Címerhatározó/Somogyi címer

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Somogyi és Somogy (olv. Somogyi) családok címerével foglalkozik.

derghi és karcsai Somogyi báró

A Somogyi-kőtábla restaurálás előtti állapota. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum Fotótára. Fotó: Andrejkovics Pál, 2004
Somogyi György emléke, Vasárnapi Újság, 1858, V. évf., 4. sz., 40.
A relief a restaurálás után. Fotó: Bevilagua Olga, 2007

"Dunaszerdahelyen immár több mint negyven esztendeje működik a Csallóközi Múzeum az ún. Sárga kastély épületében...

A tanulmány témáját képező Somogyi emléktábla a múzeum történeti gyűjteményébe van bejegyezve a 890. gyarapodási számon, valamint a H-162-es számon. Mészkőből készült, nagysága 120 cm x 100 cm. A múzeum dolgozói 1973-ban a Somogyi család Síposkarcsán élő leszármazottaitól vásárolták meg (Síposkarcsa ma Egyházkarcsa közigazgatási része a Dunaszerdahelyi járásban). Súlyának és méreteinek köszönhetően hosszú ideig „díszlett" a múzeum parkjában egy viszonylag védettebb helyen a szabad ég alatt, kitéve az időjárás viszontagságainak.

...Zuzana Ludiková művészettörténész, a Szlovák Nemzeti Galéria és a SzTA Művészettörténeti Intézetének (Bratislava) munkatársa. Kutatásai során, melyeket a 16. századi kőemlékeknek szentelt, különös tekintettel a kőemlékeken megjelenített portréábrázolásokra, nagy figyelmet szentelt a Somogyi kőtáblának. „Ritka az ilyen emlék a hazai környezetben a 16. század utolsó harmadából (Mikó 1986, 103). Fél alakban ábrázolt szobrászati portrét Somogyi Györgyön kívül a kassai harangöntő Illenfeld András (tl587), az ocsovai kapitány Arnault János (f 1599) és a széleskúti mágnás Balassa Menyhért (tl586 a sírkő alapján) kapott síremlékén (Ludiková 2000-2004, 56). (...)"

2004-ben a múzeum vezetősége a Trnava-i Kerületi Önkormányzat beleegyezésével hozzálátott az értékes műemlék restaurálási munkáinak megvalósításához. ... A munka elvégzésére a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Restaurátori Tanszékének szakemberét, Jaroslav Kuba szobrászművészt, főiskolai tanárt és munkatársait bízta meg. Közös megegyezés alapján elhatározták, hogy kiállítási célra elkészítik a restaurált kőtábla másolatát is. A restaurátori kutatás során fény derült a tárgy mechanikus változásaira, amelyekre feltételezhetően a családi kastély lerombolásakor került sor. Hiányzik az egész arc a kalap felső részével, a jobb kéz egy része a csuklótól és a bal kéz a könyöktől. A dombormű felső jobb sarkában még jól olvasható a következő háromsoros latin nyelvű felirat: GEORGIUS/ SOMOGDI/ d(E) ANNO/dor(mi)s (15)81.

A kőtáblát az első tisztító munkák elvégzése után a restaurátorok előkészítették a dombormű kiegészítésre szoruló részeinek újraformálására. A felújítási munkákhoz mintául szolgáltak: egy 19. századi ismeretlen festő olajfestménye, amely jelenleg a Somogyi család egyik tagjának magántulajdonában van, valamint a hasonló témájú történeti tanulmányok.

Somogyi György emléktáblája történetének megismeréséhez nagy segítséget nyújtott dr. Somogyi Mátyás, aki régóta foglalkozik a család, ill. a családi kastély történetével. A múzeum kézikönyvtárában található könyvek, folyóiratok közül a Vasárnapi Újság, amelyet Pesten 1858-ban Heckenast Gusztáv nyomdájában adtak ki, újabb forrásanyagot nyújtott a kőtábla történetének kutatásában. (...)

A Somogyi család múltját kutatók a levéltári forrásokból és a szakirodalomból merítve rámutattak, hogy a Somogyi család csallóközi ágát megalapító derghi Somogyi György Síposkarcsán felépíttette, és várkastélya falába elhelyeztette saját magát természetes nagyságában, vaspáncélos és sisakos harci öltözetben ábrázoló domborművét.

A kődombormű leírását Zuzana Ludiková a következőképpen jellemzi:

„A táblán már csak a kastélyépítő Somogyi György domborműves fél alakja látható épen, arcának portrévonásai elkoptak, a tábla alsó sarka letört, a feliratból néhány nehezen feloldható szófoszlány maradt meg. Jól látható viszont a családi címer az alak válla fölött. A pajzs kardot vivő leopárdot ábrázol, tekercsre helyezett sisakból kinövő foszladék kíséri. A tábla máig jól látható érdekessége György öltözete. Leopárdbőrös kacagányának apró mintái jól kivehetők az amúgy jócskán elkopott domborművön. A bal kéz és a jobb kézfej töredék a jellegzetesen kidomboruló párkányzatra támaszkodik, lezárva a kőtömb alsó részét. Az alak mögött a jobb sarokban szablya töredék nyomait fedezzük fel, melyet a jobbjában tartott. A párkányzaton eredetileg „fülkés" részben terjedelmes antik szöveg található. Ma már csupán töredékeket lehet belőle elolvasni. A szöveg tartalmát lejegyezték, amikor a táblára rátaláltak, ám a nehézkes megfogalmazás bizonyos kétségeket vet fel a másolat pontosságát illetően. így hangzik: (STAS LEOPARDE MANU OPERIS FORTISSIMA FERRI,/ ROBARA GENTIS EXTOLLIS NOMEN AD ASTRA TUAE./ TE DEUS EVEXIT SOMOGYI DE PULVERE VIRTUS./ STABIT IN AETERNUM, STETQUOQUE STRUCTA DOMUS." A fejnél újabb feliratot láthatunk, habár nehezen olvasható: „GEORGIUS/ SOMOGDI/ d(e) ANNO/ dor(mi)s (15)81. A címer viszonylag jó állapotban maradt meg (Ludiková 2000-2004, 54)."

A források alapos kutatása során Somogyi György életéről további adatokat ismertünk meg 19. és a 20. század fordulóján kiadott genealógiai szakirodalomból. A korabeli Magyarország nemesi családjegyzékeiben kutatva összeállt a család származási rendje (Nagy 1863; Borovszky é.n.). A kutatásban további fontos forrásanyagként szerepelnek a csaknem száz évvel később szlovák és magyar nyelven megjelent kiadványok (Pongrác-Stresnák-Ragác-Federmayer 2004, 367; Federmayer 2003; Novák 1980; Somogyi 1997, 2003, 2004).

Ki volt derghi Somogyi György (1557-1593)? A Somogyi család csallóközi ágának megalapítója volt. Kisgyermekként Somogy megyéből került a Csallóközbe a 16. század második felében, az Amadé család birtokára. „1564-ben I. Ferdinánd királytól a karcsai Karcsay Mihály és Mátyás kihalt családi ágának birtokait adományként megkapta. A következő területekről volt szó: a mai Egyház- és Királyfiakarcsák határában fekvő Diak-Karcsa, Barthal-Karcsa és László-Karcsa. Később Sipos-Karcsán is szerzett birtokot, ahol 1581-ben megerősített kastélyt építtetett (Pongrác-Stresfiák-Ragác-Federmayer 2004, 366)" Feleségül vette Erzsébetet, Amadé László leányát, még nagyobb birtokra tett szert és a vármegye leggazdagabb nemesei közé tartozott. Frederik Federmayer idézett művéből kísérhetjük tovább a család György ágának fejlődését. „A Somogyiak második generációjának tagjai többnyire a katonai pályán tevékenykedtek. A családból leginkább Somogyi Mátyás emelkedett ki. 1605-ben csallóközi, tatai és gesztesi főkapitánnyá nevezték ki. Érdemei elismeréséül az uralkodó bárói rangra emelte. Ezután a nógrád megyei Gyarmat várában volt főkapitány (még 1619-ben is). Pozsonyban való tevékenykedésének személyes okai voltak. Habsburg-párti nézetei miatt családjával együtt itt rejtőzködött Bethlen hajdúi elől. 1605-ben pedig Bocskai hadai elől menekült Pozsonyba, mert a csallóközi kastélyát nem találta elég biztonságosnak. 1624-ben, tekintettel magas korára, személyesen nem vett részt a felkelők elleni harcokban. Testvérei közül Somogyi Albert (fl631 után) tűnt ki. 1616-ban az érsekújvári lovasság kapitánya volt. Később Lengyelországba ment, ahol a király szolgálatában álló magyar katonák kapitánya lett. Somogyi Wolfgang (fl606 előtt) Sümeg várának elöljárója volt (1593), később 1604-ben Győr városa és erődítményének alkapitánya (Federmayer, 2003, 256)"."

Bevilagua Olga (Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely): SOMOGYI GYÖRGY FELÚJÍTOTT KŐTÁBLÁJA A CSALLÓKÖZI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL. In: A MUSAEUM HUNGARICUM 2. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja című konferencia tanulmánykötete. Szerkesztette DANTER IZABELLA. Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, Boldogfa, 2008

[2]

Irodalom:

BOROVSZKY, Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye. Budapest: Apolo.

FEDERMAYER, Frederik: 2003 Rody starého Prešporka. (Genealogicky rozbor obyvateľstva a topográfia mesta podľa súpisu z roku 1624). Bratislava. 256.

IPOLYI, Arnold: 1858 Csallóköz műemlékei. In: Vasárnapi Újság. Pest: Heckenast Gusztáv, V. évf., 4. sz., 40. 1994 Csallóköz műemlékei. Csallóközi Kiskönyvtár, Bratislava: Kalligram, 211.

LUDIKOVÁ, Zuzana: 2000 - 2004 Pamatná tabuľa Juraja Somogyiho. In: Spravodaj múzea - Múzeumi Híradó. Dunajská Streda, XXII. évf., 53-56.

MIKÓ, Árpád: 1986 Jagello-kori reneszánsz sírköveinkről. In: Ars Hungarica XIV, 1. sz., 103.

NAGY, Iván: 1863 Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór.

NOVÁK, Jozef: 1980 Rodové erby na Slovensku. Martin: Osveta.

PONGRÁC, Denis - STRESNÁK, Gábor - RAGÁC, Radoslav - FEDERMAYER, Frederik: 2004 Šľachta bratislavskej stolice. (Series Nobilium - Heraldicko-genealogicky lexikon). Bratislava: Agentura Luigi, 366-367.

SOMOGYI, Mátyás: 1997 Karcsai olvasókönyv. Fejezetek a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéhez. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

A szent király hűséges fiai. Adalékok a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéhez.

Kráľovicove Kračany: Obecný úrad Kráfovičove Kračany. A derghi és karcsai Somogyi család címere. (Erb rodu Somogyiovcov z Derghu a Kračian). Praha - Šipošovské Kračany - Győr: Magánkiadás. 2005

Külső hivatkozások:

somogyvári Somogyi

Magyarországon több, megyénkben [Somogyban] két ilyen nevű családot ismerünk, melyeket sokan mindvégig egynek gondoltak. A Somogyvári Somogyi család őse Somogyvári Péter deák, aki 1559. szeptember 13-án nyert armálist. A másik Somogyi ág ezekkel 1818-ig, mikor is nemességének igazolására késztették, nem kereste a kapcsolatot. Többek között Mosdóson, Szöllőskislakon és Bogláron voltak birtokaik.

A család címere: kék pajzsban jobbra fordult, jobb első lábával ezüst szőlőfürtöt tartó arany oroszlán. Jobb felső sarokban fogyó arany félhold, bal felső sarokban nyolcágú arany csillag látható. A csőrsisakon lévő koronán a pajzsban szereplő oroszlán kivont kardot tart. A takaró mindkét oldalon kék-arany. [3]

Irodalom:

Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 18-19.[4]

Külső hivatkozások:

Somogyi 1581

Somogyi György címere.

Arról, hogy melyik uralkodó mikor adományozta Somogyi Györgynek a címert, eddig még nem került elő okiratos bizonyíték. Az viszont vitathatatlan, hogy a királyi birtokadományokban részesülő Somogyi Györgynek volt címere, amely egy, mindmáig fennmaradt, 1581-ben róla készült festményen, illetve domborművön is látható. Némi módosítással ezt a címert használták leszármazottjai is.

A címer leírása: Piros pólyával haránt osztott zöld mezejű álló pajzsban, a pólya felett bal felé léptető, első középső mancsában félhold ezüstkapát tartó arany víziló. A sisakdísz fölötti koronából kinövő egyfejű, kiterjesztett szárnyú fekete karvaly.

[A címerleírás helyességével kapcsolatban kétségek merülnek fel, a szakszerűtlensége pedig nyilvánvaló. Sz. L.]

Irodalom:

Külső hivatkozások:

[5]

kávási Somogyi

Közp. Antikv.:

Báthori István (1533-1586) lengyel király, erdélyi fejedelem által saját kezűleg aláírt, latin nyelvű címereslevél.

Kávási Somogyi Gergelynek nemességet adományoz. A család a Közép-Szolnok (ma Szilágy) vármegyei Érkáváson volt birtokos. 1572-ben, II. Zsigmond Ágost lengyel király halálával kihalt a Jagelló-dinasztia. Lengyelország szabad királyválasztó ország lett, és 1573-ban a francia király öccsét, Valois Henriket választották meg királyuknak. Ő azonban bátyja, IX. Károly halála után elfoglalta a francia trónt, és elhagyta Lengyelországot. Báthori István erdélyi fejedelem (Miksa császárt és Iván cárt megelőzve) elsőként fogadta el a lengyel rendek feltételeit, majd feleségül vette a nála tíz évvel idősebb Jagelló Annát, II. Zsigmond Ágost király húgát. 1576-ban Krakkóban lengyel királlyá koronázták az előző évben megválasztott Báthori Istvánt. Az új uralkodó nem mondott le erdélyi fejedelemségéről sem, előbb testvére Kristóf, majd annak fia, Zsigmond kormányozta a fejedelemséget vajdaként. A viszonylag még önállóan működő Báthori Kristóf halála után a még csak kilenc éves Báthori Zsigmond lett a vajda, és kiskorúsága idejére háromtagú tanácsot hoztak létre. A tényleges hatalom azonban a Krakkóban működő erdélyi kancelláriához került, innen küldték az utasításokat Erdélybe. Ezt a kancelláriát vezette a felvidéki születésű, Padovában tanult Berzeviczy Márton, aki szintén kézjegyével látta el az oklevelet. Pergamenoklevél, zsinóron függő, enyhén sérült viaszpecséttel. Kelt: Varsó, 1582. VII. 6. Enyhén kopottas, foltos darab, a hajtogatások mentén kis hiányokkal.

Irodalom:

Központi Antikvárium, 145. árverés (2017. 12. 1.) - 104. tétel [6]

Külső hivatkozások:

gyulafehérvári Somogyi

Gyulafehérvári Somogyi másképpen Nagy Benedek 1599. július 12. Gyulafehérvár Báthori András nemesség és címer

R 64

++++++++++++++++

971. 1599. július 12. (in civitate nostra Alba Iulia, XII. Iulii) Báthory (Bathoraeus) András kardinális, Erdély, Moldva és Havasalföld fejedelme és vármiai (Varmienis) püspök azon hűséges szolgálatai jutalmául, melyeket már elődje [Báthory] Zsigmond idején tanúsított [gyula]fehérvári Somogy másként Nagy Benedeket (n) megnemesíti, nemessége jeléül címert adományoz neki. – Címerleírás: Scutum videlicet triangulare linea transversa in medio divisum, cuius inferior pars caeruleo superior vero rubeo colore tincta est, inferiorem autem scuti partem undae occupant quibus navis depicta ennatare visitur. In superiori autem scuti parte equus integer currens similis depictus est. Supra scutum galea militaris clausa est posita quam corona regia contegit ex eoque anchora integra in sublime erecta eminet, ex cono autem galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde deffluentes, utramque scuti partem pulcherrimae ambiunt et exornant. — Oklevelét függőpecsétjével erősíti meg. (Prot. IV. p. 342–344.)

A gyulafehérvári requisitorok keretszöveg nélküli másolata 1628 tájáról, amely szerint eredetije a fejedelem és Jacobinus János titkár aláírásával megerősítve kelt, hátlapján a következő szöveg volt olvasható: Anno 1604 die 25 Iulii exhibita, publicata, proclamata in congregatione universorum nobilium Albensium. Reimundus Weiss provisor Albensis mp. [7]

Irodalom:

AZ ERDÉLYI KÁPTALAN JEGYZŐKÖNYVEI (I.) 1222–1599. ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK VIII. 1. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Bogdándi Zsolt, Gálfi Emőke. AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET KIADÁSA, KOLOZSVÁR, 2006. 360-361.[8]

Külső hivatkozások:

[9]

Vö. Nagy címer

Rövidítések

Somogyi család a hajdúk között

Címerszerzők: Csomaközy András, kapitányai: Szilassy (Szylassy) János, Kövi (Keovy) Miklós, Pallai (Palay) Pál, Kovács (Kovacz) Albert, Somogyi (Somogy) György, Farkas Mihály, Elek János, Csatári (Chiatary) János, Szénási (Szenassy) Mátyás, Nagy Mátyás, Füzi (Fwzy) István, Hajdú (Haydu) Gergely és a 9254 hajdú.

4. T. 9. Bocskay István 9253 hajdúnak c. n. l. és Vámos-Pércsre Szabolcs megyében donátiót ad. [Korpona,] 1605. XI. 12. Kihird: [Kárász,] Szabolcs vm. 1606. XII. 4. – Eredeti Hajdu vm. lt. Turul 1905. évf. 178. l. [jelzet: MUO. 78.]

Hajdúk címere

Irodalom:

Horváth Sándor: A hajduk közös czimeres nemeslevele 1605-ből. Turul, 1905. 4. 174–179.

Külső hivatkozások:

Somogyi 1613

György (Mikó) János 1613. március 10., Pozsony II. Mátyás nemesség és címer általa: felesége Palotay Anna, lányai Anna, Rozália, Fruzsina, mostohafia Somogyi István

megj.: a családnév Mikóra hamisítva

R 64

Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[10]

Somogyi 1654

Somogyi András és János, Bécs, 1654. július 25. III. Ferdinánd nemesség és címer. Általuk: Fülep András, Szabó István, valamint Végh István és György.

A címer számítógépes rekonstrukciója, Somogyi András által [1]
A címer nagy felbontású változata
Az armálison szereplő pecsét
Az armális szövegének fordítása, 1.
Az armális szövegének fordítása, 2.
Az armális szövegének fordítása, 3.
A Somogyi család említése Herpay Gábornál

A nemesség kihirdetése Szabolcs vármegyében.

Somogyi András 1654.-ben kelt nemesi oklevelének fordítása

Mi, Harmadik Ferdinánd, Isten kegyelméből a Rómaiaknak örök felségű választott Császára, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária, stb. Királya, Ausztria Főhercege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karintia, Krajna hercege, Morvaország Őrgrófja, Luxemburg és Felső és Alsó Szilézia, Württemberg és Teschen Hercege, Sváb-ország Fejedelme, Habspurg, Tirol, Ferrette, Kyburg, és Görz Grófja, Elzász Tartományi Grófja, Felső-Ausztria, Burgovia, és Felső— és Alsó—Luzsácia Őrgrófja, a szlovén határgrófság a naoi kikötő és Salina Ura stb. Jelen oklevelünk tartalmával emlékezetül ajánljuk jelentve mindazoknak, akiket illet, hogy Mi egyrészt némely hívünknek eziránt Felségünk elé terjesztett legalázatosabb könyörgésére, másrészt pedig ﬁgyelembe véve és megfontolva a Mi hívünknek, Somogyi Andrásnak hűségét és odaadó szolgálatait, melyeket ő elsősorban Magyar Királyságunk Szent Koronája és azután felségünknek érdekében a helyek és körülmények változatosságához képest hűségében felmutatott és kifejtett és ígérete szerint a jövőben is fel fog mutatni és ki fog fejteni, királyi kegyelmünknél és bőkezűségünknél fogva azokkal szemben, akik körülöttünk és a keresztény köztársaság körül érdemeket szereztek és erényre törekedtek, néhai dicső elődeinknek, Magyarország Királyainak példáját szoktuk követni és nekik erényeik biztos emlékjeleit szoktuk odaítélni, hogy azok még nagyobb érdemek felmutatására ösztönözzék őket. Ennélfogva a nevezett Somogyi Andrást és általa a hasonlóképen Somogyi Jánost, az ő vér szerinti édes testvérét, úgyszintén Veegh Andrást, Fülöpöt, Istvánt és Györgyöt és Szabó Istvánt a nem nemesi állapotból és helyzetből, amelyben idáig hír szerint éltek, királyi hatalmunk teljességénél én különös kegyünknél fogva kiemelve már említett Magyar Királyságunk és kapcsolt részei valódi és kétségen kívül való nemeseinek gyülekezetébe és sorába beiktatandóknak, besorozandóknak és bejegyzendőknek találtuk. Beleegyezünk és biztos tudomásunk és eltökélt szándékunk alapján megengedjük, hogy ők mostantól fogva a jövőben elkövetkező időtlen időkig mindazokkal a büntetlenségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel említett Magyar Királyságunknak és kapcsolt részeinek többi valódi, ősi és kétségen kívül való nemesei idáig bármiféle jog és szokás alapján éltek és amelyeknek örvendtek és élnek és örvendenek, szintén élhessenek, élvezhessék és örvendhessenek és mindkét nembeli örököseik és utódaik is valamennyien ugyanazt tehessék, méltányosnak találtuk, hogy ennek a Mi irántunk kimutatott kegyünknek és kegyelmünknek és bőkezűségünknek bizonyságául és a valódi és kétségen kívül való nemességnek jeléül ezt a címert vagyis a nemesség jelvényét kegyesen adjuk és adományozzuk a nevezett Somogyi Andrásnak és általa a föntebb név szerint felsorolt személyeknek és minkét nembeli valamennyi utóduknak és örökösüknek. Íme;

Egyenest álló katonai pajzs, melyet a közepén átlósan húzott vonal egyenlő piros és kék részre oszt, a pajzsnak pedig piros színű alsó felében itt-ott fehér liliomok, közepükön pirosló rózsa és a pajzsnak piros színű felső felében sértetlen oroszlán, mely pirosló nyelvét kinyújtja és kétágú farkát a háta mögött felemeli, jobb lábában meztelen kard villog. A pajzs fölött rostélyozott, vagyis nyílt sisakot látunk királyi diadéméval és belőle kinövő emberi kart piros ujjassal felöltöztetve, amely előrenyújtott, márkában kardot tart. A sisak tetejéről, vagyis csupjáról egyfelől sárga és kék, másfelől fehér és piros leplek, vagy szalagok omlanak alá a pajzs szélére és magát a pajzsot kecsesen díszítik. Mindez ilyeténképpen látható jelen oklevelünk kezdetén, vagyis fején a festőművész gyakorlott kezétől a megfelelő színekkel megfestve. Elhatároztuk és biztos tudomásunk és eltökélt szándékunk alapján megengedjük, hogy ezt a címert, vagyis nemesi jelvényt már említett Magyar Királyságunk és kapcsolt részei többi valódi és kétségen kívül való nemeseinek módjára ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal, kiváltságokkal, amelyekkel azok a dolog természeténél, vagy ősi szokásnál fogva éltek és élnek és amelyeknek örvendtek és örvendenek: mindenütt ütközetekben, harcokban, csatákban, lándzsatöréseken, lovagjátékokban, párviadalokban és minden más és bármiféle egyes katonai és nemesi gyakorlaton, úgyszintén pecsétjeiken, takaróikon, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken zászlaikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon és síremlékükön, általában pedig bármiféle holmijukon, vagy vállalkozásukban a valódi ősi és feddhetetlen nemesség címével, amellyel – ezt kívánjuk és meghagyjuk – mindenki, bármilyen rangban, méltóságban, állásban és kiváltságos helyzetben legyen, őket tisztelni, nevezni, tartani és elismerni köteles, ők is hordhassák és viselhessék a jövőben elkövetkezendő időtlen időkig és örökké használhassák és élvezhessék és örvendhessenek nekik és valamennyi mindkét nembeli örökösük és utóduk ugyanazt tehesse.

Íme, a nemességet adjuk és adományoztuk jelen oklevelünk erejével. Méltányosnak találtuk, hogy ennek a dolognak emlékezetére és örökös erősségére a nevezett Somogyi Andrásnak és általa a fent jelzett személyeknek és valamennyi mindkét nembeli örökösüknek és utóduknak, akik eddig születtek és a jövőben születni fognak, kegyesen adjuk és engedélyezzük a jelen oklevelünket megerősítve titkos függő pecsétünkkel, amellyel Magyarország Királyaként élünk. Kelt a Mi kedvelt hívünknek, Tisztelendő Szelepcsény Györgynek, nyitrai püspöknek és Nyitra vármegye főispánjának, a Mi tanácsosunknak és említett Magyar Királyságunk udvari kancellárjának kezéből az ausztriai Bécs városunkban, az Úrnak ezerhatszáz-ötvennegyedik évében július hó huszonötödik napján, Római uralkodásunknak tizenkilencedik, magyarországi és a többi uralkodásunknak huszonnyolcadik, csehországi uralkodásunknak pedig huszonhetedik évében, akkor, amikor a Főtisztelendő és Tiszteletreméltó Urak, Krisztusban Atyák: Zombori Lippay György prímás, az esztergomi és Püsky János a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekeiként, a fönt említett Szelepchény György a nyitrai, Kisdy Benedek az egri, Petretich Péter a zágrábi, Zongor Zsigmond a váradi, Pálfalvai János az erdélyi, Szécheny György a veszprémi, Hoffman Pál a pécsi, a fönt említett Püsky János adminisztrátor a győri, az említett Püsky János a váci, Gyurgyevics Péter barát, a szerémi, Maravich Márián, a másik barát, a boszniai, Bielavich György, a harmadik barát, a tinnini, Pálffi Tamás a csanádi, Caramut János barát a rizanoi és Máriásy Péter a zenggi és modrusi egyházak püspökeiként Isten egyházait szerencsésen kormányozták, valamint amikor – a nádori méltóság betöltetlen lévén – Tekintetes és Nagyságos Cháky László gróf volt az országbíró, Zrínyi Miklós gróf említett dalmát, Horvát – és Szlavónországok bánja, Cháky István gróf a főtárnokmester, az említett Zrínyi Miklós gróf a főlovászmester, monyorókéréki Erdeődy György gróf a főkomornyikmester, erdeődi Pálﬀy Miklós gróf a fő ajtónállómester, Battyány Ádám gróf a főasztalnokmester, ghymesi Forgách szintén Ádám gróf a főpohárnokmester, Nádasdy Ferenc gróf a főudvarmester, valamennyien Magyar Királyságunkban és az említett erdeődi Pálffi Miklós gróf volt a pozsonyi gróf és igen sokan mások viselték említett Magyar Királyságunk vármegyei és egyéb tisztségeit.

Ferdinánd s.k. Szelepchény György s.k.

nyitrai püspök

Ruttkay András s.k.

Az Úrnak ezerhatszáz-ötvenötödik évében Január hó tizenötödik napján Szabolcs vármegye mágnás és nemes urai összességének Petneházán tartott közgyűlésén Ő császári és Királyi Szent Felségének, a mi legkegyelmesebb Urunknak címer, vagyis nemességi jelvény kegyes adományozásáról szóló jelen adománylevelét bemutattam, elfogadták és én ünnepélyesen kihirdettem.

Zathureczki Lőrinc vármegyei esküdt jegyző s.k.

Fordította;

Szőts Gyula

kir. törvényszéki tolmács Budapesten 1939. évben.

Irodalom:

Herpay Gábor: Nemescsaládok Hajdú vármegyében. Debrecen, 1926, 217. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

perlaki Somogyi

A perlaki Somogyi család címere Mihály 1667. évi febr. 9-én nyert címeres nemeslevelet, melyet az 1667 jún. 24-ét megelőző hétfőn hirdettek ki. A család tagjai közül Henrik 1796-ban nemesség igazolási pert indított Sáros vármegyében. Temes vármegyében 1819 nov. 22-én hirdették ki a család nemességét. Gyula 1897-ben Temes vármegye főszolgabirája volt. Iván (†1907 május 23-án Temesvár) volt községi jegyző.

Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Somogyi Ignác

Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

Címerhatározó

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs