Ugrás a tartalomhoz

Növények/H/Hangafélék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3956 bájt

Növények

Hangafélék

LatinNövényekGyógynövények‎‎Növények listájaAllergén növényekDísznövények‎ • Ehető növényekÉlvezeti növényekFák - CserjékFestőnövényekFűszerekGabonákEhető gombákGyomnövények‎GyümölcsökHiperakkumulátor növényekHúsevő növények‎Ipari növényekKártevőriasztó növényekLégtisztító növényekMérgező növényekMézelő növényekParazita növények‎Pszichoaktív növényekZöldségfélékVédett növényekVízinövényekInváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunkTanácsok

Növények listája – Ábécé szerinti tartalomjegyzék

Hangafélék


Hangafélék
(Ericaceae, Syn: -)
Más neve(i): erikafélék, csarabfélék


A hangafélék családja a virágos növények nyolc alcsaládját – 124, rendkívül változatos megjelenésű és életmódú nemzetség mintegy háromezer faját – foglalja magába. Jellemzően örökzöld cserjék, félcserjék vagy fák.
Egyesek, (mint például a névadó hanga) egy-egy ország, illetve táj jelképévé váltak. Ausztrália nagy része kivételével minden földrészen megtalálhatók.
A Kárpát-medencében jellegzetes képviselőjük a közönséges csarab (Calluna vulgaris), ez a szőrfűgyepekben, savanyú talajú fenyvesekben és nyíres fenyéreken, valamint tőzegmohás lápokon élő törpecserje. Védett növényeink a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus), valamint a mészkerülő erdőkben növő vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) és fekete áfonya (Vaccinium myrtillus). Hazai flóránkból hiányzik a hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum), a keresztes hanga (Erica tetralix), a mocsári molyűző (Ledum palustre) és a közönséges tőzegrozmaring (Andromeda polifolia).
Fás szárúak, de fa termetűvé növő képviselőik csak a trópusokon fordulnak elő. Apró, egyszerű, általában tagolatlan, jellemzően pikkely- vagy tűlevélszerű, ún. „erikoid” (xeromorf), de számos fajnál szabályos lemezű leveleik két sorban, átellenesen vagy örvökben állnak.
Virágaik aktinomorfak vagy enyhén zigomorfak, körönként 4–7 tagúak. Egy-egy virágban 5, 8 vagy 10 porzó nő. Sziromleveleik többnyire majdnem végig összeforrtak; a virág tölcsér, harang vagy szűk szájú bögre alakú. Gyakoriak bennük a nektártermő diszkuszok. 2–5 üregű magházuk felső és alsó állású egyaránt lehet. Termésük tok vagy bogyó, ritkábban csonthéjas.
A fajok többsége a savanyú, tőzeges talajt kedveli; fényigényük közepes. Számos fajuk kimondottan mészkerülő. Sokuk fenyéreken él, emellett a magashegységek szubalpin régiójának, a sarkvidéki tundráknak és a mediterrán cserjéseknek is jellemző növényei.
A mediterrán macchianövényzet tagja a nyugati szamócafa vagy kutyacseresznye (Arbutus unedo). A magashegységi fahatár közelében tenyészik a havasszépe (Rhododendron ferrugineum). A nemzetség több faját dísznövényként termesztik.
A dísznövényként termesztett hangaféléket virágzás után célszerű visszavágni. Más lomblevelű örökzöldekhez hasonlóan száraz időben sok vizet igényelnek. Ha földlabdájuk teljesen kiszárad, nagyon nehéz újra átnedvesíteni, és a növény akár el is pusztulhat – őszidőn azonban, miután elvirágoztak, már nemigen kell őket locsolni.
Mikorrhiza-kapcsolataik igen fejlettek, ezért legtöbb fajuk alatt sok a gomba. Ha magról akarjuk szaporítani őket, gondoljunk arra, hogy a magashegyi növények magjai csak akkor csíráznak jól, ha előzőleg fagy érte őket.
Az orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) levelének főzete kiváló húgyúti fertőtlenítőszer. Ilyen célokra megfelel, de kevésbé alkalmas a közönséges csarab is, aminek emellett számos más, kedvező hatását mutatták ki.


Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Hangafélék


A Wikimédia Commons tartalmaz Hangafélék témájú médiaállományokat.