Linux/Saját linux live CD készítése

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

E szócikk célja saját live CD készítése. Például olyan live CD/USB előállítása, amivel ZFS root fájlrendszerű gépet lehet telepíteni, és ami szükség esetén rescue CD/USB-ként tud szolgálni ZFS fájlrendszerű gépekhez.

E szócikk IBM-PC típusú gépekre készült linux operációs rendszerre. A használt disztribúció a 64-bites debian, de az itt leírtak más debian-alapú disztribúciókra is érvényesek. Nem debian-alapú disztribúciók az alaprendszer előállításában különböznek, az ISO előállítása és felírása már ugyanaz.

Live CD[szerkesztés]

Live CD: CD-ről, USB-ról vagy hálózatról bootolható, diszk nélkül is működő operációs rendszer. Memóriadiszken, overlay fájlrendszerrel dolgozik: a felírt fájlok a memóriába kerülnek, de CD-ről/USB-ről olvasott fájlok is láthatók a fájlrendszerében.

A live CD-től azt várjuk el, hogy

  • CD-re vagy USB-re írva bootolható legyen (hibrid ISO)
  • diszket kifejezett utasítás nélkül ne is olvasson, pláne ne írjon
  • a fájlrendszere írható legyen a memóriában, leállításig/újrabootolásig őrizze meg a tartalmát.

E szócikkben a live CD célja rescue eszköz előállítása, mellyel – igaz, kissé fapadosan, és hálózaton keresztül – installálni is lehet. Rescue CD-re katasztrófahelyzetben van szükség: ha egy gép önszántából nem akar bootolni, és erre kell rávenni. Persze ha a fájlrendszer sérült, akkor nem marad más, mint a mentésből visszatöltés. A rescue CD szoftver hiba ellen hasznos (rossz konfigurálás, hibás patch, véletlen fájltörlés), mert így meg lehet úszni az adatvesztést.

Nagyon sok jobbnál jobb „gyári” live CD-t lehet találni az interneten.[1] Sajátot csak különleges céllal érdemes létrehozni: nem szokványos alkalmazásokkal és/vagy nem szokványos kernel-modulokkal. Ilyen cél például a már említett ZFS.

Live USB[szerkesztés]

A live CD-nél leírtakon felül fontos, hogy a live USB csak külön utasításra írjon az USB-re, hogy annak élettartamát megnövelje. A memóriadiszk és az overlay fájlrendszer ezt biztosítja.

A másik fontos szempont, hogy az USB-n fennmaradó hely kihasználható legyen. Ez a partíciós táblával automatikusan teljesül (amire egyébként kompatibilitási okokból is szükség van).

Hibrid ISO[szerkesztés]

A hibrid ISO CD-ről és USB-ről is bootolható, ISO 9660 „szabványú” lemezkép. A dokumentum a gyakorlatban de facto szabvánnyá vált az optikai diszkek fájlrendszereként. Az El Torito kiterjesztés módot ad az ISO de facto szabványos bootolhatóvá tételére.

Az USB-s tároló eszközöket a BIOS és az operációs rendszer diszknek látja. Néhány BIOS elvárja rajta a partíciós táblát is.[2]

Az ISO 9660 „szabvány” a fájlrendszer első 32 KByte-ját rendszerterületként szabadon hagyja. Ezt a területet használják a hibrid USB eszközök rendszerbetöltésre. A PC-s hibrid CD/USB-k elején szinte mindig DOS/MBR típusú partíciós tábla van, ugyanúgy, ahogy a diszkek elején. A PC-k megtalálják az UEFI partíciót akár a DOS partíción belül, akár a DOS-típuskódú partíciós tábla ef típusú partíciójában, mint az alábbi példában:

Device        Boot Start    End Sectors  Size Id Type
zfs-live.iso1 *        0 350207  350208  171M  0 Empty
zfs-live.iso2        136    565     430  215K ef EFI (FAT-12/16/32)

A live CD előállítása[szerkesztés]

Három lépésből áll. Valamennyi lépést root-ként hajtunk végre.

A tartalom összeállítása[szerkesztés]

Egymásra épülő lépések:

Bootolható ISO előállítása[szerkesztés]

Egymást kizáró lehetőségek:

Az ISO tesztelése és felírása[szerkesztés]

Az ISO tesztelése és felírása CD-re vagy USB-re.

Telepítés a live CD-vel[szerkesztés]

Függelék[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Példa live CD-re: Knoppix, grml.
  2. Pl. DELL 6430 Latitude, BIOS verzió: A02.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]