Ugrás a tartalomhoz

Növények/Natúr gyógytea/Kukorica

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Recept mérete: 1491 bájt

Szakácskönyv

Kukorica

Növények Népi gyógyászat Gyógynövények Gyógynövények hatóanyagai Gyógynövények gyűjtése Gyógynövény‐gyógyszer interakciók Gyógynövények Interakciós hatásai Gyógynövények felhasználása Gyógynövények adagolása Gyógynövény lista Gyógynövény terápiák Gyógyteák Gyógyborok Gyógyfürdők


A korábban elterjedt tengeri elnevezés a 16. század óta használt tengeri búza kifejezésből rövidült le a 19. században. Az elnevezés arra utal, hogy a növény a tengeren túlról került hozzánk. A növény másik gyakori régi neve a törökbúza volt, amelyet az erdélyi magyarok ma is használnak. E név onnan ered, hogy miután a spanyol kereskedők elterjesztették a növényt az Oszmán Birodalomban, az onnan jutott el a magyarlakta területekre.

Kukorica

Latin neve: (Zea mays)

A virágzási idő kezdetén a kukorica haját gyűjtjük, árnyékos helyen gyorsan szárítjuk.

Húgyképző szervek betegségei, kőképződés, szív-ödéma, vesegyulladás, hólyaghurut, köszvény, reuma, ágybavizelés kezelésére használjuk.

Nyersen készült forrázata hashajtó hatású.

Kukoricahaj tea:

Szárított kukuricahajból 1 púpozott teáskanálnyit teszünk egy csészébe, 2,5 dl forró vizet öntünk rá, 1-3 percig állni hagyjuk, leszűrjük. Nem édesítjük.

Alkalmazása:

2-3 óránként 1 evőkanálnyit kell bevenni. Minden évben kúraszerűen fogyasztható.