1 csomag dzsem kocsonyásító (1 kg gyümölcshöz való).
Elkészítés:
A szőlőt leszemezem, megmosom, majd egy fazékban addig főzöm, míg a szemek szétmennek és kiengedik a levüket.
Szűrőn átpasszírozom a megfőtt gyümölcsöt. Ennek igen hatékony módja, ha egy megfelelően mély tál fölé teszem a legnagyobb szűrőt, majd merőkanál aljával körkörös mozdulatokkal kavargatom benne a masszát. (A kanál lehetőleg olyan legyen, amit nem fogunk sajnálni, ha a szőlőmagok összekarcolják kissé, illetve műanyag kanál esetén érdemes vigyázni, ne legyen töréskár.
A birsalmát alaposan megmosom, nyolcfelé vágva kiemelem a magházát, majd a cikkeket keresztben vékony (kb. 1 mm-es) szeletekre vágom, és a szőlőlébe rakom.
Az előírás szerint összefőzöm a dzsem kocsonyásítóval, de nem cukrozom meg. Ha felfőtt és kezd puhulni a birsalma, megkóstolom, és csak ekkor döntöm el, hogy kell-e bele egy kis édesítő. Mivel most egy kellemesen savanykás áru lett, így meghagytam a maga természetességében. Csak addig főzöm, amíg megpuhul a birsalma, de nem fő szét (pár perc, hisz vékonyra szeleteltem, az állagról meg majd a kocsonyásító gondoskodik).
A tűzről levéve kiforrázott üvegekbe kanalazom, ügyelve rá, hogy nagyjából egyenletesen osszam el a lét meg a birsalmaszeleteket.
A fedők belsejét rácsavarás előtt kibélelem celofánnal (így nem fogja be a szőlőlé), majd a lezárt dzsemeket 5 percre fejre állítom, utána pedig száraz dunsztban hagyom kihűlni.
