna kígyó AV;
TSAV = CSL tigris kígyó AV;
BLAV = CSL fekete kígyó AV;
Daav = CSL halál vipera AV;
TAAV = CSL Taipan AV fakígyó (CSL kétértékű kígyó AV egyaránt elfogadható Taipan marásra).

Nemspecifikus terápia[szerkesztés]

Az ellenméreg, mint specifikus ellenszer, kulcsfontosságú része a kezelési folyamatnak, de egyáltalán nem az egyetlen szükséges kezelés. Minden esetben a feltételezett vagy megerősített kígyómarás esetén kell egy iv. kanül és lehetőséget kell adni a kezdeti iv. folyadék beadására (sóoldat), akkor óránként az iv. folyadék adását ellenőrizni kell legalább az első 12 órában, persze ha van szisztémás mérgezés, amíg ez meg nem szűnik nagy gondossággal kell eljárni behelyezett iv. kanüllel, abban az esetben ha koagulopátiá jelentkezik. A kulcscsont alatti, nyaki és femoralis ereket el kell kerülni, ha egyáltalán lehetséges, mivel jelentős vérzés itt fordulhat elő, és nehéz ellenőrizni az összefüggést a kígyómarás és a koagulopátia között.
Ha kiterjedt a neurotoxikus bénulás, az akár veszélyeztetheti a légutakat, illetve a kifejlődő oxigenizációs problémák esetén intubáció a megfelelő megoldás, valamint a gépi lélegeztetés, ha légző izmok működése nem megfelelő. Sebészi hozzáférést a légutakhoz, például tracheotomiát kerülni kell, különösen, ha ott véralvadási zavar áll fenn. Azok számára ahol, néhány faj mérgezésénél csak posztszinaptikus neurotoxinok, antikolinészterázok, neosztigminnel lehet hasznos kiegészítő kezeléssel csökkenteni bénulás mértékét és elkerülni az intubálás szükségességét olyan esetekben, amikor nem érhető el ellenméreg.

Sebellátás[szerkesztés]

A marás helyi sebkezelésére ritkán van szükség, de abban az esetben, ha jelentős a végtagi duzzanat (például Mulga kígyómarás), annak kiemelkedését jelnek lehet tekinteni. Fájdalom a harapás helyén változó, de néha jelentős az akut szakaszban és ilyenkor igényli a fájdalomcsillapítást. Opiátokat, légzésdeprimáló fájdalomcsillapítók el kell kerülni. Másodlagos fertőzés ritka az ausztrál kígyómarásos eseteknél, és antibiotikumokat csak akkor kell használni, ha bizonyított a fertőzés. Tetanusznak meg van a veszélye kígyómarás után, de emlékeztető oltást kell alkalmazni, bármilyen véralvadási zavar után, hogy elkerüljük a kellemetlen hematomákat.

Komplikációk[szerkesztés]

Elhúzódó petyhüdt bénulás esetén, ha nem hat az ellenméreg, gépi lélegeztetést igénylő, huzamosabb ideig, akár több hónapig. Másodlagos szövődményként elhúzódó lélegeztetés további kockázatot jelent. Eltekintve a bénulástól, a hosszú távú neurológiai hatások láthatóak, még ha a csípése fajonként valószínűséggel nem okoznak bénulást emberben (mint például a vörös - fekete hasú kígyók). Leggyakrabban látott, bár még mindig szokatlan változások a szaglás, íz, vagy mindkettő, teljes elvesztése. A szenzoros modalitás, ami általában állandósul.
Súlyos myolysis okozhat jelentős vázizom károsodást és a paralízist, de a regeneráció 1 hónapot is meghaladhatja, és valószínű követelmény a folyamatos gyógytorna hogy segítse a teljes visszatérését az izomerőnek. Coagulopathia általában rövid távú, de súlyos vérzéssel járó esetek a nagyobb szerveknél előfordulhatnak az akut időszakban, amelyt, ha túlélte a beteg ( gyakran például vérzés bizonyul halálos ) eredményezhet hosszú távú problémákat. Általában ez magában foglalhatja a koponyaűri vérzést is, ami állandó neurológiai zavart okozhat.
Vesekárosodás tapasztalható az ausztrál kígyómarások után, de általában reverzibilis, a normális vesefunkció visszatérésének ideje változó, általában napok vagy hetek. Vannak ritka izolált esetek, maradandó vesekárosodással, amelyek általában a vese kérgi elhalásával jár, ilyenkor folyamatos vese támogatás elkerülhetetlen.

Kockázatnak kitett csoportok[szerkesztés]

Lényegében a teljes ausztrál lakosság, kivéve azokat, akik néhány elszigetelt szigeten élnek. Azonban bizonyos csoportok fokozott veszélynek vannak kitéve, beleértve a herpetologusokat, kígyótenyésztőket, a vidéki munkásokat, a méreget kutatókat (allergia belélegzett méreg), és a területen dolgozó biológusok. Az egyéneknél tapasztalható ismétlődő csípésnél kettős allergia kockázata egyaránt felléphet a méreggel és az ellenméreggel szemben.
Mindkettő okozhat akut allergiás reakciók, beleértve az anafilaxiát. Az anafilaxia az ellenméregtől potenciálisan halálos, a valóságban szinte mindig kezelhető a kórházi környezetben.

A kígyómarások megelőzése és kezelése Afrikában[szerkesztés]

A kígyómarások előfordulásának száma magas Afrikában. Egy fontos tényező az ember tevékenységének az a heterogenitása, amely a sokféleségét jellemzi a kígyók világának. A kígyó populációk összetétele az éghajlat és a környezet szerint változnak. Az elmúlt 30 évben borzasztóak azok az antropogén módosítások a környezetben, amelyek oda vezettek, hogy átrendeződött mind az összetétele, mind a kígyó populációk demográfiai megoszlása.
Tényleges előfordulása a kígyómarásoknak 100-650 marás között változik 100.000 lakosra évente, és az éves halálozás is meghaladja a 10 halálesetet 100.000 lakosra számítva a vidéki területeken, ami becslések alapján több mint 1 millió marás és 25.000 haláleset évente az egész szub-szaharai Afrikát is beleszámítva.
A súlyossága a harapásnak, azaz a morbiditás és mortalitás, attól függ, hogy az érintett fajok mérgének mekkora a hozama, összetétele, és az orvosi terápia igénybevételének valamennyi összetevője, amely áll: az orvosi ellátás (hagyományos és modern) megválasztásából vagy a család egészségügyi központokhoz való hozzáféréséből, és végül, a terápiás kapacitásból, amely kapcsolatban van a rendelkezésre álló ellenméreg (AV) mennyiségével és az egészségügyi alkalmazottak szakértelmével.
A nehézségek négy fő faktorát különböztetik meg, amelyek jellemzik az afrikai kígyómarások járványtanát:
1. Heterogenitása a kígyómarás típusainak változó, és az afrikai kígyó fauna változatosságától függ egy meghatározott földrajzi területen.
2. Hiányos ismerete a járványügyi helyzetnek
3. Nem megfelelő terápiás kezelése
4. Gyakran, a súlyos gazdasági helyzet van összefüggésben a kígyómarásokkal

Egyediség és a kígyókkal történő találkozások összetevői Afrikában[szerkesztés]

Kígyók fordulnak elő nagyon különböző sűrűséggel és fajösszetétellel, mert az összes élőhely képviselt Afrikában. Ilyenek az elsődleges és másodlagos erdők, szavannák, sivatagok, hegyek, sík kerületek, vidéki falvak, városok, stb. Minden biotóp, beleértve az emberi településeket egy külön herpetofauna. Ennek következtében ez az eltérés specifikus földrajzi helyeken kockázatokat produkál. Sőt, az emberi tevékenység, változó hellyel és az évszakoktól függően, összehozza az embereket és a kígyókat számos különböző körülmény és feltétel mellett.

A kígyófauna leírása Afrikában (Szub-Szahara)[szerkesztés]

A mérges kígyók négy családja van jelen Afrikában:
  • Colubridae
Az első család körülbelül száz fajt képvisel Afrikában, amely lehet ártalmatlan vagy, mint a hátsó mérges-agyar fog, ami általában nem jelent komoly kockázatot az emberekre a legtöbb esetben (Dispholidus és Thelotornis két figyelemre méltó kivételek).
  • Atractaspidida
Az Atractaspididae-k közül csak az Atractaspis (tizenhét faj) nemzetség, teljes solenoglyphous szerű méreg-készülékkel rendelkeznek (hosszú agyarait, egy rövid maxillában, amely mobilan csatlakozik a méreg tömszelencék csatornájához), endemikusak Afrikában és a Közel-Keleten. A méreg gyulladást, nekrotizáló, diszkrét vérzést okoz, rendkívüli kardiotoxikusak, mert sarafotoxint termelnek [9].
Ezek a kígyók éjjelvadászók és üregben élők, amelyek csökkentik a potenciális veszélyüket, jelenleg nincs AV - antitotoxin forgalomban, a halál gyorsan bekövetkezik és a halálozási arány továbbra is magas (10%), míg a speciális előfordulási gyakorisága alacsony, kivéve néhány szudáni szavannán, ahol a frekvenciája az Atractaspididae csípéséknek 1 és 3% között mozog.
  • Elapidae
Az Elapidae-k (nyolc nemzetségek és huszonkilenc fajok) proteroglyphous méreg-készülékkel rendelkeznek. Üreges agyarak rövidek és a maxilla elülső végén található, hogy kicsi és rögzített (a Dendroaspis nemzetség esetében a maxilla mérsékelten mobil). Elapidák minden féle biotóp élőhelyen élnek, ezek az üregekben (Elapsoidea), a talajon (Naja), vízben (Boulengerina), vagy a fán (Dendroaspis). Mások előfordulhatnak a sivatagban, vagy Szahel-övezetben (N. haje), szavannákon (N. nigricollis, D. polylepis, D. angusticeps), vagy az erdei (N. melanoleuca, D. viridis, D. jamesoni). Naja nigricollis és a kapcsolódó fajok általában mindenütt élnek a Száhel-övezetben, és néhány szaharai oázis erdős területein, ahol emberi települések is találhatok.
Egyes fajok előfordulnak a nagyvárosokban is (D. jamesoni, N. nigricollis és N. melanoleuca), és gyakoriak. Általában a relatív bősége elapideknek alacsony (kevesebb, mint 10 %-a teljes kígyó populáció). Ugyanakkor bizonyos területeken, akkor lényegesen nagyobb, mint a tengeri Guinea [10], a Kongói Demokratikus Köztársaságban [11], vagy valamilyen ipari ültetvények [12].
  • Viperidae
A Viperidae-k (hat nemzetség és negyvennyolc faj) solenoglyphousok, hosszú, visszahúzható méregfogaik vannak, amelyek, a rövid maxillában helyezkednek el. Ceraste-k (észak-afrikai homoki viperák) homokos területeken élnek. Az Echik nemzetség (öt faj) jelen van mind a száraz részein a trópusi Afrikának (sivatag, Száhel-övezet, és a szavanna.). Az Echis leucogaster száraz régiókban élnek (100-500 mm eső évente), míg E. ocellatus nedves szavannákon él (300-1,200 mm eső)[13]. Bitisek (tíz faj) a Száhel-övezetben élnek (B. arietans ), az elsődleges erdőkben (B. gabonica, B. nasicornis), és a hegyekben (B. atropos).
Atheris (hat faj) viperák a fákon élnek, kizárólag erdőkben, és az ültetvényeken. Caususok (öt faj) mindenütt élnek, azaz a szavannán és az erdőben is; a Caususok antropogén területeken elszaporodhatnak. Causus maculatus megtalálható a szavannákon, valamint az erdőkben, és kevesebb mint 10 %-a kígyó fajok természetes élőhelyükön, de néha majdnem 50%-os néhány banán ültetvényen [14].
Kígyók gyakran pihennek, mozgáshiányosak és társaságkedvelők. A terület általában kicsi, ahol élnek, néhány hektáron akár 1 vagy 2 km2-en nagy mérges fajok élnek, mint a Bitisek, Dendroaspisok vagy Naják.
Afrikában a kígyók mozgását ezeken a helyeken többnyire az alábbi három tényező befolyásolja:
1. A vadászat az élelemért általában csak meghatározott menetrend szerint zajlik; a mozgásuk gyakorisága és időtartama függ a zsákmány bőségétől, és heti vagy félhavi ciklus szerinti gyakoriságú.
2. A párzás általában szezonális (éves) tevékenység; a legtöbb esetben, keresve a hímek a nőstényeket aktívabb életet élnek.
3. A szülés (vagy kikelés) szintén szezonális tevékenység, ami általában száraz évszak végén vagy az esős évszak elején történik. Az újszülött kígyók eloszlanak a saját jövőjüket keresve a vadászterületükön, és ezen időszak alatt jelentős a mozgásigényük.

Az emberi tevékenység kapcsolata a kígyómarások kockázatával[szerkesztés]

Egész Afrikában, a mezőgazdaság és a pásztorkodás jelenti a fő tevékenységet, amelynek során kígyómarás következik be[15], az országos marások 50-60%-át képviselik ezek a helyzetek. A vadászat és a fa vagy a víz beszerzése a nők feladata, néha több kilométeren keresztül szállítják ezeket, így szintén növelik a kígyómarások kockázatát (kb. 20%).
A lakások menedéket jelentenek sok kígyó számára, amely fedél és zsákmány egyben. Könnyen be jutnak a házakba az éj leple alatt és sok marás az éjszakai alvás alatt, a házon belül történik, különösen a köpő kobrák és N. N. nigricollis mossambica szokása [16]. A gyermekek kezét rendszeres megharapják, mert kis állatokat (rágcsálókat, gyíkokat, vagy madarakat) táplálkozás kiegészítésére rendszeresen lyukakban keresnek. Következésképpen, a helyszínen a marás gyakran a kezet vagy a kart éri.
Minden országban a legtöbb kígyómarás az esős évszakban fordul elő. Ez annak köszönhető, hogy a kígyók viselkedés általában aktívabb ebben az időszakban, és a mezőgazdasági tevékenység is, ami szintén növeli ebben a szezonban a kockázatokat. A muzulmán közösségekben a férfiak péniszét vizelés közben megmarhatják, mert guggolva végzik egy alacsony fal vagy egy szikla védelmében. Ez a jelenség is minimális, de viszonylag állandóan előforduló kockázati tényező [17].

Klinikum és a mérgezés kezelése[szerkesztés]

A hagyományos orvoslás széles körben elterjedt és nagyon gyakori Afrikában. Szenegálban, háztartási felmérések kimutatták, hogy 95 %-a a kígyómarásos áldozatoknak konzultálnak egy hagyományos népi gyógyásszal, 85%-a a betegeknek kizárólag népi gyógyászhoz fordul [18]. Korlátozott terápiás lehetőségek és az egészségügyi központok hiánya hozzájárulhat a megnövekedett megkésett ellátáshoz, amelyek károsak a kezelések hatékonyságára.
Több napos vérzések léphetnek fel több nap után Echis marás után. Nekrózist és vérzést okozhat Bitis és Naja marás. A nem megfelelő elsősegély-nyújtás okozta állapotromlás oda vezet, hogy a beteg kezelését kórházban kell folytatni. A késések nem feltétlenül korrelálnak a távolsággal, az útviszonyok minőségével, a jármű rendelkezésre állásával, vagy a terápia kiválasztásával [19].

Kockázatnak kitett populáció[szerkesztés]

A 15-50 éves korú aktív férfiak kétszer olyan valószínűséggel szenvednek kígyómarástól, mint a nők és gyermekek. Ugyanakkor néhány szerző egyenlő eloszlását figyelte meg az incidenseknek a nemek között, például Guinea[20] , Gabon [21], vagy Zimbabwe [22], és a magasabb számú marások fordulnak elő nőkben Burkina Fasoban [23], valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság [24].
Paradox módon, a 15 éves kor alatti gyerekek alkotják egynegyedét az áldozatoknak, bár ők képviselik közel a felét a lakosságnak. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a testsúlyhoz viszonyított befecskendezett méreg mennyiséget [25], és figyelembe véve, hogy a harapás gyakran a kezet éri [26], a súlyos mérgezés a gyermekek körében magasabb számú, mint a felnőttekében.
A gyermekeknél amputációk fordulnak elő körülbelül 10%-ban [27], amely valószínűleg magasabb, mint a felnőtteknél. Végül, a súlyossága a kígyómarásoknak terhes nőkben nagyfokú, mivel a vérzéses szülészeti komplikációk vetéléshez vagy koraszüléshez vezetnek, jelentős a halálozási arány mind az anya , mind a magzat esetében [28].

A kígyómarások klinikai heterogenitása[szerkesztés]

Az afrikai kígyómérgek sok fehérjét tartalmaznak, amelyek két csoportba sorolhatók jellemzőik alapján a toxinok és enzimek. Nagyon különböző a farmakológiai, klinikai és terápiás jellemzőik. A toxinok általában egy kis molekulatömegű anyagok, amelyek egy adott celluláris receptorhoz kötődnek, így gátolják vagy megzavarják az élettani funkciókat. A toxikológiai hatások függnek az injektált méreg mennyiségétől, hiszen a toxicitás a megfelelő receptoron dózisfüggő.
Az enzimek általában nagyobb molekulatömegű fehérjék, katalizálják a szubsztrát átalakulást. Az enzim-toxicitás arányos nemcsak a befecskendezett mennyiséggel, bár ez továbbra is fontos tényező, hanem azt is, hogy az enzim a szervezetben perzisztens. Ezek az összetevők befolyásolják a kifejlődését a méreganyag okozta tüneteknek, amely általában időfüggő. Azonban a toxin vagy enzim okozta klinikai tünetek azonnal megjelennek a gyors terjedése miatt. [29].

Elapidmérgezés Afrikában[szerkesztés]

  • A mérgek hatásmechanizmusa
Az elapid kígyómérgek gazdagok neurotoxinokban, amelyek szelektíven kötődnek a kolinerg receptorok posztszinaptikus membránjához, vagy a neuronok ioncsatornáihoz. A neurotoxinok, amelyek kis molekulatömegűek, gyorsan kötődnek a célsejthez, nagyon magas affinitással, blokkolják az ideg-inger vezetést, és így petyhüdt bénulást eredményeznek a vázizomzaton. A sokféle toxinok megtalálható a mamba méregben. Dendrotoxinok fokozzák az acetilkolin felszabadulását, és fokozhatják a farmakológiai hatását; a fasciculinok gátolják a kolinészterázt.
Végül, a muszkarin-szerű toxinok kifejezetten kötődnek a muszkarin-receptorokhoz a motoros véglemezen és gyors korai muszkarinerg hatást váltanak ki. A citotoxinok sejtszétesést provokálnak, ami indukálja a fokális nekrózist, amit figyeltek köpködő kobra marása után figyeltek meg.
  • Tünetek
A kobrák marása után a neurológiai tünetek a legkifejezettebbek. A marás helye általában fájdalommentes, de bizonyos kobra és mamba marás fájdalmas lehet. Az első percet követően egy elapid kígyó marása után, több, különféle érzészavar jelei jelennek meg az áldozaton: viszketés és zsibbadás a harapás helyén, és néha a helyi érzéstelenítés, amely gyorsan terjed végig a mart végtagon.
A stressz egyértelműen uralja a klinikai képet és gyomortáji fájdalom, szomjúságérzés és nyálkahártya szárazság, a hányinger és a hallás és látászavarok. Után 10 vagy 15 percig, rendkívül szuggesztív testi jelei megjelennek. Az aluszékonyság bizonyítja a neurotoxikus hatását a méregnek. Muszkarin-szerű tünetek, mint a könnyezés, fényérzékenység, bőséges nyálfolyás, fokozott izzadás, izomgörcsök, hányás és hasmenés, különösen intenzív és korán jelentkezik mamba marás esetén, bár lehet, hogy bizonyos mértékig kobra mérgezés esetén is megjelennek. Az izmok remegnek, valamint izomgörcsök is megjelennek.
Kétoldalú ptózis jellemző a kobramérgezésre, a hozzájuk kapcsolódó vagy a nélküli szájzár, gyors és megerősíti a központi idegrendszeri érintettséget, gyakran szükségessé asszisztált lélegeztetés. A csendes kóma, az elveszett tudat megelőzi a halált, ami akkor jelentkezik, ha légzőizmok bénulnak. A progresszió a halál bekövetkeztéig 2-10 óra, attól függően, hogy mekkora a befecskendezett méreg mennyisége és az áldozat testtömege.
A szemgolyó működésének zavarát okozza a köpköd kobra (Naja nigricollis vagy rokon fajok, mint a N. mossambica, N. katiensis, N. nubiae, N. nigricinta, és Dél-Afrikában, a Haemachatus hemachatus) mérge, amely fájdalmas kötőhártya-gyulladást provokál, de ez általában nem súlyos, ha gyorsan és bőségesen mossuk, de ronthatja azt, ha nem megfelelő kezelést alkalmazunk lokális ellátásnál.

Viperamérgezések Afrikában[szerkesztés]

A mérgek hatásmechanizmusa[szerkesztés]
Az afrikai viperamarás gyulladást, vérzést és nekrózist eredményez. A vérzéses szindróma komplex, ami a széles és ellentmondásos kölcsönhatások eredménye. Két jelenséget kell kiemelni. Először is vérzéses elváltozások az endothelium felületén, amely helyi vérzést okoz.
Másodszor egyéb tényezők, amelyek a véralvadásra hatnak, ezek elsősorban trombinszerű enzimek (amely részben utánozzák a természetes trombint és átalakítják a fibrinogént fibrinné), glikoproteinek, amely képes átalakítani a protrombint trombinná a vérlemezkékben. Egyidejű jelenléte ezen anyagoknak egyetlen méregben megmagyarázza a nagyon változatos klinikai tüneteket és a nehéz kezelhetőségét a vérzéses szindrómáknak és a coagulopathiáknak.
Tünetek[szerkesztés]
  • A nekrózis lényegében a proteázok jelenlétéhez köthető, ezek az enzimek katalizálják a fehérjék szerkezeti hidrolízisét számos biológiai szövetben. Azonban más tényezők is nekrózist okoznak, nevezetesen a mérgezés utáni fertőzések, és elég gyakran a nem szakszerú helyi sebellátás. A méreg befecskendezése, ami általában mély, a hosszú méregfogaknak köszönhető. A gyakori nagy fájdalom azt jelzi, hogy a mérget befecskendezte a kígyó... A fájdalom gyorsan növekszik, sugárzik fel-felé a végtag eredéséig. A fájdalom ellenáll a legerősebb fájdalomcsillapítóknak, ezért szükség lehet helyi érzéstelenítésre is.
Azonban néhány vipera marása, például az Echis ocellatus marásánál szinte fájdalommentes, mint egy szálka vagy tűszúrás, amely félrevezetheti a diagnózist. Gyulladásos szindróma mindig velejárója a vipera marásának. Ödéma jelenik meg a marás helyén, általában perceken belül, fokozatosan kiterjedve a szomszédos régiókra. Átterjedhet a testfelszín 50 %-ra néhány óra alatt. Az elhalás gyakran nedvező és szivárgó, gyorsan terjed a felszínen és néha a mélyebb testrészekben.
  • Vérzéses szindróma jelenik meg fokozatosan a harapás helyén, amely eltarthat néhány napig. orrvérzés, vérvizelés, masszív bőr pirosság, és néha véres köpet vagy emésztőrendszeri vérzés léphet fel. Miután az Echis marása után vérzéses szindróma néhány óra késéssel több napon át is fennállhat, ki kell zárni a súlyos vérszegénység, szisztémás vérzés, vagy agyhártya bevérzésének lehetőségét, ami halált okozhat [30]. A fibrinogén szint gyorsan csökken, majd a többi véralvadási faktor és néha a vérlemezkék is. A nekrózis következménye lehet az életmentő végtag amputáció, vagy embólia okozta zsigeri infarktus távol a harapás helyétől.
  • Vese elváltozások a leggyakoribbak, anuria, amely akár több héttel a harapás után jelentkezik. Vese ischemiához vezethet a korai tubulus vagy kérgi elhalás. Glomerulonephritis, amely patogenikusan bonyolultabb, úgy tűnik, később jelentkezik, mint a több jellemző tünet. Leírták Bitis arietans mérgezés után, amely extracapillaris burjánzásnak lehet a következménye a glomerulonefritiszt követően a glomerulus bazális membránjának hidrolízise miatt. Ez a mechanizmus teljesen független immunopathologiai folyamat, amit az immunglobulinok hiánya okoz. Ez a fajta komplikáció előfordul az Atractaspis és B. gabonica marásától is.
Terápia[szerkesztés]
  • A tradicionális gyógyászatot gyakorta alkalmazzák emberi kígyómarások kezelésére. Ez egy első vonalbeli kezelés, amelynek hatékonysága kétséges, vagy egyértelműen káros (köpölyözés, érszorítás, kauterezés). Ezen kívül, a hagyományos kezelés hozzájárul ahhoz késedelemhez, hogy időben egészségügyi szakember lássa el a mérgezettet.
  • Az egyetlen meghatározó terápia kígyómarás esetén az AV, ellenméreg adása. Afrikában, a jelenlegi egészségügyi ellátás minőségi feltételei jelentősen eltérnek, és általában nem megfelelő vagy elégtelen, a rendelkezésre álló az egészségügyi létesítmények felszereltsége is szegényes. Annak érdekében, hogy hatékony és gyors hatást érjünk el, az AV-t intravénásan kell beadni. Infúzióban vagy lassú, közvetlen intravénás injekcióban, amely függ a mérgezés súlyosságától és a klinikai személyzet szakmai tapasztalatától. Nagy dózisok szükségesek, bár ezen a ponton ellentmondásosak a vélemények, törekedni kell a méreg semlegesítésére a vaszkuláris kompartimentben. Jelenleg, az F(ab')2 antitoxin előnyösebb több szempontból, hiszen lassú az eliminációja (hosszú időtartam az érrendszerben maradása), nagy semlegesítő kapacitású, jó a beteg-toleranciája, és olcsó.
  • Tüneti vagy adjuváns kezelések általában szükségesek. Az antihisztaminok úgy tűnik, hogy különösen hasznosak, és a pozitív hatások nem magyarázhatók csak ezzel. Ez a hatás azt jelenti, hogy antihisztaminok általánosan lehetne használni, mint egy adjuváns az AV mellett, hogy javítsa a kezelés minőségét. Légzésbénulás (súlyos kobramérgezés) előírja a mesterséges lélegeztetést, amit fenn kell tartani, amíg a természetes légzés vissza nem áll, néhány naptól néhány hétig tarthat.
  • Tracheotomiát el kell kerülni, amennyire csak lehetséges. Egyes szerzők neostigmint javasolnak, amely úgy tűnik, hogy fokozza a hatást az AV-nek, az ellenméregnek. Atropin esetében kísérletileg kimutatták, hogy hatásos a mamba mérgezésben. Azonban ezek a kezelések nem alkalmazható szisztematikusan, hanem függ az alkalmazása a tünetektől, ami meghatározza a tapasztalt szakember döntését.
  • Vérzéses tünetek (szisztémás vipera mérgezésnél szükségessé válhat az újraélesztés, amit nehéz kodifikálni, mert függ a mérgezés egyedi etiológiájától és klinikai tüneteitől. Mivel az afrikai vipera mérgek nem érzékenyek a trombin-gátlókra, például a heparinra vagy a hirudinra, ezek hatástalanok, sőt a vérzéses szindrómát erősíti a heparin.
Alkalmazása  a friss vérnek vagy koaguláns frakcióknak, amelyeket nehéz beszerezni az afrikai kerületi egészségügyi központoknak, csak akkor hasznos, ha azt az AV kezelés után adják, mert amíg a méreg továbbra is a betegben van, sok a koaguláns tényező azonnal eliminálódik. Ugyanakkor súlyos vérszegénység teheti szükségessé a gyors vércserét. Azt is meg kell említeni, hogy a használt vérnek mentesnek kell lennie a sok közös fertőző betegségtől, mint például a HIV-től, a hepatitis B és C-től, stb.
  • Az orvosi kezelést ödéma és nekrózis esetén folytatni kell, amíg a beteg állapota stabilizálódik. Korai sebészi beavatkozások gyakran preferáltak, ahol a vérzéses és szeptikus szövődmények forrásai megtalálhatók [31]. A sebészi beavatkozás helyét célszerű meghatározni ultrahanggal, különösen a lágy szövetekben és intrakompartimentális nyomás monitorozásával[32]. Sebészeti beavatkozás indokolt lehet abban az esetben, ha nem stabilizált ödéma vagy magas intrakompartimentális nyomás mérhető, amely képes blokkolni a keringést a harapott végtagon. Ha a seb stabilizálódott és a gyulladás kielégítő az incízió az elhalt szövetekből nem előnyös. Azonban, miután több nap eltelik, mire a végtag állapota javult, a seb műtéti tisztítása, a funkcionális egyensúly mérlegelése, és a végleges kezelés javasolt [33].
  • A nekrózis mellett agyvérzés (valószínű oka a legtöbb halálesetnek) és a veseelégtelenség a két fő komplikációk egy vipera méregeezés után. Az előbbit nehéz elkerülni, ha a kezdeti vérzéses szindrómát nem megfelelően kezelik, és előnyös lehet a mannitol  és kortikoid alkalmazása előnyös lehet. Veseelégtelenség megelőzhető a diurézis korai alkalmazásával, kb. 50 ml óránkénti fenntartásával. Felügyeleti tartalmaz monitorozása proteinuria és mikroszkópos haematuria. Veseelégtelenségben a kezelés alapja a peritoneális dialízis, ami hatékonyabb, ha korán kezdik el.

Kígyómarás okozta mérgezések Közép-Amerikában[szerkesztés]

Korallkígyók (Micrurus tener).
Andoki lándzsakígyó. Bothrops asper (Panama) coiled
Fontos közegészségügyi problémát jelentenek a régióban, ahol a legtöbb balesetet a Viperidae fajok főleg fiatal, mezőgazdasági munkások körében okoznak. Csak 1-2 %-a a kígyómarásoknak az, amelyt korallkígyók (Micrurus genus) okoznak; ezek a mérgek nem indukálnak helyi szöveti károsodást, hanem komoly bénító hatást provokál légzésbénulással végződő, súlyos esetekkel. Ezzel ellentétben, a viperid kígyók okozta mérgezések, amelyek között a Bothrops asper (más néven Andoki lándzsakígyó, terciopelo, barba Amarilla, vagy EQUIS) a legfontosabb, amely jellemző helyi patológiai elváltozást okozva, beleértve ödéma, hólyagosodás, vérzés és szöveti elhalás, amely gyakran jár együtt fertőzéssel.
A közepesen súlyos és súlyos viperid kígyómarás esetben különböző szisztémás elváltozások jelentkeznek, mint például vérzés, véralvadási zavar, szív- és érrendszeri sokk, akut veseelégtelenség. A méreg befecskendezése utáni objektív jelek és a kezdetei tünetek alapján a diagnózis értékelését alátámasztva szabja meg a klinikai kezelést, ezen betegek az intravénás, polivalens ellenmérget (pit vipera marás) vagy korallkígyó ellenmérget (korallkígyó-marás), hígított sóoldatban kapnak. Szoros ellenőrzése a betegnek mellékhatásoknak korai megjelenésének észlelése ellenméreg terápia esetén kulcsfontosságú. Ezen túlmenően, a tetanusz profilaxis mellett figyelembe kell venni az antibiotikumok alkalmazását közepesen súlyos viperafélék marásánál.

A kígyófauna leírása Közép-Amerikában[szerkesztés]

Nyíltvizi sárga hasú tengeri kígyó (Pelamis Platurus)
A legváltozatosabb csoportját a Colubridae (sensu lato/ tágabb értelemben) család mutatja, amelyben sok faj rendelkezik méreg miriggyel és méreg-befecskendező készülékkel, hátsó maxilla méregfoggal. Ugyanakkor, a közép-amerikai siklófélék családja komoly mérgezést nem okoznak emberben [34].
A legsúlyosabb eseteit a kígyómarás mérgezéseknek az Elapidae, mérgessiklófélék és Viperidae, viperafélék családjai okozzák. Az előbbi a korallkígyó (Micrurus genus, mérgessiklófélék (Elapidae) családja), valamint a nyíltvizi sárga hasú tengeri kígyó (Pelamis platurus, alcsalád Hydrophiinae), az igazán mérges faj, amely rendelkezik egy rövid első maxillaris méregfoggal (proteroglyph fogazattal). Pelamis platurus a Csendes-óceánban él, és nagyon kevés jelentés ismert arról, hogy ez faj az embert megtámadná, valószínűleg anatómiai korlátok és viselkedési jellemzők miatt. Ezzel szemben tizenhat féle Micrurus él a térségben, több országban [35]; Micrurus nigrocinctus (Közép-amerikai korall kígyó. A spanyolul : Serpiente-coralillo Centroamericana , [ 2 ] Coral Centroamericana , coralillo , Gargantilla , salviara , limlim , babaspul , korall macsó) a leggyakoribb faj, és ez felelős a legtöbb korallkígyómarásért. Azonban az előfordulása korallkígyómarás alacsony, ami 1-2%-a az összes esetek számához képest a régióban [36].
A legtöbb kígyómarást Közép-Amerikában a Viperidae család okozza. Huszonhárom viperafélék faja létezik a régión belül, a besorolt nemzetségek: Agkistrodon, Atropoides, Bothrops, Bothriechis, Cerrophidion, Crotalus, Lachesis és Porthidium [37]. Ezek eloszlása nagyon változatos élőhelyek, különösen gazdagon találhatók trópusi erdőkben és megváltozott trópusi területeken, ahol mezőgazdasági vagy szarvasmarha tenyésztésre alakították át. Messze ez a faj okozza a legtöbb balesetet, a Bothrops asper okozza, helyi nevén terciopelo, Barba Amarilla, vagy EQUIS, a legveszélyesebb mérges kígyó a közép-amerikai régióban, ők felelősek legtöbb esetben évente. Felnőtt példányait összegyűjtik Costa Ricaban.

Járványtana[szerkesztés]

A costa ricai kórházi statisztikák azt mutatják, hogy kb. 500-600 eset volt évente 1990-2000-től [38], ami nagyjából megfelel az éves előfordulási gyakoriságnak, a 15 eset/ 100.000 fő. Az egészségügyi hatóságok epidemiológiai adatai Panamában azt jelzik, hogy több mint kétezer jelentett eset évente az országban, ami arra utal, hogy Panama valószínűleg a előfordulási gyakorisággal bír kígyómarásból Latin-Amerikában. Nicaragua, Honduras és Guatemala hasonló esetszámmal bír, mint Costa Rica, azaz közel ötszáz évente, míg El Salvadorban az előfordulási gyakoriság alacsonyabb. Több okra vezethető vissza, és az a tény, hogy az Andoki lándzsakígyó (Bothrops asper) nem található ebben az országban meghatározó szerepet játszik ebben.
A legtöbb kígyómarás okozta mérgezés a fiatal mezőgazdasági munkásokat érintik, elsősorban a férfiakat, munkavégzés közben. Jelentős hányaduk az eseteknek gyermekek és serdülők. Beszámoltak két előfordulási kiugrásról, az egyik június és július, mivel megkezdődik az esős évszak, és a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági tevékenységek, a másik pedig november-december, bár esetek egész évben előfordulhatnak. Ami az anatómiai régiókatt illeti a harapás helye szempontjából a legtöbb eset a lábon (50%) és a kézen (30%) fordul elő.

A kígyómarás okozta mérgezések klinikai aspektusai[szerkesztés]

Általános szempontok[szerkesztés]

A mérgezésnek helyes diagnózisának a beteg által prezentált objektív jelek és tünetek elemzésén kell alapulnia a laboratóriumi leletek elemzésével együtt. Ebben az esetben a mérgezés súlyossága minden esetben igen változó, és függ a befecskendezett méreg mennyiségétől. Bothrops asper képes beadni egy viszonylag nagy mennyiségű mérget, míg más viperid fajok, mint például a Bothriechis nemzetség, sokkal kevesebb mérget fecskendez be. A marás módja és anatómiai helye is fontos.
A legtöbb esetben a harapások lábon vagy kézen fordulnak elő és a méreg a bőr alá vagy izomba kerül, következésképpen lassan szívódik fel a méreg. Ezzel ellentétben, a fej vagy törzs marása, vagy azokban az esetekben, ahol a méreg a vénába kerül, komolyabb mérgezés, gyors kialakulását eredményezheti. Hasonlóképpen, az áldozat fiziológiás és anatómiai jellemzői befolyásolják a súlyosság mértékét.
Annak ellenére, hogy hiányoznak azok a klinikai vizsgálatok, amelyekben azonosítható a kifogásolt kígyó faj, és így egyértelműen meghatározható, arra utalnak, hogy mar a bushmasters (Lachesis és L. stenophrys melanocephala) gyakran okoznak súlyos mérgezés [39], míg mar a közép-amerikai csörgőkígyó (Crotalus durissus durissus), amely a közelmúltban minősül C. simus [40], rendszerint provokál egy enyhe vagy közepes mérgezést [41]. Sőt, harap a nagy (> 1 m) terciopelo (B. asper) és nagy a kockázata az egyre súlyosbodó esetnek [42].

Az Elapidae család okozta mérgezések[szerkesztés]

A Viperidae család okozta mérgezések[szerkesztés]

Helyi hatások[szerkesztés]
Ödéma és fájdalom[szerkesztés]
Vérzés és hólyagok[szerkesztés]
Izomelhalás[szerkesztés]
Helyi fertőzés[szerkesztés]
Szisztémás hatások[szerkesztés]
Vérzés, véralvadási zavar, és a hemodinamikai elváltozások[szerkesztés]
Vese változásai[szerkesztés]

Klinikai labor a kígyómarás okozta mérgezés monitorozásában[szerkesztés]

A kígyómarások megelőzése[szerkesztés]

A kígyómarás okozta mérgezések kezelése[szerkesztés]

Elsősegélynyújtás és ellenméreg használata terepen[szerkesztés]

A kígyómarás okozta mérgezés kezelése egészségügyi központokban[szerkesztés]

Diagnózis és az első beavatkozások[szerkesztés]
Ellenméreg alkalmazása[szerkesztés]
További adagjai az ellenméregnek[szerkesztés]
Kiegészítő terápiás beavatkozások[szerkesztés]
Tetanusz profilaxisa és a bakteriális fertőzések kezelése[szerkesztés]
Helyi komplikációk kezelése[szerkesztés]
Szív-és érrendszeri elváltozások kezelése[szerkesztés]
A vese elváltozásai[szerkesztés]
Szérumbetegség kezelése[szerkesztés]
Rehabilitáció[szerkesztés]

Pókok[szerkesztés]

Minden pók mérgezőnek tekinthető (passzív mérgezők), ugyanakkor nagyon sok közülük aktívan is mérgező (toxalbuminok). Mérgeik neurotoxikus hatásúak és proteolitikusak (fehérjeoldók), marásuk, csekély helyi tünetek mellett, hidegrázást, nehézlégzést, izgatottságot, görcsöket, légzésbénulást okozhatnak. Nálunk a keresztespók ismeretes, amelynek toxalbuminja a felületes harapás következtében nem szívódik fel. A tarantula pók mérge a hiedelemmel ellentétben, viszonylag ártalmatlan. Az arachnolizin LD50: 77 mg/kg i.p. egér (fekete özvegy).

Skorpiók[szerkesztés]

A skorpiók a kígyómérgekre hasonló toxalbuminokat termelnek. A Dél-Amerikában és Dél-Afrikában élő skorpió fajták által termelt toxalbuminok légzésbénulást okozhatnak.



◄--- Előző lap:Előszó                      ---► Következő lap:A külföldi utazás kockázatai

  1. Kasturiratne, A; Wickremasinghe AR, de Silva N, Gunawardena NK, Pathmeswaran A, et al. (November 2008). "The Global Burden of Snakebite: A Literature Analysis and Modelling Based on Regional Estimates of Envenoming and Deaths". PloS Medicine 5 (11). DOI:10.1371/journal.pmed.0050218. Retrieved on 2009-06-24
  2. GBD Operations Manual
  3. Handbook of Venoms and Toxins of Reptiles Edited by Stephen P. Mackessy CRC Press Taylor & Francis Group 6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300 Boca Raton, FL 33487-2742 © 2010 by Taylor & Francis Group, LLC CRC Press is an imprint of Taylor & Francis Group, an Informa business No claim to original
  4. Ref: CID 43:1309, 2006.
  5. White, 1995a; Isbister et al., 2006b)
  6. (White, 1987a)
  7. (Trevett és mtsai., 1993)
  8. (Isbister et al., 2006b)
  9. (Warrell és mtsai., 1976b0)
  10. ( Baldé et al. , 2000 , 2002 , 2005c )
  11. ( Malukisa et al. , 2005)
  12. ( Stahel , 1980; Chippaux és Bressy , 1981)
  13. (római, 1969)
  14. (Chippaux és Bressy , 1981)
  15. Chippaux, 1999, 2000
  16. (Chippaux és mtsai., 1978; Greenham, 1978)
  17. (Warrell és Arnett, 1976; Chippaux, 2002b)
  18. ( Chippaux és Diallo , 2002 ; Chippaux et al. , 2005b)
  19. ( Chippaux , 2002a )
  20. (Baldé et al., 2005a)
  21. (Tchoua et al., 2002)
  22. (Kasilo és Nhachi, 1993; Nhachi és Kasilo, 1994)
  23. (egyes és mtsai., 2002
  24. (Bokata, 2005)
  25. (Enwere és mtsai., 2000)
  26. (Chippaux, 1999)
  27. (Loro és mtsai., 1994)
  28. (Dao et al., 1997)
  29. ( Blaylock , 1983; Chippaux , 1999)
  30. (Warrell és Arnett, 1976; Warrell et al., 1977)
  31. (Chippaux, 1982)
  32. (Dantec Le és mtsai., 2004)
  33. (Chippaux et al., 1961, Chippaux, 1982; Pugh és Theakston, 1987a, 1987b)
  34. (Gutiérrez és Sasa, 2002
  35. (Campbell és Lamar, 2004)
  36. (Bolaños, 1984)
  37. (Campbell és Lamar, 2004)
  38. (Sasa és Vasquez, 2003)
  39. (Bolaños és mtsai., 1982)
  40. (Campbell és Lamar, 2004)
  41. (Bolaños és mtsai., 1981)
  42. (Otero és mtsai., 1999)