Kovács Béla nagybátyám életírása/Kereskedői pálya
Kereskedői pályaAz első világháború utánAz első világháború befejeztével az akkori gazdasági nehézségek idején mindent elölről kellett kezdenie a családunknak. Szegeden bizonyos átmeneti állapotok következtek. Itt említem meg azt, hogy a trianoni békeszerződés megkötése után a megszállás megszűnt. A régi Kuk. pénzeket lebélyegezték a bankban és a régi bankjegyek helyébe bizonyos százalékát kaptuk vissza lebélyegezve (devalválva). Később jött az új bankjegy, a pengő. Édesapám 77 éves koráig zongorakészítőkémt rendszeresen dolgozott. Sokáig laktunk a Kossuth L. sgt. út 6. sz. alatt az I. emeleten, majd 7 évig laktunk a Kossuth L. sgt. 4 sz. alatt a földszinti lakásban, majd ezek után átköltöztek szüleim a Kossuth L sgt. 8.sz. alá a hátsó földszinti lakásba. Négyen voltunk testvérek: Anna nővérem szül. 1903-ban, az alsóvárosi zárda iskolában végezte a tanítónőképzőt, ezután férjhez ment és fölnevelte 3 fiát, és egy leányát. 44 éves korában sajnos meghalt, ez Dorogon történt, Esztergom mellett, ahová férjhez ment. Másik nővérem: Margit, szül. 1906-ban, iskoláit ő is az alsóvárosi zárdában végezte. Férjhez ment Hajdúnánásra, Dr Lengyel Géza városi állatorvoshoz, és fölnevelték gyermekeiket 4 leányt és 1 fiút. Sándor fivérem 1905-ben született, iskolai végzettsége 4 elemi, 4 polgári, 4 felső kereskedelmi. Ezután édesapánk kívánságára 2 évre Wienben a Karl Hamburger Zongoragyárban megtanulta az atyai szakmát, kitűnő szakember lett belőle. Wienből hazajött és édesapjával együtt dolgozott több évig Szegeden. Néhány új, „Kovács” gyártmányú pianínót is készítettek és sok javításot végeztek együtt. Néhány év múlva, az akkori viszonyok miatt Budapestre költözött, és ott dolgozott pár évig, majd visszajött ismét Szegedre a szülői házba. Az akkori gazdasági válság idejében a zongora-iparban több szegedi mester működött, és így a munkalehetőségek osztódtak. Így 1936. III. 1-étől, amikor is én Szegeden a Tisza L. krt. 51. sz. alatt textil méteráru szaküzletet alapítottam, megállapodtunk, és belépett, az én üzletembe. Itt 5 évig dolgozott. 1938 és 1941 között jött a visszacsatolás korszaka, és mivel a közeli Nagyváradot is visszacsatolták anyaországunkhoz, ott a Rákóczi úton ő is önállósította magát és textil méterárú szaküzletet nyitott. (Sajnos ez csak 5 évig tartott, így a háború után ismét Szegeden dolgozott.) Behívták katonának, kikerült a doni frontkórházba, Alekxejevkába, és ott, mint karpaszományos őrmester a kórház gazdasági hivatalában dolgozott. Az urivi áttörés idején menekülnie kellett, lába megfagyott, és egy sebesülteket szállító kórházvonattal hazakerült. Ezután Ceglédről Budapestre helyezték. Itt a kórházat bevagonírozták és Koburgba vitték őket, ahol végül amerikai hadifogság következett, és 1945 november végén jutott haza. Egy ideig ismét együtt voltunk. Zongorát nem javíttattak, nem hangoltattak az emberek, billiós világ volt, és mindenki az élelmiszerért küzdött. Később konszolidálódtak a viszonyok, megszületett a jó forint. Ekkorra az idős szegedi zongorakészítők kiöregedtek, így egyedül maradt a szakmában. Sok munkája lett. A Nemzeti Színházban (szegedi), a Zenekonzervatóriumban, a Tanárképző Főiskolában és magánembereknél végezte közmegelégedésre a zongora-hangolásokat és karbantartásokat. Édesapánk 81, édesanyánk 85 éves korában meghalt, és ő egyedül (nőtlen) élt a szülői lakásban a Kossuth L. sugárút 8. sz. alatt. 78 éves korában szívbetegség vitte el.
|
