Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Népi gyógyászat

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3533 bájt

Gyógynövény

Népi gyógyászat

LatinNövények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFákFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélék Védett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Népi gyógyászat a népi tapasztalaton, természetismereten, vallásosságon, mágián alapuló ismeretrendszer és gyakorlat. Területei a népi tünettan, kóroktan, fiziológia és anatómia. A magyar népi kóroktan történeti rétegei egybeesnek a világon ismert nagy gyógyászati áramlatokkal.

A népi gyógyászat kezdeti korszakai

A honfoglalás előtti gyógyászat alapelve a pneumatan, amely szerint a szervezetet a benne keringő pneuma (levegő) tartja életben. A betegségeket a szervezetbe kerülő rossz levegő okozza.

A 10-17. század közötti orvoslási irányzat a humorális patológia (népi hippokratizmus), amely az egészséget a szervezet nedveinek egyensúlya, a betegséget pedig a nedvek egyensúlyának megbomlása alapján értelmezi.

A népi gyógyászatnak a 18. századtól számítható harmadik nagy korszaka a szomatikus, materiális patológia, amely a betegséget a szervezetnek külső kórokozó hatására történő anyagi elváltozásaként értelmezi.

Forrás: Oláh Andor:A ​természet patikája (1989)


A NÉPI APITERÁPIA

A szájhagyományként terjedt a népi gyógyászat receptgyűjteménye, a magukban vagy keverten alkalmazott népi gyógyanyagok ismerete. A kutatónak olykor sikerült egy-egy ilyen szájhagyományozott receptet tollvégre kapnia és írásban a következő nemzedékek számára megőriznie.

A gyógyszertani osztályba sorolás a következő:

I. osztály

– általános fertőtlenítő, baktériumölő, féregirtó, daganatlehúzó, mérgezést-gátló, vérzéscsillapító és vérszegénység elleni szerek.

II. osztály

– a légutakra ható, fertőtlenítő, köhögéscsillapító, asztmanyugtató szerek.

III. osztály – az emésztőkészülékre ható, hasmenést-gátló, székrekedésoldó, epekőoldó, májkímélő, gyomor- és nyombélbetegségek elleni szerek. IV. osztály

– a szív- és érrendszerre, illetőleg a vesére ható, szív- és érműködést-serkentő, vizelethajtó, izzasztó, vérnyomáscsökkentő, vérrögoldó és orbáncellenes szerek.

V. osztály

– az idegrendszerre ható (serkentő, nyugtató) szerek, altatók, érzéstelenítők, fájdalomcsillapítók, görcsoldók.

VI. osztály

– a belső elválasztású mirigyrendszerre és az anyagcsererendszerre, illetőleg a női és férfi nemi mirigyekre ható szerek.
Mivel a népi gyógyanyagok sokféle, egyenként is bonyolult, többszörösen aktív hatótényezőjű természetes anyagokból tevődnek össze, hatókörük is igen széles és változatos. Ennek ellenére egyikük sem helyettesítheti az orvost, egyikük sem jó bármilyen betegségre, sőt azonos megbetegedések esetén sem való bárkinek. Az orvos mesterségbeli tudása semmivel sem helyettesíthető, pótolható.
Esetenként csakis orvos dönthet abban, hogy a természetes anyagú szerek tárából melyik éppen a legmegfelelőbb. Óvakodjunk tehát attól, hogy mi magunk állapítsuk meg magunknak diagnózist, hogy magunk válasszuk meg a kezelés módját, mert az ilyesféle doktorosdinak egészségükkel vagy akár egész életükkel adhatjuk meg az árát.