Növények/D/Dinnyefafélék
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
Dinnyefafélék
- (Caricaceae, Syn: -)
- Más neve(i): '
- A dinnyefafélék a keresztesvirágúak rendjének (Brassicales) egyik családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a csoport megítélése. A Hortobágyi-rendszerben a fali magkezdeményűek (Cistales) rendjébe sorolták, és testvércsaládjaik voltak például az ibolyafélék (Violaceae), golgotavirág-félék (Passifloraceae) vagy a begóniafélék (Begoniaceae). A Borhidi-rendszerben a violák főrendjében (Violanae, már a káposztafélék rendje is ebben a főrendben van) találjuk a családot, az ibolyavirágúak (Parietales) között. A kladisztikai vizsgálatok azonban módosították a korábbi elképzeléseket, így a dinnyefafélék új rendbe kerültek, ahol rokon családjaik például a rezedafélék (Resedaceae), káposztafélék (Brassicaceae). Az APG III-rendszerben az eurosid II kládban találjuk őket.
- Pálmatermetű, alacsony trópusi fák (egy genus kivételével a tropikus Amerikában), melyeknek a törzs csúcsán állnak leveleik, így azok levélüstököt alkotnak. A törzsük alapvetően puha, belseje számos tejcsövet, tejnedvjáratokat tartalmaz. Csak néhány fajuk nem nő fává, ezek cserjék vagy liánnövények.
- Leveleik nagy felületűek, szórtak, tenyeresen összetettek, vagy tagoltak. A virágok – melyek a törzsön fejlődnek (kauliflória) – egyivarúak, forrtszirmúak, leggyakrabban bogas virágzatba tömörülnek. A virágszimmetria sugarasságot mutat. A növények többnyire kétlakiak, de vannak közöttük egylaki fajok is, sőt érdekes módon a kétlakiak átalakulhatnak egylakiakká (vagy fordítva), mi több a porzósak termőssé válhatnak. Ennek magyarázata hormonális okokra vezethető vissza (auxinok és gibberellinek), mely nagyban függ az évszakok váltakozásától, az időjárástól, de mesterségesen is befolyásolható, például a hajtáscsúcs eltávolításával.
- Termésük bogyó, benne a nyálkával borított magvak a termés tengelyén, azaz az összenőtt magházak válaszfalain foglalnak helyet (parietális placentáció). A magvak szekunder endospermiuma (másodlagos magfehérje) magas olajtartalmú.
- A trópusi Amerikából származik az örökzöld, alacsony termetű dinnyefa (Carica papaya). Napjainkra az egyik legjelentősebb és legnagyobb területen termesztett trópusi haszonnövénnyé vált. Akár 1 méteres levelei a törzs csúcsán levélüstököt alkotnak. A lecsüngő porzós hímvirágok bugát képeznek, a női virágokból pedig a megporzás és a megtermékenyítés után hosszúkás, több kg-os bogyótermés fejlődik.
- A gyümölcs terméshúsának íze a dinnye ízére emlékeztet, és sok száz apró fekete magvat tartalmaz. A dinnyefa ragacsos tejnedvében fehérjebontó hatású vegyületek fordulnak elő (például papain, kimopapain).
- Ausztrália területén termesztik a Carica x pentagona nevű hibridfajt, melynek termése mag nélküli (partenokarpikus). A C. papaya és a C. stipulata fajok keresztezésével jött létre.
Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Dinnyefafélék
