„Akarta a fene/Arany János:V.László” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
Előző oldal: [[Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete|A ballada precessziós értelmezési kísérlete]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/Az V.László elemzése|Az V.László elemzése]] |
Előző oldal: [[Akarta a fene/A ballada precessziós értelmezési kísérlete|A ballada precessziós értelmezési kísérlete]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/Az V.László elemzése|Az V.László elemzése]] |
||
---- |
---- |
||
{{Vers|Arany János:V. LÁSZLÓ| |
|||
<br> |
<br /> |
||
Sűrű setét az éj,<br /> |
|||
Dühöng a déli szél,<br /> |
|||
Jó Budavár magas<br /> |
|||
Tornyán az érckakas<br /> |
|||
Csikorog élesen.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»Ki az? mi az? vagy úgy -«<br /> |
|||
»Fordulj be és alugy<br /> |
|||
Uram László király:<br /> |
|||
A zápor majd eláll,<br /> |
|||
Az veri ablakod.«<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
A felhő megszakad,<br /> |
|||
Nyilása tűz, patak;<br /> |
|||
Zúgó sebes özönt<br /> |
|||
A rézcsatorna önt<br /> |
|||
Budának tornyiról.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»Miért zúg a tömeg?<br /> |
|||
Kivánja ''eskümet''?«<br /> |
|||
»A nép, uram király,<br /> |
|||
Csendes, mint a halál,<br /> |
|||
Csupán a ''menny'' dörög.«<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
Megcsörren a bilincs,<br /> |
|||
Lehull, gazdája nincs:<br /> |
|||
Buda falán a rab<br /> |
|||
- Egy-egy felhődarab -<br /> |
|||
Ereszkedik alá.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»Hah! láncát tépi a<br /> |
|||
Hunyadi két fia -«<br /> |
|||
»Uram, uram, ne félj!<br /> |
|||
László, tudod, nem él<br /> |
|||
S a ''gyermek'', az fogoly.«<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
Mélyen a vár alatt<br /> |
|||
Vonúl egy kis csapat;<br /> |
|||
Olyan rettegve lép,<br /> |
|||
Most lopja életét...<br /> |
|||
Kanizsa, Rozgonyi.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»Kettőzni kell az őrt,<br /> |
|||
Kivált Mátyás előtt!«<br /> |
|||
»Mátyás, az itt maradt,<br /> |
|||
Hanem a többi rab -<br /> |
|||
Nincsen, uram, sehol.«<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
A felhő kimerült,<br /> |
|||
A szélvihar elült,<br /> |
|||
Lágyan zsongó habok<br /> |
|||
Ezer kis csillagot<br /> |
|||
Rengetnek a Dunán.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»El! míg lehet s szabad!<br /> |
|||
Cseh-földön biztosabb.«<br /> |
|||
»Miért e félelem?<br /> |
|||
Hallgat minden elem<br /> |
|||
Ég s föld határa közt.«<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
Az alvó aluszik,<br /> |
|||
A bujdosó buvik;<br /> |
|||
Ha zörren egy levél,<br /> |
|||
Poroszlót jőni vél<br /> |
|||
Kanizsa, Rozgonyi.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»Messze még a határ?<br /> |
|||
Minden perc egy halál!«<br /> |
|||
»Legitten átkelünk,<br /> |
|||
Ne félj uram: ''velünk''<br /> |
|||
A gyermek, a fogoly«.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
Az alvó felvirad,<br /> |
|||
A bujdosó riad:<br /> |
|||
Szellő sincsen, de zúg,<br /> |
|||
Felhő sincsen, de búg<br /> |
|||
S villámlik messziről.<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
»Oh adj, oh adj nekem<br /> |
|||
Hűs cseppet, hű csehem!«”<br /> |
|||
»Itt a kehely, igyál,<br /> |
|||
Uram, László király,<br /> |
|||
Enyhít... mikép a ''sír''!«”<br /> |
|||
<br> |
<br /> |
||
Állj meg, boszú, megállj:<br /> |
|||
Cseh-földön űl a rab;<br /> |
|||
Cseh ''földben'' a király,<br /> |
|||
Mindég is ott marad,<br /> |
|||
De visszajő a rab...!<br /> |
|||
| | |1853.}} |
|||
::::::::::::::::::::::(1853.) |
A lap 2012. november 24., 07:01-kori változata
Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában
Arany János:V.László
Előző oldal: A ballada precessziós értelmezési kísérlete « » Következő oldal: Az V.László elemzése
Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.
»Ki az? mi az? vagy úgy -«
»Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.«
A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról.
»Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?«
»A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.«
Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá.
»Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -«
»Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly.«
Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi.
»Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!«
»Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -
Nincsen, uram, sehol.«
A felhő kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.
»El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.«
»Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt.«
Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi.
»Messze még a határ?
Minden perc egy halál!«
»Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek, a fogoly«.
Az alvó felvirad,
A bujdosó riad:
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg
S villámlik messziről.
»Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!«”
»Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!«”
Állj meg, boszú, megállj:
Cseh-földön űl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...!
. 1853.