Növények/B/Broméliafélék

A broméliafélék a perjevirágúak rendjének egyik családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a megítélésük. A Soó- és Hortobágyi-rendszerben külön rendként szerepel lisztesmagvúak (Bromeliales, Farinosae) néven. A Borhidi-rendszerben a Zingiberidae alosztály (gyömbérvirágúak) Bromelianae főrendjébe tartozik az ananászvirágúak rendje (Bromeliales).

A genetikai vizsgálatok alapján a perjevirágúak rendjében a gyékényfélékkel (Typhaceae) és a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae) mutatnak szorosabb rokonságot. E három taxon együtt egy egységes, monofiletikus csoport (klád). E három családot ajánlatos lenne kiemelni a jelenlegi rendből, és Bromeliales néven külön rendet állítani nekik, ugyanis a Poales kládról ezek váltak le elsőként, tehát mostani rend többi családja ugyancsak monofiletikus lenne.

A broméliafélékhez tartoznak a broméliákon (Bromelia spp.) kívül ide tartoznak többek között a lándzsarózsák (Aechmea spp.), az ananászok (Ananas spp.), a bilbergiák (Billbergia spp.), a levélcsillagok (Cryptanthus spp.), a Guzmán-broméliák vagy guzmániák (Guzmania spp.), a Regel-broméliák vagy neorégeliák (Neoregelia spp.), a fészektőrózsák (Nidularium spp.), a szakállbroméliák (Tillandsia spp.) és a pikkelyvirágok vagy vrízeák (Vriesea spp.).

Az újvilági trópusokon élnek.

Többnyire alacsonyak félcserje–cserje méretig. Az andesi ahuarancu (Puya raimondii) törzsmagassága 1–4 m, virágzata 10 m magasra nyúlik).

Nagy többségük Levelei szoros, sokszor tölcsérszerű spirális levélrózsában nőnek; ez az elrendezés a víz felfogását és raktározását segíti. A levelek a vastag viaszbevonattól sokszor ezüstösen csillognak. A kemény levelek széle szúrós, fogas. Sok faj levelei vízfelvevő pikkelyszőrök fejlődtek ki (BiolLex).

A csoport növénykémiailag igen egységes: sejtjeikben kalcium-oxalát kristályok, gyanta- és olajtartó üregek, kovatestek találhatók.

Virágzatuk végálló, a virágok a lepellevelek két körének mérete is színe is különbözik: a külső kör tagjai végig, a belsők tövüknél összenőttek. Porzótájuk két, egyenként három tagú porzókörből áll. A háromrekeszű termő felületén nektáriumok csalogatják a beporzókat.

Változatos megjelenésű termésük általában tok vagy bogyó. A többnyire apró magvakon általában van valamilyen repítőkészülék.

Többnyire trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben, szavannákon nőnek, de például a dél-amerikai üstökösfák Puya spp., Espeletia spp., Culticium spp.) a trópusi magashegységek (al)havasi rétjeinek paramo- és punanövényzetére jellemzőek. A talajban gyökerezők mellett sok faj epifiton.

Amint ezt levélrendszerük is jelzi, sok közöttük a xerofiton (szárazságtűrő) faj. A víztartó levélrózsa különleges együttélések indukátora: az összegyűlt vízben gyakran trópusi algák és ízeltlábúak lárvái telepszenek meg; olykor még apró virágos növények is kihajtanak belőle.

Gyakran madarak porozzák be őket.

Magvaikat a szél terjeszti.

Hagyományosan három alcsaládba sorolják őket: Pitcairnioideae, Bromelioideae és Tillandsioideae. Azonban genetikai elemzések azt mutatták, hogy míg a Bromelioideae és a Tillandsioidea alcsalád monofiletikus csoportok, addig a Pitcairnioidea alcsalád parafiletikus csoport, így ez utóbbiból több alcsaládot hoztak létre, melyek egyenként már monofiletikusak (a Pitcairnioidea alcsalád is megmaradt, de kevesebb nemzetséget tartalmaz).

Ugyancsak a genetikai vizsgálatok tisztázták, hogy a korábban önállóan létező Ayensua nemzetség egyetlen faja, az Ayensua uaipanensis a Brocchinia nemzetséghez tartozik; a korábbi Brocchinia serrata faj viszont nem, emiatt az újonnan létrehozott Sequencia nemzetségbe sorolták át, amely még csak nem is a Brocchinioidea, hanem a Navioideae alcsalád része.[1]

A genetikai vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a broméliafélék nemzetségei 8 alcsaládba sorolhatók:

Lásd még: Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Broméliafélék

A Wikimédia Commons tartalmaz Broméliafélék témájú médiaállományokat.