A csicsóka a fészkes virágúak családjába (Asteraceae) tartozó évelő, akár 2 méter magasra is megnövő dudvás szárú, gumós növény. Ősrégi haszonnövény, de a mi éghajlatunkon magot nem érlel, teljes hajtásrendszere minden évben megsemmisül, csupán gumója él tovább. Szaporítani is erről, vegetatív úton lehet. Akár 5-10 évig is helyén maradhat, de a burgonyához hasonlóan is termeszthető, "egy évesként".
Magyarországon a fehér gumójú fajtája a legelterjedtebb. Nagyon magas a káliumtartalma, és ötször annyi rostanyagot tartalmaz, mint a burgonya. Magas rosttartalma miatt jótékony hatást gyakorol az emésztésre.
A zöldségekhez hasonlóan párolhatjuk, palacsintatésztában süthető, salátákba reszelve kitűnő ízt ad. Édeskés ízét ízesítéssel, sózással tompíthatjuk, de a nyers salátákban még előnyt is jelenthet. A nyers salátákhoz utoljára adjuk a lereszelt csicsókát, így érik kellően össze az íze. Másfajta ételeknél akit zavar a csicsóka édeskés íze, meghámozva legalább 1 órán át áztassa meleg vízben.
Ha magunk termeljük ezt az igénytelen évelő növényt, akkor októberben az érett gumókból csak annyit szedjünk fel, amennyire szükségünk van, mert hamar megfonnyad, a földben hagyva viszont a korai fagyot is jól átvészeli. A csicsóka biozöldségként is könnyen termeszthető, mivel kártevője nincs, így nem igényel vegyszeres növényvédelmet.
