Ugrás a tartalomhoz

Növények/D/Díszbab

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

[[Kategória:]]

A lap mérete: 2081 bájt

Növények

Díszbab

Díszbab
magja
Díszbab
(Phaseolus coccineus, Syn: )
Más neve(i): Török paszuly, tűzbab

A díszbab egy tűzbab, a karós-babhoz hasonlóan, kúszó-futó, fehér vagy piros virágú, dísznövényként is tartott babféle.

Lombja és virágai dekoratív, kerítésre vagy karókra felfuttatva díszágyakba is beilleszkedik. Szívesen használják kerítések, rácsok, lugasok befuttatására. Nem csak dekoratív, de nyáron gazdag termést hoz. A hüvelyek többnyire zöldek, de vannak liláskék és sárga változatok is, melyek zöld és fejtett babként egyaránt étkezésre használhatók. A magok fajtától függően cirmosak, vagy foltosak. A nyers magok phasin nevű mérgező anyagot tartalmaznak, emberi fogyasztásra főzés nélkül nem alkalmasak.

Fontos az alapos talajmunkálás, hogy elkerüljük a gyökerek kiszáradását. Ássunk ki egy 50 cm mély árkot, tegyünk bele érett komposztot vagy istállótrágyát. Töltsük vissza a földet, és ültetés előtt hagyjuk ülepedni.

Szép lila levele és élénkpiros, v. rózsaszín virága miatt szokás ültetni.
Termése jellegzetes: barna,vagy fekete szem, fekete, vagy fehér csíkkal.
Balkonon is vethetünk dézsába 2-3 szem tűzbabot, így árnyékoló és takaró szerepe mellett élénkpiros virágaival egész nyáron díszít.

Kártevői a baktériumos paszulyvész, a fenésedés, a répalevéltetű és a baktériumos zsírfoltossága, valamint a csigák.



Ellenjavallat:
Gyengén mérgező, nyers hüvely és termés fogyasztása nem ajánlott!


Lásd még: Díszbab

Magyar Wikipédia: Díszbab


A Wikimédia Commons tartalmaz Díszbab témájú médiaállományokat.